Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-25 / 22. szám
Eger és az egri vár Baróíí Qéza- 'Rutty A megyenév Az egykori gótikus püspöki palota külső folyosója a várban Az egri bor utcája Egerben HEVES Az ország területének három egész kilenc tized százaléka. S ezen a három egész kilenc tized százaléknyi földön a hazai természet olyan szépségei, mint a Mátra, a Bükk egyik nyúlványa, a Bükk-fennsík és a Szalajka-völgy, Szilvásvárad és Kékes, az ország legmagasabb pontja. Ezen a három egész kilenc tized százaléknyi földön az ország ezeréves szőlöskertjei, a mátrai borvidék, az egri szőlők; a mátraalji borvidék huszonkétezer holdnyi, s az egri ötezerötszáz holdnyi területen. S a Mátra lankái mellett az iparosított megye legnagyobb alkotása, a Gagarin hőerőmű, amelynek óriás, szinte mesebeli cement „poharait" már több kilométernyi távolságból látni, s a megye déli szélén a tiszai vízlépcső tükre. Ezt az erdős, a természet pompájával megáldott megyénket, háromszáznegyvenezer ember lakóhelyét, Hevesnek nevezik. Van benne egy Heves nevű helység is — vajon, honnan eredt a megyenév? Ezt találgatjuk, latolgatjuk, erről is beszélgetünk a megye három városában, Hatvanban, Gyöngyösön és a megyeszékhely Egerben. Talán a mátraalji borok lángjától, melegétől vette eredetét a név? Azért heves, mert borai tüzesek? Vagy népe, a palócság hirtelen és heves természetű és vérmérsékletű? Ez a népnevünk azonban a szlávból származik a palóccá idomult polovc-, vagy polovec szóból. Hanem a történelemben, mégpedig a honfoglalásig visszamenő magyar históriában, ezt a területet a magyarokkal szövetséges kunok és a velük érkező besenyők vették birtokukba. Ilyen, besenyő eredetű helynév Poroszló, Farmos, Hort, s a besenyők egyik vezérének nevét őrizte meg Heves megye és Heves helység. Mi több, a megyében van egy, Bessenyő nevű falu is. Itt a történelem kissé mélyebb, kissé távolabb vezet, mint más megyéinkben. Tarján, Tárd, Tárkány például kun eredetű nevek s mikor Heves megye diákjai, tanárai, Zala után az országban másodiknak összegyűjtötték Heves megye földrajzi neveit (azóta ezt követte számos más megye is); azt mondta erről Bárczi Géza nagy nyelvtudósunk, hogy „ilyen vállalkozás sem itt, sem külföldön, egyetlen más országban még nem volt”. Egyedül állunk vele, megmentve múltunk nagyon is beszédes, és sok mindent közlő földrajzi neveit, a sok száz, a sok ezer csapás, domb, erdő, hegy, kaszáló, legelő, patak, rét, völgy, falurész nevét. A finnek, a csehszlovákok, s az NDK-beli német tudósok azt mondták, mikor az anyagba beletekintettek, hogy a magyar példát követni kell. Ez a múltból megmentett névgyűjtemény, ez a szellemi tartomány az, amelylyel ez a megye mindenképpen büszkélkedhet. (rók szomszédsága Mikor erre járok, majd mindig megállók. Ha nem is állok meg, tekintetemmel mindig végigseprem az épületet, ezt a hatvani Hatvany-kastélyt, egyikét azoknak a főúri épületeknek, amelyet megbecsülő gondossággal vesz körül a magyar nép. Hatvan ma is — múzeummal, utcanévvel — emlékezik arra a magas növésű, kissé racscsoló, göndörödő hajú báróra, aki báróként is szembeszegült az úri Magyarországgal, többször is az emigrációt választva és élete utolsó percéig, szinte végórájáig a magyar irodalomnak élve. Valamikor én jegyeztem föl azt, amit Hatvány Lajos özvegye beszélt el: Hatvány Lajos a második világháborúban, még London bombázása idején is Petőfi emlékeivel foglalkozott, a British Museum légoltalmi pincéjében, a hatalmas londoni Petőfi-anyagból jegyzetelve. Ezt mind elbeszéli nekem ez a kastély, ez a kisváros, ez a hevesi táj: Hatvány Lajos élete utolsó percéig gyűjtögette, rendezte, szerkesztette a Beszélő tájakról szóló gyűjteményét, irodalmi tájaink, az írói szülőhelyek gyönyörű monográfiáját. E munka közben halt meg; az előszót már Bóka László írta. Ez a megye, ez a táj mindig úgy élt képzeletemben, és tapasztalataim mélyén, mint sajátos magyar írói szomszédságok színhelye. Egerben fölmegyek a várba, megkereresem és benézek a Gárdonyi-házba. Az egri tanárképző főiskola és Eger városa minden esztendőben a hazafiság vitáinak a színhelye. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, történészek, és tanárok, írók és újságírók minden esztendőben itt rendezik meg vitáikat a hazafiság korszerű értelmezéséről, a szocialista szellemű hazafiságról, amely saját népünk szeretetét összeötvözi és párosítja minden nép szeretetével és megbecsülésével. Nem véletlenül esett a választás Egerre: ebben a kis házban, az egri Gárdonyi-ház melléképületében (a régi ház ma óvoda, a melléképület Gárdonyi-múzeum) született a hazafiság legnagyobb írói ábrázolása, a máig is példátlanul népszerű, száz- és százezer példányban közkézen forgó Egri csillagok. Gyönyörűen rendben tartott őszi kert, a nagy csönd ölén a kerti Gárdonyi-ülőszobor, Somogyi Árpád alkotása és a múzeumban a híres Titkosnapló, Gárdonyi följegyzéseinek nevezetes gyűjteménye. Milyen sokáig élt a köztudatban, s bennünk, betűvető emberekben is a fölfogás: Gárdonyi, hogy még családja elől is rejtegesse gondolatait, tibeti szótárt hozatott, tibeti nyelven jegyzetelt, hogy a lélek bársonyát, a rejtett gondolatokat senki se érinthesse. S milyen nagy volt a meglepetés, mikor néhány esztendővel ezelőtt Gilicze Gábor egyetemi hallgató és Gyürk Ottó honvéd alezredes szinte egyidőben fejtette meg a talányt. A Titkosnapló ma a Szépirodalmi Kiadó kiadásában közkézen forog, magyarul! Hiszen a két megfejtő föltárta a „titkot”: Gárdonyi a Titkosnaplóban jobbról balra és alulról fölfelé haladva, fantasztikus, maga teremtette betűjelekkel írt ugyan, de magyarul. És nem tibeti nyelven. És nem tibeti betűkkel. Felismerhetetlen betűjegyeket formált és ezek segítségével magyarul írta műhelytitkait. Beleolvasok a nyilvánosságra hozott „titkok” egyikébe: „Minden szón gondolkodj”, írta, „más szóval írd a szót. Soha ne írjuk le azt, hogy piros. Mert a piros lehet haragos, égő, vadpiros, lehet somszín, ribizkeszín, bíborszín, vérszín, karmazsinpiros, rubinpiros, vércsepp-piros.” A Titkosnaplónak valamelyes „tibeti” vonatkozása is van. Az író megjegyzi benne, hogy ez a napló nyelvünk „magas, elzárt Tibetjébe” nyit kaput. A török kori Egri csillagok keletkezésének a színhelye fölidéz egy másik írói szomszédságot is. Lesétálok a hegyről, a várdombról és a város szívében belépek a légi, még egyetemnek szánt Lyceum épületébe. Ebből valaha katolikus egyetemet akartak csinálni az egri érsekek; az épület ma a tanárképző főiskola otthona. Ebben az épületben őrzik a nagy egyházi tulajdonú közgyűjteményt, az Egri Érseki Könyvtár és Levéltár kincseit. Az elmúlt hónapokban csináltam egy próbát: tanárok, írók, újságírók közt vetve fel a kérdést. Hol őrzik Mikes Kelemen — képzeletbeli személyhez írt, csodálatos magyar nyelven fogalmazott egykori — Törökországi levelei-t? Csak találgatták. Az Irodalmi Lexikon Mikes Kelemen címszava alatt sem olvasható. Nincsenek meg talán? Elvesztek? Eltűntek, talán a világháború forgatagában? Nagyon sok régi egri, és nem egri írásból és forrásmunkából kell összeszedni a rodostói, Törökországi leve-Kecskés Péter, borok doktora.. A várbeli Gárdonyi-ház udvara, az író szobrával lek nem bebizonyított, csak föltételezett történetét, pontosabban a kéziratok vándorújának a történetét. Mai ismereteink szerint a kétszázhét levél kéziratát Mikes Kelemen halála után „Rákótzi Ferencnek Horvát nevezetű ősz szolgája” őrizte volna meg. A kutatás kiderítette, hogy volt ilyen nevezetű ember a rodostói udvarban: Horváth István a rodostói halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1799. szeptember 12-én halt meg, s a magyarok temetőjében pihen. Horváth még életében egy Mészáros nevű embernek adta át a leveleket, aki a kéziratokat Rodostóból elhozta. Ki volt ez a Mészáros? Az ismeretek szerint ez a Mészáros a magyarbarát Szelim, travniki basa udvarában élt, mint a basa udvaronca. Szelim egyszer Bécsbe küldte őt bevásárolni, s ennek során „egy igen ritka, magyarul írott” munkát hozott magával. Ezt Görög Demeter bécsi magyar lapszerkesztőnek adta át, Görög pedig átadta Kultsár Istvánnak, a szombathelyi katolikus gimnázium tanárának, aki azt 1794-ben Szombathelyen megjelentette. A nyomok lassan követhetetlenné válnak, mert csak Toldy Ferenc irodalomtörténész egyik 1862-es levelét ismerjük, amelyben írja, hogy „Én bírom Mikes Törökországi levelei autográph ép és szép példányát...” Az övé maradt 1867-ig, s a nagy kéziratgyűjteményen, Toldy neve után ez olvasható: „Toldy Ferenc Űrtói megszerezte 1867. Bartakovics Albert Érsek”. Az irodalmi ritkaságok híres egri gyűjtője.
