Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-07-06 / 14. szám
A béke építése A hét világtenger szennyeződésének megakadályozásáról, a tengerek ökológiai egyensúlyának megőrzéséről tanácskozik most egy nemzetközi értekezlet Caracasban. Jóllehet nem vagyunk tengerparti ország, de mi is hajózunk a világtengereken, így magyar jogászok is részt vesznek a caracasi megbeszéléseken. Most mégsem a tengerekről akarok szólni, hanem eltűnődni azon, amit ezzel öszszefüggésben az International Herald Tribuneban olvastam. A cikkíró abból indul ki, hogy egyre több ország felismerte már: a technológia olyan szakaszt ért el, amelyben a korábban csodásnak tekintett jelenségek mesterségesen előidézhetők a tudomány segítségével. Ma már lehetséges az éghajlati viszonyok átalakítása meglehetősen nagy területeken és megemelhető az óceánok vízszintje felhősítéssel vagy tömeges nukleáris robbantásokkal, amelyek megolvasztják a sarkok jégpáncélját. Ám mindezek a kísérletek veszéllyel is járhatnak. A tengerek vizének megemelése, még ha ellenőrzés alatt történik is, pusztító szökőárakat indíthat el, hasonlóképpen a több megatonnás víz alatti hidrogénbomba robbantás. Veszélyeztetni lehet tehát a világ híres tengerparti városait Velencétől New Yorkig és Leningrádtól Tokióig. Épp így ma már földrengéseket lehet „beindítani” a megfelelő övezetekben termonukleáris robbantásokkal. Ugyancsak kísérleteznek az ibolyántúli sugárzás felerősítésével, ami megváltoztatná a biológiai állapotokat bizonyos területeken. Mind e kísérletek, illetve ezek kombinációi a titkos háború eszközeivé válhatnak, mégpedig úgy, hogy a megtámadottnak halvány sejtelme sem lenne az ellene irányuló — látszólag természeti — katasztrófák valódi okairól. Sőt arról, hogy egyáltalán háborús állapot van. Ilyen álcázott hadviselést éveken keresztül lehetne folytatni, mivel az emberek általában tudomásul veszik a váratlan természeti csapásokat. E lehetséges veszélyekről tárgyaltak a szovjet és amerikai szakértők a hetedik kétoldalú „Dartmouth Konferencián”. A szovjet delegációt Fjodorov akadémikus vezette. A tanácskozáson megállapodtak abban, hogy elvetik a kémiai, biológiai és nukleáris tömegpusztító eszközök alkalmazását. A közös kommünikében ez olvasható: „A felek ugyancsak tartózkodnak annak megkísérléséről, hogy emberalkotta változásokat hozzanak létre a környezetben háborús célokra, és nemzetközi megállapodást sürgetnek az ilyen fegyverek kifejlesztésének és felhasználásának megtiltására.” Amikor május végén Párizsban a Luxembourg-palotában a nemzetközi békemozgalom születésének negyedszázados évfordulóját ünnepelte a Béke-világtanács, a résztvevők megindult hangon emlékeztek meg az alapítókról s rámutattak arra, hogy ha a háború veszélye jelentősen csökkent is a szovjet—amerikai megállapodásokkal, a csúcstalálkozókkal, általában a két világhatalom viszonyának javulásával, az emberiséget új veszedelmek fenyegetik, nevezetesen a fejlett és a fejlődésben levő országok közötti növekvő anyagi, technikai, életszínvonalbeli különbségek, valamint az embert körülvevő természeti környezetben okozott felelőtlen rombolások. Huszonöt esztendő távlatából és a Francia Köztársaság szenátusi épületének szószékéről megállapíthatták a Béke-világtanács jubileumi elnökségi ülésének résztvevői, hogy a békemozgalom alapvető céljainak megvalósulásában a világ népei messze előrehaladtak az enyhülés, a háború kiküszöbölésének útján. A hidegháború többé már nem árnyékolja be a nemzetközi kapcsolatokat, a béke erői napról napra növekednek, új és új győzelmeket aratnak a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az igazság, a társadalmi haladás nagy eszméinek megvalósításában. Az európai bizottság által kidolgozott anyag elemzi az eddig elért eredményeket, s megállapítja, hogy a közvélemény szerepe döntő volt a sikerekben. Nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy jelenleg a genfi európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájának mielőbbi befejezése és a harmadik szakasz, vagyis a kormányfői záróértekezlet minél gyorsabb összehívása a lényeges az európai béke szilárdságának érdekében. Az elfogadott deklaráció összegezi a negyedszázad során elért jelentős eredményeket és megállapítja, hogy a mozgalom jellege megváltozott a képviselet tekintetében. Az első időszakban a Béke-világtanácsot csak kimagasló nemzetközi személyiségek reprezentálták, most pedig a mozgalom gerincét a nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselői alkotják, természetesen a nagy tekintélyű személyiségekkel együtt. Jelentős előrelépés, hogy a Béke-világtanács az idők folyamán szoros együttműködést épített ki az Egyesült Nemzetek Szervezetével, az UNESCO-val, az UNCTAD-dal, az afrikai egységszervezetekkel és más kormányközi szervezetekkel. A Béke-világtanács elnöksége egy jeles szakértők által kidolgozott okmányt fogadott el a fejlődés és a nyersanyaghelyzet kérdéseiről, valamint egy határozatot a leszerelésről. Az előbbi rámutat arra, hogy a multinacionális óriásvállalatok ma már a tőkés világ termelő apparátusának 75 százalékát tartják a kezükben, jóllehet a nemzetek fölötti korporációk egy százalékát sem alkotják a tőkés vállalatoknak. És ezek aknázzák ki a fejlődő országok nyersanyagkincseit, mindenekelőtt az olajvagyont. A Béke-világtanács csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezete legutóbbi rendkívüli közgyűlésén a fejlődés kérdésében elfogadott határozathoz, sőt elhatározta, hogy új akciót indít ezen a néven: Nemzetközi Hét az Egyesült Nemzetek Szervezete deklarációjának támogatására az Új Nemzetközi Gazdasági Rend megteremtése érdekében. A leszerelési határozat többek között követeli, hogy haladéktalanul tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket és helyezzék törvényen kívül a kémiai fegyvereket. É tekintetben különösen fontos tehát az a szovjet javaslat, amely a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó napirendjére került: a föld alatti nukleáris robbantások korlátozása. Mindezt azért is említjük, mert most ünnepeltük a magyar békemozgalom születésének negyedszázados évfordulóját. Ez alkalommal a Béke-világtanács főtitkára. Romes Csandra átnyújtotta Kádár Jánosnak a nemzetközi békemozgalom legmagasabb kitüntetését, a Joliot-Curie érmet. Ekkor mondta Kádár János: „A béke a magyar népnek, miként az egész emberiségnek érdeke, s ha megőrizzük, szép jövő vár ránk. Ez a világ harcban született. Szemünk előtt bontakoznak ki az érte való fáradozás eredményei.” A Sportcsarnokban rendezett békenagygyűlésen fogalmazódott meg ismételten a negyedszázados mozgalom vezérlő eszméje: „Célunk nem csupán a háború elhárítása, hanem a béke építése.” S a béke építéséhez legszorosabban hozzátartozik a környezet rombolását célzó titkos háborúk lehetőségének elhárítása is. PETHÖ TIBOR M & m m m» "Puszta ötszaq? gyón elcsodálkoztak, amikor este, egy pohár barackpálinka mellett (mert ezt azért iszunk, ha nem is annyit, mint a külföldiek gondolják) elmondtam nekik, hogy Magyarország régen, a felszabadulás előtt valóban mezőgazdasági ország volt. Két pohár barackpálinka után az emberek már nem félnek a statisztikától, ezért ilyennel is traktáltam őket. A második világháború előtt Magyarország lakosságának hetven százaléka élt a mezőgazdaságból, és az ország gazdasági életében a mezőgazdaság súlya még ennél is nagyobb volt. Az elmúlt harminc év alatt azonban a helyzet nemcsak megváltozott. de egyenesen megfordult. Ma Magyarországon 72:28 az ipar és a mezőgazdaság viszonya a nemzeti jövedelemben. A tízmillióból ötmillió az aktív kereső, és ebből hárommillió tartozik a munkásosztályhoz, nyolcszázötvenezer a paraszt, mai vontosabb szóval: a termelőszövetkezeti paraszt. Vendégeink alig