Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-10-25 / 22. szám

„Az ENSZ alapokmánya alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényrejuttatására” PÚJA FRIGYES KÜLÜGYMINISZTER FELSZÓLALT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK 30. JUBILEUMI ÜLÉSSZAKÁN Rogers C. B. Mortont, az Egyesült Államok kereskedelem­ügyi miniszterét hivatalában fogadta Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke MTI — Vigovszki Ferenc felv. KÜLGAZDASÁGI HÍREK RÉSZLETEK A BESZÉDBŐL — A közgyűlés 30. ülésszakára olyan időszakban kerül sor, amikor az enyhülés a nemzetközi élet főirányzatává vált. Meggyőzően alátámasztják ezt az utóbbi évek nem­zetközi eseményei. Azt jelzik, hogy a nemzetközi élet új szakaszához érkezett, az enyhülés, a békés egymás mellett élés mindinkább tért hódít, a hidegháború koncepciója és gyakorlata viszont egyre inkább a múlté lesz. — Ebben a rendkívül pozitív fejlődésben nagy szerepet játszottak a szocialista országok, mindenekelőtt a Szov­jetunió. A tőkés országokkal való kapcsolataik fejlődése, s különösen a Szovjetunió és az Egyesült államok együtt­működésének javulása számos bonyolult nemzetközi prob­léma megoldásához járult hozzá és járul hozzá minden bi­zonnyal a jövőben is. — A Magyar Népköztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít mind az európai biztonsági értekez­letnek, mind a záróokmánynak. Az a véleményünk, hogy az aláíró országoknak az elkövetkező hónapokban és évek­ben mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróokmány rendelkezéseit átültessék az életbe. Mi a ma­gunk részéről máris egy sor rendelkezést foganatosítottunk ennek érdekében. Elvárjuk, hogy nyugati partnereink ugyancsak lépéseket tegyenek az aláírt okmány végrehaj­tására. — Továbbra is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk a hadászati fegyverkezés korlátozását célzó szovjet-amerikai tárgyalásoknak. E megbeszélések eredményei nemcsak a két világhatalom érdekeit szolgálják, hanem az összes or­szágokét. — Nagy figyelemmel kísérjük a közép-európai haderők csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokat. A Varsói Szer­ződés tagállamainak javaslatai olyan megállapodás létre­hozását célozzák, amely szavatolja az összes érdekelt álla­mok biztonságát és kizárják annak lehetőségét, hogy va­lamelyik fél egyoldalú katonai előnyökre tehessen szert. — A magyar kormány teljes támogatásáról biztosítom a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes eltiltására vonatkozó, a jelen ülésszakon benyújtott szovjet javasla­tot, valamint a szovjet kormány másik nagy fontosságú javaslatát, amely a tömegpusztításra alkalmas új fegyve­rek és fegyverrendszerek kifejlesztésének és gyártásának megtiltásáról szól. Magyarország különösen nagy jelentősé­get tulajdonít a leszerelési világértekezlet mielőbbi össze­hívásának. Púja Frigyes méltatta a fejlődő országok gazdasági fel­emelkedésének jelentőségét, fontos állomásként említve meg a közgyűlés VII., rendkívüli ülésszakát, amely a nem­zetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozott. Végezetül kijelentette: — Kormányunk véleménye szerint az ENSZ alapokmá­nya most is alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényrejuttatására, ezért annak felülvizsgálatára nincs szükség. A lényeg, hogy a tagállamok olyan politikát foly­tassanak, amely összhangban van az alapokmány minden ENSZ-tag által elfogadott elveivel. A magyar küldöttség a közgyűlés jelenlegi ülésszakán is minden tőle telhetőt meg­tesz azért, hogy tanácskozásunk