Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-12-06 / 25. szám
EGY ELMARADT VITA HELYETT A PARLAMENT ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGAI Különösen az 1967-es új választójogi törvény megalkotása óta örvendetesen fejlődnek az országgyűlés állandó bizottságai. A napokban négy állandó bizottság tartotta meg ülését: a kulturális, az építési és közlekedési, a mezőgazdasági és a jogi bizottság. A kulturális bizottság a könyvkiadással foglalkozott, és megvitatta a Kiadói Főigazgatóság vezetője által előterjesztett tájékoztatót. Az idei év végével befejeződő IV. ötéves terv időszaka alatt könyvkiadásunk fejlődése egyenletes és dinamikus volt. Bár a nyomdai kapacitás még ma sem érte utol az igényeket, s egy-egy részterületen átmeneti könyvhiány is előfordult, például a gyermek- és ifjúsági műveknél, ismeretterjesztő műveknél, az összkép mégis kedvező. Az elkövetkező esztendőkben könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk még hatékonyabban szolgálja majd a művelődéspolitikai célokat, az általános és szakmai műveltség emelését, a magyar és az egyetemes kultúra értékeinek megismertetését. Az építési és közlekedési bizottság az úthálózatfejlesztéssel foglalkozott. Az idei év végére 30 ezer kilométerre növekszik az országos úthálózat hossza. A főútvonalak hossza már majdnem 6200 kilométer, s ezeken bonyolódik le a forgalom 60 százaléka. Tatabánya és Komárom között megépült és már át is adták a forgalomnak az új „bécsi út” első szakaszát. Az M 7-es autópálya is elkészült, egészen a Balatonig. Az V. ötéves tervben a fejlesztési elképzeléseket a forgalomnövekedés diktálja: 1980-ban várhatóan 16 ezer autóbusz, 900 ezer személygépkocsi, 850 ezer motorkerékpár és 150 ezer tehergépkocsi fut majd országútjainkon. A közúti áruszállításban 12 milliárd árutonna-kilométeres teljesítmény várható. A mezőgazdasági bizottság tanácskozásán megállapították, hogy mezőgazdaságunk fejlődési üteme kedvező, a korszerű technika következtében a terméseredmények állandóan nőnek. Növekedett a mezőgazdaságból származó bevételünk is. Ez az összeg 1960-ban csupán 2,3 milliárd devizaforint volt, 1974-ben már 11,4 milliárd devizaforintra emelkedett. Népgazdaságunknak a tőkés országokba irányuló exportjából a mezőgazdaság részesedése már elérte a 35 százalékot. Fejleszteni kívánjuk a növénytermesztést; legnagyobb mértékben a kukorica- és a lucernatermelést. A jövőben a műtrágya-felhasználás eléri a hektáronkénti 300 kilogrammot. Az ülésen részt vevő dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hangsúlyozta a tudomány fontos szerepét a mezőgazdaság korszerűsítésében. Üj és jófajta növényekre van szükség, amelyek „behozzák” a ráfordítást. Például most egy édesebb fajta cukorrépát kívánunk meghonosítani. Növeljük lucernaliszt-exportunkat, az eddigi 24 ezer hektáros termőterületet 40 ezer hektárra bővítjük. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésének napirendjén az 1975—1980 közötti időszak jogalkotási feladata szerepelt. A napirend előadója, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter a jogszabály- és törvénymódosításokról tett említést. Beszélt az új törvények és törvényerejű rendeletek fontosságáról, s az államélet fejlesztéséről, a gazdasági építőmunkáról, valamint a szociális, kulturális és egészségügyi ellátás jogszabályokba való foglalásáról. A gazdasági építőmunkával függ össze az új élelmiszertörvény. 