Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-10-25 / 22. szám

1905 Budapest 62 292. postafiók Az alábbi két verset . Szerb Antalné — aki a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudo­mányi Intézetének munka­társa — küldte el szerkesz­tőségünkbe. (Szerb Antal a EL világháború előtti ma­gyar irodalom kiemelkedő egyénisége. A magyar és a világirodalom történetéről szóló könyvei ma is köz­kedveltek, a Pendragon le­genda cmű regényéből pe­dig nemrégiben készítettek filmet.) A versek szerzője Biró Jolán, a harmincas évek költőnője — Biró Lajos és Vészi Jolán leánya. (Biró Lajos müveiből a közel­jövőben jelenik meg egy válogatás, a Vészi család­nak pedig ismertek az Ady­­kapcsolatai.) Biró Jolán az egyik ver­set 1948-ban az apja, a má­sik verset 1974-ben az anyja halálakor irta. Mindkét versnek tehát jelentős«* a knltórhistórizi vonatkozásai is. „KOLUMBUS” Los Angelesben októ­ber 12-én (Kolumbus napján) előadták Zádor Jenő „Kolumbus” című oratóriumát. Ezzel az ese­ménnyel kezdődött a vá­rosban az Egyesült Álla­mok fennállásának 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsoro­zat. A magyar konyha sikere Nemrégiben könyv je­lent meg Kanadában, amely rangsorolja az or­szág vendéglőit — írja Mike Klein olvasónk —, s ebben az elsők között említi az Ontario állam­beli (Matheson városban) található KISS MOTEL RESTAURANT-ot. Veze­tője Kiss Kálmánné Kulcs Anikó, aki ózdi (bánszál­lási) születésű. Szemléltető­eszközként Nagyerdei-Grosswald János Clevélandben már évek óta tanít az ottani Gárdonyi Géza hétvégi magyar iskolában. Mint leveléből megtudtuk, munkájában rendszere­sen felhasználja — szem­léltetőeszközként — a Magyar Híreket is. EMLÉK I. Ó, emberséget szív, napfényes elme —, Valódi nagyság végtelen türelme. Szelíd, nagy lélek, Tüzes tehetség kx-iiem-fogyó lángja, Termékeny talaj: terv-teremtő láva. Szilárd ítélet. Építő kéz, meleg, erős és bátor: Bölcs, aki nem lett részeg a tanától; Több tudás vágya. Mások javáért küzdött, harcos élet —, Alázat, s magas méltóságú lélek; Szavaknak szárnya —, Képzelet, amely bűvölt és varázsolt. Aranyló szem, mely néha felparázslott, S, ó, drága jóság. Az ifjúkornak végig-egy szerelme; És emberséges szív, napfényes elme — Örök valóság. (1948) II. Anyám, szívem, aranyvirágos kincsem, együtt vagy-e vele, aki oly rég, oly régen Közöttünk nincsen? Anyám, gyöngyöm, legkedvesebb barátom — Látsz-e, figyelsz-e, most, hogy túljutottál A végső gáton? Helyesled, ahogy teszek, veszek; bánok Tárggyal, emberrel? « ahogy fogadom Ezt a bolond világot? „Mi más út van még, mint a szeretet? És sok-sok türelem s bocsánat” —: A barna szemedet Mindig látom, mint amikor ezt mondtad, És mindig is kísérni és vezetni Fog ez a mondat. Anyám, szívem, társam, tanítóm: Téged Idézlek, hogy ha bánat, öröm ér; s amint Forog tovább a föld, s a furcsa élet. (1974) Svédországból érkezett es a kép, amely as 1975-ös svéd atlétikai bajnokságon kémült. A dobogó legmagasabb fokán Tnranda Puskás áll, aki tavaly óta a legjobb távolugró ebben aa országban. (Edzője édesapja, Puskás Antit IS-szoros magyar bajnok.) Turanda öccse pedig Ifjúsági bajnok és válogatott rúdugró és távolugró * Bal oldali kép: Legújabb alkotásáról készült fényképet küldte d szerkesztőségünkbe Etry Etel olvasónk, aki Hollywoodban él Móczj