Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 2. szám
A FŐHELYEN: PETŐFI-KÉZIRAT A századforduló jelentős — és sok tekintetben különös — irodalomtudósa volt Riedl Frigyes. Számos munkája csak egyetemi jegyzet formájában maradt fenn; Petőfiről szóló könyvét vázlatok és jegyzetei alapján, a halála után adták ki. Arról pedig, hogy írt egy Petőfi-tanulmányt, amely egyetlen nyomtatott példányban jelent meg — még az Irodalmi Lexikon se tud. Talán azért, mert ezt a „szuper-ritkaságot” (hiszen az egyetlennél már ritkább nem lehet valami...) nem a Petőfi Múzeum, nem az Akadémia, nem a Széchényi könyvtár őrzi, — hanem egy futballista. Mégpedig kiváló futballista. Dalnoki Jenő, a Ferencváros többszörös válogatott labdarúgója, jelenlegi edzője, őrzi az említett Riedl-ritkaságot, több száz más könyvészeti ritkaság között, több ezer más könyv társaságában. Van ebben valami meghökkentő; be kell vallanunk : szokatlan társulás ... — Futballban egy kicsit durva voltam... mondja ő maga —, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy egy focistának a lelke is durva! A műveltség, a szellemi dolgok után való vágy, érdeklődés nem mindig függ össze a foglalkozással ... Egy mérnök vagy orvos éppen úgy lehet szakbarbár, mint egy focista, és viszont ... (Míg beszél, böngészünk a gyűjteményben. Ilyenekre bukkanunk: József Attila Medvetáncának 1935-ös kiadása, a Magyarországi Munkás Dalegyletek Szövetségének dedikálva: a Döntsd a tőkét első, bevont kiadása; a Robin Hood Petőfi Sándor fordításában; Jókai Mór Új földesúr című regényének első kiadása, az író saját kezű bejegyzésével: „Minden ember annyit ér, amennyire becsüli önmagát, de a nő kétannyit ér! Dr. Jókai Mór”...) — Már édesanyám is gyűjtötte a ritka könyveket, tőle tanultam és örököltem a könyvek becsülését. Az életem három helyen zajlott le: 22 éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen, 27 éve vagyok a Fradinál és 33 éve lakom ebben a házban. Minden szabad időmet itthon töltöm, a családommal, a könyveim között. (Aprily Lajos verseinek egy kötete, amely a költő tulajdona volt és beléragasztotta egy meg nem jelent versének kéziratát. Ugyanez Berda József és Ignotus egy-egy kötetében. Vachot Sándor verseskötetében egy levél, amelyben Deák Ferenc, Eötvös József aláírásukkal pártolják a költőt. Sárosi Aranytrombitájának eredeti kéziratos példánya és első nyomtatott kiadása. További első kiadások: úgyszólván minden Petőfi és Ady; Széchenyitől a Hitel, Világ, Stádium; Madách Tragédiája.) — Főként Petőfit és Petőfi-irodalmat gyűjtök. Sok olyan könyvem van, ami még a Petőfi múzeumnak sincs meg, de persze tudnak róla, hogy nálam megtalálható. Az antikváriusok, ha valami olyasmi bukkan fel, amiről tudják, hogy érdekelne, mindjárt értesítenek, mert a legtöbb antikvárium-vezető valamikor focista volt. Ha nem is első csapatban, de nem is ez a lényeg ... Nemeslevelek óntokban őrzött pecsétekkel. Az egyiken a királyi aláírás ellenjegyzője Hunyadi László... Az 1871-es főrendiház valamennyi tagjának aláírás-listája, mellettük a pecsétgyűrűk lenyomatával. Valamikor Bécsben ennek a listának a segítségével ellenőrizték — mint manapság a takarékpénztárak —, hogy az aláírás egy okmányon eredeti-e, hiteles-e?) — Ha újra kezdhetném, újra ezt csinálnám ... Rúgnám a labdát és gyűjteném a könyvet. Bejártam az egész világot... Nézze, ez a faragvány Kínából, ez a tál Kanadából, ez a doboz Japánból, ez a kép Skandináviából való .. . Gyűjtöm a régi fegyvereket, órákat is, de nem ez a fontos. Megférnek a falon az olimpiai érmekkel, a szurkolók ajándékaival, serlegekkel, az aranylabdával, a zászlókkal ... Itt, ez a fogas, az öltözőmből való .. ■ Erre a fogasra vetkőztem húsz esztendőn át. Amikor a pályát átépítették, kifűrészeltem a fogast, fával együtt és elhoztam. Jó helye van itt, a többi foci-emlék között. (Kéziratok, levelek: Jókai, Wesselényi, Veress Pálné, Móra Ferenc, Herman Ottó; okiratok Mária Teréziától. Dedikált fotók Zolától, Jókaitól, Kosztolányitól, Molnár Ferenctől. Dankó Pista saját kezű listája 65 nótájáról...) — Nézze ezt a kézírásos irodalmi naplót: egy Kőváry István nevű ember vezette tíz esztendőn át, 1935—45 között. 365 friss, vagy klasszikus mű tartalmát írta le benne röviden. Állítólag egy pályázaton, valamikor 2000 pengőt nyert vele. Nekem a kislányom látta hasznát: dolgozatot írt belőle, nem is egyszer. Igaz, nem mindig kapott rá jelest... (Négyrét alakú kis füzet. Címe: „Magyar Kurír, Nro 44. A fels. császárnak és királynak kegyelmes engedelméből. Indult Bétsből, Pénteken, június 3-ik napján, 1803-ik esztendőben.” — Az első hír belőle: „Török Birodalom. Konstanzinápoly, Május 4-dikén. A’ múlt holnap 28-dikán a Császár jelenlétében tartatott titkos Conferentzián, ez a kérdés fordúlt elő: hogy valyon azon esetben, ha a hadazás valósággal el kezdődne, a Frantziákkal kellene-é a Portának tartani, vagy pedig az Anglusokkal? Hanem a’ végeztetett, hogy egyikkel sem tartván, egészen neutralistának maradjon.”) Főhelyen a falon, egy bekeretezett kézirat: Petőfi Sándor „Két ország ölelkezése” című versének eredeti kézirata. Talán ez a gyűjtemény legértékesebb, de mindenesetre, legnagyobb becsben tartott darabja. Talán, mert — címével —, a verstől független, de őrzőjével nagyon is azonosuló programot fejez ki: ha nem is két ország, de két „szomszédország”’, a testi és a szellemi kultúra ölelkezik harmóniában itt a pestújhelyi családi házban. Falakon, falak mellett, nagy egyetértéssel fér meg a stoplis cipő, meg Petőfi. B. P. Dalnoki Jenő, a Fradi jelenlegi edzője ifjabb korában, mint a csapat válogatott játékosa — zöldfehér mezben ... és otthonában, mint könyvritkaságok ismert gyűjtője (lent) MTI és Gábor Viktor felvétele m i cj ' 1 MSWV.t. JS',1 alr’ jwTPwvf ytÍA MUL I i 1 Novotta Ferenc felvétele — Apu, ez micsoda? — Sakkfigurák. — Lehet evvel játszani? — Lehet. — Hogy kell evvel játszani? így kezdődött, amikor Polgár Zsuzsa három és fél éves korában egy szekrényfiók rendezése közben meglátta a sakkbábokat. Addig nem is nyugodott, míg apja meg nem mutatta, hogyan kell elhelyezni a bábokat a sakktáblán és mint kell velük játszani. Néhány hónap alatt megtanult sakkozni. És mivel az apjának „kicsit” unalmas volt, hogy órákon keresztül egy ilyen kezdővel játsszon, ötforintos óradíjakat fizetett kisdiákoknak, hogy gyakoroljanak Zsuzsival. Persze ezek a diákok mindig megverték ... Most már ő veri rendre volt „edzőit”, mégpedig szinte minden játszmában. Az első feltűnő jelenség az volt, hogy bár a betűket és számokat még nem ismerte, de amint haladt a sakktanulásban, egy-kettőre megtanulta a sakktábla betű- és számjelzéseit. Különös módon „sakkgondolkodása” fejlődött ki. Ha például azt kérdezték tőle: „Zsuzsi, mennyi hat meg kettő?”, ezt nem tudta megmondani, de ha úgy tették fel a kérdést: „Megnyertél hat játszmát, még kettőt nyersz, akkor hányszor győztél összesen?”, habozás nélkül felelt: „Nyolcszor.” Kezdetben nem sakkozott rendszeresen. Három-négy hónap is eltelt és nem ült le a sakktáblához. Apja, aki pedagógus, mindenfelé érdeklődött, érdemes-e, szabad-e megengedni, hogy ilyen korán sakkozzon a kislány. Küldözgették mindenfelé, de sehol se adtak határozott tanácsot. A véletlen segített. Polgár László tanár meglátta a Budapesti Vörös Meteor Sportegyesület „cégtábláját” a Lenin körút 24. számú házon. Bement. Karakas Évához került, a nemzetközileg ismert versenysakkozóhoz, aki vállalta a gyermek tanítását. Az eredmény? ... Az 1973. évi téli úttörő olimpián Polgár Zsuzsa elindult a felfelé vezető úton. Nagyon nehéz volt ez az elindulás. Hogy lehet egy négy és fél éves óvodást sakkversenyen elindítani? Ki hallott már ilyet? A Vörös Meteorban rendeztek serdülőknek és „idősebb” fiataloknak egy minősítő sakkversenyt. Ezen részt vett Polgár Zsuzsi is, mint a sportegyesület sakkiskolájának növendéke. Győzött a versenyen és megszerezte a IV. osztályú versenyzői minősítési fokot. Ez már komoly versenyeredmény. A VII. kerületi sakkszövetségben igazolták Polgár Zsuzsát, mint szabályos versenyzőt. Ennek alapján korengedéllyel részt vett a tíz éven aluli úttörők között az olimpia elődöntőjén, a kerületi sakkversenyen, mégpedig a fiúk között; ez magasabb és nehezebb versenyszínvonal. Egyébként is elég ritka a tíz éven aluli korú kislányok között a sakkozó, hát még a versenyző. Zsuzsa itt is győzött és ezzel jogot szerzett, hogy részt vegyen az Úttörő Téli Olimpia Budapesti Sakkversenyén a lányok csoportjában. Az Űttörő Szövetség és a Budapesti Sakkszövetség vezetői erre „korengedélyt” adtak. Nem bánták meg. Budapest sakkbajnoka Polgár Zsuzsa lett ezen az olimpián a hattól tízéves korú kislányok között, mégpedig ritka szép eredménnyel: tíz játszmából mind a tízszer győzött. A budapesti versenyen mestertanítója, Karakas Évával együtt ott szurkoltunk Zsuzsinak. Láttuk olyan játszmáját, amelyben ellenfele döntetlen eredményt vívhatott volna ki, ha pattállást tud elérni. Ilyenkor egyetlen hibás lépés elég ehhez. Zsuzsa perceken át vigyázott, hogy ne kövessen el döntő hibát. Végül mattal győzött és ezzel megszerezte csoportjában a „Budapest kisdobos leánybajnoka” büszke címet. És most már mindenki hozzájárult, hogy mint rendes versenyző részt vehessen az országos döntőben. Beszélgettünk Karakas Évával, aki nagyon Szereti a gyermekeket és türelemmel tanítgatja, neveli őket a sakkéletre, amint látjuk, nagyszerű eredménnyel. Szakszerűen magyarázta: — Ilyen korban a sakkozáshoz különleges adottság kell: és ennek a nagyon eleven eszű gyermeknek kiváló tehetsége van a sakkhoz. Ebből a gyerekből, remélem és hiszem, egyszer majd felnőtt bajnok lesz —fejezte be mosolyogva Karakas Éva a beszélgetést. Székely Andor Lapzártakor jelentik Egerből, az országos bajnokság színhelyéről, hogy Polgár Zsuzsa a II. leány korcsoportban, az ország legjobb 21 sakkozó kislánya között, a negyedik helyen végzett. i | i ADY ENDRE ÚJ VERSEK NAOY SÁNDOR CÍMLAPJÁVAL Kabos Ilonka, az Angliában élt és nemrég elhunyt neves zongoraművésznő — Kabos Ede író leánya — hagyatékából ikerült hozzánk ez az értékes Ady-dedikáció. Küldője Kiss Eszter, Kabos Ilonka rokona és hagyatékának őrzője; figyelmességéért ez úton mondunk köszönetét. 'f'CCxÁ> % u ,Vv •«í'Vv __________________________________________________