sikeres és eredményes munkát végezzen. Rogers C. B. Morton, az Egyesült Államok kereske­delemügyi minisztere és kí­sérete a Magyar Kereske­delmi Kamarában tárgyalt a múlt évben alakult ma­gyar—amerikai gazdasági tanács munkájáról és to­vábbi feladatairól. A mi­nisztert fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke is. — Meggyőződ­tem arról — mondta ma­gyarországi útja tapasztala­tairól Rogers C. B. Morton —, hogy a gazdasági élet számos területén kínálkozik jó lehetőség Magyarország és az Egyesült Államok ke­reskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére. Helyeselném, ha az Egyesült Államok mielőbb érvényesítené a Magyarországgal való ke­reskedelemben is a legna­gyobb kedvezmény elvét. A magyar—kanadai ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lesztéséről folytatott tár­gyalásokat C. T. Charland, kanadai ipari és kereske-KORSZERŰ GAZDASÁGSZERKEZET A gazdasági kérdések nálunk is — akárcsak az egész világon — fokozottan a figyelem kö­zéppontjába kerültek. Az energiahordozók és a nyersanyagok világpiaci árrobbanása, párosul­va az immár állandó jellegű tőkés inflációval, komoly gondokat okoz minden országnak. A magyar gazdaság fejlettségére jellemző, hogy 1975-ben öt hét alatt termelünk annyit, mint 1938-ban egy egész év alatt. Vagyis az ipar ter­melése az 1938-asnak tízszerese, a nemzeti jö­vedelem ötszöröse, a mezőgazdaság termelése pedig hatvan százalékkal magasabb. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta követett gazdasági elveink a gyakorlatban helyesnek bizonyultak. Az elveket azonban az élet minden területén következetesebben kell érvényesíteni. A fő feladat most a gazdasági szerkezet korszerűsítésének meggyorsítása, hi­szen a munkaerő-tartalékok gyakorlatilag ki­merültek. A gazdaságba 1960 és 1975 között 450 000 új munkaerő áramlott be, s 1975 és 1990 között a legjobb esetben sem számíthatunk 150 ezernél több új dolgozóra. Tehát a termelé­kenység növelésével kell fokoznunk a terme­lést. A termelékenység új technológiát, vagyis korszerű géprendszereket igényel és természe­tesen az irányítás és az üzemszervezés megja­vítását. Az új technológiák hatalmas beruhá­zásokat igényelnek, s ennek nem csekély részét importálnunk kell a KGST-országoköól és a tőkés piacokról. Mindez igen tevékeny nemzet­közi gazdasági együttműködésre serkent ben­nünket. Ütemesen fejlesztenünk kell külgazda­sági kapcsolatainkat a KGST-vel, és fokozottan igénybe kell vennünk a nemzetközi gazdasági együttműködés lehetőségeit a nyugati fejlett országok viszonylatában is. Gazdaságunk nagyobb ütemű fejlődését pe­dig a tudományos kutatások révén érhetjük el. Azok az üzemeink, amelyek gyorsabban alkal­mazzák a tudomány legújabb eredményeit a termelésben, képesek arra, hogy a külföldi li­­cenceket is továbbfejlesszék, s így kibővítsék a termelési kooperációikat a nyugati vállalatok­kal. Ilyen példát mutat a Videoton, a Győri Vagongyár, amely most már amerikai piacra is szállít kooperációban, és a Csepel Vas- és Fémművek. A Csepel Vas- és Fémművek saját tudomá­nyos kutató intézete például azon dolgozik szo­ros együttműködésben az Akadémia megfelelő intézményeivel és az egyetemekkel, hogy a tu­domány legújabb eredményei a lehető leggyor­sabban váljanak az élet valóságává. Négy fő feladatot tűztek maguk elé. Az első a gyárt­mánystruktúra megváltoztatása. Jele ennek már a motorkerékpár-gyártás megszüntetése, az elektroacél, a csőgyártás, a huzalgyártás, a programozott szerszámgépek és az egyedi gé­pek fejlesztése. A