András átveszi a magas kitüntetést Losoncai Pál­tól, az Elnöki Tanács elnökétől MTI fotó — Termái Andor EPIZÓDOK EGY EMBER ÉLETÉBŐL A kérdés, hogy melyik volt életének legboldogabb nap­ja, meglepte. A villámgyors válasz viszont a riportert érte váratlanul a napfényes őszi délelőttön, a bőrösök szakszervezetének csöndes, Bajza utcai székházában. Mert a válasz így hangzott: — 1944. augusztus húszadika. Amikor Párizs utcáin megkezdődtek a harcok... Egyetlen délután háromezer barikádot építettek a párizsiak. És ezzel megszűnt a né­met fasiszták száguldozása a városban ... Móczi András, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének örökifjú elnöke, akit nyolovanadik születésnapján a Ma­gyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatával tün­tettek ki a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenységéért, annak a sok tíz- és százezreknek egyike, aki nemcsak politikai, hanem gazdasági (űrökből is kény­telen volt otthonát elhagyni és idegen országban keresni a megélhetést. Móczi András, azok közé tartozott, akik annak idején gyerekfővel az iskola helyett a gyárba siettek. S minthogy az öntudatossá cseperedett tímársegéd ott állt a bérkövetelők közt, később már oda se,. a gyárba se mehetett, hanem a frontra küldték az újpesti bőrgyár főnökei. A Franciaországba, mezőgazdasági munkára toborzó dobszót Nagysallón hallotta meg, éppen abban az évben, 1924-ben, amikor Károlyi Mihály röplapja — nemrég írt róla a Magyar Hírek — megjelent a magyarországi vi­szonyokról. Hat hónapra szerződött el. Aztán a hat hónapból huszonhárom esztendő lett... A touli barakktáborból gyorsan megtalálta az utat a pá­rizsi magyar szervezett munkásokhoz, ahol hamarosan a bőrösök csoportjának elnöki tisztét töltötte be. És meg­találta az utat a haladó magyar emigráció egyesületébe, amely szélesre tárta kapuit munkás, értelmiségi előtt egyaránt. A német megszállás idején a magyarországi kezdeményezésre 1943-ban alakult illegális mozgalom­nak, a Függetlenségi Magyar Mozgalomnak egyik alapí­tója és szervezője. Kedélyesen mesél el egy hátborzongató történetet. — 1943 nyarán ott álltunk az Alésia téren a templom mellett Radó Sándorral, aki ma világszerte ismert kar­tográfus, a földrajztudományok doktora. A város jófor­mán teljesen kihalt volt. Csak a német fasiszták vonultak. Meglátjuk Pór Bertalan festőművészt, kétségbeesve siet felénk. Tanácskozunk, mitévők legyünk. Menjünk fel az egyesületünk irodájába, javasolom, nézzünk körül mi ott a helyzet. — Jó, Bandikéin — mondja Pór Berci —, s ha már elmentek oda, vágjátok ki a keretből az Ady-képemet, és hozzátok el nekem. — öt kilométert is gyalogoltunk a kihalt Párizson át. Fölmentünk az egyesületbe. Az első dolgom volt megnézni az íróasztalfiókokat. Megtaláltam a törzskönyvet, a tag­ság teljes névsorával. Több mint ezer név és cím, nem­csak szorosan a mozgalomhoz tartozóké, hanem a szim­patizánsoké is, antifasiszta érzelmű barátainké, akiket Károlyi Mihály egyénisége vonzott közénk. A listát ki­emeltem, kivágtuk Pór Berci Ady-képét a rámából és azonnal kigyalogoltunk a lakására. Itt mind egy «ráiig elégettük a veszélyes dokumentumokat. Másnap újra visszamentünk, helyiségünket már átkutatták, majd le­pecsételték. * Móczi András emléktárából még hosszan idézhetnénk. De búcsúzni kell. — Az előbb a legboldogabb napom felől érdeklődött, és én azt mondtam, hogy az akkor volt, amikor Párizs népe felkelt városa megmentéséért. De volt még egy má­sik nagy boldogságom. Ennek dátuma 1945. április negye­diké. Amikor a párizsi rádió bemondta, hogy itthon meg­szűntek a harcok és Magyarország felszabadult. H. M. Egy dramaturg emlékeiből ODRY ÁRPÁD: A KÖNYÖRTELEN EMBER Odry Árpád, a Nemzeti Színház egykori, nagy színésze igen tartózkodó, hűvös mo­dorú volt, de azért mindig, mindenkinek megadta az illő tiszteletet. önuralmát csak akkor vesztette el, ha dilettánssal került szembe. Ezt az ember­fajtát ki nem áUhatta. Végtelenül lenézte azokat, akik tehetség híján (összekötteté­seik révén) próbáltak a Parnasszusra útle­velet szerezni. Ilyenfajta dilettáns volt — mégpedig a legfélelmesebbek egyike —az akkori pénz­ügyminiszter testvéröccse. Ez a mániákus műkedvelő igen magas összeköttetésekkel rendelkezett és minden követ megmozga­tott, hogy a Nemzetiben színre kerülhes­sen. Még Vojnovich Géza igazgatósága alatt egyik darabjának sikerült is eljutni — a főpróbáig. Azonban, ahogy ez már lenni szokott: az előkelő dilettáns élhitette magával, hogy színházi intrika áldozata lett Verte az asz­talt hogy ő, akiről egy ízben még a japán sajtó is megemlékezett, feltétlenül méltó arra, hogy az ország első színpadán játsszák. Mikor Németh Antal lett az igazgató, azt hitte, hogy végre felvirradt igazságának napja. Ettől kezdve különböző műveivel állandóan bombázott bennünket — illető­leg végül már csak engem, mert az igaz­gatóhoz sehogy se tudott bejutni. Persze, a színészeket is igyekezett megkömyékezni, főleg a főrendezői ranggal bíró Odry Ár­pádot Egy ízben éppen bemutató előtt csípett el hivatali szobámban. Izgatottan újságol­ta, hogy most most végre sikerült megal­kotnia azt a szerepet amellyel Odry fel­tétlenül „mennybe megy”. Menjünk le hozzá azonnal, hogy átadhassa neki új művét. — Bemutató előtt félórával?! Hiszen Odry főszerepet játszik! Az Istenért, be ne tegye a lábát az öltözőjébe! — tiltakoztam rémülten, mert ismertem Odryt és tud­tam, hogy ilyen estéken még a legjobb ba­rátai se zavarhatják. De a fanatikus „színműírót” nem lehe­tett lebeszélni. Elszabadult tankként robo­gott le a földszintre, egyenesen az öltöző­folyosóra. Odry öltözőjének ajtaja előtt Lehotay Árpád próbálta őt feltartóztatni: hiába. Félrelökte és kopogtatás nélkül berontott Odryhoz. / Mindnyájan, akik . a közelben voltunk, eltakartuk az arcunkat, befogtuk a fülün­ket és vártuk a katasztrófát. Be is következett Az öltözőből rövid szóváltás után éktelen bömbölés hallat­szott ki, majd kicsapódott az ajtó és meg­jelent a levegőben az író. Igenis, a leve­gőben, mert Odry hosszú karjával gallér­jánál fogva a magasba emelte a kis em­berkét és kilódította a folyosóra. — Mars! — dörögte félelmetesen és be­vágta az ajtót Világos, hogy az előadás végéig senki se mert Odry közelébe kerülni. A sikeres be­mutató után, a banketten már szelídebb hangulatban volt Ekkor végre, nagy óva­tosan szóba hozhattam előtte a történte­ket: — Árpád, hogy tehettél ilyet? ... Ezt sohase bocsátja meg neked! Odry lecsapta a borospoharat és indula­tosan felhördült: — Nagyon tévedsz! Ez a nyomorult, ez könyörtelenül megbocsát! Ssűcs linló István 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom