Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-09-14 / 19. szám

KÖZGAZDÁSZ VILÁGKONGRESSZUS BUDAPESTEN társadalmi hátterében van. A Közös Piac dek­larált végső célja, hogy a tagországok nemzeti piacait egyetlen nagy piaccá olvassza össze, amely végeredményben úgy működik majd mint egyetlen nagy nemzet piaca, a KGST célja pedig, hogy a tagországok belső struk­túráját tökéletesítsük, egymással harmonizál­juk, korszerűsítsük, növeljük a gazdasági ha­tékonyságot, gyorsítsuk a tudományos-techni­kai haladást, és mindezt közös összefogással. Az eddig elért eredmények között említhet­nénk a tőkés és a szocialista vállalatok közöt­ti kooperációs megállapodásokat, a különböző vegyesvállalatökat, s a kapitalista országok­ban működő szocialista értékesítő szervezete­ket és bankokat. Ezek mind az együttműkö­dés új formái, és noha végleges értékelésük­höz, hatékonyságuk felbecsüléséhez több idő­re van szükség, azt már megállapíthatjuk, hogy mind ez idáig ezek az új kapcsolat-típu­sok progresszív szerepet játszottak és számot­tevő mértékben hozzájárultak a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok normalizálásához. Re­méljük, hogy ez a kedvező folyamat a jövő­ben tovább erősödik. Dr. Csikós-Nagy Béla, a magyar delegáció vezetője az együttműködés óhajáról beszélve» többi között elmondta: „Valamennyiünket — függetlenül attól, hogy milyen társadalmi, gazdasági rendszert fogadunk el — egyaránt érint a következő kérdés: kialakíthatók-e a nemzetközi munkamegosztás korszerű formái a különböző társadalmi, gazdasági rendszerű országok között? Fejleszthetők-e ezek a kap­csolatok olyan körülmények között, amikor az egyik gazdasági közösségben a terv, a másik­ban a piac a gazdasági folyamatok fő szabá­lyozója? Kialakult az a vélemény, hogy nem­csak fejleszthető, hanem minden regionális integráció feladata is a gazdasági mechaniz­mus olyan irányú fejlesztése, amely előmoz­dítja a szélesebb alapokon nyugvó nemzetközi munkamegosztást a gazdasági hatékonyság jobb érvényesítése érdekében. Ezért is csak üdvözölni tudom a Nemzet­közi Közgazdasági Társaság végrehajtó bizott­ságának azon elhatározását — mondotta —. hogy az elkövetkezendő években szervezendő nemzetközi konferenciának egyik témája a különböző társadalmi, gazdasági rendszerek közötti gazdaságii kapcsolatok problémája lesz.” A kongresszust Fock Jenő miniszterelnök nyitotta meg. Beszédében többi között hang­súlyozta, hogy napjainkban különösen meg­nőtt a közgazdasági tudományokkal és azok gyakorlati alkalmazásával foglalkozók társa­dalmi és politikai felelőssége. A közgazdá­szoknak módjukban áll, hogy a világgazdasá­gi folyamatokkal összefüggésben mérlegeljék országuk gazdasági fejlődését, s megfelelően ítéljék meg a döntések nemzetközi kihatásait. A közgazdászok fontos tevékenysége minde­nekelőtt a tudományos-technikai forradalom vívmányainak az emberiség érdekeit és bol­dogulását szolgáló hasznosításában jusson ki­fejezésre. A világ közgazdaságtudományának képvise­lői felelős módon, messzetekintő szemmel mérték fel földünk szükségleteit, a rendelke­zésre álló eszközöket s a megoldások külön­féle alternatíváit. Annyi bizonyos, a tanácsko­zásokra mindvégig az együttműködés őszülte szándéka volt jellemző, a kérdések közös ren­dezésének óhaja. A záróülés joggal állapította meg, hogy a Budapesten megrendezett IV. Közgazdász Vi­lágkongresszus igen értékes és hasznos mun­kát végzett. Pethő Tibor Fogadás az MVSZ-ben A Magyarok Világszövet­sége bensőséges hangulatú fogadáson látta vendégül a IV. közgazdász világkong­resszus magyar származású részvevőit. A világ minden táján tudományos intézetek­ben, vállalatoknál nagyon sok közgazdász 'honfitársunk dolgozik, akik gyakorlati és elméleti munkásságukkal egyaránt öregbítették a ma­gyar szellemi-tudományos élet hírnevét — s így ter­mészetes, hogy a világkong­resszuson is több tucatnyian vettek részt. A fogadáson Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége el­nöke — maga is közgazdász — üdvözölte elsőként a ven­dégeket, majd Kárpáti József főtitkár mutatta be néhány szóval az MVSZ tevékenysé­gét. — Fel akarjuk venni a kapcsolatot azokkal a szak­emberekkel, akik e kongresz­­szus alkalmából saját sze­mükkel győződhetnek meg a mai Magyarország valóságos életével, gondjaival és örö­meivel — hangzott az üdvöz­lő beszédben. Az üdvözlő szarvak után kötetlen, meleg hangulatú Egy kis véleménycsere. A részvevők: Kárpáti József, Balassa Béla professzor (USA) és Bognár József akadémikus beszélgetés kezdődött. Bár a világkongresszus részvevői­nek bőségesen volt alkalmuk egymással találkozni, most mégis különös ízt adott a tár­salgásnak, hogy a partnerek­nek, akik bárhonnan jöttek is, magyar származásúak — na­gyon sok hasonló, közös prob­lémájuk akadt. A közgazda­­sági tapasztalatcserén kívül hamar terítékre kerültek az egyes országokban élő ma­gyar közösségek gondjai, a magyar és a külföldi szellemi élet kapcsolatai. Egyöntetű volt a vélemény, hogy na­gyon hasznos a Magyarok Világszövetsége kezdeménye­zése : az, hogy a különféle országokban élő, de azonos szakmában tevékenykedő szakembereket összehozza egymással, mint most is, a közgazdász világkongresszus alkalmából. Közgazdász Világkongresszus volt Budapes­ten, mégpedig a közgazdászok színe-java első ízben tanácskozott egy szocialista országban. Mindebből számos következtetés vonható le. Ha az enyhülési folyamat megindulásának alapvető okait kutatjuk, akkor az erőviszo­nyok általános megváltozásán belül a katonai és politikai tényezőkkel legalább is egyenran­gúak a gazdaságiak. Igen figyelemreméltó kölcsönhatásnak vagyunk tanúi, hiszen a ke­let-nyugati gazdasági kapcsolatok fokozatos kiszélesedése a hatvanas években nagy szere­pet játszott a politikai megoldások úttorla­­szainak eltávolításában, ezt követően pedig a létrejött politikai egyezmények felgyorsították a gazdasági kapcsolatok fejlődésének ütemét. Beszélni kell természetesen a szándékok kü­lönbözőségéről is. A szocialista országok min­dig is azt vallották, hogy a békés egymás mel­lett élés rendszerének leglényegesebb pillére a kölcsönös érdekek talaján egyre bővülő gaz­dasági együttműködés, a tőkés köröket pedig éppen a gazdasági törvényszerűségek mind erőteljesebben érvényesülő hatása késztette erre az útra. A világkongresszus központi témája az in­tegráció volt, mégpedig az integráció két fő típusa: a szocialista és a tőkés integráció. A tanácskozáson mélyrehatóan vizsgálták a két integráció tartalmi és formai különbségeit. Itt mindössze csak azt szükséges ismét hangsú­lyozni, hogy a KGST-ben tömörült szocialista országok szerint a gazdasági csoportosulások nem járhatnak együtt elzárkózással, az integ­ráción kívül levők diszkriminálásával. A KGST tehát nyílt integráció abban a