Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-30 / 18. szám
A jugoszláviai magyar irodalom kiemelkedő egyénisége, Gál László költő, író, publicista 73 éves korában hunyt el Újvidéken. Gál László 1902-ben született Alsókabolon. Budapesten végezte középiskolai tanulmányait, s itt jelent meg első. verseskötete, Novellíra címmel 1922-ben. Budapesten, majd Rómában újságíróként dolgozott. A harmincas évek közepén költözött Jugoszláviába, ahol a Kalangya és a Híd című lapok munkatársa lett, s megalapította a Grimasz című haladó szatirikus hetilapot. Egyik alapító tagja volt a háború után megjelenő Magyar Szónak. Verseskötetei mellett számos elbeszélést, glosszát publikált. 70. születésnapján jelentek meg összegyűjtött versei, Rozsdás esték címmel. „Legnagyobb költőnk volt. — Most már leírhatjuk, hiszen életében sokszor tiltakozott e minősítés ellen.” — írja megemlékezésében Bori Imre kritikus, a Horvátországi Magyarok Szövetsége lapja, a Magyar Képes Újság hasábjain. Verseit olvasva úgy érezzük, egész költészete mottója lehetne az a négy sor, amit Faragó Árpád, horvátországi művész idézett nekrológjában:-. ... Akárhogy mondják, akárhogy érzik: a szó, ha szeretik, simogat, ha bántják, véfzik. Megalakult a Nemzetközi Kodály Társaság Hazánkban rendezték meg, augusztus 5. és 13. között, a II. Nemzetközi Kodály Szimpoziont. A tanácskozás részvevői — tizenhét ország mintegy száz küldötte — úgy döntöttek, hogy egy nemzetközi társaságot hívnak életre, amelynek célja Kodály Zoltán zenepedagógiai rendszerének elterjesztése lesz. A szimpozion kecskeméti záróülésén megválasztották a Nemzetközi Kodály Társaság elnökségét. A társaság elnöke az ausztrál Deanna Hoermann lett, tiszteletbeli elnöke Kodály Zoltánné. A két alelnök Vikár László, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa és Erdei Péter, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója; ügyvezető titkárrá Eösze Lászlót, a Zeneműkiadó szakmai titkárát választották. A társaság székhelye, ügyvezető irodájának helye Budapest lesz. Kecskeméten határozat született arról is, hogy a jövőben kétévenként megrendezik a nemzetközi Kodály-szimpoziont. Vörös Béla, a Franciaországban élő magyar származású szobrászművész egész életművét Esztergom városának adományozta. A művekből augusztus 19-én kiállítást rendeztek az esztergomi Balassi múzeumban. Képeinken a kiállítás anyagából adunk ízelítőt Medgyasszay Béla felvételei Boicüzuíh diáin: 0o Szentendre ma már Budapest elővárosának számít, mesebeli kertvárosának — mondom autóbeli utasomnak, William Jay Smithnek, az amerikai költőnek. Vagy pontosabban: a magyarok amerikai költőjének, aki ugyanakkor az Egyesült Államok legtiszteltebb és legolvasottabb lírikusa, a New York-i Columbia egyetemen a poétika tanára és „civilben” a magyar költészet szerelmese. Harmadszor van Magyarországon. „Testben harmadszor” — mondja, hiszen lélekben nálunk tartózkodik. Amikor először itt járt, mint a Magyar PEN Club vendége, annyit tudott hazánkról, mint a, legtöbb amerikai, falán eOV kicsit többet: nemcsak Bartók és Kodály nevét ismerte, hanem Illyését és Vas Istvánét is. Gyengécske fordításban olvasta egy-egy versüket, de még így is megperzselte költői tudatát az igazi poázis lángja. A PEN Club és a New Hungarian Quarterly nyersfordításokat adott neki, és William Jay Smith kezdte magát beleélni a magyar költői tudatba. Az eredmény egy-egy kötetre való Illyés, Vas és — harmadik kedvenc — Weöres Sándor vers. Most éppen Vas Istvánhoz megyünk, akinek — Magyarországon mindenki tudja, mert a költészet közügy, a költőket ismerik, sőt olvassák... — Szentendre szélén, a szeszfőzde mellett van egy kis háza, s hozzá keriecskéje. Ha az ember költőt visz a kocsiján feleségestül, akkor természetesen csoda történik vele: egyszerre több helyen vagyunk és több időben is. Most például a Szentendrei úton, még a főváros határán belül halad a kocsink — mit halad? — boktat, mert erős a szombat délutáni forgalom, de közben az I. évszázadban járunk, mert jobbra tőlünk, egyik lakóház kapujánál római légiós-sisak jelzi a kis múzeumot. A ház