Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-11-08 / 23. szám
Első Ízben osztották ki a Liszt Ferenc hanglemezdíjat. A díjakat dr. Kiss Kálmán, a Liszt Ferenc társaság elnöke adta át. Az ünnepélyes díjkiosztás után a győztesek hangversenyt adtak. Képünkön a díjat elnyerő Contiguglia-ikrek az Egyesült Államokból, Forrai Miklós társaságában MTI — Molnár Edit felvétele Felavatták a kisvárdai 332 ágyas új kórházat. Az intenzív osztályt, csakúgy mint a műtőket és vizsgálókat, a legkorszerűbb műszerekkel szerelték fel MTI — Balogh P. László felvétele Megkezdte a termelést az özdi Kohászati üzemek új drót- és rúdhengerműve. Az üzem építésében csehszlovák és Német Szövetségi Köztársaság-beli szakemberek is résztvettek. Képünk a hengersor beindításakor készült MTI — Erezi K. Gyula 1 Földalatti vasúti múzeumot rendeztek be a millenniumi földalatti üzemen kívül helyezett kanyarulatában, a Deák téren. Bemutatják az 1896-os Siemens kocsikat, s a vitrinek ismertetik a földalatti vasút történetét, a kezdettől a metró építéséig. Belépés: villamosjeggyel BITI — Soós Lajos felvétele Magyar gazdasági melléklet a Die Presse című lapban * November második felében Bécsben magyar gazdasági napokat rendeztek. Ebből az alkalomból jelent meg a Die Presse című lap melléklete, a Magyar Kereskedelmi Kamara gondozásában, Magyarország a gazdasági partner címmel. A nyolcoldalas anyagból idézünk néhány adatot: A két ország közötti árucsere-forgalom az elmúlt évtizedben hatszorosára emelkedett. Az elmúlt évben a Magyarországra irányuló osztrák kivitel minden eddiginél magasabb, 5 milliárd schilling értékű volt. A Magyarországról származó osztrák import is növekedett: az 1972- es 2 milliárd schillingról 1974-ben 3,3 milliárd stíhillingre emelkedett. 2 MEGTARTOTTA ELSŐ ÜLÉSÉT, A RÁKÓCZI -EMLÉKBIZOTTSÁG A jövő évben emlékezünk meg II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról. Az ünnepi eseménysorozat előkészítésére és szervezésére Rákóczi-emlékbizottság alakult, az állami, társadalmi, kulturális, tudományos és tanácsi szervek képviselőiből. Az emlékbizottság elnöke Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, alelnöke Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, titkára Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője, tudományos titkára Hopp Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője lett. Az alakuló ülésen körvonalazták a megemlékezések tervét. A központi emlékünnepséget Budapesten rendezik. Sárospatakon nemzetközi tudományos ülésszakot tartanak. Az ország számos múzeumában rendeznek emlékkiállításokat. Ezek közül is kiemelkedőnek ígérkezik a Nemzeti Múzeum emlékkiállítása Az emlékbizottság állásfoglalása szerint helyes lenne, ha a megemlékezések nem korlátozódnának csak Magyarországra, hiszen a Rákóczi-szabadságharcban részt vettek a Duna-medencében élő nem magyar népek is. Emellett a szabadságharcnak kapcsolatai voltak — egyebek között — Lengyelországgal, Franciaországgal, Oroszországgal, Törökországgal. Az emlékbizottság ezért kezdeményezéseket tesz a külföldi megemlékezések érdekében is. TALLÓZÁS szocialista országok magyar nyelvű sajtójából JUGOSZLÁVIA „A szeretethez az első lépés — a megismerés" címmel közöl tudósítást a Magyar Szó október 26-i száma annak az eseménynek a kapcsán, hogy a belgrádi nemzetközi írótalálkozón részt vett Csuka Zoltán költő és műfordító s hazatérőben Újvidéken találkozott jugoszláviai magyar kollégáival. Fehér Ferenc így ír: „... örültünk, hogy beszélgetést folytathattunk a magyar—jugoszláv irodalmak kölcsönös kapcsolatainak fáradhatatlan elkötelezettjével, aki a belgrádi találkozón egy szlovén eredetiben idézett Zupanöié-vers klasszikus halhatatlanságú sugallataival vezette be felszólalását. „A szeretethez az első lépés — az egymás kölcsönös megismerése és ismertetése" — mondta többek közt Csuka Zoltán, amikor A költészet győzelme az emberiség győzelme című témakörben felszólalt. „En ezért harcolok közel ötven esztendeje, mint műfordító is, azzal a jelszóval: nem szerethetem saját népemet, ha a velem egy égbolt alatt élő más népeket nem szeretem... Ezen a téren nincsen különbség szerb vagy magyar, horvát vagy szlovén, német vagy francia, amerikai vagy ázsiai, afrikai vagy ausztráliai költők között." Az újvidéki találkozó alkalmat adott arra is, hogy megtudjuk: a budapesti Európa Könyvkiadó még az év végéig megjelenteti — Csuka Zoltán válogatásában és fordításában — az adriai tengerrel kapcsolatos legszebb versek gyűjteményét...” KULTURÁLIS kaleidoszkóp BÚCSÚ BÁRCZI GÉZÁTÓL Néhány hónappal ezelőtt még együtt voltunk Vele az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülésén, együtt mérlegeltük az elmúlt évek eredményeit, s ■készültünk bizakodva a jövő feladataira. S most már nélküle kell tovább terveznünk, nem támaszkodhatunk többé bölcs tanácsaira, nem meríthetünk erőt bizakodásából, töretlen hitéből, sugárzó egyéniségéből. Bárczi Géza nem tartozott a szokványos filológusok, nyelvtudósok közé. Szenvedélyes érdeklődés fűzte kutatásának tárgyához, a nyelvhez, de mindig tovább is tekintett: a nyelvnek az élettel, az emberrel való kapcsolatára. A nyelv elemeinek mélyreható vizsgálatán túl az is érdekelte, mit jelent a nyelv, az anyanyelv a népnek, a nemzetnek az életében, hogyan kötődik össze életkörülményeinek változásával, kultúrája alakulásával; mi a nyelv szerepe a társadalomban, az emberi kapcsolatok létrehozásában, szervezésében. Emberi egyéniségének, tudós alkatának ezekből a vonásaiból következik, hogy ő, nyelvünk történetének búvára, a Szófejtő Szótár megszerkesztő je, jeles nyelvtörténeti monográfiák szerzője, a mai magyar nyelv gondjait is vállára vette, s nyelvünk ápolásának, védelmezésének, gazdagításának élharcosa lett. S benne találta meg leghivatottabb vezetőjét, irányítóját az a mozgalom is, amely öt évvel ezelőtt Debrecenben, az első Anyanyelvi Konferenciával bontott zászlót. Fájdalmas szívvel, a pótolhatatlan veszteség érzésével búcsúzunk Bárczi Gézától, az Anyanyelvi Konferencia védnökségének elnökétől Búcsúzunk Tőle, aki fenntartás nélkül, szívvel-lélekkel, erejét, idejét nem kímélve küzdött azért, hogy a világban szétszórt magyarság megtarthassa, megőrizhesse nyelvét, magyar kultúráját Ennek az ügynek a szolgálatát nagyon fontosnak, a legfontosabbnak tartotta. Testi erejének megrokkanása után is vállalta napokig tartó értekezletek fáradalmait, mindig készen volt arra, hogy gazdag tapasztalataival, óriási szakmai tudásával, kifinomult pedagógiai érzékével Bárczi Géza, Kossuth-díja6 akadémikus Novotta Ferenc felv. támogassa, előre segítse a nyelvmegőrzés nemes ügyét. S ha munkánknak hatása, eredménye mutatkozott, ha megjelent egy új tankönyv, megszerveztünk vagy befejeztünk egy új, hasznos tanfolyamot, hírt hallottunk egy új hétvégi magyar iskola megnyitásáról — az ő öröme volt a