Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-11-08 / 23. szám
1 HÚSPROGRAMUNK A M A szilajpásztorkodástól a Korszerű sertéshízlaló Makón Tiszanána és Kisnána, Tiszavárkony és Sajóvárkony egymástól távol eső falvak. Névrokonságuk a régmúlt idők vándorló pásztorkodásának emlékét őrzi, amikor a „Nána”, a „Várkony” s a többi nemzetség, ha kizöldült a legelő, nyári szálláshelyre, majd onnan telelőre hajtotta a nyájakat. Bécs, Krakkó, Prága, Strasbourg, Velence, s a német városok piacain századokon át keresett árucikk volt a szürke magyar marha, ez a hosszú tülkü, hatalmas testű jószág. A kukorica-Sertéshizlaló telep Agárdon MTI — Fehérvári Ferenc felvétele Mesterséges borjúnevelő etetője MTI — Kovács Sándor felvétele termesztés elterjedéséig pedig messze földön híres volt a makkon hízott bakonyi sertés, amelyért a németországi kereskedők többet fizettek, mint bármely más fajtáért, mivel ikrás, kitűnő ízű és egész évben eltartható zsírja volt. Állattenyésztésünk jó híre fennmaradt, pedig színvonala sokáig megrekedt az ősi módszerek szintjén. Csak e század elejére váltotta fel az ősi szürke marhát a jobban tejelő, jobb hústermelő magyar tarka; a bakonyi sertést a mangalica, majd a fehér hússertések, s csak ekkorra vált általánossá az istállózó állattartás. Mivel a nemzetközi élvonaltól továbbra is elmaradtunk, az állattenyésztés, a hústermelés csak a hazai szegényes igényeket elégíthette ki, exportra alig jutott. Az 1934-es, 38-as évek átlagában az egy főre jutó húsfogyasztás 33 kilogramm volt, ma pedig már 71 kilogramm. lEzzel a fogyasztással az európai élmezőnyhöz tartozunk. Az igazi minőségi ugrás csak nemrég következett be. Kormányunk a negyedik tervidőszak elején meghirdette a húsprogramot, s most az ötödik ötéves terv küszöbén a termelési adatok és az üzletek hűtőpultjai a program sikeres megvalósításáról tanúskodnak. Mindezt a nagyüzemi mezőgazdaság révén értük el. A húsprogram jelentős összegekkel támogatja a szakosított állattenyésztő telepek létesítését, és hozzájárul az állattartás egyéb költségeihez is. A 70-es évekre — a növénytermesztés után — az állattenyésztési ágazatban is kialakult jó néhány iparszerű termelési rendszer. Legkorábban a baromfitenyésztésben, majd a sertés- és újabban a szarvasmarha-tenyésztésben. Mivel az állatok jelentős hányadát háztáji gazdaságokban nevelik, a program célul tűzte ki a háztáji állattartás ösztönzését is. Lássuk elsőként a sertéstenyésztés eredményeit. Hiszen a magyar háziasszonyok elsősorban a sertésbúskínálaton mérik le, megfelelő-e a húsellátás. Az adatok magukért beszélnek. 1970-ben 2 millió 975 ezer sertést vásároltak fel. 700 ezret importálnunk kellett. 1972-ben már anynyit vásároltak fel, amennyit csak 1975-re vártunk: 5 millió 700 ezer sertést. Idén előreláthatólag 6,3 millió lesz a felvásárolt sertések száma. 1980-ra 7,1 millió sertés felvásárlását tervezik. Sajnos azonban a feldolgozó kapacitás nem tudott lépést tartani a gyors fejlődéssel, s ezért a felvásárlás időnként rövid ideig akadozott. Mivel a háztájiban van sertésállományunk jelentős hányada (mintegy 2 millió állat), és a háztáji fokozottan érzékeny a piaci viszonyokra, a mezőgazdasági irányító szervek kedvezményes tenyészkoca-kihelyezési akcióval vetettek gátat a várható visszaesésnek, így lényeges csökkenés nélkül jövőre is tartani tudjuk az idei, minden eddiginél magasabb sertéslétszámot. Bár a sertéshústermelésben szükségünk van a háztáji gazdaságokra, a zökkenőmentes húsáruellátásban, exportunk növelésében mégiscsak a nagyüzemeké, az iparszerű sertéstelepeké a vezető szerep. S e téren is bőven vannak tartalékaink. A telepek kihasználtsága ugyanis sok helyütt nem teljes, a sertéstartás, a tenyésztés még nem mindenütt gazdaságos, ezért az új telepek építése mellett a már meglevők jobb kihasználására is gondolni kell. Az 1972-es kormányhatározat nyomán a szarvasmarha-tenyésztés is fejlődésnek indult. Modem telepek épülnek, import tenyészállatokkal javítják az állományt, fejlesztik a takarmányozás színvonalát, a legelőgazdálkodást. Ám ebben az ágazatban magasabbak a beruházási költségek, s mivel a szarvasmarha kevésbé szapora, az állomány javítása is csak lassan érezteti hatását. A kezdeti eredmények azonban máris megmutatkoznak. 