Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-10-12 / 21. szám
Tó a debreceni Nagyerdőben „dl kisded makk wieeéiz síidáelui szäkken—” VIZESEK ÉS ERDÉSZEK AZ ALFÖLD KÖRNYEZETFEJLESZTÉSÉÉRT Aki nem kapóit még kánikulában kukoricát, s közben nem pihent meg egy fa hűvösében, nem tudja, mit jelent az Alföldön az erdő! — mondja Papp Ferenc, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője. Aki még sohasem gázolt be a nyári melegben a Tiszába, nem tudja, mit jelent az Alföldön a víz | — mondj» Köllő Ferenc, a Debreceni Erdőrendezőség Igazgatója. A híres-neves debreceni Nagyerdőnek a várossal szomszédos százhektáros sávjában — a csónakázó tó és a strandfürdő csurgalikvizéből felgyűlt tavacskakörül — megszámlálták: 46 ezren táboroztak egyetlen forró vasárnap délelőttön. A századfordulóra pedig a tervek szerint Debrecennek 300 ezer lakosa lesz, közel kétszer annyi, mint amennyi ma. A Nagyerdő már régen nem eléggé nagy, s az évszázados mocsári tölgyóriások alatt a múlt századi vízszabályozások óta egyre mélyebbre süllyed a talajvíz. Ha nem kap újra vizet, sok vizet, talaja elsivatagosodik, legfeljebb ha az akác marad meg benne. Debrecennek magának is egyre több ivóvízre és ipari vízre van szüksége, A kutak már régóta nem adnak eleget, a Keleti-főcsatornából kell majd kiemelni, idevezetni o hiányzó mennyiséget. Pedig ez a „viztelen város" a múlt századi nagyszabású lecsapolás előtt igen csak bővelkedett álló- és folyóvizekben. A Nagytemplom mögött is tavak csillogtak: a Pap-tava, a Libakert] tó. A város környékén a Nyírségből a Sárrét felé tartó erek pedig — a Tocá, a Kondoros, a Kati-ér és a többi — malmokat hajtottak. Ezek medrét lerövidítve épültek ki azután a belvízlevezető csatornák, amelyek hóolvadáskor, esőzések után ma is patakká dagadnak, de az év nagy részében épp csak hogy szivárog, ha ugyan teljesen ki nem szárad belőlük a víz. A megoldás kézenfekvő: vissza kell tartani ezeknek a csatornáknak a lezúduló vizét. tározótavakat kell kialakítani Debrecen határában, Az ám, de hol? Srtékes termőföldeket, beépített területeket nem adhatunk viszaza a vízjárásoknak. Csakis az erdők mélyen fekvő tisztásai jöhetnek számításba. Az erdészek pedig — hogyne adnák át szívesen ezeket a területeket! Hiszen a tározótavak körül páradúsabb lesz a levegő, újra megemelkedik a talajvíz: szárnyakat kaphat az erdők rekonstrukciója. A debrecenieket pedig — városukban is csökkennek majd a vízgondok — tavak sorával ölükben várják akkor a parkerdők, A Debrecentől keletre húzódó nagyon szép és nagyon mostoha homokos-ligetes tájról, az Erdős-pusztáról ugye nem hallottak még? Nos, az a terv, hogy az Erdős-puszta legyen újra, mint a múlt századig volt, szerves folytatása a Nagyerdőnek. A rajta átcsordogáló Kati-ér vizét beleterelik a most épülő első tárolótó medencéjébe. Később pedig két másik olyan mesterséges tónak is „megvetik az ágyát" az Erdős-pusztán, s a vele akkorra már összenőtt Nagyerdő (a valóban újra nagy, 15 ezer hektáros Nagyerdő) tölgyei alatt, tavai partján lesz hely pihenni, sportolni, elmélkedni. Ha kicsi is már a megnőtt város igényeinek kielégítésére, s ha tölgyóriásai gyökerei egyre tikkadtabban keresik a vizet, azért a Nagyerdő ott suhog Debrecen szélén, majdnem Debrecen ben, De a legtöbb alföldi településnek egyáltalán nincsen — sem erdeje, sem pedig jelentős, összefüggő zöldfelülete, szemvidító tüdőtágító parkja a belterületén. A legtöbb falu, mezőváros szélén viszont ott éktelenkednek a település épületeinek „bölcsői": a vályogvető gödrök, a téglagyárak elhagyott anyaglelőhelyei. Nem egy település már túl is terjedt rajtuk, körülvette ezeket a hajdan szemétlerakásra használt területeket: A városrendezők igaz, jóformán mindenütt tervbe vették, hogy parkot létesítenek a gödrök környékén. De a túl magas talajvizszint, az esős években hónapokra megmaradó belvíz kipusztítja a facsemetéket. Száraz esztendőkben pedig az öntözővíz hiányzik a park ápolásához. Kiderült, hogy csak akkor eredményes a tereprendezés, ha vízrendezés előzi meg, és utána jön a parkosítás, az erdősítés. A városszélek, faluszélek, építkezések felvonulási területei meggyógyítására, korszerű városi üdülőövezetté alakítására — épp annyira szükséges a vizesek és az erdészek szép szövetsége, mintáz alföldi táj egészének rekonstrukciójához. Fa Ivóink, mezővárosaink gyorsan urhanizálódnak. Ma már nem ritkaság a többszintes, fürdőszobás családi ház. Nem marad utca kövezett járda nélkül; ostornyeles lámpák világítanak a főbb utcákon, tereken. De a komfortos lakásban élők jó közérzetéhez az is hozzátartozik, hogy a vályoggödrök helyére csónakázótó kerüljön, a tó partjára padokat állítsanak, ahonnan ha körülnéz az ember, mindenfelé csak zöldet lát, csupa zöldet.,. Am hosszú évekbe telik amíg „a kisded makk merész sudárba szökken" (Arany János emlékezett így Széchenyi alkotásaira). Püspökladány, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény szélén, a vízrendezéssel előkészített terepen ültetett fák ma még csak csemeték, A vizesek és erdészek munkája csak hosszú esztendők után érik be. Papp Ferenc 15 éve vezeti a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot. Azóta foglalkozik a tiszalöki erőmű környékének a rendezésével. Munkája nyomán harminc hektáros parkerdő, arborétum várja a pihenni vágyókat. Küllő Ferenc, a Debreceni Erdőrendezőség igazgatója, Hat esztendeje dolgoznak — csendesen, szerényen, de makacs, hűséges elszántsággal — együtt. — Közben a vizimérnök — emlékszik vissza Papp Ferenc — egyre inkább „elerdészesedik”... — Az erdőmérnöknek viszont — fűzi hozzá Köllő Ferenc — el kell „vizesednie"... Parkerdő Tlszalökön Vályi Nagy Andor felvételei Papp Ferenc, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője és Köllő Ferenc, a Debreceni Erdőrendezőség Igazgatója Novotta Ferenc felvétele A környezet védelmén, fejlesztésén munkálkodó különböző szakemberek, szervezetek együttműködéséből jól sikerült műszaki megoldások születnek, De valóban átfogó, s hatékony környezetvédelem, valóban korszerű környezetfejlesztés csak az ilyen kölcsönös „átlényegülések" útján bontakozhat ki. Túl az Erdős-puszta üdülőparadicsommá formálásán, túl o sarjadó ligeteken a hajdani kubikgödrökből lett csónakázók partján: a magyar környezetvédelem ügye, mozgalma — ezt a példát köszöni a debreceni vizeseknek és erdészeknek. Szesztay András Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltségének régészei, művészettörténészei, történelem tudósai igyekeznek helyreállítani a történelmi múltú város műemlékeit. Ezek a munkálatok bizony gyakran sok problémát, fejtörést okoznak, de a soproni feltárások egyike sem járt olyan izgalommal, mint amikor nem egy, hanem két ősi zsinagógát is felfedeztek. Az egyik — a feltevések szerint — 1&80—1300 évek között épült, a másik 1350 körül; így ezeknél Európában csak a prágai zsinagóga öregebb. Az Országos Műemléki Felügyelőség az 1350 körül épült zsinagógát már nemcsak feltárta, hanem rekonstruálta is, a régebbi helyreállításán most dolgoznak. Hogyan „fedezték fel” ezeket a zsinagógákat? Dr. Házy Jenő nyugalmazott levéltáros a soproni Városi Levéltárban néhány pergamenből készült lapon héber betűkre lett figyelmes. Értesítette dr. Scheiber Sándor professzort, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatóját, aki megállapította róluk, hogy zsidó kódexek lapjai. Részben ezek a lapok segítették feltárni a soproni zsidóság történetét. Külön utcában, a Zsidó utcában éltek (ez az elnevezés 1520-ig maradt meg, azóta Űj utca). A dokumentumok szerint, búr II. Lajos a soproni zsidóságot védelme alá vette, az özvegye, a mohácsi vészt követő zűrzavarban a pozsonyi dekrétummal mégis jóváhagyta a soproni zsidóság elűzését. Amikor a zsidók visszatértek Sopronba, kiderült, hogy a város eladta és lakóházzá alakíttatta át a zsinagógát, A soproni Űj utcai régészeti feltárások során a 11. számú ház udvari traktusának emeletén három csúcsíves, kőrácsos és egy középkori ajtónyílást fedeztek fel, az egyik lakásban pedig gótikus keresztboltozat volt. Dr, Scheiber Sándor a leletekből megállapította, hogy a középkori zsinagógát találták meg. Előkerült a keleti falba mélyített fülke: a frigyszekrény, a nyugati falon egy olyan nyílás, amelyen át a nők benézhettek a férfiak imahelyisógébe. Még sok más lelet bizonyította, hogy ez az épület valaha zsinagóga lehetett. Az Űj utca 11. számú ház lakói új otthonit kaptak, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig a gótikus középkori zsinagógát helyreállította és zsidó múzeumnak rendezte be, ahol a leleteken kívül láthatók a soproni zsidóság történetére vonatkozó dokumentumok, köztük a fasizmus idejéből származó képek és okiratok. A soproni középkori zsinagóga feltárása, illetve helyreállítása tehát lezárult. Arp Dávid Ferenc műtörténész felfigyelt az Űj utca 22. szám alatti ház tetőzetére. Részlet az Cj utcai zsinagógából — Feltűnt nekem — mondja a művészettörténész —, hogy az udvari épület csúcsíves teteje sehogyan sem illik a házra. Felhívtam erre Tóth Sándor építész figyelmét, aki vizsgálni kezdte a vakolatot és egyik helyen egy rozettás ablakot talált. Nekiláttunk az alaposabb kutatásnak, s ebbe bekapcsolódott Sedlmayr János építész, akinek már nagy gyakorlata van a műemlékek feltárásában, Az egyik konyhában egy úgynevezett kvaderkőre lettünk figyelmesek, az ilyen termésköveket épületek alapozásához használják. A kövön elmosódott, kibetűzhetetlen vonalakat láttunk és újra csak dr, Scheiber professzor segítségét kértük, aki megállapította, hogy a kőbe középkori héber feliratot véstek. Véleménye szerint a kő csak egy zsinagóga falából származhatott. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt a meglepetésünk és izgalmunk, hiszen a U. szám alatt már megtaláltuk a keresett zsinagógát. Hamarosan kiderült, hogy valaha a 22. szám alatt is zsinagóga lehetett. Megállapítottuk, hogy ez még régebben épült. — A két zsinagóga azonos méretű, de itt megtaláltuk a nők külön imahelyiségét, s a régészeink nyomára akadtak annak a kútnak, amely a zsinagóga rituális fürdőjét táplálta. Sok minden más is előkerült, így az imaház közepén a Tóra olvasóasztal alapja. — A lakók részére a városi tanács új lakást utalt ki, a zsinagógát pedig az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította. A feltárás és a restaurálás egyszerre folyik. — Elképzelésünk szerint a már restaurált zsinagógában zsidótörténeti múzeumot rendezünk be, a most feltárás alatt levő, azaz a régebbi zsinagógában zsidó vallási-tárgyú gyűjtemény kap helyet. — Ami Sopronban történt, az valóban rendkívül érdekes — mondja dr. Scheiber Sándor. — Mindkét zsinagóga igen értékes műemlék. Egyelőre csak feltevéseink vannak arra vonatkozóan, hogy miért voUit két zsinagóga egy utcában: remélem az erre vonatkozó kutatásaink előbb-utóbb nyomra vezetnek. Annyit azonban már most is meg kell állapítanom, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség nagyszerű munkájával nemcsak két műemlékkel gazdagította az országot, illetve az egyetemes kultúrát, hanem hozzájárult a magyar zsidóság történelmének pontosabb megismeréséhez is. Ják Sándor