tekintetben is, hogy a gazdasági csoportosuláshoz minden olyan ország csatlakozhat, amely elfogadja annak alapelveit. Ez nem mondható el a leg­nagyobb nyugati integrációs szervezetről, a Közös Piacról. Időszerűvé tette ezt a témát az, hogy a szo­cialista integráció szervezete, a KGST ez év­ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A nemzetközi integrációra esett a választás azért is, mert mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, mind pedig az államok közötti politikai viszonyok szemszögéből lényeges kérdés. Különös jelentősége van például a mai fejlődési szakaszban az európai biztonsá­gi rendszer kiépítésének perspektívái szem­pontjából is a kontinensünkön létező két in­tegrációs szervezet közötti kapcsolatok alaku­lásának. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a köz­gazdászok mintegy kulcsszerepet töltenek be a békés egymás mellett élés politikai kereteinek tényleges tartalommal való megtöltésében. A gazdasági folyamatok rendkívüli bonyolultsá­ga egyenesen előírja a közgazdaságtudomány művelőinek, hogy hosszabb szakaszokra ké­szítsenek előrejelzéseket, a maga teljességé­ben vizsgálják a világgazdasági trendeket, s azokat összhangba hozzák az egész emberi­ség létét érintő olyan alapkérdésekkel, mint a népességrobbanás, a környezetszennyezés, az energiaszükséglet, a nyersanyag-felhasználás. A megoldandó feladatok roppant halmazát kutatva a közgazdászok az általános és teljes leszerelés leglelkesebb hívei közé tartoznak, mert ők látják a száraz számok mögött az el­pocsékolt értékeket, de ugyanakkor a leszere­léssel megnyíló végtelen gazdasági lehetősé­geket is. A két integrációs típussal összefüggésben figyelemreméltó megállapításokat tett O. T. Bogomolov szovjet tudós. Mint mondotta, a leglényegesebb különbség a Közös Piac és a KGST között a két integráció céljában és eltérő Hivatalos látogatá­son Magyarorszá­gon járt Jermo Laine, a Finn Köz­társaság külkeres­kedelmi miniszte­re. A vendéget fo­gadta Púja Frigyes magyar külügymi­niszter is A Magyar Vörös­­kereszt meghívá­sára Magyaror­szágra látogatott J. G. Kraijenhoff, a Holland Vöröske­reszt elnöke, aki többi között meg­látogatta a váci kórházat MTI felv. A tudományos-technikai forradalom és a béke jegyében A világ népei mindig egy­másrautaltságban éltek, ősi kereskedelmi utak, elsüly­­lyedt gályák gyomrából elő­kerülő amforák, virágzó ke­reskedővárosok Milétosztól Lübeckig jelzik az évezredes csereberét, adásvételt, s nyo­mon követhetjük a munka­­módszerek, technikák ván­dorlását. A nagyipari árutermelés, a világpiac kialakulása, majd a tudományos-technikai forra­dalom még jobban előtérbe állította a nemzetgazdaságok egymásrautaltságának és kapcsolatainak vizsgálatát. A tudomány egy sereg vívmá­nya — szuperszonikus utas­szállítás, színes televíziózás stb. — csak a népek közös anyagi és szellemi erőfeszíté­sével valósulhat meg. Az energiaellátás, a környezet­­védelem, a szállítás problé­mái is nemzetközi összefo­gást sürgetnek. Éppen ezért, érthetően, óriási érdeklődés kísérte a IV. közgazdász világkong­resszust, amely a gazdasági integrációt választotta témá­jául. Hetvenöt ország 1800 szakembere vett részt az egy­hetes tanácskozássorozaton. Róma, Bécs és Montreal után Budapesten először rendez­ték meg a kongresszust egy szocialista államban. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, megnyitó beszé­dében hangsúlyozta, hogy a közgazdászok sokat tehetnek azért, hogy megszilárduljon az államok közötti bizalom és visszaszoruljanak a bizal­matlanságot szító erők. Ez az alapfeltétele annak, hogy a különböző társadalmi és poli­tikai berendezkedésű orszá­gok integrációs intézményei között (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és Közös Piac) kialakuljanak a kí­vánatos kapcsolatok. A szocialista és a tőkés or­szágok közgazdászai fejleszt­hetőnek tartják a két világ­­rendszer országai közötti gazdasági együttműködést, s ettől nemcsak a kölcsönös gazdasági hasznot várják, hanem a nemzetközi enyhü­lés további fejlődését is. A tanácskozáson szó esett a világ két legnagyobb gaz­dasági közössége — a Közös Piac és a KGST — belső fej­lődéséről, az integráció elmé­leti és gyakorlati kérdéseiről, például arról, hogy mi a tervezés és a piac szerepe az integrációban. A szocialista országok közgazdászainak vé­leménye szerint a tervgaz­dálkodás és az ezen alapu­ló integráció jól összeegyez­tethető az áru és pénzviszo­nyok figyelembevételével. „Hagyományosan ellene vagyunk a központi tervezés­nek, de rákényszerülünk a pontosabb előrejelzések miatt” — nyilatkozta az USA princetoni egyetemének pro­fesszora, Peter B. Kenent is, elismerve ezzel, hogy a ter­vezés szerepe világszerte nö­vekszik. Külön munkacsoport fog­lalkozott a gazdasági integ­ráció társadalmi-politikai vo­natkozásaival. E témából Bognár József akadémikus tartott fő referátumot. Rá­mutatott arra, hogy az integ­rációk célrendszere alapve­tően különböző. A fejlett tő­kés országok a tőkés társa­dalmi rendszer megerősödé­sét, a szocialista országok vi­szont a szocialista társadalmi rendszer intenzívebb fejlő­dését várják a gazdasági in­tegrációtól, A Népszabadság című lap a kongresszuson részvevő neves közgazdászokat szólal­tatott meg, akik kifejtették véleményüket a kelet—nyu­gati gazdasági kapcsolatok perspektíváiról. — A fő nehézséget az je­lenti, hogy különböző társa­dalmi-gazdasági rendszerű országok között kell megta­lálni az együttműködés leg­kedvezőbb lehetőségeit — mondta H. C. Bős, holland közgazdász. — A KGST-nek és a Közös Piacnak a jövő­ben szükségszerűen nemcsak a saját keretein belül kell tevékenykednie. — Ki kell dolgozni egy, minden érintett fél számára elfogadható, közös koncepciót a KGST és a Közös Piac kap­csoltainak szélesítésére. — Ez Günther Kohlmey vélemé­nye, aki a Német Demokra­tikus Köztársaságból érke­zett. M. V. Szenyin szovjet köz­gazdász azt a nagy fejlődést méltatta, amely a kelet—nyu­gati árucsereforgalomban be­következett a hidegháború éveitől napjainkig. De hozzá­tette azt is, hogy a szocia­lista és a tőkés Európa között integrációról nem beszélhe­tünk. Herbert Griesch, a Német Szövetségi Köztársaság kül­döttségének tagja szerint a KGST és a Közös Piac kap­csolatának fejlesztése „mind­két fél számára komoly elő­nyökkel jár”. A holland H. C. Bős pro­fesszor nyilván az összes részvevő véleményének adott hangot, amikor így fejezte be nyilatkozatét: — Tárgyalásaink konkrét eredményeit a jövő mutatja meg. De az a tény, hogy ennyi szakember jött össze a legkülönbözőbb országok­ból kicserélni tapasztalatait, elmondani javaslataikat, már önmagában is nagy jelentő­ségű. B. I. Kárpáti József, az MVSZ főtitkára üdvözli az egybegyűlteket Gábor Viktor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom