Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-16 / 4. szám
/ifcAjOro-QfáAoro A CSALÁD MAI ÁTALAKULÁSÁNAK KUTATÓJA Neve: Kosa Erzsébet. Foglalkozása: Szociológus. Sokan ismerik, mert a televízióban esztendőkön át érvelt, küzdött, harcolt: nagy pedagógiai, pszichológiai, szociológiai felkészültséggel. Egy ideig nagyon zavarta az országos nyilvánosság: napszemüveget hordott, s mindenáron szerette volna leseperni arcáról az óvatlan vagy éppen fürkésző pillantásokat. S amikorra megszokta, már fel is hagyott a televízióval. Idejét, energiáit egy kevésbé közismert tudományág problémáira összpontosította. Ez a tudomány: a családpolitika. Családpolitika — elméleti jellegű meghatározás, ám ezernyi szállal kötődik az átalakuló magyar társadalom politikai, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális változásaihoz, a megszerkesztett és életbe léptetett törvényekhez, döntésekhez, intézkedésekhez. Egyik legfontosabb témája a nők helyzete a családban, hiszen Magyarországon ma már a munkaképes korú nők hetven százaléka dolgozik — s többségük gyermekes anya. Kosa Erzsébet a családon belüli változásokat kutatja, s a család mai szerepét, jellegét tanulmányozza. — Ezt a folyamatot az iparosodás, az urbanizáció hozza létre, s ennyiben világjelenségnek tekinthető... A középeurópai szocialista államokban két okból is viharos sebességgel megy végbe ez az átalakulás: itt viszonylag kevésbé fejlett országokban győzött a szocialista forradalom, ezért egyszerre, egyidejűleg jelentkezik mindaz, amit az iparosodás és az urbanizáció egyébként is előidézne, és az, amit a társadalmi viszonyok szocialista átalakulása hoz. Ebből az alaptételből számára szinte önként kínálkozik a szaktéma kibontása: — A családban az iparosodás és az urbanizáció okozta funkcióváltozások legközvetlenebbül a női kereső foglalkozás révén jelentkeznek... Ezért az emberek gyakran minden átalakulást, pontosabban az átalakulás összes negatív tünetét a női kereső munkával kötik össze. Így nagyon sokszor áll elő a hétköznapi tudatban és a közvéleményben az az ellentmondásos kívánság, hogy élvezzük a civilizációnak lehetőleg minden áldását, de közben tartsuk otthon az asszonyokat! Vajon a mai magyar társadalom változásainak, a családi összeütközéseknek, olykor „mikrodrámáinak” érzékeny lelkű észlelője honnan hozta magával a téma iránti fogékonyságot? Szinte törvényszerű: a tegnapi Magyarország családi tragédiáiból. A Szamos—Tisza-szögében fekvő Olcsvaapátiban, ahol született, anyja családjának öt hold földje volt — az apjáéknak jóval több. S a módos fiú családja, torzsalkodásaival, öngyilkosságba kergette a fiatal apát. A lánygyerek, Erzsébet, az apai családba került, s ott nevelkedett, az édesapa halála után született fiú pedig a mama családjában maradt. A nyugtalan, sokféle érdeklődésű „okos lány” a nyíregyházi diákévek után nem tudta, mihez kezdjen. A fiatal Magyarország kora volt ez — 1948 —, a „fényes szeleké”, a népi kollégiumi fiatalságé. Kosa Erzsébetet vonzotta a latin nyelv, és a matematika józansága, meg a vegyészet. S megszületett az „illogikusnak” számító döntés: magyar—történelem, tanárképző szak ... És már a tanárképzőn nagyon érdekelte a társadalom megismerésének, megismerhetőségének tudománya: a szociológia. Professzora Szalai Sándor volt. Az első egyetemi esztendők után belekóstolt a fizikai munkába is, a Nagyvásártelepen dolgozott, majd csarnoki pénztárosként kereste meg a tanuláshoz szükséges pénzt. Foglalkozott politikai gazdaságtannal és filozófiával is. Képességeit hamarosan felismerték: az akkoriban meginduló szakmunkásképzés számára vele íratták meg, az alig huszonévessel, a társadalmi alapismeretek tankönyvét. Aztán filozófiát tanított, tíz esztendőn át, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd a Szociológiai Kutató Intézet munkatársa lett. — A pedagógiai munkával nem tudtam, és nem is akartam felhagyni — mondja. — De most már szociológiát adok elő. Több helyen is hosszabb-rövidebb tanfolyamokon. Például Gödöllőn, az agráregyetem tanárképző szakán, a továbbképzősöknek vagy az Istenhegyi úton, a védőnőképzőben. A főtéma — mindezek közben — a családpolitika, a nők helyzetének mindenoldalú tudományos vizsgálata.-r- Igen, mert a színtér, mondhatnám úgy is, hogy az „élet színpada”, csaknem mindig a család, akkor is, ha látszólag a nők munkába állásával, a női munkával függnek össze. Az üzemekben a nőkérdéssel kapcsolatosan vetődik föl a bölcsődei, óvodai férőhelyek hiánya, a különféle szolgáltatások szükségessége. A sok szociálpolitikai kérdést a nők munkába állításának költségszámlájára „írják” ... — Bizony, nehéz gyakorlati és elméleti dolgok ezek... És amikor otthon, a családban, a jó férj vagy a jó gyerek segít. A mi családunkban sokszor előfordul! (Három fiam van: a legidősebb 21 éves, harmadéves jogász; a középső 19 éves. villanyszerelő, a legkisebb 17 éves, még gimnáziumi tanuló.) Nem mondom ki. nehogy megbántsam a szorgoskodókat, de hát én kinek segítek a családban, ha mosogatok vagy főzök? A megoldás útja persze hosszú, az új nemzedékek már más szemmel nézik ezeket a kérdéseket. Másrészt, nálunk a család nem afféle „ellentársadalom”, ahogyan egyes nyugati szociológiai iskolák tartják. A családpolitika következetes kidolgozása és végrehajtása révén tüntethetjük el társadalmilag is, eszmeileg is a maradi szemléletet. t. á. TISZTA FORRÁSBÓL Vissza a tiszta forráshoz, a népművészethez, amely a korszerűséghez alkalmazkodva mind nagyobb szerephez jut otthonunk berendezésében, öltözködésünkben. Egyre több ember kedvenc időtöltése, „hobbyja”, az ódon kézműves tárgyak gyűjtése, a népművészeti emlékek megbecsülése. Ám a népművészet, a divatban is érezteti hatását. Bakó Ilona ■ iparművész Debrecen környékéről származik, onnan hozta magával az ősi kézimunkák, a hortobágyi csikósok szűrmentéje, a hímzett, rátétdíszítéses szűrkabátok fantáziadús cicomázásának szeretetét. Hivatásul választotta a hagyományok ápolását, és a maga tervezte irhakabátokon, kisködmönökön — amelyek manapság ismét divatba jöttek — szívesen alkalmazza a debreceni szűcsök fekete-piros zsinórhímzéseit, színpompás rátétmintáit. Lakásán múzeális értékű faragott népi ládákat, kéziszerszámokat, színes szőtteseket, cserépedényeket, hímzett szűröket, vállkendőket őriz. » Most azonban divattervezőként mutatjuk be. Kézműves eljárással készült és a régi kékfestő dúcok felhasználásával tervezett ruháit Tímár Éva, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője viseli. Tímár Éva is szenvedélyes gyűjtő, s civilben nagy kedvvel öltözik az egyszerű vonalú, kényelmes ruhákba. Szőlőindás mintával készült, az első képen látható kékfestő karton parasztszoknya és vállkendő, amelyhez hófehér ingváll illik. Modern ingruha,- vagy, ha úgy tet'szik, divatos kismama ruha is lehet, a második képen látható pettyes anyagú modell, amelynek vállrészét és elejét más mintájú kékfestő anyag díszíti. P. J. Komlós Lili felv. Keceltek VAGDALT HŰS MARHAHÜSBÖL. Hozzávalók: 40 deka marhahús, 1 deci tej, 1—2 zsemle, 1—2 tojás, 10 deka szalonna, hagyma, 1 deci olaj a kisütéshez, só, bors, ízlés szerint citromhéj, majoránna, szerecsendió, zöldpetrezselyem. — A húst a szalonnával együtt kétszer ledaráljuk, és egy óráig pihentetjük, mialatt a tej a húst jól átjárja. Ezután belemorzsoljuk a tejbe áztatott és jól kicsavart zsemlét, egy kis fej apróra vágott, gyengén megpirított hagymát, a felvert tojást, ízlés szerint fűszerezzük, és nagyon jól eldolgozzuk. Lisztezett deszkán henger alakúra formázzuk, a tepsit fagyos zsírral vastagon megkenjük, és nem túl forró sütőben kb. 50—60 percig sütjük. Vigyázzunk, hogy ki ne száradjon! Mielőtt felvágjuk, pár percig pihentetjük. LUDASKASA. A liba vastag szárnyait, a csontos nyakát, a lábakat, a fejet, a szívet, a nyelvét és a zúzáját leforrázzuk, megtisztítjuk, l‘/2 liter sós vízben, lefedve, csendesen főzzük, amíg a hús megpuhul. Közben hozzáadunk 25 deka leveszöldséget, mint a húslevesnél szoktuk. Vigyázzunk arra, hogy a hús nagyon puha legyen. 30 deka rizst 3 deka libazsíron megfuttatunk, húslével felengedjük (háromszorosa legyen a lé a rizs űrtartalmának), s befedve addig pároljuk lassú tűznél, amíg a rizs felpuhul. Most belevegyítjük a húsokat (a zúzát, szívet szeletekre vágva). Tört borssal, apróra vágott zöldpetrezselyemmel fűszerezzük. Tálaláskor tetejére libatepertőt szórunk. Készülhet a ludaskása libapörköltből is. A hozzávaló aprólékból pörköltet készítünk. Amikor a hús félpuhára párolódott, zsírjára sütjük, s annyi forró vízzel engedjük fel, amennyi a rizs mennyiségének felpuhításához szükséges. Belekeverjük a rizst, mérsékelt hőfokú sütőbe tesszük, befedjük, s addig pároljuk, amíg a rizs megduzzad. Savanyúsággal tálaljuk. GESZTENYEKRÉM. Hozzávalók: 30 deka gesztenyemassza, 20 deka vaj, 15 deka porcukor, 2 deci tejszín, 1—2 Kiirthy Hanna rajza cAz (iránykr/ifmr Móra Ferenc verse Fehér liliomszál, nevető tulipán, mi van a kezemben, aranyos Julikám? Hajlós fűzfavessző, mogyoró-suhogó: fényes aranykrajcár, mint a nap ragyogó! Fehér liliomszál, nevető tulipán, ugye, nekem adod, aranyos Julikám? Se mákos kalácsért, se mézes kalácsért, oda nem adhatom senki szép szaváért. Fehér liliomszál, nevető tulipán, mit csinálsz hát vele, aranyos Julikám? Kertem közepébe aranymagot vetek, az aranykrajcárból aranyfát nevelek. Fehér liliomszál, nevető tulipán, mi terem majd a fán, aranyos Julikám? Aranyóra lánccal terem apukámnak. Gyöngyös aranyfüggö terem anyukámnak! REJTVÉNY GYERMEKEKNEK PETŐFI IDÉZET A betütöredékekből rakjatok össze egy négyszer-öt kockából álló négyzetet úgy, hogy a betűk vízszintesen olvasva Petőfi Sándor egyik ismert versének visszatérő sorát adják eredményül. ■xn ívj ojOcí noBvaaqzgx :sa)(a/őaj^ (Zala József rejtvénye) Horgolt táska Hozzávalók: 25 deka zöld és 5 deka sötétebb zöld, középvastag fonál kettős szála, 5-ös horgolótű, 2 karika, béléstaft. Minta: oda-vissza haladó rövidpálca sorok. A mellékelt rajz szerint eredeti méretben előrerajzoljuk a mintát, kivágjuk, s eszerint horgoljuk meg a darabokat. A széleken mindenütt, a vállpánton is, a sötétzöld fonallal, rövidpálcákkal horgoljuk körül. Elöl 4 sötétzöld horgolt gombbal díszítjük, melynek az aljára nagy patentokat varrunk, s ezzel zárjuk. A karikákat is körülhorgoljuk, s erre erősítjük a vállpántot. A bélés és a horgolt rész közé tetszés szerint deka reszelt csokoládé. — A gesztenyemasszát apró lyukú reszelőn átnyomjuk, a vajat habosra elkeverjük a porcukorral, összevegyítjük az egészet, s jól kidolgozzuk. Ha szükséges, adunk hozzá egy kanál rumot is. Poharakba töltjük félig, erre egy ujjnyit teszünk a felvert tejszínből, újra gesztenyét, majd a tetejét tejszínhabbal és reszelt csokoládéval díszítjük. GESZTENYESALAT A. Hozzávalók: V2 kiló gesztenye, 10 deka cukor, l/2 citrom vagy narancs leve. — A gesztenyét megsütjük, vigyázva meghámozzuk, hogy egészben maradjanak a szemek. 2 deci vízből és cukorból szirupot tehetünk valami keményebb lapot, vagy habszivacsot, hogy jobb tartása legyen. főzünk es a gesztenyét benne 10—15 percig nagyon lassan főzzük. Tálaláskor citromvagy narancslével lelocsoljuk és cukorral meghintjük. NARANCSSALÁTA. Hozzávalók: 3 narancs, 5—6 deka porcukor, y2 deci rum vagy likőr (Triple Sec). — A narancsokat meghámozzuk, a belső fehér héját is jól letisztítjuk, és éles késsel keresztbe vékony szeletekre vágjuk. A magokat eltávolítjuk. Ízléses sorokban üvegtálra helyezzük, soronként porcukorral meghintjük és rummal vagy a likőrrel lelocsoljuk. Lehűtve tálaljuk. A hozzávaló mennyiségek négy személyre értendők.