második: a dolgozók folya­matos képzése. A harmadik: az irányítás és a szervezés fejlesztése. Ezzel a korszerű vezetési módszereket teszik általánossá. A negyedik pe­dig az élet- és munkakörülmények további ja­vítása. De beszéljünk a mezőgazdaságról is. A me­zőgazdaságban bevezetett iparszerű termelési formák az utóbbi években már növekvően jó eredményeket hoztak. Az MSZMP XI. kongresszusa és az azt követő időszak egyértelmű helyzetet teremtett a tulaj­donformák körüli vitákban. A szövetkezeti gaz­daságok legjobbjai eredményesen termelnek, és a magyar mezőgazdaság egyik jellegzetessége éppen a sokszínűség, az, amelyben az állami gazdaságoknak és a szövetkezeteknek egyaránt megvan a szerepe a jelenben és sí jövőben. Ez a sokrétűség a jellemző a széles termékszerke­zetre is: termesztünk minden olyan mezőgaz­dasági árut, amelynek jók a hazai termelési feltételei és igény van rájuk a hazai és nemzet­közi piacon. Az optimális üzemnagyságot pedig úgy kell kialakítani, hogy a folyamat sehol se okozzon zavarokat, hiszen most nem a gazdaságok terü­leti nagysága a fő kérdés, hanem a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának fokozása van napirenden. Gazdaságunk mindkét fő ágazatában jelentős anyagi és szellemi erőfeszítésekre van szükség. A kérdések egész sora más módon vetődik fel és ezekre is meg kell találnunk a helyes vá­laszt. Hatékonyság, berúházási szervezettség, új gyártmánystruktúra, takarékosság, munka­erő-gazdálkodás, fokozottabb külkereskedelmi tevékenység. Feladataink nagyok, de gazdasá­gunk ereje a biztosíték arra, hogy ha nem is gyorsan, de folyamatosan, az új ötéves terv egészében azokat meg is oldjuk. Pethő Tibor delmi miniszterhelyettes és Török István külkereske­delmi miniszterhelyettes Budapesten, a Külkereske­delmi Minisztériumban. A megbeszélések után jegyző­könyvet írtak alá az áru­csere-forgalom kölcsönös bővítéséről. 1976-ban kez­dődő ötödik ötéves tervünk során Kanada gépeket és berendezéseket szállít, s fi­zetési könnyítéseket ad. Kölcsönösen hasznos tár­gyalások folytak az ipari, a mezőgazdasági és a pénz­intézetek közti együttmű­ködés kiszélesítéséről, a magyar beruházásokban való kanadai részvételről, a magyar export fokozásá­ról és kanadai—magyar együttműködésről harma­dik piacon. Belgium külkereskedelmi minisztere, Michel Tous­saint és Bíró József külke­reskedelmi miniszter Buda­pesten aláírta Magyaror­szág és a belga-luxemburgi gazdasági unió tíz évre szó­ló gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködési meg­állapodását. A svéd lakásügyi és vá­rostervezési miniszterr Ing­var Carlsson meghívására Stockholmban tárgyalt Bon­­dor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, a két ország építésügyi együttműködéséről, s a mű­szaki, gazdasági és tudomá­nyos kapcsolatok kiszélesí­téséről. Az ENSZ FAO világélel­mezési program kormány­közi bizottságának római ülésszakán Magyarországot beválasztották a kormány­közi bizottság főbizottsá­gába. India távközlési minisz­tere, S. D. Sharma ha­zánkba látogatott Nemes­laki Tivadar kohó- és gép­ipari miniszter meghívásá­ra. A két miniszter a hír­adástechnikai termékek szállításáról és az együtt­működés bővítésének lehe­tőségeiről folytatott tárgya­lásokat. Üj-zélandi gazdasági kül­döttség tárgyalt hazánkban John William Clark keres­kedelem- és iparügyi ál­lamtitkár vezetésével, a két ország között kiépíthető gazdasági kapcsolatokról. Az „új” Erdélyi magyar népdalok vást.” Ezt meglepően fiatal ember énekelte, Varga József, huszonhét éves