Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-03-29 / 7. szám
>. ^É K V a i* -A testvérváros, Katus olefinüzeme MTI felv. megalkotta a „másik hídfőt”, Katus városában. Magyarországot és a Szovjetuniót sokféle ipari érhálózat kapcsolja össze: már megépültek és részben épülnek az olajat, földgázt, villamos energiát továbbító vezetékrendszerek, de Leninváros és Kalus között mintegy négyszáz kilométeres távolságon első ízben létesült „oda-vissza” működő vezetékrendszer. A Szovjetunióból a Barátság távvezetéken a nyersolaj Százhalombattára érkezik, ahol első lépcsőzetben feldolgozzák, s a motorhajtásra alkalmatlan vegyipari benzint Leninvárosba továbbítják. A következő években megépül az a vezeték, amely az olajat közvetlenül a Szovjetunióból a leninvárosi finomítóba küldi. A TVK új üzemóriása a Százhalombattát megjárt olajszármazékból évi 250 ezer tonna etilént és 130 ezer tonna propilént készít, amelyből évi 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállít a Szovjetunióba, Kalus városába, onnan viszont azonos értékben évi 50 ezer tonna különféle műanyagot és petrolkémiai terméket kap vissza. Ez az együttműködés megosztotta a beruházási terveket, még pontosabban fogalmazva, levette a teher nagyobb részét a magyar népgazdaság válláról, de a szovjet partner is tekintélyes összegeket takarított meg. Ez az egyezség mindkét fél számára előnyös. A meghatározás így kissé hivatalosan hangzik, hiszen sokkal többet jelképez a puszta szívében lobogó benzinfáklya, mint az érdekazonosságon alapuló egyezséget. A gazdasági integráció az olefinmű megvalósulásával hazánk ipari fejlődésében az éltető transzfúzió szerepét játssza. A történetírás és minden bizonynyal egyszer a szociográfia, remélhetőleg a szépirodalom is felfedezi a Leninváros— Kalus közt kiépült kapcsolat jelentőségét és hatását a magyar nép jövőjére. Leninvárosban és Katusban két roppant méretű ipari szív dobog azonos ütemre. „Magunkra hagyatva sohasem juthattunk volna el idáig” — jegyezte meg valaki csöndesen az avatás forró perceiben, s bár ez a mondat nem került be az avatási ünnepség hivatalos jegyzőkönyvébe, mindenki megfogalmazta ezt a gondolatot, akinek alkalma volt bejárni a lenyűgöző méretű üzemet, szemügyre venni a világszínvonalon álló berendezéseket. A látványt nehéz leírni, a fényképezőgép lencséje hívebben örökíti meg a képek gyors elvillanását és az egész mű monumentális hatását A részletek alkalmasak arra, hogy elképesszék a látogatót, még akkor is, ha a látogató mór megismerte néhány modern magyar ipari üzem belvilágát, mert nemcsak az iparág fiatal Magyarországon, hanem az olefinmű szakemberi gárdája is. Az átlagos életkor huszonhat év, ezek a fiatal emberek erre a feladatra készültek, és természetes nyugalommal mozognak a csővezetékek sűrűjében. Van, aki a közelben született, s azzal iratkozott be a debreceni technikumba, hogy mire kézhezkapja végbizonyítványát, a szülőföld peremvidékén fellobban a fáklya. „öreg olefinesnek” számit a mérnök, aki egy évvel ezelőtt kapta meg diplomáját és itt állt munkába, s azonnal, minden idegrostjával, kíváncsiságával beépült az olefinmű kezelő személyzetének szervezetébe. Érdekes és érdemes megfigyelni, milyen szakmai lelkesedéssel beszélnek a korra fiatal, tudásra öreg olefinesek a bonyolult műveletről, amelyben a Százhalombattáról érkező alapanyag etilénné és propilénné alakul, milyen türelmesen mesélik a látogatónak a gázbontó tizenöt tornyának szerepét, a folyamat egyes állomásait és mozzanatait, mutogatják az űrhajók vezérművére emlékeztető agyközpontot, ahol a műszerek közel nyolcszáz helyről érkező adatokat rögzítenek és dolgoznak fel. A látogatónak, aki az elmúlt években többször járt Leninvárosban, felettébb jól esik a találkozás az új üzemmel, amely 36 hónap alatt épült fel és néhány százalékkal olcsóbban, mint amennyit a beruházási terv előírt. Hat milliárdnál néhány százalék is jelentős összeg. Leninváros és Kalus között március 3-án megindult az ipari véráramlás tápláló folyamata. A magyar építőket Kádár János üdvözölte levélben, a szovjet iparmű építőit pedig Leonyid Brezsnyev. Mindkét államférfi a legmelegebb szavakkal emlékezett meg az építők következetes és kitűnően összehangolt munkájáról, s arról a testvéri kapcsolatról, amely messze túlnőtt egy ipari kooperáció keretein. Baráti Géza A vezérlőteremben „Ütegállások” az Olefinmű első vonalában Elekben a kolonnákban alakul az olefin Két kolonna között Lakónegyed Leninvárosban. Lent: Város a pasztán