1976-ban fontos törvényt hozunk a levegő-, illetve emberi környezetvédelemről: ezt már eddig is széles körű társadalmi viták, javaslatok segítették elő. A bizottsági viták e rövid összefoglalása is mutatja, hogy a parlamenti munka egészében az állandó bizottságok jelentősége évről évre nő. A parlamenti plénum elé kerülő kérdéseket előzetesen alaposan és szakszerűen megvizsgálják: üléseik a sajtó teljes nyilvánossága előtt folynak, a hírközlő eszközök tudósítói szabadon használják a viták egész anyagát. Jó iskola ez a képviselőknek is, hiszen egyszerűbb felszólalni kezdetben a kislétszámú szakbizottságokban, mint rögtön az egész országgyűlés előtt. A bizottságok már eddig is bebizonyították életképességüket. Hozzájárultak a demokratizmus szélesedéséhez és nagyfokú kezdeményező erőről tettek tanúbizonyságot. Pethő Tibor Békés, boldog új esztendőt kíván A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A MAGYAR HÍREK SZERKESZTŐSÉGE Aczél György miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ACZÉL GYÖRGY: EGY ELMARADT VITA HELYETT (Részletek a II. fejezetből) 1972-ben Alain Peyrefitte úr, az UDR akkori főtitkára vállalta, hogy nyilvános vitát folytat Aczél Györggyel, s ezt a televízió egyenes adásban közvetítette volna. A vitát azonban Alain Peyrefitte úr lemondta. Jacques de Bonis, a France Nouvelle című francia lap munkatársa a vita elmaradása után interjút készített Aczél Györggyel, s az interjú anyagából készült könyv most egyidejűleg jelent meg franciául és magyarul. Lapunk előző számában az I. fejezetből közöltünk részleteket, most a □. fejezetből adunk közre szemelvényeket Kérdés: Az áringadozás és „ez a kártalanítási játék” hogyan fér össze a szocialista tervgazdálkodással? Felelet: Amikor úgy akarunk tervszerűbbek lenni, hogy rugalmasabbak vagyunk a gazdasági életben, mindjárt ránk sütik a liberalizmust és számon kérik azt a merevséget, amivel korábban vádoltak. Kérem, vegye figyelembe, hogy a mi gazdasági irányításunk összetett és több célt szolgál egyszerre. Egyrészt törekednünk kell arra, hogy mindent a lehető leggazdaságosabban csináljunk, ésszerűen és racionálisan termeljünk, másrészt kötelességünk védeni a munkások, dolgozók és különös gonddal az alacsonyabb jövedelműek, a több gyermekes családok, a nyugdíjasok érdekeit. Ennek csak egyetlen gazdasági rendszer tud egyidőben eleget tenni: az, amelyben a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak. Ilyen feltételek között a szocialista tervgazdálkodás egyik eszköze nálunk az árak mozgásának ellenőrzése. Ez pedig arra való, hogy az árakat összhangba hozza az időről időre változó termelési költségekkel. Nagyon fontos, hogy jól értsük egymást: ezzel lényegében azt akarjuk elérni, hogy az áringadozás ne sújthassa közvetlenül a lakosságot, vagyis az áremelkedések ellenére a reálbér és a reáljövedelem folyamatosan emelkedjék. A fogyasztásnak az árak mozgatásával történő irányítását mint elvet könynyen felfogom, de bizonyára jobban megérteném, ha gyakorlati példával illusztrálná. Beszéljünk a lakáshelyzetről. Ez egyik legnagyobb gondunk. Egyre többet építünk, egyre gyorsabb ütemben, de a növekvő igényeket még mindig nem tudjuk megfelelően kielégíteni. Néhány évvel ezelőtt felemeltük a lakbéreket, de ez még mindig csak annyit jelent, hogy a „felemelt” lakbérek mellett a legmagasabb lakbér négyzetméterenként 6,80 Ft, azaz egy száz négyzetméteres összkomfortos lakás havi bére 680 Ft, ami — hozzávetőleg átszámítva — kevesebb, mint 150 francia frank. Egyidejűleg fokozottabban differenciáltuk a lakbéreket a lakások korszerűsége és használati értéke szerint. A régi lakbér még a házak karbantartására sem volt elegendő, most legalább a fenntartási költségnek valamivel nagyobb részét fedezi. Szóval: újabb terhek? Csak látszólag. A nyugdíjasoknak az emelést teljes egészében megtérítettük, annyival emeltük nyugdíjukat, amennyivel lakbérüket. A dolgozóknak is, mert a munkások és alkalmazottak