Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-10-11 / 21. szám
Othello és Jágó, Bessenyei Ferenc és Huszti Péter Othello — Bessenyei Ferenc KÖLTŐI REALIZMUS Beszélgetés Ádám Ottóval, a Madách Színház igazgatójával Bencze Hona, Papp János, Tímár Béla és Szalay Edit Brecht dalokat ad elő. Lent: Horváth Ferenc József Attila verseket szaval ifj. Novotta Ferenc reprodukciói Az ember Pontosan érkezik. A próbáról jön. Szemében még látom a színészek mozdulatait, szavaiban még visszhangzanak a dialógusok. Próbáról jött. Határozott mozdulattal becsukja az erkélyajtót. A körút lánmája eltávolodik, háttérzajjá csitul. Már csak a falra akasztott hangszóró recseg, suttog, neveket sorol, az ügyelő figyelmezteti a színészeket, kinek a jelenete következik. Újabb 'határozott mozdulat: egyetlen kattintással a színpadot is kikapcsolja a szobából. Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója. Negyvenhét éves, Kolozsvárott született. Rendezői diplomáját 1952-ben kapta kézhez. Miskolcon mutatkozott be, aztán jött a Madách Színház, majd a Szegedi Nemzeti Színház, ahol főrendező volt. 1956 óta ismét a Madách Színházban dolgozik, ahol nemrég ő lett az igazgató. Kossuth-díjas és Jászai-díjas, Érdemes Művész. Eszményi riportalany. Nem kell kérdezgetnünk: úgyis tudja, a színház érdekel bennünket A Madách Színház és a magyar színház és a világszínház. Mert ezek összetartozó alkotó folyamatok, szerves összefüggések. Szenvedélyesen magyaráz, higgadtan érvel. Mint ahogyan a szobából kirekesztette a felesleges zajokat, a beszélgetést zavaró mellékzöngéket, úgy választja le magáról, a színházáról, a színjátszásról a felesleges cafrangokat. Nem magáról beszél, hanem a színházról, a játékról. És mint a karmester, ha szükséges, hangvilláját megpendítve, a kételkedőik, a botfülűek számára, ő is megüti a normál-a hangot, és férfias határozottsággal, gondoskodóan, nagy-nagy érzelmi vonzódással beszél életéről, a színházról, a játékról. A színház A színház maga a repertoár. A darabok, a szerepek, a sikerek, a bukások, a színészek. A közönség. És a rendező. Mert hiszen e tényezők együttes alkotása a színház. A Madách Színház műsortervén egyformán megtaláljuk a klasszikus magyar, a mai magyar, a klasszikus külföldi és mai külföldi szerzőket, darabokat — Nőn lehet mesterségesen elválasztani a régieket és az újakat — magyarázza Ádám Ottó. — Bródy Sándortól, Szomory Dezsőtől Móricz Zsigmondon át Tamási Áronig, Sütő Andrásig egyetlen összefüggő folyamat a magyar színház. A közönséget egyetlen dolog érdekli: jó színházat akar látni. — A Madách Színház két „háza” a Nagy Madách és a Kamara jó néhány nagysikerű sorozattal büszkélkedhet. Az 1974—75-ös évadig például 87 előadásban játszottuk Ibsen Peer Gyntjét, 68 ezer néző előtt, Molnár Ferenc Hattyúját 84-szer, 55 ezer nézőnek, Shakespeare Othellóját 93-szor, 74 ezer nézőnek. Gershe világszerte ismert darabja: A pillangók szabadok 147 előadást ért meg, 113 ezer néző előtt — De a Kamara Színházban is fut néhány „kasszasikerünk”. Molnár: Egy, kettő, három sziportkázóan szellemes játéka 79 előadást ért meg, 31 ezer nézővel, Wouk: Zendülés a Caine hajón című izgalmas lélektani drámája 95 előJágó két arca, Huszti Péter adást 35 ezer nézővel, Achard komédiája a Bolond lány pedig 737 előadást (!!!) 345 ezer nézővel. — És még valaki panaszkodjon a színház „válságára”! — állapítja meg haragosan-elégedetten az igazgató. — Az 1975—76-os évad már megkezdődött. Új darabok, új, remélt sikerek szerepelnek régiek mellett. Bródy Sándor három jelenete Királyidillek címen, Illés Endre történelmi drámája, a Spanyol Izabella és Sütő András erdélyi író drámája Kálvinról: Csillag a máglyán címmel, egy felújítás: Vas István—Ránki György—Hubay Miklós: Egy szerelem három éjszakája, hogy csak néhányat említsünk. És Brecht műsor, és G. B. Shaw, és Thornton Wilder és régiek, és újaik, drámaiak és vidámak, megrázóak és felemelőék, tanulságosak és szórakoztatóak... A színház dolga a színjátszás. És a Madách Színház érti a dolgát, végzi a dolgát Játszik. A játék — Október 25-én játsszuk századszor az Othellát — jegyzi meg Ádám Ottó — mégpedig Salzbungban. 100. előadás a Festspielhaus 200 éves fennállásának az ünnepén, örülünk a megtisztelő lehetőségnek, hiszen Salzburgban nemcsak a színházi világ szakemberei láthatják majd a velencei mór történetét előadásunkban, hanem a Salzburgban és Salzburg környékén lakó, ott élő honfitársaink is, akik nyilván elég ritkán juthatnak magyar nyelvű színházi élményhez. — Miért éppen az Othellóval vendégszerepei a Madách Színház Salzburgban? — Az előadást azok is megérthetik, akik nem tudnak magyarul: a tragédia cselekménye közismert Meg aztán az előadás jól példázza művészi elképzeléseinket. És ismét benne vagyunk a színház, a világszínház problémáinak a kellős közepében. Grotowski, Peter Brook, a ,/kegyetlen színház", a ,/rongyos színház”, antireal izmus, realizmus — tanulmánykötetek születtek már ezekről a témákról __ — A realizmus az igazi — mondja Ádám Ottó. — A költői realizmus — teszi hozzá elgondolkodva. És ezzel a jelzővel nem szűkíti le a realizmus fogalmát, hanem ellenkezőleg kitágítja. Nem mossa el a határait, hanem inkább pontosabbá teszi, kijelöli. Nem teszi „parttalanná”, hanem pontosan elhelyezi a világ drámairodalma és a világszínház vonulatéban, az óriások közé. — Költői realizmus: az ember és a valóság kapcsolatának a rajza. Az emberek közötti kapcsolatok valóságos képe. Az emberábrázolás mélysége és hitelessége lírával, fantáziával. Azaz költői realizmussal — ismétli belső tűzzeL Még folytathatnánk a beszélgetést, de a színpadon tovább próbálnak. Ádám Ottó siet vissza. Mágnesként vonzza a színpad, a darab, a kimondott színészi szó, a gesztus, a játék. És talán már a holnapra gondol, a holnaputáni játékra, Salzburgra. Apostol András MTI — Keleti Éva felvételei