korában, 1955-ben, Méra faluban. Ehhez a szép és bölcs nótához a gyűjtők hozzáfűzik, hogy dalla­mát már Bartók és Kodály is lejegyezte Kalotaszegen, ez a mostani annak variánsa. „1948 tájáig volt szokás a falu­ban, hogy a szolgák, cselédek, óesztendő estéjén ezzel az énekkel vonultak végig az utcán, közben ostort pattogtat­tak és a gazdák bosszantására az utcapadokat elmozdítot­ták a helyükről.” Ezierkilencszázötvenötben már 'Erdélyben sem voltak nagygazdák, szolgák, cselédek, de a régi dal megmaradt és ma is éneklik. Sok a szerelmes dal, de legtöbbje szomorú. A boldog sze­relem, úgy látszik, kevesebb dalra fakasztotta a gyímesi, kászoni, csíki, gyergyói, udvarhelyi, marosszéki, mezőségi, szamosvölgyi, kalotaszegi, szilágysági, szatmári, bihari, aradkörnyéki és moldvai népet, mint a keserves. Amelyik dal boldogan kezdődik, az is bánatosra fordul: „Szól a fü­gemadár, mindjárt megfordul már, / Fordulj hozzám ró­zsám, csókold meg az orcám. / Csókold meg az orcám, száz­szor egymásután / Én is a tiedet, vasárnap délután." Ekkor hirtelen hangot vált a dal és a szerelem: „Jó utat, jó utat, jó utat kívánok / Hogyha elfelé mész, törjön el a lábod / Törjön el a lábod mind a kettő / Sose voltál, rózsám, hű­séges szerető.” Ezt a dalt Tasnádi Andrásné Borbély Etel­ka énekelte, negyvenhárom éves korában, Mikola faluban Szatmár megyében. Tisztábban szól az örök szerelemről az „Alom, álom, csöndes álom” kezdetű dal: „Álom, álom, csöndes álom / a szerelem szívfájdalom / Örökké arra kértelek / Mondd meg, ha igazán szeretsz. / Szeress, szeress, csak nézzed meg, kit / Mert a szerelem megvakít. / Engem is megvakított / örök­re megszomorított.” És mint az álom után a keserű ébre­dés, de a bölcs felülemelkedés is: „Irigyeim sokan vannak / Mint a kutyák úgy ugatnak / Adok nekik egy jó napot / Hadd ugassák ki magikot.’” Befejezésül az erdélyi és a magyar sors visszatérő motí­vuma a bújdcjsás éneke: „Hazám, hazám, édes hazám/ Bárcsak határod láthatnám / Látok füstöt, de csak alig / Hogy az égen sötétellik. / Fölmegyek én egy nagy hegyre / Annak is a tetejébe / Onnan nézek hazám felé / Édesanyám háza felé. / Édesanyám gyújts gyertyára, / Hazaérek vacso­rára, / Forralj nekem édes tejet, / Apríts bele lágy kenyeret / Hadd egyem egy jó vacsorát, / Amit édesanyám csinált.” A Nagyszamos völgyében, Almásmái ómban énekelte Máthé Dávid, huszonhét éves korában. Aligha tudhatta, hogy mint a gyűjtők, Jagamas János és Faragó József írják, „szövege a haza és a szülőföld szeretetének egyik klasszi­kus népköltészeti megfogalmazása.” Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel ütötték meg ezt a hangot. Kisfaludy és Berzsenyi óta másfél század alatt a Rábaköztől és a Du­nántúltól Erdélyen át egészen Moldváig több meglepően hasonló változatban került elő. Joggal írják a gyűjtők: „Nagy elterjedtsége és népszerűsége nagyon érthető, hisz sorai egyetlen szónyi változtatás nélkül bármelyik évszá­zadban visszhangot keltettek azoknak a lelkében, akik ha­zájuk, szülőföldjük után vágyakoznak, legyenek bujdosó szegénylegények, kötéllel fogott és távoli országokba hur­colt katonák, vagy idegenbe kivándorolni kényszerült nincstelenek.” A közös európai, Duna menti népi sorsról vall a gyűjtőknek az a megjegyzése is, hogy dallamának román szövegét, változatait is ismerik. A szentévi római zarándoklat alkalmából a Magyar Püs­pöki Kar ebben a díszdobozban nyújtotta át ajándékát, a teljes magyar nyelvű Szentírást, VL Pál pápának 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom