Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-10-26 / 22. szám
I A Pollack Mihály tér (elé. Háttérben a Magyar Rádió új irodaháza Gyermekjátszótér a kert egyik oldalán. Jobbra: Amíg az unoka játszik, a nagymama is talál elfoglaltságot „Oboáit, mint eqq szép ál&m..." Pedig valóság. így folytathatnánk írásunk címét: az idézet egy augusztus 22-én, Milánóban keltezett levélből való. A levél írója, Lanzmann Ödön építész, negyvenöt esztendeje él Olaszországban. Idén, május végén járt először újra itthon, s lapunk munkatársa éppen akkor érkezett a szerkesztőségbe, amikor a vendég szorgalmasan jegyezgetett valamit a Magyar Irodalmi Lexikon első kötetéből. A lexikon 149. oldalán, a „György Oszkár" címszó alatt szereplő szöveget másolta. Kíváncsi volt, vajon a fasizmus áldozatául esett legkedvesebb rokona, nagybátyja emlékét miként őrzi a magyar irodalomtörténet. György Oszkár 1882-ben született, tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, Székesfehérvárott élt, ott tanította a francia nyelvet. Számos verse jelent meg a Nyugatban, szerkesztett lapot is, köteteket adott ki. Líráján a francia költészet nemes hatása érződött, odaadó tolmácsa volt a francia költőknek. Baudelaire A rossz virágai és Verlaine Jóság című versfordításait tartalmazó kötetének borítóját fényképen is bemutatja a lexikon. Azt, hogy a felszabadulást követően, a mártírhalált halt György Oszkárról, a kiváló műfordítóról elneveztek Székesfehérvárott egy iskolát — ahol tanított — és egy teret, a vendég csak másnap tudta meg. És megtudott mást is... De maradjunk még rövid ideig Lanzmann Ödön első látogatásánál. Arra a kérdésre, hogy György Oszkár családtagjai életben maradtak-e, nagybátyja két leányáról tett említést, unokahúgairól, akik szintén elpusztultak az 1944- es deportálásban. A háború utáni kerestetésre kapott válasz, amely így szólt: „György Oszkár családjából senki nem tért vissza Fehérvárra” — mélyen lesújtotta. A vendég és a riporter még sokáig beszélgetett más témáról. A téma természetesen a közel fél évszázada nem látott s most „felfedezett” Budapest volt, az építész ifjúságának színhelye. Aztán elment a vendég. Megígérte, másnap ismét feljön a szerkesztőségbe, megmutatja nagybátyja és unokahúgai leveleit. A riporter is hazament. Vette a telefont, és tárcsázott. Székesfehérvárról a fővárosba telepedett barátait hívta. Beszélgetés közben feljegyzett egy címet és egy telefonszámot. Másnap besietett a szerkesztőségbe és türelmetlenül várt. Lanzmann Ödön pontosan érkezett. Tárcájából élőké„Ödön bátyánknak sok szeretettel Magda és Csöpi. Székesfehérvár, 1939. nov. 10.” rültek az évtizedek óta szeretettel őrzött levelek. „Meglátod, lesz még jobb világ is ezen a földgolyóbison, csak ki kell várni. Te még fiatal vagy, remélhetsz...” — írta a költő unokaöccsének 1939- ben. És egy mondat a György-lányok leveléből: „Apuka azt mondja, hogy Te vagy a legkedvesebb rokona ...” Hosszasan nézegették Magda és Agnes fényképét is. A nagymamával vették le őket annak idején. ... Aztán a riporter egy cédulát nyújtott át az építésznek és egy kis szorongással, nehogy mondanivalójával túlságosan felzaklassa a külsejében fiatalos, de már nem éppen fiatal férfit, így szólt: — Kérem, hívja fel ezt a telefonszámot. Itt megtudhatja unokahúgai címét, ök ugyanis élnek. Túlélték a nácizmus borzalmait, Kanadában telepedtek le ... Bizonyára boldogok lesznek, ha legkedvesebb rokonuk jelentkezik ... * Lanzmann Ödön augusztus végén Milánóból a többi közt ezt írta: „... Egyik unokahúgommal, György C. Magdával már levelezek... végtelenül örült, hogy egy elfelejtett bácsikája ,született’... Most várom másik unokahúgom, Ágnes sorait... Mindez gyönyörű valóság, olyan, mint egy szép álom, megtaláltam az elszakadt szálakat...” Hernádi Magda xU A.Vk 4' y f 4 ü u A Magyar Nemzeti Múzeum főbejárata, előtte Arany János szobra — Stróbl Alajos alkotása Budapest, VIII. kerület. A Múzeum körút, Múzeum utca, Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca által határolt terület. Itt állt Batthyány József hercegprímás villája, s a tizennyolcadik század utolsó harmadában körülötte alakult ki itt a Batthyánykert. 1813-ban közadakozásból összegyűlt pénzen vásárolták meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára ezt a területet, és építették fel 1837. és 1846. között a Nemzeti Múzeum épületét. A kert parkosításának gondolata Pollack Mihálytól való, amely megintcsak gyűjtésből származó pénzen valósult meg. Az első fát 1855. novemberében ültették el, hogy egy év múltán befejeződjék e nagy kertépítő munka. A múzeum főbejáratához enyhe emelkedésű lépcsősor vezet, ezt vastag oldalfalak szegélyezik. Innen szóltak 1848. március 15-én a márciusi fiatalok a népgyűléshez, itt olvasták fel a nép kiáltványát. A Múzeum-kertben levő leghíresebb szobor Stróbl Alajos alkotása az Arany Jánosé, Toldi és Piroska mellékalakjaival 1894-ben készült. Arról, hogy milyen volt 1974. nyarán a Múzeum-kert — szavak helyett — a képek szóljanak! Lévai András képriportja
