Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-16 / 6. szám
egyetemi végzettségű mezőgazdasági, illetve kertészmérnök irányítja. Minden titok egyik forrása ez a kipróbált szakgárda. Közülük sokan állami gazdaságokból, aprócska szövetkezetekből kerültek egymás mellé kimondhatatlan sok tapasztalattal. Csakhogy ezek a tegnap módszerei voltak, s most egy ilyen mezőgazdasági középüzemben, mint amilyenné szövetkezetük vált. túl kellett lépni a tegnapi munkán. Ez sem ment minden zökkenő nélkül, mert magát a nagygazdaságot is megviselte a szinte erőn felüli beruházás, a zárt termesztésű, iparszerű termelési rendszereit meghonosítása, s az embereknek is új szakképzettséget kellett szerezniük. Az élet minden területén a szakosítás parancsa volt a legfontosabb. A CPS kukoricatermesztési rendszerhez, amelyet a Bábolnai Állami Gazdaságtól vettek át, külön szakembereket kellett kiképezniük. Egyetlen év után máris olyan eredményekkel dicsekedhetnek, amilyeneket az országban csak a nagytapasztalatú üzemek tudnak felmutatni. Tejtermelő és -feldolgozó közös vállalakozásuk felnőtt a Tsz-Tej Közös Vállalkozás mellé. A vágóhíd nemcsak a friss húsellátást szolgálja: különleges húskészítményeikkel megjelentek Budapest piacain. Csupán másfél éves tapasztalat áll mögöttük, de az általános vélemény az: érdemes volt bővíteni, korszerűsíteni a vágóhidat és a feldolgozó üzemet, hiszen most már alig győzik ellátni a kereskedelmet. Sokat kértek, sokat kaptak a tagjaiktól, de még keveset tudtak viszonozni a tagság önzetlen erőfeszítéséből. Ám egyet-mást máris tettek. 1973-ban sok-sok szociális segítséget adtak a nagycsaládosoknak, új üdülési lehetőségeket teremtettek, óvodát építettek közösen a várossal, hogy tagjaik gyermekeinek több hely jusson. Mindezt csak kezdetnek tekintik, 1974-ben még inkább előtérbe kerül az emberről való gondoskodás. Az alapok készen állnak, azokra építenek és építhetnek. Mindez hogyan valósul meg? A következő számunkban erre is sort kerítünk. Fábián Gyula „Megszavazzuk!” 4 719 000 forintra növelte. Termelésünk és értékesítésünk egyetlen területén ezt eredményezte a szakosítás. De sokkal fontosabb mindennek a vonzata, hiszen miután kiderült, hogy milyen lehetőségeket nyitottunk meg Pest és Szolnok meg> ében, saját magunk, de még inkább ezer és ezer fogyasztó számára, mi magunk és a társgazdaságok elhatároztuk, hogy nagy beruházásokkal új, korszerű szarvasmarha-telepeket építünk, s minden nyereségünket az elkövetkező időkben az új telepeink fejlesztésére fordítjuk. Voltak, akik nem értettek egyet elgondolásunkkal. A szövetkezet túllép önmagán? — tették fel a kérdést, nem minden hátsó gondolat nélkül. Miért akar a tsz kereskedni? — aggályoskodtak mások. Maradjunk csak a termelésnél, illetve a termelésszervezésnél. Ezen a szűklátókörű gondolkodásmódon éppen tagságunk, éppen a szakvezetés megerősödése nyomán változtattunk. Miért ne fogyasszanak zsírosabb tejet azok, akik megtermelik, illetve azoknak családtagjai? Miért ne juthassanak friss, jobb kenyérhez azok, akik verejtékeznek érte? Miért ne fogyaszthatna friss húst saját vágóhídunkról a dolgozó tagság, azok az emberek, akik felnevelik a jószágot9 Mert a szakosodás következő két állomása a sütőüzem megteremtése és a régi, korszerűtlen vágóhíd modernizálása volt. Az élet követelménye ez, hogy a szövetkezetek ne egyszerű árutermelő kisgazdaságok legyenek, hanem váljanak tömegárut termelő, feldolgozó és értékesítő vállalattá!” Molnár János elnökhelyettes így summázta véleményét az új útról, amelyen a ceglédi nagygazdaság elindult. Ahhoz, hogy a ceglédi termelőszövetkezet partnere legyen Hollandiának, kereskedelmi partnere a világ egyik legfejlettebb mezőgazdasági országának, a régi gyakorlaton módosítani, változtatni kellett. Ma négy és félezer hektár korszerű megművelését negyven nyék között miképpen teremthetnek új lehetőségeket, ráadásul optimális lehetőségeket a szövetkezet és elsősorban az emberek érdekeiért? A nagy álalakulás mindössze ötéves múltra tekint vissza, s ez az elmúlt öt esztendő pontosan tükrözi, hogyan ismerték fel: egyedül, magukban képtelenek az élelmiszer-gazdaság követelményeinek eleget tenni. „Ebből az elgondolásból született az ötlet, hogy hívjunk magunkkal másokat is! Elkezdtük a beszélgetést, a késő estékbe nyúló vitákat a környező szövetkezetekkel, gazdaságokkal, hogy olyan közös vállalkozást hozzunk létre, amely nemcsak termel, hanem értékesít is. Így jött létre hosszú tervezés és fejtörés nyomán az Alföldi Tej Közös Vállalkozás, amelyhez tizenegy szállító gazdaság tartozik. Tizenhárom átvevő vállalatnak visszük naponként az általunk termelt tejet, illetve tejtermékeket. Egy szövetkezet kevés önmagában, de Kőröstetétlenen, Cegléden az Állami Tangazdaság, a ceglédi Vörös Csillag, Kossuth és Lenin termelőszövetkezet, Abonyban három tsz, a Ságvári, a József Attila, az Üj Világ, Tápiószőlősről az Űj Barázda és a szolnoki Állami Gazdaság is hekapcsolódott a munkába. Csak ilyen széles körű, nagy összefogással érhettük el, hogy majdnem 11 és félmillió liter tejet vásároltunk, dolgoztunk fel, illetve juttattunk el a budapesti közértekbe, a Csemege Vállalathoz, Szolnok, Cegléd, Törökszentmiklós Abony, Kocsér, Jászkarajenő boltjaiba, s mindez egy esztendő után a 3 057 000 forintos vagyont — Főképpen igen. De ne felejtse el, hogy Magyarországon mi gyártjuk a legolcsóbb és legdrágább tévékészülékeket: tehát minden fajta igényt ki akarunk elégíteni. Nagyon fontosnak tartjuk a „mellékes” dolgokat is. Például: Magyarországon tizenkét hónap a tartós közszükségleti cikkek kötelező garanciaideje, a VIDEOTON ezt saját elhatározásából huszonnégy hónapra emelte föl. Ráadásul megszerveztük a készülékeink javítását. Megegyeztünk a javító cégekkel, hogy egy-egy VIDEOTON készülék tulajdonosához mindig ugyanazt a szerelőt küldik ki, így a szerelő jobban ellenőrizheti a készüléket, s mi a szerelőt... A külkereskedelmi ügyletek lebonyolítására — önálló külkereskedelmi jogot kapván — a cég különálló vállalatot hozott létre 1969-ben: a VIDEOTON Ipari Külkereskedelmi Részvénytársaságot, amely rádiókat, televíziókat és hangdobozokat szállít Európa sok országába, meg a tengerentúlra, és ez a cég adja el a VIDEOTON számítógépeket is. Ez érthető, hiszen a számítógépek többsége exportra kerül. — A helyes arányok kialakítására törekszünk — mondja Gerő Zsolt igazgatóhelyettes, aki első pillanattól kezdve ott bábáskodott a részvénytársaság megszületésénél —, vagyis a komputerek kétharmadát exportáljuk, egyharmada itthon marad. A számítógépek gyártása költséges és munkaigényes iparág, és csak jelentős szériák mellett gazdaságos. — Lehet kereskedelmi munkáról beszélni a számítógéppel kapcsolatban? — Természetesen. Ahol konkurrencia van, ott kereskedni kell, és konkurrencia van bőven. Persze, a kereskedelmi munkát a mi viszonyainkra kell érteni, Például azzal, hogy gépeinket a teljes periféria-rendszerrel, összes tartozékaikkal együtt szállítjuk, vagy hogy vállaljuk az összes szolgáltatást, ez kereskedelmi munka is. Kereskedelmi szempontok vezettek minket, amikor elvállaltuk, hogy gépeinket kulcsátadással adjuk el, tehát a szükséges rendszer megtervezésétől a gép beállításáig, a programcsomagok kidolgozásától a kezelőszemélyzet betanításáig mindent elvégzünk. Ezzel jelentősen megkönnyítjük a vásárló dolgát, akinek csupán a helyes használatra kell gondolnia. Korunkra egyre jellemzőbb, hogy a kereskedelmet már a gyárban kell elkezdeni. Ha a gyártó nem gondolkodik a kereskedő fejével, nem gondol a bor mellett a cégérre, akkor meglepetések érhetik a piacon. Persze, a sorrend nem változhat meg: mindig a bor minősége a döntő ... Sós Péter János riportja Novotta Ferenc felvételei Becsomagolás előtt még egyszer szétszedik és megvizsgálják a készülékekei
