Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-12-20 / 26. szám

„A színház varázslat...” Bajza Viktória főiskolás, aki Salzburgban az Othello előadásán Desdemona szerepét játszotta — és Gyabronka József vidám sanzont ad elő. A háttérben Tímár Béla Holtai János és Tímár Béla a La Man­cha lovagja című musicalből énekel részletet A közönség .-©■ií Franz Werfel, az osztrák iroda­lom büszkesége állapította meg ezt a színházról: varázslat. Való­ban modem varázslat volt a Ma­dách Színház művészeinek műso­ros estje a bécsi Collegium Hun­gáriáimban, október 31-én. Va­rázslat, amelynek neve: művészet. Klasszikus és mai magyar köl­teményeik, prózarészletek, virág­­énekek, népdalok, sanzonok és musical-részletek szerepeltek a műsorukon. Varázslat és ihletett­­ség volt ez a javából, mert az előadóművészek átérezték a ge­nius loci-t, a helyszín bűvöletét, azt, hogy Bécsiben szavalnak, Ausztriában énekelnek — magya­rul. És a Becsben élő magyarok is különös figyelemmel hallgatták Magyarország művészeit, hiszen tisztában voltak vele, hogy a két szomszéd nép egyre javuló baráti kapcsolatai szellemében mind gyakrabban lehetnék részesei eh­hez hasonló művészi élmények­nek. És azt is átérezték, hogy ép­pen ilyen magasszintű, ünnepi él­mények révén tarthatják fenn az eleven kapcsolatokat hazájukkal. Varázslat volt ez az este: meg­ismételhetetlen és mégis megis­mételendő élmény, a Madách Színház művészei tudásuk legja­vát adták. Még a tapasztalt szín­házlátogatókat is meghatotta az az átélés, amellyel a művészek egymás produkcióit hallgatták, mintha maguk is a nézőtéren ül­nének és most hallanák először Vörösmarty Vén cigányát, Váci Mihály versét: Szelíden, mint a szél. Varázslat volt ez az előadás, felülemelkedés a tér és idő kor­látjain: a dal és a szó Magyaror­szágot varázsolta oda a Collegium Hungaricum kicsiny színpadára. Magyarországot, amely immár nemcsak a Kämtnerstraisse-i IBUSZ-plakátokon, vagy egy-egy áruház magyar hetének a kiraka­taiban van jelen, hanem belopó­zott a szívekbe, a lelkekbe, s ott van az ausztriai magyarok gon­dolataiban, érzéseiben, álmaiban. — A színház varázslat — mondta Werfel, az osztrák re­gényíró, s a Madách Színház mű­vészei a műsorukkal bebizonyítot­ták, hogy értenek a színházi va­rázslathoz, a művészethez, amely a maga felemelő és léleknemesítő eszközeivel ezen az estén is hírt adott Magyarország életéről, kul­turális hagyományairól és a jelen kincseiről. Apostol András A műsoros est után dr. Nagy Lajos hazánk bécsi nagykövete (középen) fogadást rendezett a Madách Színház művészeinek a tiszteletére A Madách Színház salzburgi vendégszereplése még sokáig beszédtéma marad. (Jobbról balra) Bajza Viktória, dr. Nagy Lajos nagykövet, Sipka Ferenc, a Magyarok Világszövetsége titkára és Apostol András, a Magyar Hírek főszerkesztő-helyettese a Collegium Hungaricumban a Madách Színház műsoros estje után Vajda Sándor, a BMKSE díszelnöke és felesége MAGYAROK AUSZTRIÁBAN BÉCS

Next

/
Oldalképek
Tartalom