Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-20 / 26. szám
ményt, kalandot, amit láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, el kell mondanunk. A sok fényképet meg kell mutatnunk a kollégáinknak, a diafelvételeket vagy filmet le kell vetítenünk a barátainknak, akik vagy tervezgetve lelkendeznek, vagy büszkén, ismerősen helyeselnek, mert már ők is jártak azon a tájon. S a sok élmény újabb és újabb utakra ösztökél bennünket. S amikor ismét útra kelünk, egy újabb országnak vágunk neki. Utazó nép lettünk. Egyre többen és egyre több országba utazunk. 1964-ben Ausztriába 61 ezren látogattunk el, 1974- ben már 85 ezren. A Nemet Szövetségi Köztársaságban 1964-ben 31 ezren jártak, 1974-ben 59 ezren. Olaszországban 16 ezren, illetve 31 ezren fordultak meg, Jugoszláviában 39 ezren, illetve egy millió 163 ezren! Kanadába 1964-ben kétezer magyar repült át, 1974-ben pedig már négyezren. Az Amerikai Egyesült Államokba ötezer, illetve hatezer magyar jutott el. 1964- ben egy millió 486 ezren utaztunk külföldre, 1974- ben pedig három millió 270 ezren! Az utazási kedv úgy tetszik, kölcsönös, külföldön is azt tartják: Magyarországot érdemes megismerni. 1937-ben még csak 383 ezer külföldi volt kíváncsi hazánkra, 1964-ben már egy millió 800 ezer, és 1974-ben nyolc millió 290 ezer külföldi járt nálunk. 1964-ben még mintegy 150 ezer külföldi rendszámú autó gördült át az országhatáron, 1974-ben már több mint másfél millió. Utazunk vendégségbe, utazunk turistaútra, utazunk hivatalos kiküldetésben, utazunk tanulni, tanítani. Utazunk, mert itt lakunk Európában, és mert egy földgömbön élünk. S minél gyakrabban látogatunk el közeli és távoli szomszédainkhoz, annál jobban megismerjük, annál jobban megértjük egymást, s annál inkább békében akarunk és fogunk élni! A népek nagy családjában. Ha a világutazó turista Budapesten jár, egyre több „kötelező” megtekintenivalót talál a magával hozott vagy itt kapott bédekkerében. Nem csupán új létesítmények felépüléséről számolnak be a kis útikalauzok, hanem régi, történelmi nevezetességek megújulásáról is. Csupán néhány hónapja, hogy az évtizedekig romokbam heverő budai Vár nagy része megnyílt a nagyközönség számára — helyet adva a Nemzeti Galériának, és egy sor más kulturális intézménynek; de nem tűntek el az építkezéseket jelző állványerdők és emelődaruk a Vámegyedből. A Mátyás-templom mellett még ma is teherautók, betonkeverők, markolók nyüzsgésétől hangosak a történelmi levegőt árasztó házak. Valami új készül itt... Hilton-szálloda. Itt, a Mátyás-templom tőszomszédságában valaha kolostor állott, körbefogva a Miklós néven ismert tornyot. Mintegy kiegészítője és folytatója volt a koronázó templom és a Halászbástya neogót és neoromán kőcsipke-rengetegének. A háború lehogy kerül a Hilton-embléma a homlokzatra? A magyarázat egyszerű. A szálloda belép a Hiltonhotelek világméretű hálózatába. Szolgáltatásainak színvonala, a szobák és az éttermek kényelme, egészen a legapróbb részletekig, mindenben megfelel majd a Hiiton-cég igen magas igényű előírásainak. Olyan megállapodásról van tehát szó, amely mindkét félnek egyaránt előnyös. Az amerikai cég elmondhatja ezentúl, hogy Budapesten is, a Vámegyed legszebb pontján a Hilton-embléma ékeskedik egy luxus-szállodán; a magyar Danubius-cég viszont azzal büszkélkedhet, hogy Tészévé vált egy igen magas színvonalú világ-hotelhálózatnak. Hogy mikor? Néhány hónap még eltelik addig. A tervek szerint 1976 végén mindannyiunk — belföldiek, külföldiek — rendelkezésére állnak a Hilton Budapest szobái, éttermei, eszpresszói. Mindenesetre a jövő szilveszterre már minden szobát előre lefoglaltak... VENDÉGFOGADÓ BUDAVÁRBAN rombolta az épületet, és lassan a szemünk is hozzászokott, hogy a templom szinte magányosan áll a hegy Pest felőli meredélyének szélén. Amikor az első tervek nyilvánosságra kerültek — hogy újra ház épül a kolostor helyén — furcsa volt elképzelni: milyen is lesz az. Hát még azután, hogy megszületett a döntés: ez a leendő ház; szálloda legyen. Szálloda! ' Lehetetlenség! — állítatták egyesek. — Nehéz, de megcsináljuk — mondták mások. Az eredmény: több kiló tervrajz, dosszié, dokumentum. És egy lassan kialakuló idegenforgalmi központ körvonalai. Egy olyan központé, amely nem lerombolni; éppen ellenkezőleg: felhasználni, a mai kor számára közérthetővé és elérhetővé kívánja tenni a régi korokat. A kialakuló épület körvonalai sejtetni engedték: az új palota kisebb lesz a régi kolostornál. Átveszi, elfogadja a Vámegyed pesti képének sajátos építészeti ritmikáját, a vízszintes vonalakat megtörő tornyok harmonikus rendjét. Egyszerű, szinte puritánul zárt külső képe nemhogy elnyomja, inkább hangsúlyozza a Mátyás-templom és a Halászbástya megszokott vonalait. A leendő szálloda két részből áll majd: a két rész között újra felépül a Miklós-torony, a kolostor kerengöje és néhány szobája. A megmaradt faragott negyed felé néző „barokk fal”; csúcsíves ablakok ékesítik a Miklós-tomyot. Talán igaz lehet mindez — mondták a kételkedők —, de miért éppen a Hilton? Magyar vállalkozó nem akadt? Nos, a szálloda teljes egészében magyar lesz. Pontosabban: a Danubius Az új várbeli szálloda elkészült szárnya kövek visszakerülnek eredeti helyükre; a megsemmisült épületrészek helyére szerényen archaizáló, gótikus épületelemek kerülnek. Üjra megépül a VárSzálloda és Gyógyüdülő Vállalaté. Magyar mérnökök tervei alapján, magyar beruházási pénzből, magyar munkásak keze által készül. Dehát akkor UTAZÁS TÖBB „MŰFAJBAN műalkotáshoz az is hozzátartozik, hogy az hol, melyik múzeumban van, gondolatban már sokfelé megfordultam. Talán ennek köszönhető, hogy a stockholmi nemzeti múzeum kilenc Rembrandt-képét messziről felismertem, a bécsi Kunsthistorisches Museum-ban életnagyságban láthattam a csodálatos Brueghel-eket, a milánói Brerában örömmel tapasztaltam, hogy a képek nagy része szintén régi ismerős, és így tovább. Én egyébként a múzeumlátogatók azon kategóriájához tartozom, akik idehaza is járnak múzeumba, s ha nem is számít külföldi utazásnak egy vasárnap délelőtti túra a Szépművészeti Múzeumba, mindenképpen megéri... — Eddig mindig jól éreztem magam, bármilyen műfajú volt az utam, és alaposan felkészültem, nehogy haszontalanul töltsem el az időt. Meg aztán utazni azért is szeretek, mert utána fokozottabban méltányolom az itthont, amihez visszajövök. Most nem is csak a családot, munkahelyet értem —, hanem az egész környezetet. S úgy hiszem, csakis annak érdé- Tfttrs iiiBZTO, ufci nagyon magabiztosan, nagyon „kétlábon” kapcsolódik családhoz, munkához, országhoz. Aki helyére tudja tenni mindazt, amit lát, s ki tudja választani, ami valóban jó, szép, hasznos és követésre méltó. él, svéd ember a férje, van egy gyerekük. Szerencsés, hogy nemcsak ők jöhetnek hozzánk — nálunk töltik most a karácsonyi ünnepeket is —, hanem mi is, többnyire nyáron, kellemesebb időben ellátogathatunk hozzájuk. Ezek a találkozások nagyon hasznosak a négyéves kisfiú számára, minél többet vagyunk együtt, annál többet hallja a gyerek a magyar nyelvet, a nővérem szeretné, hogy a fia magyarul is értsen, beszéljen. — Külföldön, függetlenül attól, hogy mi az utazás elsődleges célja, az ember mindig egy kicsit turista, így volt ez, amikor Angliában egy hónapot nyelvtanulással töltöttem, s hazafelé néhány napig Párizsban nézelődtem, vagy a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol egyetemista éveimben építőtáborozáson vettem részt, vagy Ausztriában, ahol az intézetem számára megvásárolt amerikai gyártmányú új számítógép működésével ismerkedtem... A hétvégek elképzelhetetlenek turizmus nélkül. S bár nagyon érdekel a külföldi népek élete, ennek megismerésére még egy v OHW rMtplTÖ lltTtittTRUTÍy“ út sem elegendő, ezért inkább földrajzi, képzőművészeti és egyéb élmények szerzésére törekedtem és törekszem. 13 éves korom óta gyűjtöm a híres festmények, szobrok képeslapreprodukcióit. S mivel egy én Andersen szülővárosában, Odenseeben éreztem magam a legjobban, az ottani egyetem patogenetikai intézetének nagy tekintélyű vezetőjénél, a magyarok régi barátjánál, Hauge professzornál. Már járt hazánkban, tőlünk is voltak nála, és jó ajánlólevél, ha valaki Magyarországról érkezik hozzá. — Ami a tanulmányutak mellett a külföldi nemzetközi rendezvényeken való részvételt illeti, ezek több szempontból is hasznosak: meggyorsítják az információszerzést, a legfrissebb eredményekkel ismerkedhet meg az ember, nem is szólva arról, hogy a legérdekesebb dolgok nem is az előadótermekben, hanem a szünetekben, a folyosókon vagy az ebédlőben hangzanak el, hiszen ott a tudományterület nemzetközi nagyságaival teremtődhet élő kapcsolat. — Igen jó emlékem fűződik a romániai Konstancában régebben megrendezett nemzetközi biometriai konferenciához. Ezen nemcsak mint hallgató vettem részt, elő is adtam. Előadásomra eljött és hozzá is szólt egy jeles milánói matematikus, Marubini professzor, öleivel azután egy későbbi olaszországi tanulmányutam során ismét találkozhattam, s a problémáimat megbeszélhettem vele. — Családi okok miatt is örülök, hogy utazhatom. Nővérem Svédországban Gábor Viktor, Hernádi Magda, ifJ. No- 08 József, Sós Péter János. Telegdi László a feleségével, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézet vegyészével és két kislányával, Ágival és Katival tem, és ők sem értenek engem. — Vagy itt van a repülés. Itthon vagy másutt beszállok a gépbe, és másfél óra alatt több mint ezer kilométerrel árvább vagyok... Az eszemmel fel tudom fogni — és mégis, még mindig csodálattal tölt el... Telegdi László, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének 28 éves tudományos munkatársa — aki, mint sok száz kollégája, évente néha többször is megfordul lattenyésztési kutatóintézetben is, ahol közös munkaprogram kidolgozásában vehettem részt. Nagyon hasznos volt számomra bizonyos eljárások, módszerek kipróbálása, mélyebb megismerése, és ottlétem — úgy vélem — a dán szakemberek számára sem volt haszontalan. — Egy ilyen tanulmányút egyébként sok szubjektív dologtól függ, nevezetesen attól, mennyire fogadják szívesen az embert, mennyire szeretik a magyarokat. Ilyen értelemben — Gyerekkorom óta mindig elgondolkoztat: mi az, hogy külföld? Sétálok az utcán. Mellettem ugyanúgy mennek az emberek, mint itthon a körúton ugyanolyan a cipőjük, a kabátjuk, egyikük-másikuk talán éppen azon a problémán töri a fejét, mint én. És lehet, hogy egyetlen szavukat sem érkülföldön — nemrég tért haza Dániából. — Negyedéves tanulmányutam a dán és a magyar állam közötti egyezmény alapján jött létre. Én a matematika biológiai alkalmazásával foglalkozom, tehát nemcsak matematikai intézeteket látogattam, hosszabb időt töltöttem a koppenhágai ál