is a lakbéremelésnek pontosan megfelelő lakbér-hozzájárulást kaptak. Az ő esetükben azonban kimondtuk, ha később majd emelkedik a bérük, az emelés 25%-át le kell vonni az állami hozzájárulásból. Vagyis a bér emelkedésének arányában csökken az állami támogatás, egy idő után pedig — a nyugdíjasok kivételével — mindenkinél fokozatosan megszűnik. Mire törekedtünk? A lakások értékét akartuk emelni, hogy növeljük az építő kedvet, de ugyanakkor megint anélkül, hogy csökkentettük volna a lakosság életszínvonalát. Véleményem szerint azonban az eddigi intézkedések nem elégségesek. A szocialista integráció fokozásával egyidejűleg szűkíteni szándékoznak gazdasági kapcsolataikat a kapitalista országokkal? Erről szó sincs. Tudja, hogy politikánk szerves eleme a békés egymás mellett élés alapelveinek elfogadása és alkalmazása. Ezért tőkés kapcsolatainkat fejleszteni szeretnénk, azzal a föltétellel természetesen, hogy ez ésszerű normák alapján, a kölcsönös érdekek figyelembevételével, diszkrimináció nélkül történik. Magától értetődik például, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal nem segíti elő, ha áruinknak nem adják meg az úgynevezett „legnagyobb kedvezményt”. Ez a különös kifejezés azt a tényt akarja álcázni, hogy bizonyos országok áruit magasabb, hátrányosan megkülönböztető vámokkal sújtják, vagyis voltaképpen kirekesztik az amerikai piacról. A tények azonban önmagukról beszélnek. A gazdasági válság hullámai olyan kis hajót, mint a mienk, alaposan megtáncoltatnának, ha nem tartoznánk a szocialista közösséghez. Vitathatatlan módon bebizonyosodott, hogy a nemzetközi gazdasági életben a legnagyobb stabilitást és megbízhatóságot a szocialista országok képviselik. Kereskedelmi forgalmunk és általában mindenfajta gazdasági kapcsolatunk a Szovjetunióval sok előnnyel jár. A foglalkoztatottság gondjai: nem kapitalista gondok. Mi a helyzet a foglalkoztatottsággal Magyarországon? Nincs munkanélküli, mondják Önök. Vannak azonban, akik azzal vágnak vissza, hogy „rejtett munkanélküliség” viszont található. Más szóval azt bizonygatják, hogy üzemeikben sok improduktív munkaerő van. Valóságos probléma ez? A teljes foglalkoztatottság a mi számunkra alapelv. Ha kezdetben mindent a gazdasági hatékonyságnak akartunk volna alárendelni, eltűrtünk vagy megszerveztünk volna bizonyos munkanélküliséget. Mi más szempontból indultunk ki, mert számunkra a munkanélküliség emberileg és társadalmilag tűrhetetlen. Kezdetben volt olyan időszak, amikor arra kényszerültünk, hogy a szakmai tudás hiányosságait a dolgozók számával pótoljuk. Ez természetes volt olyan országban, ahol a mezőgazdaság volt túlsúlyban, ahol kézbe kellett venni a kapitalisták üzemeit és a nagybirtokokat és vezető posztokra helyezni a munkás kádereket. Változtak az idők. A mi gondjaink most a fejlett, hatékony gazdaság gondjai. Amiről szó sem lehet Magyarországon, az a munkanélküliség. Nekünk nincs szükségünk a munkanélküliek tartalék hadseregére, mint a liberális demokráciáknak mondott országoknak, ahol a gyárkapun kívül álldogálókkal tartják sakkban azokat, akik belül vannak. Magyar—olasz tudományos együttműködési egyezményt írt alá a Magyar Tudományos Akadémián Köpeczi Béla, az MTA főtitkárhelyettese és Alessandro Faedo, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács elnöke MTI — Tóth István felvétele Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festőművésznek, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének kiemelkedő életműve, közéleti és pedagógiai munkássága elismeréséül nyolcvanadik születésnapján az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendje IL fokozata kitüntetési adományozta MTI — Molnár Edit felvétele 3
