Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-02 / 3. szám

Németh Istvánná /Í&Axyru~QüÁDro A CINKOTAI NAGYICCÉTŐL A DERIVATOGRÁFIG Történetünk Cinkotán, a Nagyicce elneve­zésű HÉV megállótól indul. (Olvasóink talán még emlékeznek rá, hogy az „icce" régi űr­mérték volt, mintegy 8 deciliter mennyiségű folyadék befogadására — a cinkotai „Nagy­icce” viszont a rendesnél nagyobb icce-meny­­nyiség, bizonyítva többek között a legendás cinkotai kántor olthatatlan szomját s a meg­szokott iccénél is tágabb torkát...) Nos, in­nen a cinkotai helyiérdekű vasútállomásról indult el 1951-től minden reggel Kiss Teréz a budai Magyar Optikai Művek üzemébe, hogy másfél órai oda- és ugyanannyi visszautaz­­gatás árán kitanulja a műszerész szakmát. A cinkotai kőműves lánya műszerész akart lenni, s mivel az utcájukban lakott a MOM azaz Magyar Optikai Művek (volt Gamma) műszerésztanulókat kiképző mester-oktatója, könnyen eltalált a gyárba. Ennek lassan negyedszázada már, s ma Né­meth Istvánné szül. Kiss Teréz az üzem két­oldalt csupa ablakfalú, mennyezetvilágítású, datolyapálmákkal és futónövényekkel szinte már botanikus háznak tetsző legtágasabb mű­helycsarnokában szériában „gyártja” társai­val az európahírű laboratóriumi műszert: a derivatográfot. S ha kinéz az ablakon: szem­ben, a tanműhelyben 16 éves fiát látja fog­lalatoskodni ... S most, ezen a januári estén, sok minden szóba kerül Németh Istvánék budai, Déli-vas­út melletti otthonában — amely mindössze tíz perc gyalogséta a gyártól, hol férj, fele­ség dolgozik, kamaszgyerek tanul —, minden ami a cinkotai gyermekkor és a derivatog­­ráf közé esik. De mindenekelőtt: mit is „tud” ez a komolynevű vizsgálóműszer? — Sok mindent. S az elektroműszerész elém teszi az üzemi lap: a FÓKUSZ egyik decem­beri számát. Csak az ujjával segít eligazítani, hogy a megfelelő cikket olvassam el. A címe: „MOM- müszerrel a vesekő elleni hadjáratban". S to­vább: „A betegek ezreinél lehet gyógyszeres terápiát alkalmazni a kockázatos műtét he­lyett”. S az üzemi riporter kézenfog bennün­ket és elvezet a budapesti Urológiai Kliniká­ra, dr. Babies Antal professzorhoz. 0 és mun­katársai már alapműszerként használják a de­rivatográfot, amellyel új analitikai rendszer született. — Nagy forrongás van ma világszerte a ve­sekő eltávolítása terén — mondja Babies pro­fesszor — részben mi teremtettük, mi körü­löttünk van ez a forrongás, s talán nem is járunk a sor végén. A derívatográf használata előtt a vesekö­vet alkotó 20—25 vegyület közül, kémiai ana­lízissel, csak három összetevőt tudtak kimu­tatni. Ma már a vesekövek 20—25 százaléká­nál bizonyos az analitikai eredmény — s így az évenként 25—40 ezer új veseköves közül 6—7 ezret már nem kell megműteni, hanem a Chinoin gyárban készült új gyógyszerrel le­hetséges az egészséghez vezető gyógymód! — De ez csak az egyik felhasználási for­mája a mi készülékünknek — summázza az olvasottakat Némethné. — Magam is többször jártam már külföldön az általunk szállított műszerekkel, összeszerelésen. Valóságos útibeszámoló kerekedik a beszél­getésből : — Párizs? Egy hónapig voltunk kinn... A város közepén laktunk. Minden este kimen­tünk a Champs-Elysées-re, megcsodálni a vá­rost éppen azokban a percekben, amikor kí­gyóinak a fények. — Moszkva? Első utam volt külföldön: 60- ban ... Ott láttunk először metrót, egész dél­utánokon „sétakocsikáztunk”. Nem gondoltam volna, hogy valamikor még Pesten is metró­val fogok járni, s a lakásom éppen a Déli Vasúti végállomásnál lesz... S nevet, amikor megkérem: beszéljen me­gint a gyárról, a munkáról, hiszen a Magyar Hírek olvasói bizonyára egy mai munkásasz­­szony hazai életére kíváncsiak. „Én is a 17 százalékhoz tartozom”, mond­ja. A Tizenhét Százalék elgondolkoztató foga­lommá vált, azt jelzi, hogy az iparban foglal­koztatott nőknek 17 százaléka a szakmunkás! S e tizenhét százalék képviseletében tagja a Magyar Nők Országos Tanácsa Elnökségé­nek, mely minden hónap utolsó péntekjén, tanácskozik a Népköztársaság útján, az egy­kori Andrássy úton közel a Városligethez, egy — egyemeletes — valamikori magánpalotában. Ott ül a MOM műszerésze a többi nő kö­zött: nemzetközi jogász és tsz-főkönyvelő, mi­niszter és pedagógus, bíró és író, közgazdász és szociológus, termelőszövetkezeti brigádve­zető és vöröskeresztes, a Nők Lapja főszer­kesztője meg a többi „asszonytárs” mellett, összesen huszonhárom nő, akik felelősséget vállaltak — a több, mint öt millió fiatal és idős nőért, tegnap született kislányokért s a tegnapelőtti, időkben megfáradt, tiszteletet ér­demlő öregasszonyokért. Közöttük azért a két millióért, akik ma dolgozó nők Magyarorszá­gon. — S én minden hónap utolsó péntekjén az egészre kell gondoljak, meg a saját üzemem­re, a MOM-ra, egyszerre — veszi elő jegyze­teit Némethné. — Ahogyan legutóbb is, azon az októberi napon, amikor a Parlamentben a Nőtanács a népesedéspolitika ügyeiben ta­nácskozott. Egyszerre félretolja jegyzeteit és beszélni, mesélni kezd a gyárról. Azokról, akikhez tar­tozik. A Telstar brigádnak — amelynek „osz­lopos” tagja, 38 évével „veteránja”, legidő­sebbje ... — huszonöt tagja van, fele férfi, fele asszony. (Hat asszonynak a férje is a MOM-ban dolgozik!) — Szokás nálunk a családi házasság, aho­gyan az üzemeink közötti párválasztást ne­vezzük ... Nem megyünk még a szomszéd gyárba se házasodni... A legtöbben így tet­tük és tesszük. Én is itt ismertem meg a férjemet. Ö is műszerész... Azután megfi­gyeltem, mint a műhely bizottságnak a nőfe­lelőse, hogy vagy hat-nyolc éve a közvetlen környezetemben alig volt gyerekes házaspár. Két gyereke is csak három-négy asszonynak volt, a háromgyerekesnek, az egyszem-lelkem­­nek meg valósággal csodájára jártunk. Ma már, ahogy legutóbb a Mikulás-csomagokat összeírtam a kétszáz főnyi műhelyben, már nyolc anyuka íratott föl három gyermekének ajándékot, s vagy huszonötén két kicsikének. Igaz, a mi gyárunk országszerte híres a gye­rekes anyákkal való gondoskodásról: már 1969 óta a két gyermekes anyák, meg az egy gye­rekkel bajlódó egyedüliek, s itt mindegy volt: nő vagy férfi az egyedüli, szabad szombatot kaptak, teljes fizetéssel. Meg az 1973 tavaszi bérrendezésnél a nődolgozók tizenkét száza­lékos emelést kaptak, a férfiak meg nyol­cat... De a nők még így is lemaradnak egy kicsit az átlagórabér tekintetében. — Otthon is ez a helyzet? Meghökken, s — talán először — semmikép­pen nem akar válaszolni. Szinte meg is bá­nom: bizonyára megsértettem, éppen a női egyenjogúság hivatásos harcosát... — Dehogy is! — nevet jóízűen, amikor ki­mondom a feltételezést, a családi békesség miatti aggodalmamat. — Éppenséggel