alapjainak építésénél egy kétezer év előtti lakóház maradványaira bukkantak. Megváltoztatták az új ház terveit, lekanyarítottak a földszintjéből egy darabot és ott házi múzeumot rendeztek be. Amíg megtesszük azt a miles-t (római mérföldet), amely Aquincumtól elválaszt, átrepüljük az Atlanti-óceánt is. Arról beszélgettünk, hogy a Columbia University Press, ez a tiszteletben álló New York-i könyvkiadó meg akarja jelentetni William Jay Smith „magyar költőit”, egy olyan antológiát, amelyben Illyés, Vas és Weöres mellett Smith és más angol, továbbá amerikai költők fordításában bemutatnák az élő magyar költészetet. Ebben az előző mondatban a hangsúly nemcsak a megjelenés szón van, hanem a költő k-ön is. Eddig ugyanis, igen csekély kivétellel lelkes műkedvelők fordították angolra a magyar líra jeles képviselőit, szigorú nyelvtanárok vagy széplelkű Két költő Szentendrén úri dámák, de, — saját hibájukon kívül — minden fordítás mélyen a magyar költő művének színvonala alatt. Az amerikai Snodgrass, az angol Edwin Morgan és Ted Hihghes, meg mostani útitársam az elsők, akik méltó csillagpárjai a modern magyar líra Orionjainak és Cassiopeia-inak. Mire a szentendrei mini-autóútra érünk, már megint itthon vagyunk, kétszeresen is: Magyarországon és a magyar irodalomban. Szentendrén azután fejtetőre áll a világ: nem találom a Hold utcát, Vas István és felesége Szántó Piroska, festőművész házát, &, Smith igazít útbg.,,Járt már ^ itt tavalyelőtt és minden szögtetre'és kanyarra emlékezett'. A költő és felesége a kapuban vártak. Lóg az eső lába, nem maradhatunk a kertben, beültünk az egykori parasztház tornácára. Eszébe juttatom a házigazdának, hogy éppen negyven éve olvastam? első versét, a „Levél a sza- ± hódságról”-t, és mindjárt írtam is róla egy akkori folyóiratban. Alighogy kimondom a vers címét — angolul beszélgetünk —, W. J. Smith mindjárt kezdi is mondani első sorát. Ez a költemény is szerepel a Columbia antológiában. Smith Vast fordítja, Vas Smith-et szerkeszti. Az Európa Könyvkiadónál most készül az amerikai költő magyar kötete, Várady Szabolcs fordította a verseket és Vas István, mint az Európa lektora, gondozza a kötetet. Vas a kézirattal a kezében Smith-től néhány felvilágosítást kér, azután megfordítják a szerepeket: Smith mutatja Vas fordításait és együtt ízlelgetik a magyar sorok angol változatát, a magyar ritmus angol újramegtalálását, a magyar ihlet angol mását. Az újabb magyar irodalom egyik legszebb verse Vas István Süketnéma kislánya. (Csak zárójelben: éppen most jelent meg franciául is, a párizsi Nouvelle Revue Frangaise augusztusi számában, a magyar irodalom egy másik nagy barátjának, Francois Gachot-nak a fordításában.) Ezt a megrendítően szép, és — Smith mondja — nagyon magyar verset hallgatjuk most meg mind a két nyelven: Es az igen! ahogy valakihez odaszaladt, kezét kezembe adta, tekintete a nyílt, a védtelen, ajándék volt, biztonság, bizalom, hogy ember és ember közt van remény. Ez a költői találkozás is a bizonysága annak, hogy van. There is hope. Elhunyt Gál László Egy nagy művész és hű magyar emlékére ^(jit hít Nemzetiségi oktatási bizottságot szerveztek hazánkban. A bizottság figyelemmel kíséri a nemzetiségi oktatásügyet, és javaslatokat dolgoz ki továbbfejlesztésére. A bizottság elnöke az oktatási államtitkár. Angol nyelvű diáktanfolyamot rendezett — idén első ízben — a magyar UNESCO-bizottság. A nyelvi tábornak a pécsi Nagy Lajos Gimnázium adott otthont. A magyar fiatalok az itt eltöltött tíz nap alatt Angliából érkezett tanárok és diákok segítségével tökéletesíthették nyelvtudásukat. Ezentúl minden nyáron megrendezik az angol nyelvi tábort hazánk valamelyik középiskolájában. A Magyar Nemzeti Múzeum újjárendezte a Károlyi Mihály emlékszobák kiállítását a budapesti Károlyi-palotában. A kiállítást augusztus 15-én nyitotta meg Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A caracasi központi egyetem rektora, dr. Raffael Jósé Neri és dr. Mádl Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese a két egyetem közötti együttműködésről szóló egyezményt írt alá. A megállapodás szerint az oktatás és kutatás terén közvetlen kapcsolatokat alakítanak ki. * A magyar MEDICOR cég hatmillió dollár értékben szállít a következő másfél évben orvosi készülékeket Peruba. Az utóbbi évek legjelentősebb szerződése értelmében elsősorban komplett röntgenberendezéseket és kézi műszereket exportálnak. A magyar berendezéseket Peru csaknem száz kórházában szerelik majd fel. 1975. augusztus 14-én 92 éves korában elhunyt Kisfáludi Strobl Zsigmond. Nem csupán kiváló szobrász volt, hanem olyan közéleti ember, akit igen sokan tiszteltek, szerettek. Elbűvölően tudott anekdotázni. A források, amelyekből táplálkozott, főként mindvégig élénk természetszeretetéből és társadalomismeretéből fakadtak. Minden iránt érdeklődött, mindenre emlékezett. így szerzett kivételes élettapasztalatát bölcs fölény és derűs humor tette vonzóvá, szeretetreméltóvá. Nagy élettapasztalóhoz ösztönös arányérzék, a legjobbakon iskolázott biztos formálóerő társult. Szerette a poént, de nem a sokkhatásokat. A megfogható, közérhető dolgokhoz vonzódott; idegenkedett mindattól, amit túlságosan elvontnak, formálisnak érzett. Nem szerette a faviccet, a non-sense-humort. Elbűvölni, s nem elidegeníteni akarta közönségét. Különösnek tetszhetik egy világhírű szobrászművész méltatását ilyen emberi vonásokkal kezdeni. Az ö esetében azonban úgy érzem, így helyes eljárni. Művészete tudniillik életének és egyéniségének folytatása, kiteljesedése. Ha Goethe kitűnő értői is a nagy Weimari életét tartják főművének, érdemes elgondolkozni azon, hogy Kisfaludi Stróbl Zsigmondot is nem valami hasonló jellemzi-e. Gazdag szobrászt műve csak szorgalmas és teljes életének keretében nyeri el igazi értelmét. Idősebb volt századunknál. Hány világválságot, világháborút, forradalmat, ellenforradalmat és restaurációt élt át, hány társadalmi földrengésnek, az egész világot átformáló változásnak volt részese és tanúja úgy, hogy mindvégig hű maradt önmagához, művészi eszményeihez?! Ismernie kellett a változásaiban is oly emberi világot, az egyéniségeket, akiket ábrázolt. Sok arcképszobrot készített a világ híres embereiről. Biztos érzéke volt rá, hogy hiteles gondolataiban. Mert ettől a magyarságtól sem szakadt el sohasem. A Zalában még most is sokhelyütt látható évszázados szelíd gesztenyék, berkenyefák rokona volt. Kivételes korával kivételes történelmi változások részese, tanúja. A viharok csak megtépázták, de nem törték derékba. Roppant lombkoronájával magasra emelkedett a hajlatos dombvidék gazdagon tagolt s oly otthonos halmainak egyikén. De lombjainak zúgásával a világot-járt, éterrel, messzeségekkel teli szelek szavára válaszolt. Keresztúry Dezső 54 éves korában szívroham következtében váratlanul elhunyt Demeter Imre, a Film Színház Muzsika főszerkesztő-helyettese akinek színes és tartalmas színházi beszámolóit a Magyar Hírek olvasói is jól ismerték és szerették MTI felv. MTI felv. művészi hasonmásokat alkosson anélkül, hogy — túl vesébe hatolva — megbántsa, vagy — hiúságát legyezve — meghamisítsa az ábrázoltakat. ' Ez a biztos arányérzék, elegáns nagyvonalúság, lekerekítettség és közérthető jelképiség jellemzi nagyméretű emlékműveit is. Művészetéhez hozzátartozott kivételes szakmai hozzáértése. Nemcsak az anyagok természetét ismerte jól, de tudta egy-egy szobor elhelyezésének, felállításának, térbeli hatásának titkait is. A szakma mesteréként is elbűvölte megrendelőit. Ezért láthatók művei a világ minden táján, köztereken, múzeumokban és magángyűjteményekben. A zalai nép mélységeiből emelkedett fel, s a szűkebb pátriához mindhalálig meleg kapcsolatok fűzték. De mindvégig hű volt az egész hazához is. Világhíre könynyűvé tette volna számára, hogy nehéz időkben külföldön keressen és találjon szerepet, megélhetést, ö azonban világhírességként is mindvégig elsőrenden magyar művésznek tartotta magát. A Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagjaként is mindenben példamutató szeretettel, hűséggel állt a közös ügy rendelkezésére. Ha búcsúzunk tőle, annak a magyarságnak a nevében is tesszük, amely a nagyvilágban szétszóródva is hazahúz érzéseiben, 2
