Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-24 / 11. szám
EURÓPAI TANULSÁGOK Világszerte megemlékeztek arról a történelmi eseményről, amely annak idején egy kerttel övezett kétemeletes házban zajlott le. A karlshorsti német hadmérnöki iskola egykori éttermében 1945. május 9-én, nulla órakor összegyűltek a szövetséges haderők képviselői, hogy fogadják az összeomlott III. Birodalom megbízottjainak feltétel nélküli kapitulációját A fegyverletételi okmány aláírásának az aktusa negyvenhárom percig tartott. Európában így ért véget a példátlan véráldozatokat követelő második világháború. 1945. május 9-én az emberiség hálatelt szívvel ünnepelt, hogy oly sok szenvedés után megszabadult a náci hadseregtől, a zsarnokságtól. Általános volt a remény a győztes koalícióban. Bár egész Európát romok borították, mindenki bízott abban, hogy végre valahára felvirradt az alkotó béke hosszú korszaka. Most harminc évvel később, a Győzelem Napján elhangzott megemlékezések szorosan kapcsolódnak egy másik évfordulóhoz is. Húsz évvel ezelőtt, 1955. május 14-én jelen voltam azon a történelmi találkozón, amikor Varsóban a lengyel államtanács barokk stílű palotájában megszületett a Varsói Szerződés, amely azóta is rendkívül fontos szerepet játszik az európai enyhülési folyamat kibontakoztatásában. Hiszen senki sem felejtette el, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1966-os bukaresti ülésén született az első javaslat, az európai biztonsági konferencia összehívására. És azt sem, hogy három évvel később, 1969 tavaszán a politikai tanácskozó testület éppen Budapesten hirdette meg a kontinens békéjét megszilárdító biztonsági és együttműködési értekezlet tervét. Ettől kezdve a szerződés tagországai diplomáciai tevékenységük középpontjába állították ennek a nagyszabású célnak a megvalósítását, kétoldalú és több oldalú tanácskozások sorozatán keresztül vitték előre a konferencia ügyét. Ennek érdekében a tagországok teljes egyetértése mellett fontos egyezmények jöttek létre, a Szovjetunió és az NSZK, Lengyelország és az NSZK, majd pedig a két Németország között. Megnyugtatóan rendezték Nyugat-Berlin státusát is. A Varsói Szerződés tehát lépésről lépésre eltávolította az akadályokat az európai konferencia megvalósulásának útjából, és 1972 novemberében a harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői Helsinkiben megkezdhették az előkészítő tanácskozásokat. Mi, magyarok tudjuk, hogy a Varsói Szerződéssel létrejött kollektív védelmi erő tette lehetővé a békés szocialista építőmunka sikeres kibontakozását. Ha elért eredményeinkre tekintünk, annak tudatában tesszük ezt, hogy a Varsói Szerződés teljes mértékben kifejezi országunk érdekeit, és továbbfejlődésünk szilárd bázisát alkotja. Az európai biztonsági és együttműködési rendszer ügyében ült össze április végén Brüsszelben, illetve Liégeben az európai közvélemény képviselőinek második közgyűlése, amely négy kérdéscsoportra összpontosította a figyelmet, s ennek megfelelően négy bizottságban folyt az érdemi munka. Az első bizottság megvizsgálta az európai biztonság és együttműködési konferencia genfi szakaszának állását, s megállapította: bár még el kell végezni a végső simításokat a tíz alapelv szövegén, s akadnak bizonyos nehézségek az együttműködés egyes területein, a „harmadik kosár” kérdéseiben, s ha nincs is még egységesen kialakult álláspont a folytatás mikéntjéről, a konferencia máris bebizonyította, hogy Európa minden népének előnyére vált a széles körű, sokoldalú kapcsolattartás, a biztonság megszilárdítása, az együttműködés kiterjesztése. A második bizottság a politikai és a katonai enyhülés viszonyait elemezte és javasolta az atommentes övezetek létrehozását Európában, a külföldi támaszpontok megszüntetését, a katonai költségvetések csökkentését s általában a leszerelésért folytatott küzdelem fokozását. A harmadik bizottság az együttműködés már meglevő és tervezett területeit vizsgálta, különös tekintettel a gazdasági és kulturális kooperációra, az energiaproblémákból adódó feladatokra, a demokratikus jogok megerősítésére, a népek közötti egyetértés fejlesztésére. A nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban a bizottság helyesen állapította meg, hogy amikor a nyersanyag, az energia, a szállítás, a tudományos és technikai kutatás kérdései csak az egyre szorosabb nemzetközi együttműködéssel oldhatók meg, akkor teljesen idejét múlta az az álláspont, amely megvonja a legnagyobb kedvezmény elvét egyes országoktól. Ez a bizottság foglalkozott a harmadik világ országaival kiépítendő együttműködéssel is. Ez a kérdés voltaképpen már átvezetett a negyedik bizottság tevékenységi területére, mert az „Európa teremben” vitatták meg földrészünk és a világ többi részének kölcsönös egymásra utaltságát. Mind Európa, mind a világ mélyreható változásokon megy keresztül, s ezek a társadalmi, nemzeti, tudományos és technikai forradalmak következményei. Mindezzel új igazságok, új szükségletek és új lehetőségek lépnek fel. Európa hivatása és feladata, hogy kezdeményezője legyen a kapcsolatok gyökeres átalakításának, még pontosabban: az európai biztonság és együttműködés kidolgozásával hasznos példát adjon a világ más térségein jelentkező problémák sokoldalú rendezésére. A zárónyilatkozat hangsúlyozza: az igazság és az egyenlőség alapján a függetlenség és a területi integritás tiszteletben tartásával fejleszteni kell a kapcsolatokat Európa országai és a többi kontinens államai között, elő kell segíteni a béke és az enyhülés gondolatának terjedését valamennyi világrészben. A brüsszeli és liége-i négy nap tanácskozásai világossá tették, hogy Európa jelentős eredményeket ért el az első közgyűlés óta, ugyanakkor összefoglalták az előttünk álló feladatokat. Meggyőződésünk, hogy az európai közvélemény nem felejti el soha a Győzelem Napjának tanulságait, s tudja: a biztonság és az együttműködés kiküszöböli a veszélyeket, s elvezet a békés jövőhöz. Pethő Tibor Magyar állásfoglalás a leszerelési világkonferenciáról Az ENSZ hivatalos dokumentumaként közzétették a magyar kormánynak a leszerelési világkonferencia összehívását sürgető állásfoglalását. A Kurt Waldheim főtitkárhoz intézett levélben többek között ez áll: „A történelem, különösen az utóbbi évtizedek tapasztalataiból népünk levonta azt a következtetést, hogy szocialista építőmunkájához kedvező körülményeket csak a tartós nemzetközi béke és biztonság nyújthat. Ezért a magyar kormány egyik fő törekvése az, hogy elősegítse a háború veszélyének elhárítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének és sokoldalú együttműködésének megszilárdítását. A magyar kormány éppen ezért kezdettől fogva teljes támogatását adta a leszerelési világkonferencia összehívását célzó szovjet javaslathoz, amelyet ma már az államok döntő többsége is támogat. Véleményünk szerint az idő megérett és a feltételek adva vannak arra, hogy mielőbb elkezdődjék a konferencia gyakorlati előkészítése. A magyar kormány kész ennek érdekében aktívan együttműködni és a konferencia sikeréhez hozzájárulni. ft l/l M • A pécsi vásár A vásár szóra a ma emberének már — kedvem volna hozzátenni: „sajnos” — a nagyvárosi ipari-kereskedelmi vásárok jutnak az eszébe. Pécsett, ebben a festői városban, ahol az egyetemen a magyar és a nemzetközi kultúra találkozik, tanul és tanít, és amelynek környékén magyar, sokác és német népi művészet él és termékenyen keveredik, igazi, régi értelmű, utcai, sátras, kirakóvásárt tartanak, minden hónap első vasárnapján. A harkányi országúton, öt-hat kilométerre a várostól száműzik a járműveket, helyüket már reggel ötkor elfoglalják a falusi szekerek és a falusi — autók és teherautók. Ezeken hozza fel a környék népe Pécsre termékeit és emlékeit. Termékeit: primőr zöldséget, tavalyról megőrzött téli almát, még gondosan fölfüggesztett szőlőfürtöket is; vágott virágot és cserepesét, virágmagot, füzérhagymát és piros paprikát; oldalast, füstölt és abált szalonnát, ha az ember ránéz, már érzi az ínyén a magyar szalonna összehasonlíthatatlan mandulaízét; a házi töltésű kolbász láttára pedig automataszerűen megmozdul az ember keze, benyúl a zsebébe, kiveszi a pénztárcát, odajárul a sátorhoz, lekanyaríttat magának egy darabot, s aztán keresheti a legközelebbi péket, mert ezt a majorannás, szegfűszeges, paprikás, fokhagymás kolbászt jó puha kenyérrel élvezet enni. Szerencsére a sor végén van saját termésű villányi burgundi, pécsi cirfandli is, válogathat a vörös és a fehér bor között, ki mit szeret. A következő sátrak a paraszü kőművesek és a még mindig eleven háziiparé. Először a fazekasoknál állok meg, cserepet magam is gyűjtöttem, míg majdnem kiszorítottak a házamból. Van itt feketemázas, Mohács környéki kancsó, zöldmázas korsó, vékony nyakú csobolyó, hát még a sokféle tál! Válogathat az ember, mit szeretne inkább látni a tányér fenekén, mire kikanalazta a levest: gyenge rózsaszálat, piros tulipánt, vagy inkább egyetlen kék ecsetvonással rajzolt repeső madárkát. Itt vannak a kosárfonók, fűzfavesszőből, nádból, gyékényből a kosarak egész skáláját hozták el a vásárra. Haladnak falun is a korral és a városi kutyadivattal: van itt kiflialakú alvókosár, pincsitől a vizsláig minden méretben. Itt vannak a kádárok új boroshordóikkal, puttonyaikkal, fakanalaikkal, odébb még dagasztóteknőt is látni. Külön színfoltja, a városi ember szemének ritka látvány a lóvásár és a szamárvásár. Aki autójába még egy lóerőt akar befogni, annak számára közölhetem, hogy tizennyolcezer forintért inár nagyon szép csikót lehet kapni, szamárnak fele az ára. Termékek és emlékek, írtam az előbb. A pécsi vásár emlékek része még színesebb, változatosabb és elgondolkoztatóbb. Ez az igazi paraszt zsibongó, ahová a környék magyar és délszláv lakossága elhozza azokat a holmijait, amelyeket ő már nem használ, de a «árosban most nagyon kapósak. Se szeri, se száma az álomszép hímzett blúzoknak, a bő újjá ingeknek, ezek különösen kapósak az autón vagy motorkerékpáron érkezett szakállas fiatalok között. Az asszonyok inkább a régi, kézimunkával díszített blúzokat és főkötőket keresik, nézik, vásárolják. A fiatalok áhítozva nézik a százéves ködmönöket, bundákat, a lányok a bő, bordó, vörös, mélykék, rózsás és tulipános rokolyákat. De bundát nem csak régit lehet látni, itt vannak a szűcsök, vadonatúj báránybőr-bundáiknak az árát meg se mertem kérdezni. Aki maga akar készíteni paraszti divatú szoknyát, vagy régi háziszőttes ágyneműben óhajt feküdni, az egész kelengyére valót találhat itt. A sok lepedőt, vánkoshuzatot, dunyhacihát tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt szépen berakták a ládafiába, és addig őrizték, féltették, míg végül a falvakban ki nem ment a divatból. Megálltam egy sátor mellett, farmemadrágos fiatal lány árulja a hímzett ingeket és szoknyákat. Maga már nem hordja? — kérdezem. Nevet. „Én ugyan már nem. Már édesanyám is kiöltözött belőle. A nagyanyám hordta." Ott volt a nagymama — még most is húgom lehetne —, rajta is városi ruha, de még fekete főkötőt hord hozzá. Pedig szép ez a régi szoknya, mondom a lánynak, de maga, ha nem jár farmerban, biztosan miniszoknyát húz. „Dehogy is, kérem. Az tavaly volt. Most a Chanel-hosszút hordom." Ilyen közel van Pécshez Párizs. A GYŐZELEM NAPJÁN A második világháború befejezésének 30. évfordulója, a Győzelem Napja alkalmából országszerte megemlékezéseket tartottak. Solymáron, az angol katonai temetőben, az angol, lengyel, kanadai, ausztrál és új-zélandi hősök emlékművénél a kormány nevében dr. Dimény Imre, mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter, Szurdy István belkereskedelmi miniszter és Rácz Fái, külügyminiszterhelyettes helyezett el koszorút Budapesten a Szabadság téri hősi emlékműnél, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Vass Istvánná, az Elnöki Tanács tagja helyezték el a kegyelet koszorúit a szovjet hősök emlékművénél A Budaörsi úti temetőben a felszabadító harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművét dr. Dimény Imre, Szurdy István és Rácz Pál koszorúzta meg MTI felv. A Vígszínházban tartott ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke mondott beszédet 3