akarták elhinni, hogy ma Magyarországon kétszer annyi az ipari munkás, mint a paraszt. Mintha kissé csalódottak is lettek volna. Hiába. Magyarország még mindig úgy él a világ köztudatában, mint a színes szőttesek, a vidám népi táncok, a megőrzött paraszti kultúra hazája. Ez részben igaz is, a magyar népművészet nem sorvad el, ellenkezőleg: ebben az iparivá váló országban még féltőbb szeretettel gondozzuk és fejlesztjük. De közben, csak úgy mellékesen, például tengerjáró hajót adunk el a legnagyobb európai hajóépítő országnak, Norvégiának, és gyógyszert a legfejlettebb gyógyszeriparú Svájcnak. Mégis van néhány hét Magyarország életében, és ezt tudjuk mi, hazai és külföldi magyarok, amikor mindenki lélekben egy kicsit paraszttá változik, az is, akinek semmiféle őse nem szántott és kapált. A június végi hetek azok, az aratás előttiek. Ilyenkor mindenki az eget kémleli, elég erősen süt-e a nap, hogy Péter- Pálra (tudjuk Arany János óta: „összeférnek a naptárban”) megkezdődhessék az aratás. Két esztendeje az Egyesült Államokban voltam ebben az időben, és ha magyar barátaimmal találkoz tam, vagy magyar családnál jártam, hazagondoltunk mind. Ez az az időszak, amikor — maradjunk Arany Jánosnál — a Toldi első sorait idézgetjük a kopár szik sarjáról, ahol azonban ma már aligha legelésznek tikkadt szöcskenyájak. Olyan igazi meleg nyarunk is régen volt, de nem ez a legfőbb különbség, hanem az, amit olyan nehezen képzelünk el magunkról és még nehezebben fogadják el a külföldi tudatok: ma már kaszával úgyszólván senki sem arat Magyarországon. Az aratók nem bundapálinkát és nagyobb darab szalonnát kapnak, hanem a mozgóbüfé meleg ételt visz ki nekik, és pálinka helyett eszpresszó-kávét isznak. Aki sajnálja a puszta, vagy a régi aratás romantikáját, az sohasem próbálta. A kombájnon ülni, mögötte a lekaszált mezőn járni is kemény munka, s ennek is megvan a maga új romantikája. S ez a lélekben a föld, a búza és a kenyér szeretetében rokon a régivel. Mert ha a mezőgazdaság aránya csökkent is az ország életében, a mezőgazdasági termékek mennyisége és értéke növekedett. A falusi magyar ember, és a városi is, a búzát még ma is életnek nevezi. Az én német népfőiskolásaim előkapták golyóstollukat. Ez tetszett nekik, följegyezték. Megkértem őket, hogy írják azért mellé azt az árva kis statisztikát is, hogy valamivel többet tudjanak Magyarországról, ha visszatérnek — a hársfa alá, a városkúthoz ... A nemzetközi és magyar békemozgalom megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Békevilágtanács Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát a béke-világmozgalom legmagasabb kitüntetésével, a Joliot-Curie aranyéremmel tüntette ki. A kitüntetést Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára adta át Hivatalos tárgyalásokat folytatott Magyarországon a Dán Szociáldemokrata Párt küldöttsége Anker Jörgensen, a párt elnöke vezetésével. A vendégeket fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára is A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelettel módosította a Magyar Népköztársaság minisztériumait felsoroló 1973. évi IV. törvényt. A döntés értelmében a Művelődésügyi Minisztérium feladatait a jövőben az Oktatási Minisztérium és a Kulturális Minisztérium látja el. Ezért az Elnöki Tanács dr. Polinszky Károly művelődésügyi minisztert tisztségéből felmentette és megválasztotta oktatási miniszternek. Dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkárt egyidejűleg kulturális miniszternek választotta meg. Az elhunyt közlekedés- és postaügyl miniszter helyett az Elnöki Tanács Rödönyl Károlyt közlekedési és postaügyi miniszterré választotta. Képünkön: a két új miniszter leteszi a hivatali esküt az Elnöki Tanács elnökének. Losonczi Pálnak Budapesten ülést tartottak a szocialista országok egészségügyi miniszterei. A képen aláírják a tanácskozás jegyzőkönyvét MTI felv.
