Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-03-01 / 5. szám
lyen áron? A dinnyés februárban kezdi kivágni a gyufadoboz nagyságú gyeptéglákat, azokba két-három dinnyemagot rejt s az ily módon előkészített magvetést melegágyban ápolja. A nevelést úgy kell időzíteni, hogy éppen akkor dugja ki szikleveleit a dinnyemag, amikor menni kell a szerződésben vállalt területre s hogy akkor érkezzék el a szabad földbe való kiültetés ideje, amikor a dinnyekertész már megtelepedett és berendezkedett nyári tanyahelyén, amikor megtörtént a talaj megfelelő előkészítése. Állt már a földkunyhó, finomra munkált földek várták a palántákat, amelyeket a dinnyések el is ültettek a fészkekbe. Kegyetlenül nehéz hetek következtek, látástól vakulásig tartó munkával, a dinnyeföld gondozásával. A földbe ásott kalyiba éppen 'gépekkel. Felvetődik a kérdés a látogatóban, miért nem hagyják abba egy-két év után a fáradságos dinynyetermelést? Azért, mert a csányiaknál nemcsak kereseti forma a dinnyekertészet, hanem életforma is. Van a községben szép számú fiatalság, amely szakmát tanult, magasabb iskolai képzettséget szerzett, de amikor tavaszodig nem tud megmaradni a zárt munkahelyen. A vérében van, hogy tavasszal ott kell hagyni a falut, el kell indulni távoli tájakra, idegen földekre és idegen emberek közé. Gőg, büszkeség? Beoltottság egy szenvedéllyel? Ki tudja megmondani. Van a községben olyan érettségizett fiatalember, aki mellesleg a kárpitos mesterséget is kitanulta, felesége közgazdasági technikumban érettségizett. dolog. Egy jó dinnyekertész 25—30 ezer forintos beruházással kezdi a tavaszi munkát, azután dolgozik, amennyit bír, mert amikor eljön az érés ideje, az ő gondja leszedni a dinnyét, ami külön fejezet a tudományukban. Mert nem szabad éretlenül leszedni, de túléretten is alkalmatlan a piacra. Ki kell számítani, hogy mikor mekkora távolságra utazik a termés, s aszerint kell beosztani a szedést Mert Miskolcra még aznap éjszaka megérkezik az áru, de már Berlinbe vagy Brüsszelbe, Londonba vagy Helsinkibe repülőgéppel is eltart egymásfél napig. A dinnyés dolga a szedés, a rakodás és a szállítás ellenőrzése. Az ő zsebére megy az esetleges segédmunkaerő bére, annyit azonban mindenképpen hazavisz, amennyiből fel lehet húzni a ház falait. A tanácstitkár csak a legsetétebb éjszakára fogadta be a családot, pirkadatkor már kinn voltak a dinnyeföldön, de ha csípős májusi fagy fenyegetett, akkor az éjszaka is ott találta őket. A falu, az uradalom néha félnapi járásra volt, nehéz időben a csányi dinnyés be sem tudott menni a legközelebbi faluba. Azon éltek, amit magukkal hoztak. A tudomány mennyi furfangosságára volt szükség ahhoz, hogy megóvják a dinnyét az időjárás ártalmaitól, az állati kártevőktől és nem utolsósorban a tolvajoktól. De a csányiak mindig bírták erővel, furfanggal és tudománnyal. Ma sincs ez másképpen, ámbár az életviszonyok változtak és a haszon növekedett. A csányiak tudománya ugyanis magas hasznot hajtó tudomány. Tanú erre az a rengeteg új ház — évente 35—40 házra adnak építési engedélyt az emeletes tanácsházán —, a község útjain futkosó 166 személyautó, a csányi dinnyések magas életszínvonala. Szilágyi János községi tanácselnök és Morvái István tanácstitkár szerint egy kitelepült csányi dinnyés tavasztól őszig megkeresi a 100—150 ezer forintot, ami nagyon szép pénz. Fel lehet belőle építeni egy háromszobás családi házat, lehet belőle venni két autót, be lehet rendezkedni jó bútorokkal, háztartási Mák Lászlónak hívják. A házuk a faburkolatos erkéllyel, a pompásan berendezett, emeletes, háromszobás lakással, a garázsban álló autóval akármelyik balatoni fürdőhelyen megállná a helyét. Mák Lászlóék tavasszal felpakolnak a Wartburg-kombi csomagtartójába és elindulnak dinnyét ültetni. Kinek a földjén gazdálkodnak manapság a csányiak, amikor már nincsenek földesurak Magyarországon? Termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kötik meg velük a szerződést, mostanában már szállást is szereznek számukra, ha kérik, de a csányiak ezen a téren is léptek egy nagyot. Február végén, amikor a községben jártunk, sok udvaron csattogott az ácsszékerce, sikongatott a gyalu, koppant a kalapács. A csányiak hordozható faházakat építenek maguknak, ezeket szét lehet szedni, föl lehet pakolni a teherautóra, amelyet az előzékeny termelőszövetkezet vagy állami gazdaság küld érettük. Mert a csányiakat nagyra becsülik. A földtulajdonos szövetkezettel vagy állami gazdasággal 48—49 százalékra állapodnak meg, ennyi jár nekik az egész termésből. Így jönnek össze a 100—150 ezer forintos jövedelmek. Persze befektetéssel jár a A következő évben azután befejezni. — És mit csinálnak télen? — Semmit — felelik a tanács vezetői. — A fiatalja, akinek szakmája van, az még elmegy a téli hónapokra gépkocsivezetőnek, gyári munkásnak, az iskolát végzettek adminisztrátornak. De már február végén kikérik a munkakönyvét. — És meddig csinálják? — Ameddig bírják... A legtöbb a dinnyeföldről megy nyugdíjba, mert csaknem valamennyien fizetik az önsegélyzőt Ebből is kitetszik, hogy van a csányiaknak még egy jeles tulajdonságuk. A lelemény Az első „leleményes” csányi dinnyekertész az lehetett, aki legelsőnek ismerte fel, hogy a csányi határban már kiégtek a földek a dinnyétől, nem lehet erőltetni, tehát elindult olyan földet keresni, ahol a talaj még jó erőben van. Az utána következő leleményesek közé számíthatjuk azokat, akik a szerződéseket kifundálták és biztosították maguknak a tisztes hasznot. Nem volt ez kis dolog olyan időkben, amikor a mezőgazdasági munkás tökéletesen ki volt szolgáltatva a föld urának, az meg olyan feltételeket parancsolt, amilyeneket akart. Ha egy aratóbanda nem vállalta az uradalmi búzát minden tizedik keresztért, mert úgy látta, hogy soványan ereszti a magot a kalász, az uradalom másik csapatot keresett. Mindig akadt, aki elvállalta tizedért, de olyan is, aki tizenegy-tizenkettedért. Aki részesarató lehetett, akármilyen szűkösen is, de hazavitte a téli kenyeret. De többet nem. A leleményesek közé számíthatjuk azokat a dinnyekertészeket, akik hozzájárultak a kisebb méretű, a „frizsider dinnyének” nevezett dinnyefajok kitenyésztéséhez, igazodva ahhoz a nemzetközi igényhez, amely megköveteli, hogy villamos hűtőszekrényben hűthető dinnyéket szállítson a mezőgazdaság. A végső megoldást persze a tudomány hozta meg, de azért a csányiak tudása nélkül nehezen ment volna a dolog. S nem volt leleményes az a vándordinnyés, aki az első szétszedhető és összerakható faházat kifundálta? István Dávid, aki két fiával éppen a nyárilakot építgeti csányi házának udvarán, úgy véli, hogy az összerakható faház nagy találmány, majdnem nagyobb, mint a hordozható rádió, amelyet az ember a mellényzsebében kivihet magával a dinnyeföldre s munka közben is működtetve az elmés szerkezetet, már akkor értesülhet a közelgő esőről, viharos időről, amikor arról még csak a meteorológusok tudnak. Ezzel vége is lenne? Mármint a csányi leleménynek, amelyről annyi dicsérő szót ejtettünk. Mi van akkor a csányi határban elterülő, úgynevezett „dinnyefertőzött” földekkel, amelybe hiába vetik a legjobb magot, hiába ápolják a legnagyobb szakértelemmel, mégis ízetlen takarmánytök terem a dinnyeindán. Kihalt, kopár ugar lenne a csányi határ? Ez azonban tévedés. A csányi határ tavasztól őszig éppúgy virágzik és olyan gazdagon terem, mint azok a földek országszerte, ahol a vándordinynyések ütötték fel a tanyájukat. Az otthon termett paprika és paradicsom, a szép almáskertek azt jelzik, a csányiak leleményén az a körülmény sem fogott ki, hogy tavasztól őszig a lakosság fele távol él a falutól, de mivel egész családok vállalják a szerződéses dinnyetermesztést — ez az ötven százalék több, mint a munkaképes lakosság fele. Otthon jobbára csak az öregek maradnak és a gondjaikra bízott apróságok, azoktól pedig hogyan is lehetne elvárni a belterjes gazdálkodással járó fárasztó munkát. A lelemény és a merész vállalkozó kedv ezúttal is megtette a magáét. A csányi termelőszövetkezetben és a szomszédos állami gazdaságban kialakították az ország egyik legkorszerűbb zöldségtermelő nagyüzemi gazdaságát, amelyben főként egy amerikai—kanadai paradicsomfajtát termelnek zárt rendszerben, olyan magasfokú gépesítéssel, amely lehetővé teszi, hogy a paradicsomot emberkéz érintése nélkül termeljék meg az ültetéstől a szedésig. Külföldről vásárolták az okos gépeket, amelyek kezeléséhez mindössze néhány ember szükséges. Ily módon a kihasznált csányi termőföldeket Utcakép Novotta Ferenc felvételei Templomtorony és hidroglóbus sikerült ismét hasznos gazdasággá alakítani. Ügy tetszik, ez az okos, szívós, szorgalmas falu a maga rohamosan szaporodó villaszerű házaival, az emeletes családi házakkal —, amelyek úgy épülnek, hogy a ma még kiskorú gyermek majdani házasodása se okozzon lakásgondot — mindenképpen boldogul. A tanács vezetői azonban nem titkolják azt a véleményüket, hogy akad azért gond ebben a virágzó faluban, ahol kőburkolattal kéne ellátni a mellékútvonalakat, több járdát kéne építeni. Óvodájukat a múlt évben milliós költséggel kibővítették és most már három csoportban gondozzák a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy minden jelentkezőt fel tudnak venni. — A községfejlesztési alapból azonban nem telik mindenre — mondják a tanács vezetői. — Más lenne a helyzet, ha a csányiak az idegenben szerzett magas jöverelmük után itthon fizetnék azt a községfejlesztési járulékot, amelyet Magyarországon minden jövedelem után fizetni kell. De a törvény szerint a községfejlesztési járulék annak a községnek a bevételét gyarapítja, ahol azt a bizonyos jövedelmet megkeresték. A csányiak hazahozzák a jövedelmüket, de másutt hagyják a községfejlesztési járulékot. Ezért nem tudjuk többek között felújítani az öreg mozit és nem tudunk megfelelő művelődési központot kialakítani. Ezek a beruházások elhúzódnak. És még egy sajátos csányi gond. A vándordinnyések hagyományos életmódja kiütközik az emberi természeten. A dinnyekertészek valamikor majdnem elvadult nomád életet éltek, befelé forduló, zárkózott emberek lettek. Amióta viszont a nagy kereset, az életszínvonal emelkedése jobb módra juttatta a családokat, megnövekedett az igényük. A jómódú dinnyések magvasabb szórakozásra tartanak igényt, mint a falusi mozi. A kultúrházakra azonban Petőfibányán, Lőrincen van nagyobb szükség, ott épülnek meg hamarabb. E furcsa ellentmondás azonban mindinkább feloldódik, s egyre jobban eltűnik a vándor életmód következménye, amelynek szellemi beszűkülése a pusztai pásztorok életéhez hasonlított. A csányiak ereje, tudománya és leleménye, megtartva az ősi életforma jellegzetességeit, a modem falu követelményeihez igazította a vándordinnyések életét. Mák Lászlóék villája 7 % I