1970-ben 590 ezer hízómarhát vásároltak fel, 1975-ben már 630 ezret. A továbblépés útja a tej- és húsirányú szakosodás, a tenyésztésben a megfelelő szelekció, s az iparszerű termelés igényeihez igazodó takarmányozási rendszerek kidolgozása. A szarvasmarha-vágókapacitás még nem éri el a kívánt szintet, bár idén az öt évvel ezelőttinél 40 ezerrel több: 394 ezer marhát dolgoznak fel a vágóhidakon. Sertésből összesen 5,7 milliót vágnak az öt évvel ezelőtti 3,6 millióval szemben. A húsipar igyekszik minél jobban kielégíteni az igényeket, ezért az üzemekben bevezették a kettős és a nyújtott műszakot. A végleges megoldást azonban csak a húsipar máris folyó, gyors ütemű fejlesztése hozza. Sokatmondó adat, hogy ez évben a gyorsított ütemben megvalósuló 9 kiemelt nagyberuházás között 3 húsiparit találunk: a Miskolci Húskombinátot, a Gyulai Húskombinátot és a Szegedi Szalámigyárat. Ezek közül a miskolci gyár már idén munkába áll, s egymaga évi 680 ezer sertést és 55 ezer szarvasmarhát dolgoz majd fel. Mennyiség és minőség Sertéskaraj, lapocka, borda, dagadó, csülök: üzleteinkben a háziasszonyok kedvükre válogathatnak. A friss hús választékából szinte csak a borjúhús hiányzik. A pár hetes állatok zsenge húsa egyelőre hiánycikk is marad, mivel a hizlalt szarvasmarha értékesítése jóval gazdaságosabb. Jelenleg több mint 170 féle készítményt gyárt a húsipar, de rendszeresen csak ennél kevesebb termékből tud szállítani. Most az a cél, hogy a legnépszerűbb 60— 80 készítményt mindig lehessen kapni. A reális tervezés ezt is csupán bizonyos megszorításokkal ígérheti. Ugyanis a jelenlegi bolthálózatnak csak egy része képes fogadni nagyobb választékot. Ezért az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, a Belkereskedelmi Minisztériummal közösen, kategóriákba sorolta a boltokat, felszereltségük és forgalmi nagyságrendjük szerint. Ennek megfelelően szándékoznak 20—40, illetőleg 60-féle húsáru, felvágott állandó szállításáról és tartásáról gondoskodni. A fejlesztési elképzelések szerint minden jelentős körzetben lesz egy-egy nagyobb választékot tartó üzlet. A kínálat bővülését máris tapasztalhatjuk boltjainkban. Megjelent a pultokon a fóliába csomagolt hús és felvágott, és a húsipar újabb és újabb ízekkel örvendezteti meg a hazai fogyasztókat. Hogy a kisebb települések lakossága se legyen csak a házi állattartásra utalva, növelni kívánják a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági kezelésben levő húsfeldolgozó üzemek számát. A falusi lakosság húsigényének jobb kielégítése mellett várhatóan bővül majd a tájjellegű készítmények, a különleges ízek kínálata is. A hazai hústermelés és forgalmazás másik megoldásra váró kérdése az ármegállapítás. Ez egyaránt érdekli a vásárlókat, az állattartókat s a húsüzemeket. Jelenleg mind a termelői, mind a fogyasztói ár jelentős állami árkiegészítést kap. Például a marhacomb kilója 32 forint, az árkiegészítés 32 forint (!). Az, hogy a fogyasztói és a termelői ár jelentősen eltér a valódi értéktől, végső soron visszahat a termelés gazdaságosságára, ezért — természetesen életszínvonal-politikai szempontok figyelembevételével — az árak módosítását tervezik. A korszerűsödő állattenyésztés, a jövedelmezőség javítása, a húsipari rekonstrukció, a felvásárlás és értékesítés javuló szervezettsége azzal biztat, hogy a jövőben még egyenletesebb, még kiegyensúlyozottabb lesz a húsellátás, Pesten és vidéken egyaránt. Mintakollekció a pápai húskombinát dobozolt A hűtőterembe csak a megfelelő minősítést kapott sertéscombok és lapockák ügyes kezek vágják le a sonkahúsról a zsíros részeket sonkáiból kerülhetnek
