Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-16 / 6. szám

Látogatóban a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál

Lapunk olvasói, amikor szemügyre veszik azokat a hirdetéseket, amelyek a magyar könyvtermés javára hívják fel figyelmüket, bizonyára elolvassák a hirdetési szöveg befejező mondatát is: A könyvek megrendelhetők a KULTÚRA Külföldi terjesztőinél vagy közvetlenül Magyarországról a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál H—1289 Budapest, P). 149. Ide hívjuk meg ez alkalommal Olvasóinkat.

A Vízivárosban vagyunk, a Kapucinusok temploma tőszomszédságában, a Fő utca 32. sízámú házban, Kornis Pál vezérigazgató szobájában.

— Kérjük, tájékoztassa olvasóinkat, mi a KULTÚRA feladata.

— Vállalatunk a könyvek, kották, hanglemezek, hírlapok és . folyóiratok, továbbá oktatási eszközök exportját-importját bonyolítja le. Tehát a film kivételével átfogja kulturális külkereskedelmünk egészét. Vállalatunk ez évben lesz huszonnégy esztendős, ami nem csupán az ember életében „felnőttkor”.

— Olvasóinkat érdekli: hol tart most a magyar kulturális külkereskedelem.

— Ami a könyv-külkereskedelmünket illeti, a tankönyveket figyelmen kívül hagyva, az utóbbi években a magyar könyvtermés egytizede került exportra, és a hazai könyvforgalomban is mintegy tíz százalék az import. A hanglemezeknél ez az arány lényegesen magasabb: a hazai hanglemeztermelés egyharmada kerül határon túlra, és minden harmadik forgalomba került lemez külföldi eredetű. Az oktatási eszközök részesedése is nagyjából ilyen arányú.

— Hallhatnánk arról, hová jutnak el könyveink?

Frankfurt

IT

>'i i ■

3?fKfft ••IgaE* |

i »«

Milánó. Lent: New York

ikéÉll,

i

J

I 1;• f I

Kornis Pál, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat

vezérigazgatója (Baranyai László felvétele)

— Magyar nyelvű könyvekből a legnagyobb mennyiséget természetesen a szomszédos országokba exportáljuk, hiszen ezekben az országokban összesen hárommillió magyar él. A Magyar Hírek olvasóit azonban minden bizonnyal elsősorban az érdekli, mennyi magyar könyvet szállítunk a nyugaton élő magyaroknak. Mielőtt erre válaszolnék, hadd mondjam el: még nem is olyan régen, a magyar kulturális külkereskedelem ügyeivel foglalkozók közül néhányan azt bizonygatták, hogy az évek múlásával és az óhazától való földrajzi távolsággal egyenes arányban gyengül a nyugati országokban éló magyarok kapcsolata a magyarsággal, a magyar nyelvvel, következésképpen a magyar könyvekkel, folyóiratokkal.

Nos, ennek épp az ellenkezője az igaz. A nyugati országokba szállított magyar nyelvű könyvek, lapok, folyóiratok mennyisége nem csökken, hanem ha szerény mértékben is, évről évre növekszik. Szerény mértékben, azaz e növekedés átlagosan mintegy évi három-hat százalékos, de bevallom, mi ennek is szívből örülünk. Hiszen mi mást bizonyít ez, mint hogy a magyar diaszpóra jelentős része állandóan megmegújuló igénnyel tartani kívánja egykori hazájával a lelki, szellemi, érzelmi kapcsolatot a magyar könyvek, folyóiratok — és hozzátehetem: kották és hanglemezek — közvetítésével is. Az elmúlt évben egyébként, a szocialista országokba szállított magyar nyelvű könyvmennyiséget figyelmen kívül hagyva, harmincnyolc országba jutott el magyar könyv és folyóirat, összesen mintegy két és félmillió példányban. Ennek a mennyiségnek kereken felét az amerikai kontinensre, négytized részét európai országokba és öt-öt százalékát Izraelbe és Ausztráliába szállítottuk.

— Az utóbbi időben egyre több nem magyar nyelvű magyar könyvvel és folyóirattal találkozunk külföldön. Kaphatnánk erről is tájékoztatást?

— Könyvkiadóink közül az Akadémiai Kiadó évenként mintegy száz tudományos művet, a Corvina Kiadó pedig a szépirodalmi művektől a szakácskönyvekig évenként mintegy százhusz-százharminc legkülönbözőbb műfajú könyvet jelentet meg a legkülönbözőbb nyelveken. E könyvek egy része külföldi kiadókkal közös kiadásban lát napvilágot. A közös kiadás, a könyvszakma nemzetközi kooperációjának sajátos megnyilvánulása, lehetővé teszi, hogy könyveink nagyobb példányszámban kerüljenek a nagyvilág könyvpiacára, ami nem egyszerűen gazdasági kérdés.

Ami pedig a nem magyar nyelvű folyóiratokat illeti: a Magyar Tudományos Akadémia úgynevezett actáin kívül hazánkban negyvenöt féle angol, francia, német, orosz, spanyol és eszperantó nyelvű lap és folyóirat szolgálja a külföld tájékoztatását.

Ezek a könyvek és folyóiratok 1973-ban hetvenegy országba kerültek el, s hírt adtak hazánk kulturális, tudományos életéről, népünk örömeiről, gondjairól. És ami ugyancsak örvendetes: e könyvek, folyóiratok forgalma évről évre növekszik, mégpedig az utóbbi öt évben átlagosan évi kilenc és fél százalékkal.

— A KULTŰRA — külkereskedelmi vállalat, összeegyeztethető-e a gazdaságosságra való törekvés azzal a misszióval, amit a magyar kultúra terjesztésében vállalnak?

— Válaszul hadd idézzem Diderot-t, ő a Levél a könyvkereskedőről című művében írja: akik csak általános elvekre hivatkoznak, minduntalan elkövetik azt a hibát, hogy valamely posztóműhely szabályait alkalmazzák a könyvkiadásra. Vagyis jó két évszázaddal ezelőtt már Diderot is hadakozott az effajta helytelen szemlélet ellen. Igaz, könyveinket, folyóiratainkat, kottáinkat, hanglemezeinket nem ajándékba küldjük, hanem pénzért árusítjuk. Nálunk a kultúra terjesztése, a könyvek és lapok ára alacsony, s ez mindenképpen elősegíti, hog} hazánk határain túl minél többen hozzájuthassanak könyveinkhez, lapjainkhoz, s így megismerjék, szeressék és becsüljék a magyar kultúrát, művészetet, tudományt, s azt a kis népet, amely mindezeket létrehozta.

— Köszönjük a beszélgetést.

Varga Sándor

A huszadik század leggyorsabb, legmegbízhatóbb és legpontosabb járműveként — szélnél sebesebben eljut mindenkihez

aki szereti az izgalmas történeteket,

aki kedveli a vidámságot,

aki imádja a romantikát,

aki hasznos időtöltésre vágyik,

aki vonzódik a széphez,

aki kellemesen akar szórakozni.

Rakéta regényújság

Első száma megjelent február 26-án!

Ízelítő az első számok tartalmából:

Dürrenmatt: Az ígéret Maupassant: A Tellier-ház Boccaccio: Puccio testvér Pirandello: Az utazás Hunyady: Razzia az „Arany Sas”-ban Móricz: Forró mezők j Kosztolányi: A becsületes város Moldova: A „Lakinger!Béla” zsebcirkáló

Megjelenik minden kedderí, 48 oldal terjedelemben.

Évi előfizetési ára: US $ 9,—

(sima postai szállítással)

Kívánságra ingyenes mutatványszámot küldünk!

A regény újság előfizethető: KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál H—1389 Budapest Pf. 149.

Januárban kerültek íróasztalunkra a szomszédos népi demokratikus országok sajtótermékeiből az óeszlendő utolsó számai. Ezekből értesültünk, hogy milyen magyar vonatkozású kulturális-irodalmi események, gondolatok jegyében búcsúztak csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai barátaink az óesztendőtől.

A szlovákiai Irodalmi Szemle a múlt év végén érdekes cikket közölt Arató Endre tollából: „Fábry Zoltán Petőfiről". Fábry szellemi örökségében külön Petőfi-tanulmányra alig bukkanhatunk, de írásaiban sokat hivatkozik rá, politikai példa vagy eszmei igazolásképpen. A második világháború küszöbén így ír például: „Rákóczitól Kossuthig, Petőfitől Adyig minden igaz ember álma Közép-Európa megbékélése' e táj népeink testvérisége volt,” 1957-ben megjelent kötetében külön fejezetet szentel a szabadságharcnak. A Fábryról szóló cikk szerzője meggyőzően mutatja ki, hogy „Petőfi mindenkor Fábry elkötelezettségének támasza volt".