legnagyobb, s hitének, bizakodásának tüze átáradt azokra is, akik hamarabb elfáradtak. Szeretetét, önzetlen segítőkészségét, lelkes érdeklődését, együttérzését mindenkor tapasztalták azok is, akiket a közös gondolat, a közös ügyért, anyanyelvűnkért való aggodalom határainkon túlról közénk hozott. Az ő nevükben, s a közös ügyért velünk együtt küzdők táborának nevében is búcsúzom Bárczi Gézától. Az ő nevükben is, akiket minden alkalommal olyan bizalommal várt, olyan szeretettel köszöntött. Mert hitte, tudta, hogy nemes érzés, nagy gondolat vezette ide őket. Mint öt évvel ezelőtt mondta: elhozta őket közénk „az anyanyelv olthatatlan szeretete, és az a magasztos hivatástudat, hogy órájuk vár az új hazájukban élő magyarok anyanyelvi öntudatának ébresztése, ápolása, fenntartása, mert az ő munkájuk nyomán remélhető, hogy világszerte a magyar lélek kicsiny fényei nemzedékeken át fennmaradjanak, világítsanak. Nekik nem kell mondanunk, hogy az anyanyelv a leghatásosabb kapocs, mely az embereket összefűzi, s amely gondolataik, érzelmeik kifejezésének ösztönös eszköze. E nyelv szilárd épületének szerkezeti kapcsai meglazulhatnak a hosszú elszigeteltség alatt, de a lélek mélyén mégis e nyelv marad legbelsőbb tulajdonunk, énünk egy része. Ez kovácsolja egységbe az öt világrészbe szétszóródott magyarságot, ez ad neki szellemi múltat, hozzá építve a magyarság viszontagságos története évezredeinek az emlékét.” Lőrincze Lajos A Francia—Magyar Baráti Társaság vezetősége Párizsban kidolgozta jövő évi munkatervét. A terv szerint magyar kulturális heteket rendeznek Reimsben és Le Havre-ban, magyar zenei heteket a Rhőne-Alpes vidék megyéiben. A társaság számos tanulmányi kirándulást szervez Magyarországra, többek között pedagógusok részére. Az Amszterdamban megtartott nemzetközi tanácskozáson, amely az európai építészeti műemlékek védelmével foglalkozott, különdíjban részesítették Sopron városát. A város műemlékvédelméről a kongresszuson dr. Dercsényi Dezső Kossuth-díjas művészettörténész tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Olasz újságíró delegációt hívott meg a Magyar Kereskedelmi Kamara, hogy tanulmányozza a magyar gazdasági életet és a magyar-olasz kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. A Paese Sera, az II Fiorino és a Corriere Europeo lapok vezető szerkesztőit itt-tartózkodásuk során fogadta Kallós Ödön, a Magvar Kereskedelmi Kamara elnöke. A budapesti francia nagykövetség volt sajtóattaséja, Francois Gachot nagy sikerű előadást tartott a párizsi Magyar Intézetben: „Barátaim, a magyar írók” címmel. A Nouvelle Revue, Frangaise vezető helyen közölte Justh Zsigmond naplóját, Francois Gachot fordításában. Doráti Antal karmester osztrák kitüntetést kapott: a Tudományért és Művészetért Érdemkereszt első fokozatát. A Madách Színház Ausztriában Az osztrák—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésének jegyében a Madách Színház Salzburgban vendég szerepelt a Landestheater jubileuma alkalmából: Shakespeare Othello című tragédiáját adták elő nagy sikerrel, október 29-én. A bécsi Collegium Hungáriáimban pedig október 31-én műsoros esttel szórakoztatták a bécsi magyar kolónia tagjait és Bécsben élő honfitársainkat. Jelenet a salzburgi előadásból: Bessenyei Ferenc és Huszti Péter. Bal oldali kép: a Madách Színház sanzonokat éneklő művészei megköszönik a tapsot a bécsi Collegium Hungaricum színpadán Novotta Ferenc felvételei 2