nálunk alakult ki az a fonák helyzet, hogy én többet keresek, mint a férjem... Mert két szakmám is van: mechanikai műszerész, meg elektro­műszerész, s az új üzemi kollektíva szerint fél évig ezért húsz százalékkal több jár, az­után meg öt százalék jön rá, premizálásként. Én 3500 körül hozok haza, a férjem meg ha­vi háromezret. — S melyik volt életének legszebb nap­ja? Váratlan a kérdés azért, hogy hirtelen, leg­mélyéről induljon a felelet is. — Talán 1965-ben, az a nap, amikor fel­nőtt fejjel leérettségiztem. Négy év, munka melletti esti iskolán, amikor a fiam az első osztályos bizonyítványával kocogott haza... De a mai napot is mondhatnám: most feje­zik be a MOM-ban az óvoda építését, s ezzel gyárunk valamennyi bölcsődése, óvodása he­lyet kap a nap alatt... (t. á.) Receptek BORSCSLEVES. Hozzávalók: 30 deka sovány marhahús, 3 deka zsír, 10 deka sárgarépa és petrezselyemgyökér, 20 deka burgonya, 10 deka vöröscékla, 20 deka fehérkáposzta, 1 kis fej hagyma, 10 deka paradi­csom, 1 deka liszt, 1 deci tejföl, só, pár szem bors, citrom vagy ecet. — A húst puhára főzzük. A hagymát apróra vágva megfonnyasztjuk, a metéltre vágott zöldséget hozzáadjuk, megsózzuk, félpuhára párol­juk, s a hús tevével fölengedjük. Beletesszük a hámozott, cikkekre vá­gott paradicsomot, a kockára vágott burgonyát, az ujjnyi metéltre vá­gott káposztát, borsot, pár csepp ecetet. A liszttel világos rántást ké­szítünk, a levest berántjuk és csendesen főzzük. A húst vékonyra fel­szeleteljük és a levesbe tesszük. Ecet helyett ízesíthetjük citrommal vagy kovászos uborka levével. Közvetlenül tálalás előtt keverjük el a tejföllel. Készíthetjük marhahús helyett krinolin- vagy virslikarikák­kal, ezt tálalás előtt 5—10 perccel adjuk a leveshez. STEFÁNIASÜLT. Hozzávalók: 50—60 deka, nagy szeletekre vágott felsál, 4 deka zsír, 5 deka szalonna, 3—4 keményre főtt tojás, só. — A húst hártyáitól teljesen megtisztítva jól kiverjük, a deszkára négy­szög alakban helyezzük és besózzuk. A szalonnát nagyon vékony, la­pos szeletekre vagy csíkokra vágjuk és a húsra tesszük. Helyezzünk a hús közepére hosszában 3—4 keményre főtt tojást, csavarjuk gön­gyölegbe, kötözzük jól össze, mint a sonkát, és kevés víz gyakori hoz­záadásával fedő alatt másfél-két óráig puhára pároljuk. Ha már puha a hús (a pecsenyevilla könnyen belemegy), zsírjára sütjük, hogy mind­egyik oldala jól megpiruljon. A húst kivesszük, a rozsdaszínűre sült zsír­hoz 1 deci vizel öntünk, jól felfőzzük, és tálaláskor az ujjnyi vastagra felszeletelt hús alá öntjük. Bármilyen burgonya- vagy rizskörettel tá­lalhatjuk. A HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE ÉRTENDŐK! KÖTÖTTDIVAT 74 1973. kora őszén a kötött újdonságok a vi­lág minden táján átütő sikert arattak. Az új esztendő divatjában is első helyen áll a ta­gadhatatlanul legnagyobb sztár: a kötött­divat. A gépi és a kézikötés egyaránt divatos, sőt a kötött családba beletartozik a jersey is. Az első kora tavaszi divatbemutatón új­szerű ötletes modelleket láttunk. A legérde­kesebb kötésminták a bordás és csavart, a pettyes és a csíkos, a kockás és a tyúkláb­­mintás. Ezek egymással variálva rendkívül mutatósak, fiatalosak és modernek. A mintás modellek mellett sok egyszínű is szerepelt. A színek közül a legelegánsabb a fehér, vidám a piros, finom o barna, a sárga, a kék és a lila minden árnyalata. A fiataloknak nagy divat lpsz o kiskardi­­gán és a mellény. Egyszínű vagy mintás, min­den változatban szerepel a tavaszi-nyári kol­lekciókban. Az első kép modellje a tervező fantáziáját dicséri. A kiskardigán, amelyet a manöken barna melírozott jersey szoknyához viselt, vö­rösesbarna és türkizzöld színösszeállítású. Kü­lönlegessége, hogy az ujja apró, az eleje és a háta nagykockás. A kétsoros gomboláspánt, a kézelő és a derék passzé része vörösesbar­na. Az együtteshez bemutatott kötött puló­ver és sapka türkizkék. A második képen ugyancsak a fiataloknak tervezett, féloldalas megoldású, bordás kötésű pulóvert mutatunk. Újszerű paszpolozása bar­na-sárga színű. Az ugyancsak bordáskötésű nadrág színe csokoládébarna. A kép másik modellje: minden korosztálynak megfelelő, csíkos kötöttruha. Színösszeállítása: sárga­­csokoládébama-fekete-fehér, nagy rátett zseb és rollni öv díszíti. A harmadik képen elegáns grafitszürke me­lírozott kötöttkosztüm szerepel. Szoknyája szé­les bordákba kötött, mintha rakott lenne. A galambszürke-sárga csíkozással díszített kabát végiggombos, a derékvonalon befűzött, bojtos övvel díszítve. A kosztümhöz mutatott jersey blúz sárga. (f. b.) Komlós Lili és MTI Bara István felv. Kürthy Hanna rajza Tőold BABITS MIHÁLY VERSE Szerte feketén lapul a gyom, a fűz a kút fölött búsul nagyon. Gyászol a felhő fehér ruhában: a hold, a szemtelen hízik javában. Gyom alól szól a tücsökzene. Este szép igazán a jegenye, nyújtózik égnek, de csak hídban — a hold, a szemtelen, nevet magában. Rejtvény gyerekeknek SZÓ T AGRE J TVÉNY Az alább felso­rolt szótagokból adjatok választ a számozott megha­tározásokra, és azokat írjátok az ábra megfelelő szá­mú vízszintes sorá­ba. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a beírt kezdőbetűk függő­legesen olvasva egy magyar drá­maíró nevét adják eredményül. AL, AL, AT, Dl, EL, FA, FI, JA, JÓ, KA, LA, LO, MA, ME, MO, NÉ, OS, ÓS, PA, SA, TI, TO, VA, ZA. 1. Kerti szer­szám. 2. Gyümölcs. 3. Jugoszlávia ál­lamelnöke. 4. Észa­ki főváros. 5. Ver­ne regényhős (ka­pitány), 6. A görög ábécé első betűje. 7. Indonéz sziget. 8. Régimódi, divat­ja múlt. 9. Dunán­túli megye. 10. A Tisza jobb oldali 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 mellékfolyója. 11. Ész, értelem. 12. Olasz gépkocsi­márka. (Zala József rejtvénye) 0o o0 0 0 0 o 0 o o ■faszgr puowx :gx) -vuiyxp v 1VU ‘3MZ73 ‘QCVS ‘VTVZ ‘IQSQ 'vavf ‘vjiv ‘OIN3N ‘oiso 'óm 'vmv ‘VdVX :u3qpuauos qvavzs y.-sajf a fö a in Horgolt takaró Hozzávalók: másfél kiló gyapjúfonal (köze­pes vastagságú) három féle színből, 3-as hor­golótű. Mérete: 130Y.no cm. Minta: 1. sor: középen, 30 láncszemmel kezdjük. A láncszemsor mindkét oldalára, minden 2. láncszembe és a két végére, 1—1 kéttagú egy­­ráhajtásos pálcacsoportot horgolunk (a továb­biakban motívumnak nevezzük). 2. sor: az előző sor motívumai közé 1—1, a sarkokra pedig 2—2 motívumot horgolunk. A további sorok is így készülnek, csak a színeket váltogatjuk 2 soronként. Színajánla­tunk: barna, drapp, fehér, (a fehér helyett használhatunk feketét), vagy sötétkék, türkiz és fehér. Az elkészült takaró széleit 4 sor ötláncsze­­mes ívvel körülhorgoljuk, a sarkokon 3 öt­­láncszemes ivet öltünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom