Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-12-21 / 26. szám

VOLT EGY KEDVENC NYÁRFÁNK

Nagy János, Budapest, A K, Rákospalota

Együtt a család: Nagy János, a kis Miklós, János a nagy íiú és Nagy Jánosné, Izményi Anna

Hogy az Örkényben élő özvegy Nagy Jánosné legidősebb fia rákospalotai portájáról december 2-án este, másfél órás beszélgetés után hazajövet miért éppen a finn eposz, a Kalevala egyik részlete jutott eszembe, arról majd később ...

Bevezetőben: Nagy János 41 éves, felesége, Anna 33. a férfi első házasságából származó fia — mi is lehetne más a neve, mint Já„István öcsém hét éves korában ..

„és 1969-ben”

nos — 14 esztendős és a közös „szerzemény”, Miklós, lassan már a harmadik évét tapossa.

A férfi, az asszony dolgozik, a nagy fiú általános iskolás, a pici bölcsődés.

Ilyen család, mint amilyen Nagy Jánosé is, tíz- és százezernyi van az országban, s ha a munkáslakta kerület új, impozáns lakónegyedeinek modern otthonaiba,vagy amerre mi jártunk fotós kollégámmal, a régebben épült, földszintes, kertes kis családi házak bármelyikébe is zörgetnénk be, hasonlókkal találkoznánk. Hétköznapjaik és ünnepeik, örömeik és gondjaik is bizonyára hasonlóak.

De hát mi éppen ennek a háznak a lakóira vagyunk kíváncsiak.

A barátságos fogadtatás után szorongva bár,

Egy fénykép a sok közül: János Rómában, a San Paulo templom kertjében

de gyorsan, határozottan, szinte gondolkodásnyi időt sem hagyva tettem fel az első kérdést:

— Mikor járt otthon a mamánál?

Ha történetesen valamilyen zavart „ ... hát bizony ...” kezdetű mondattal válaszol, és tekintetével a frissen festett falat tanulmányozza, csalódással hallgatom tovább. De a kérdésre adott válasz villámgyors volt és határozott.

— Tíz napja sincs. Az elmúlt vasárnap.

A láthatatlan kő leesett szívemről, szorongásom elmúlt.

— Megbeszéltük a karácsonyt — folytatja János. — 1972-ig, amíg mama a tanyán élt, karácsonyestén mindig együtt volt a teljes család. Margit húgomékkal idén az ünnep másodnapján leszünk otthon. S akkor mindjárt megüljük István öcsém nevenapját is. Sokat töprengtünk a feleségemmel, mit vegyünk a mamának. Ügy döntöttünk, hogy az idén egy szőnyegsöprővel örvendeztetjük meg. Egy szép boroskészletet is kinéztünk már. Hogy a testvéreimnek is vigyünk ajándékot, az bizony túl költséges lenne, de a kicsiknek mindnek tartogatunk meglepetést. Az ünnepi vacsora is tisztázódott. A mama két kocát nevel. Az egyiket a mi kedvünkért vágják le. Tavaly libaaprólék-levest és libasültet kaptunk.

*

Nagy János Tatárszentgyörgyön járt általános iskolába, és ha gyerekkori vágya, hogy hentes legyen, nem is valósult meg, más területen megtalálta a helyét. Művezető a Váci úti Rico Kötszerművekben:

— 21 ember dolgozik a kezem alatt, havonta 3200—3500 forintot keresek, az évi nyereségrészesedés is felmegy 4—5 ezer forintra. Szocialista brigádtag vagyok, és érzem, hogy megbecsülnek a gyárban. Feleségem a háztartási gépeket árusító Ravill Kereskedelmi Vállalatnál árupropagandista, 2500 forint fizetéssel.

János hobbyja az ezermesterkedés, ö a festő a családban. Festi a falakat, mázolja az ajtókat, kőművesmunkát végez, villanyt szerel, babrál a vízvezetékkel. Nemcsak a saját házatáján.

— Bevágom a szerszámokat a Skodába s indulás, amerre a testvéreim hívnak. Most sokat bajlódom a mamánál a kútfúrással... Tavaly nyáron kifestettem nála. Én ezzel segítem. Apám halála után. amíg kelleti, anyagilag is támogattam. Akárcsak a többiek. Most pénzt nem fogad el, a tápeladás jól jövedelmez.

Nagy János 1960-ban vásárolta a rákospalotai kertes házal, a részleteket havonta ma is fizeti. S építi a nyaralót a pilisvörösvári tó mellett. „Kell a levegőváltozás a gyerekeknek ... A kis Miklósnak is milyen jót tett a nyáron Szentendrén. De nyaralt már nálunk Margit húgomék kislánya is.” — mondja.

— Burgenlandban már többször jártunk a sógoromnál. Olaszországban az idén először. — S máris bekapcsolja a villanyárammal működő, apró balerinát kecsesen táncra perdítő csillogó-villogó, zenélő gondolát.

— Pulóvert itthon is kapni. Nem igaz? Ez az emlék viszont mindig megmarad. Mama is szereti nézni, hallgatni.

— Mikor volt itt a mama?

— Az őszi ipari vásárra hoztam fel. Azt hiszem, még a metrót is előbb csodálta meg, mint sok pesti. Minden újdonság érdekli.

— De a levestésztát hál istennek maga gyúrja — jelenti be váratlanul, kedves szerénységgel a 14 éves János gyerek, s mintha már a karácsonyi lakoma illata lengené körül

a leendő diszkoszvető, távfutó bajnokot, a majdan számítógépekkel foglalkozó fiút. Gyerekkori emléke életreszóló: ha Örkénybe látogat, hogy segítsen az állatok körül vagy a tápeladásban, kisomfordál a konyhába, s még ebéd előtt levestésztát kunyerál.

Otthoni, legmaradandóbb emlékéről kérdem az apát is. Mit őrzött meg a gyerekkor emléktárából?

— Az Örkényi erdőségben a testvéreimmel valamikor sok szép fát megjelöltünk. Volt egy kedvenc nyárfánk. Lehúztuk az ágait és azon hintáztunk. A fa áll, terebélyesedik, ma is. Ha a mamánál ..összeverődünk", mindig kizarándokolunk a fához. És hintázunk.

— Ez az összeverődés a férjem családjában valami fantasztikus dolog — mondja halkan Anna, ez a csupaszív fiatalasszony, aki egy balatoni hajókiránduláson ismerkedett meg az akkor már két éve elváltán élő Jánossal. 1969-ben házasodtak össze, s azóta vesz részt a családtagok „összeverődéseiben".

— Akkor kerültem a családba, amikor édesanyámat elveszítettem. A mama lett második anyám. Mi is öten voltunk testvérek, tartjuk is úgy-ahogy a kapcsolatot, fivérem nyaranta hazalátogat Burgenlandból. De Jánoséknál ez valahogyan egészen más. Szinte titokzatos. Ülünk a mamánál Örkényben. Akkor még csak mi vagyunk ott. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy szállingóznak be a szobába, benépesül a lakás, az egész ház, ott nyüzsögnek egy csomóan — pedig meg sem beszélték előre. És az a vékony, pici asszony, még a vállamig sem ér, ott mászkál körülöttük, s még csak nem is csodálkozik. Múltkor hallom, amint az utcán az egyik szomszéd odakiált a másiknak, látván a sok autót a ház körül.

— Nagynénál ma megint sok a gyerek!

:jc

A finnek örökszép eposzában, a Kalevalában olvashatunk a fel-feltünedező. különös lánggal világító apró tüzecskékről, és az eredetüket kutató sokadalomról.

Nos, a Nagy-család sokadalmának útját nyilván Örkényből világítják.

zetésünket. Társammal azóta sem találkoztam, de nevét, a közös emlékkel megőrizték az évek.

— Másodévtől jelesrendüségem javított anyagi helyzetemen. Az időmmel is megtanultam gazdálkodni. A négy egyetemi év alatt csak a télikabátom maradt a régi... és a versek szeretete. Magam is megpróbáltam rímbe szedni gondolataimat. Megénekelni az ősz impresszionista színeit, a gyerekkoromat elnyelő tatárszentgyörgyi erdőt. Első írásaim az egyetemi lapban jelentek meg, amelynek később — elsősorban cikkeim révén — szerkesztőbizottsági tagja lettem. Belekóstoltam az újságírás mindennapjaiba; tördelés, szerkesztés, korrektúra, címadás, birkózás a szavakkal, mondatokkal. Harmadévben, nyári gyakornokként napilapnál, a Pest megyei Hírlapnál is megfordultam, illetve cikkeim ott is megjelentek. Aztán letettem az újságírásról, pontosabban továbbra is írtam, de nem akartam „profi” lenni.

— Nem való nekem a városi élet — tűnődik, s hangjában nincs keserűség, mint aki tudja; a. termőtalajából kiszakított hajtás új környezetben könnyen elsorvadhat.

Az emlékezés új állomása: Kunpeszér. Bács megyében a Parasztbecsület termelőszövetkezet lett Nagy Mihály első munkahelye.

— A mélyvízbe pottyantam — mosolyog a múltba tűnt „alámerülésen”. — Főidényben, aratás kezdetén álltam munkába. A főagronómus tanulmányi szabadságon volt, így aztán szinte mindenért én feleltem. Az első munkahelyemen bevált mezőgazdasági újításaimnak azóta is hasznát veszem. 1964 januárjában jöttem Dabasra járási KISZ-titkárnak. Talán a szabad idő utáni nosztalgia miatt, elsősorban idejük hasznosítására akartam megtanítani a fiatalokat. Nyári táborokat szerveztem, képzett és felkészült ifjúsági vezetőkkel igyekeztem megoldani a járásban elszórtan működő alapszervezetek munkáját.

A legényélet hosszú esztendeiből egy öreg Warszawa képe bukkan elő. Az első, István öccsével közösen kipofozott gépkocsi, és egy sláger, melyet a balatoni műúton gurulva közösen dúdoltak.

A múltbeli kalandozást hirtelen halálhír szakítja meg: meghalt a szövetkezet elnöke.

Nagy Mihály, eddig főagronómusként az elnökhelyettesi lisztet látta el. Vajon vállalja-e a jövőben az elnök felelősségét, posztját?

— Nem hiszem — győzködi önmagát is. — így sincs elég időm a családomra. Mindennap hajnali hatkor kelek, este nyolc van, mire hazakeveredek. A gyerekeimet gyakran csak aludni látom. Vasárnap délelőttönként is dolgozom. A szabad idő ma is nosztalgia, álom.

Két évvel ezelőtt mégis engedélyezett magának egy kis szabadságot, s Renault-jában elutazott a magyar tengerpartra. Két egészséges fiával, Viktorral, Ákossal és Pestről hozott talpraesett feleségével.

A falu szélén, a szántóföld és az erdő találkozásánál, jövő tavasszal készül el saját tervezésű kétszintes villája.

Helyét tudatosan választotta meg, visszaidézve a tatárszentgyörgyi tanya zárt, mégis tágas világát.

Jövő tavaszra elkészül Nagy Mihály saját tervezésű kétszintes villája

Gyerekszülési szabadságon Viktorral