Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-03-01 / 5. szám
RETTENETES EGY ASSZONY .. • 1949 Oj és szokatlan „témák” az életb«n —, új és szokatlan témák a humór számára is; lassan megbarátkoznak egymással. Az egy-egy felreppentett rémhír nyomán fellépő áruhalmozás éppen úgy új reflexeket kíván humoristától, karikaturistától, mint mondjuk, az üzemi újítás, vagy a nők, akik újabb és újabb munkaterületeket hódítottak meg. £s a Világifjúsági Találkozó, amelyet ebben az esztendőben Budapesten tartottak, amikor bábeli nyelvzavar töltötte be a várost. Lakóinak örömére. No meg, mentségére. Es a humoros irodalomnak maga az irodalom is témája lett, ott és annyiban, amikor ezt az irodalmat már nem is lehetett annak nevezni. A témák és ötletek találkozása, hol jobban sikerűit, hol kevésbé — de ez már így volt régebben is, a hagyományos témák korában. Es a toll — íróé, rajzolóé egyaránt —, vissza-vissza tért a humor örök forrásaihoz is. A KONKURRENClAT bírni kell — Bepermeteztem magam, hátha traktornak néznek. HÜLYESÉG ELLEN NINCS ORVOSSÁG — Miért vesz maga ennyi szappant? — Mert nem lehet kapni. NŐK IS LEHETNEK KÉMÉNYSEPRŐK — Hall engem, Kvantáné? Odaégett a paprikáskrumplija! Államilag felülvizsgálják az apaállatokat Riska: Hát ez kérem alkalmas! Vonalas darab Paraly T. Almos, színházi újságíró és Bura Elemér magánzó, hosszas töprengés után feltalálták az első igazán demokratikus színdarab tartalmát. őszi kultúrműsorába már be is iktatta az egyik varieté. L FELVONÁS Gróf Igmándy kastélya, a „Kelempász” Fogpasztagyár üzemi nyaralója. Két szobában még ott él gróf Igmándy fiával és feleségével. Etuska, az élmunkás fogpasztakészítő leány, mindezt jól tudja és amikor egyik délután a tentszpálya mellett megszólítja egy feltűnően grófszerű fiatalember, elfordítja fejét. „Piszric kapitalista” — villan át agyán a gondolat. Felvonás végén a szőke gróf, akiről nem is sejtik, hogy tényleg gróf-e, vagy sem, így énekel a holdfényes Balaton partján Etuska ablakai felé: „Szerelmem légy enyém”... II. FELVONÁS Az ifjú pár már kart karba öltve andalog, szerelmük kinyílott, mint a tavaszi bazsarózsa. Telnek a napok, vége a nyaralásnak. A szőke ember, akit mindenki grófnak hisz és időnként megrugdalják, egyre vidámabbá válik. Állandóan jelentősen néz és mosolyog. Ilyeneket mond: „Hm...”, „No, majd meglátjuk”, „Fogtok ti még nézni”. Etuska viszont egyre szomorúbb. „Kár, hogy rohadt nagybirtokos vagy” — ismétli gyakran és szemei könnybe lábadnak. ni. FELVONÁS A fogpasztagyár előkészítő üzemében Eta komor arccal paszírozza a fogpasztát. Kint az ablakon túl, hullanak a levelek, közben ősz lett. Egyszer csak nyílik az üzem ajtaja és olajos köpenyben belép egy szőke férfi: a gróf! „Nem vagyok gróf!” — kiáltja önfeledten és keblére öleli Etuskát. „Csak belementem a játékba. Én vagyok az új raktári munkás, aki közvetlenül a nyaraláskor kerültem ide." „Most már apámnak sem lehet kifogása” — sikolt a kislány és boldogan omlik az álgróf karjaiba. Hosszú csókban forrnak össze, miközben arra gondolnak, hogy harcolni fognak a reakció ellen. (Minden jog a szerzőé. Kivéve az ököljogot. Az a közönségé.) O. N. Apró népszámlálás Termetes asszonyságot és igen sok gyermeket talált a népszámláló biztos az egyik alföldi tanyán. Kiderült, hogy az asszony özvegy, három férje volt, s tizennégy gyermeke van. — Szép szám —, bólogatott elismeréssel a biztos. — No, lássuk csak sorjában, melyik gyerek, melyik férjétől való. — Hát instállom, három a Kis Istvántól való, kettő az Oldal Jánostól, öt meg a Sóskúti Ferenctől. — Ez csak tíz —, állapította meg a biztos. — A többi négy kié? — Az csak a magamé. Horgászok ne olvassák Paraj Alajos nézi a horgászokat a Kossuth-hid és a Margit-híd között. Egyszer csak odalép az egyikhez. — Nincs magának szíve? — kérdi tőle. — Miért? — lepődik meg a horgász. — Mert nem gondol arra, hogy valahányszor egy halat kifog, egy özvegy és huszonnégyezer árva sír utána. Rejtély — Min töprengsz? — kérdi Mangán Jenőtől a barátja. — A Kacsirek-rejtélyen. — Mi az a Kacsirek-rejtély? — Az, hogy az egyik lányuk Rózsa, a másik Ibolya. És amikor az ember bemegy hozzájuk, mégis fokhagymaszagot érez. Utcabál A Szobieszki János utcai utcabálon egy fiatalember felkér egy lányt. A lány várja, hogy elinduljanak, de a fiatalember zavartan topog körülötte. — Mire vár? — kérdi bosszúsan a lány. — Lesz szíves megfordulni — hebegi a fiatalember. — Én ugyanis kezdő táncos vagyok és csak a Ranolder utca felé tudok táncolni... Rendes ember • Csuverda bemegy a Rákóczi úton egy vaskereskedésbe és vödröt kér. — Horganyzott van? — Van kérem. — Jó az? — Hogyne, de a zománcozott még jobb. — Az tovább tart? — Természetesen. — Mutasson egyet. — Tessék, ez a világos zöld például nagyon szép. — Kék nincs? — Dehogynem, tessék parancsolni. — Jól van kérem. Én ezt most kifizetem, azután küldje el a Kősó utca 104-be. De gyorsan, mert ég a ház. Az asszony: Ede vigyázz a termoszra! A férj: Hallgass anyukám! Ne idegesíts még te is! VIT-LAZ A FŐVÁROSBAN — Lajos, nem vitted te a cserét túlzásba? A SZERELMES MVNKASÜJlTO — Nézd, hogy ragyognak a csillagok, János. Most mire gondolsz? — Hogy micsoda pazarlás ez. A göncölszekeret hat csillagból is ki lehetett volna hozni. BUDÁN, MÁJUS ELSEJEN — Nem jössz sétálni, Agenor? — Megőrültél? Még azt hiszik, hogy felvonultam. Novotta Ferenc reprodukciói 11