Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum kiadványa Babits Mihályról Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! All a régi ház még, zöld zsaluja mögött halkul anyám mélabúja: ősz hajú, de gyermekarcú bánat. Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Itt a szoba, melyben megszülettem, melyet szemem legelőször látott; Itt a kert, amelyben építettem homokból az első palotákat. Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből, a fojtó romokból hogy révbe meneküljek, vár még. A ház. Hazám! Ha nem jelölné emléktábla Szekszárdon a házat, akkor is könnyen rátalálnánk, hiszen nincs is tán költőnk, aki Diákköri képe 1899-ből annyiszor idézte volna írásaiban szülőházát, mint Babits Mihály. „Elül a mi házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles (hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!) Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló, ócska lom. A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka: nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha. Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék keringenek. Pincetorok husáng, nagy hordók, misztikusan, jópénz, jó mámorok, kadarkaborok. Szemközt nagy bálvány fakapu néz ki az utcára, zöld rácsos, szép. A költő arcképe 1924-ben S künn a ház előtt évrül-évre eszi az utcát az akácos Séd.” — Mennyi szeretetet árulnak el ezek az egyszerű szavak! — hívja fel a figyelmet Vendel-Mohay Lajosné, a költő szellemi és tárgyi hagyatékának értő tudósa, a most megjelent könyv szerzője. — A szekszárdi múzeumnak 1967 tavaszán már olyan jelentős emlékanyag állt rendelkezésére, amely lehetővé tette, hogy visszavarázsolhassuk a költő családjának egykori otthonát, szinte a maga eredeti valóságában. Bent, a szobákban, semmi sem zavarja a műit varázsát. Az egykorú fényképeket és a költő művednek kéziratos másolatait az asztalokon, üveg alatt és a kedves bútorokhoz illő keretekben, a Illyés Gyulával 1931-ben Babits Mihály szülőháza falakon helyeztük el, hogy minden a régi otthont idézze. — Legutóbb Babits Mihállyal voltam ebben a házban — emlékezik a költő „földije”, Illyés Gyula. — Most, hogy átléptem küszöbét, különös változást észleltem. Mintha szentélybe léptem volna. Egy profán, de nagyon gazdagon berendezett, templomi rangra emelt múlt jelenébe. Minden vallás az ősök tiszteletén alapul. S azoknak az embereknek, akik nem hisznek a vallásban, a múlt ősi öröksége szolgáltatja a jelenben a hitet. A tanulmánykötet a következő gondolatot idézi Babits Mihálynak egy pedagógusgyűlésen mondott beszédéből: „Mi jövőt akarunk, újat, ami még nincs: alkotást; munkát! Mert forradalmi munka a nép felvilágosítása, oktatása, az igazság megmutatása”. Sobók Ferenc-1Vendég a clevelandi „Baka” utcából Amikor Sári Gál Imre honfitárssal összetalálkoztunk Clevelandban, emlékül megkaptam 1966-ban megjelent, Clevelandról szóló riportkönyvét: Az amerikai Debrecen-t. 1975 őszén Budapesten találkoztunk újra, a Magyar Hírek szerkesztőségében. Egy új kötete kéziratát hozta. Címe: Clevelandi magyar múzeum. Honfitársunk tehát megírta könyve folytatását is. Az amerikai magyarság élete immár másfél évtizede foglalkoztat, természetes tehát, hogy beszélgetésünk a közös témáról folyt. Az újságíró: — Mi adta Sári Gál honfitárs számára a könyv ötletét? Sári Gál Imre: — A clevelandi utcán járva egy kétnyelvű üzleti felirat állított meg. Amióta először megláttam a Szilvási-féle táblát — ez lett a könyv címlapja is — nem volt nyugalmam, míg csak fénykép nem készült róla. Féltem, hogy eltűnik. (Ekkor csináltunk fotót a Szent Erzsébet katolikus népiskola épületéről is: 'két héttel később a házat lebontották.) Ez a „Hajo Yegy- steamship tickets” indított arra is, hogy lejegyezzem a városban még fellelhető kétnyelvű emlékeket. Űjságíró: — Mi volt a célja írásaival? Sári Gál Imre: — Nekünk a legkedvesebb az egész Amerikában ismert Buckeye Road, a híres „bakáj” vagy ahogy a magyarok hívták: „Baka-utca”. Ez a magyar negyed szíve, amely a város keleti oldalán fekszik. Engedje meg, hogy felolvassam a könyvem néhány sorát és akkor vilá-Jellegzetes Baka-utcai kép Sári Gál Imre gos lesz az is, miért fogtam tollat. „A városnak ez a része az úgynevezett -amerikai magyar Debrecen«, ahol uralkodó nyelv a magyar. A magyarok a 80-as években kezdtek tömegesen letelepedni Clevelandban. A Buckeye Roadon egymást érik a magyar üzletek, vendéglők. A nyugati oldalon a Lorain Avenue a magyar telep. Itt is magyar üzletek sorakoznak és magyar szó járja, különösen a West 25-ös utcától (a West Side Markéitól) a 65-ös utcáig. A vásárcsarnok a piacnapokon magyar szótól zsong.” Űjságíró: — Mennyi magyar él ma a városban? Sári Gál Imre: — Cleveland területén belül az első és második generációs magyarok létszámát az U. S. Census Tracts 1970-es kiadványa 34 960 személyre becsüli. Ezzel szemben a Nemzetiségi Adattár 1974-ben Nagy Cleveland területén 105 ezer magyarról beszél. (Igaz, ők a harmadik generációt is számítják.) Az adatok azonban azt is bizonyítják, hogy az elmúlt harminc évben felére csökkent a város belterületén élő magyarok száma. Krónikás vagyok: egy bomló életformát szeretnék megörökíteni, mégpedig a tizenkettedik órában. Megszűnőben van a magyar negyed. A Buckeye Roadon az utóbbi években már sorban zárnak be az üzletek. 1968-ban megszűnt a Magyar Amerikában híres Vörös Kereszt Patika. Nincs többé a Déryné Színház se. Rabb Jóska mulatója baptista templom lett, de akad olyan templom, amelyből meg kocsma lett. — A nyugati oldaton is egyre fogynak a magyar üzletek: 1966 őszén a Szabadság gyógyszertár, majd rá két évre az ugyancsak egész Magyar Amerikában híres Sajó Patika is örökre lehúzta rollóját. De nemcsak az üzletek szűnnek meg, hanem a magyar lakosság is elvándorol. A hatvan éven felüliek már évtizedek óta utánpótlás nélkül húzódnak le délre, fázós testüknek kell a meleg, homok. Űj hazájuk: Florida. Űjságíró: — És mi történik a fiatalokkal? Sári Gál: — A fiatalok is elvándorolnak: sokan csak a magyar negyedből, még többen tovább. Amerikaszerte mindenütt találkozhatunk a Baka utca magyarjaival. A magyar negyed szétrobbant. Amikor lebontották a város nyomornegyedét, annak különböző színű lakói felfelé, a „Bakáj”-ra özönlöttek és özönlenek. A bankok és az ingatlan ügynökségek emberei nincsenek tekintettel „a „múzeumokra”; nem érzelmi emberek, ők az üzletet nézik. Szerepet játszott persze a várospolitika is. A végeredmény: a magyar negyed eltűnése, és ez a folyamat nagyon gyors. Űjságíró: — Könyvének legérdekesebb részében a kétnyelvű feliratokat sorolja fel. Végigjárta az utcákat és lejegyezte az amerikai magyar élet emlékeit. Mutasson be legyen szíves egyet-kettőt ezekből a feliratokból a Magyar Hírek olvasóinak! Sári Gál: — A Vörös Kereszt Patika nagy kirakatában írógéppapír nagyságú táblácskák egész légiója hirdeti angolul, németül és magyarul, három nyelven is az „üdvözítő” gyógyszereket: „Mother Matures Old Reliable Remedies Medicinal herbs Bleib Gesund Trink Heil Kräutertee őrizze egészségét gyógyteátokal” A 11921-es szám alatti hentesüzlet névtáblája, majd alatta az üzletben a falon olvasható kifüggesztett egyéni figyelmeztetés, amely arra utal, hogy a Clevelandban gyakran előforduló borsókás sertéshúst, illetve a nyers kolbászt fogyasztás előtt jól főzzék meg: „THOROUGHLY COOK ALL SMOKED KOLBÁSZ BEFORE EATING FÜSTÖLT-KOLBÁSZT JO-KEL-MEGFÖZNI MI-ELÖT-MEG-ESZIK” * ADOLPH KLINE 48-as honvéd magyar nyelvű sírfeliratát a Magyar Hírekből vettem át. Űjságíró: Egy olvasónk — a városból — küldte be a fotót. Nálunk megjelent és így jutott vissza Clevelandba, s került az ön könyvébe. SZ. M. BECZE JÓZSEF: MAGYAR GYERMEK Kicsi agyad titkos zugaiban, a fény, mint gyertyányit nő, a láthatár köd-gomolyából bővülő, értelem, e végtelen nagy olvasztóban, a betűt, színt, ízt, illatot, az első gügyögésed, őrizd a nyelvet; ne feledd. (Becze József: Haragvó Isten előtt című kötetből. Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség kiadása Melbourne — Ausztrália) íI 5