A Román írószövetség folyóirata, az Igaz Szó, az ó év utolsó számát Kós Károly 90. születésnapja ünneplésének szenteli. Az üdvözlő cikkek, méltatások, felköszöntők sokaságának felsorolása helyett, két érdekes dokumentumot ragadunk ki Az egyik: Sütő András írása Kós Károly születő regényéről. A másik: Kós Károly válasza. A három részre tervezett mű hatalmas vállalkozás: a Kolozsvári-család életregénye Miklós festőnek és két fiának, Márton és György szobrászoknak élete. Amikor ők éltek, sem térben, sem időben semmi kapcsolatuk nem lehetett azzal a monumentális szabadtéri szobrászattal, amelyet — mint Kós írja — „csak egy századdal későbben tudott nemes tisztaságában kiteljesíteni a reneszánsznak máig is utolérhetetlenül legnagyszerűbb lovasszobra: Verrocchio Colleonija”... És a XIV. században Kolozsvárott, úgyszólván a semmiből bukkantak fel, s nőttek ki azok a művészek — a Kolozsvári testvérek — akiknek egyetlen megmaradt alkotása a prágai Szent György szobor. Érthető, ha a történelmi háttér megrajzolásához s a teljes körképen belül e kivételes egyéniségek teremtőkészségének megfejtéséhez, az anyag összehordásához s a regény megírásához, évtizedek szükségesek. Kós Károly ezt írta, csaknem másfél évtizeddel ezelőtt Sütő András sürgető és baráli érdeklődésére: „idő kell és még több türelem". Sütő András most, a születésnapi köszöntőjében ama régi levélváltásra utalva kérdi: „Annyiszor újra kezdett regénye — a Kolozsvári-testvérekről — tető alá kerül-e valaha? Még mindig reménykedem". Mi is bízunk benne, hogy — mint Sütő írja — Kós Károly „kilencven esztendejének súlya alatt sem teszi le a tollat”.

*

A romániai Utunk egyik decemberi számában riport és teljes oldalt betöltő ismertető-elemző cikk foglalkozik Major Tamással. A kiváló, Kossuth-díjas színművész és rendező a múlt év végén mint vendég Brecht A szecsuáni jólélek című drámáját rendezte a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, A mély 4® afápos elemzés írója Rácz György, megállapítja, hogy A siecsuáni jólélek kolozsvári előadásának „meglepő jellegzetessége: egységessége, a rendezői vízió következetes érvényesítése az előadás részlet jeleneteiben is. A .csodával’ határos teljesítmény, hogy ezzel a brechti-stílushoz nem szokott együttessel (a kolozsvári színháznak ez volt a harmadik Brecht-bemutatója) mennyire egységes művészi látványt teremtett Major Tamás."

*

Érdekes időbeli és gondolati egyezést fedezhetünk fel a romániai Előre és a jugoszláviai Magyar Szó egy-egy januári számában. Mindkét lap a magyar nyelvműveléssel foglalkozik az új esztendő küszöbén. A romániai magyar nyelvészeti cikk a Nagykároly-környéki nyelvjárásokat, pontosabban Teissier Pál: A Nagykároly-környéki magyar nyelvjárás magánhangzórendszere című könyvét ismerteti. Az újvidéki Magyar Szó melléklete, a Nyelvművelő, szélesebb, átfogóbb kérdést tűzött napirendre. A Budapesten megjelenő Magyar Tudomány című folyóirat hasábjain a magyar nyelvművelésről több mint két éve folyó gyümölcsöző vita anyagából, Grétsy Lászlónak „Nyelvművelésünk és az Anyanyelvi Bizottság” című cikkéből közölnek részleteket. Grétsy a nyelvünkbe beáramló idegen szavak szükséges, illetve ártalmas voltát elemzi. Óva int a nyelv fejlődését gátló egyetemes idegenszó-gyűlölettől, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja a fölösleges idegen szavak szinte járványszerű betörését, ezek használata nem a műveltség, hanem az álműveltség jele.

Ugyancsak a Magyar Szó mellékletében, a Nyelvművelőben (amely a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület közlönye) olvashatjuk az „Újdonság az újvidéki magyar tanszéken: fordítóképzés” — című cikket, amelyből megtudjuk, hogy múlt év decemberében indult meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén a fordítóképzés. Az új szakról dr. Bori Imre egyetemi tanár nyilatkozatát közli a lap. „Egész Európában mindössze két egyetemen tartanak fordításelméletből kollégiumot — mondja dr. Bori Imre. Semmilyen tankönyv, ilyen jellegű szakirodalom nem áll rendelkezésünkre, tulajdonképpen a nulla pontról kell indulnunk."

A professzor mégis bizakodással beszél arról, hogy tanszékükön megteremtik a fordításelmélet alapjait szerb—horvát —magyar viszonylatban, „mert ilyen szakemberekre szükségünk van szerte a Vajdaságban”.

s. m.

Január 27-én tartotta ünnepi megnyitó díszelőadását az Újvidéki Színház, a jugoszláviai magyarság második hivatásos együttese. Örkény István Macskajáték című kétrészes tragikomédiáját Vajda Tibor, az újvidéki rádió-televízió rendezője rendezte. A képen, a darab egyik szereplője: Várady Hajnalka.

Bora Vojnovic felvétele