Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 11. szám
A Béke és Barátság Hónapja Legutóbbi számunkban ismertettük Púja Frigyes külügyminiszter átfogó nemzetközi elemzését. A beszámolóból képet kaphattunk államunk békés, együttműködési politikájának az eredményeiről és kapcsolataink fejlődéről. Egy ország nemzetközi tevékenységének igazi alapja a belső munka, a társadalom egyetértése a kormány általános politikájával. S mivel a világ gyorsan változik és naponta újabb és újabb események történnek a nemzetközi életben, ezek a kormány részéről állásfoglalást, esetleg diplomáciai lépéseket igényelnek. Ám a közvélemény egyetértését csak a helyzethez idomuló állandó felvilágosító munkával lehet megszerezni. Minden évben, májusban van a „Béke és Barátság Hónap”-ja: ilyenkor mindig különösen jól látható, hogy az országos politika — mint például ez esetben a külpolitika — miként válik a tömegek, a közvélemény politikájává, a mindennapi élet gyakorlatává. Azért fontos ez, mert a népek közötti széles körű érintkezés, a többmilliós embertömegeket megmozgató turizmus következtében szinte minden egyes embernek szükségszerűen „személyes diplomáciát” kell folytatnia külföldön és belföldön egyaránt. Mindenekelőtt a' Béke és Barátság Hónapja megnyitásának alkalmából, a Győzelem Napján, május 9-én kell emlékeznünk, illetve emlékeztetni kell az embereket a háborúra, pontosabban a fasizmus, az embertelenség vereségére. Miért? A mai negyven-negyvenöt éveseknek és a még idősebbeknek személyes döbbenetük, rettegésük, megrendülésük és tragédiájuk volt a negyvenes évek pusztító világégése. A nagyapák nemzedékét két háború tizedelte, az apákénak a másodikból is épp elég borzalom jutott. De nem elég csak emlékeznünk. Aki 1945 tavaszán született, az is hovatovább harmincesztendős lesz és még többen vannak, akik előbb látták meg ugyan a napvilágot, de csak később jutottak el az eszmélés, az érzékelés és tapasztalás küszöbéig. Ha jól utána számolunk, kiderül, hogy népünk nagyobbik fele már másként értelmezi a háború szót, mint az idősebb nemzedék. Lassan-lassan már a középkorúak is először Vietnamra, Laoszra, Kambodzsára vagy a Közel-Keletre gondolnak, ha háborúról olvasnak, hallanak, pedig nem is olyan régen még mindenki a második világháborút értette a háborún. De ez a természetes. Felnőttek, felnőnek a tegnapi-tegnapelőtti gyerekek, az ő életükben, emlékeikben és tapasztalataikban már nincs ott a második világháború rettegése, nyomorúsága. őket csak a közelmúlt krónikájában számontartott konfliktusoknak a szele érintette meg. Ezért emlékeztetünk! 1949 tavaszán Párizsban gyűltek össze először azok az emberek, akik aggódva figyelték a hidegháborús korszak jeleit az államközi kapcsolatokban. Negyedszázaddal ezelőtt ült össze a béke híveinek első világkongreszszusa, amelynek szenvedélyes határozatát így sűrítette egyetlen mondatba Frederic Joliot-Curie, a nagy humanista tudós és békeharcos, a Béke-világtanács első elnöke: „Felkészültünk, és elszántuk magunkat, hogy megvívjuk a béke, az élet csatáját!” A küldöttek azzal a szilárd elhatározással tértek vissza hazájukba, hogy a békeszerető tömegek harcos elszántsága, a tehetség és szellem ronthatatlan tekintélye, a tiszta és igaz művészet ereje szembeszáll a gyűlölködés áradatával, rágalmak jégesőjével, a pusztítás és elnyomás kísértet járásával. Vállalták, hogy mozgalmuk megnagyítja a nemzeti és nemzetközi energiák kiapadhatatlan forrását, és így egységes táborba sorakozik fel a világ minden becsületes és jószándékú embere. Most a VIII. magyar békekongresszus és a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa után jól felkészülve, gazdag útravalóval a tarsolyunkban rendezhetjük meg a béke és barátság hónapjának eseménysorozatát. Az enyhülési folyamat és mozgalmunk soha ■ nem látott gyarapodása kedvező feltételeket teremt munkánkhoz. Nemzetközi fórumainkon ma már olyan szervezetek is képviseltetik magukat és csatlakoznak akcióinkhoz, amelyek azelőtt elzárkóztak az együttműködéstől. Egyre többen felismerik, hogy korunkban a béke és a szocializmus elválaszthatatlan egymástól, és aki meg akarja óvni a békét, annak a haladás táborában a helye. A negyedszázados évfordulón a kötelességteljesítés nyugodt lelkiismeretével tekinthetünk vissza az elmúlt történelmi időszakra. Mozgalmunk becsülettel teljesíti nemes hivatását: igazi ereje a tömegek támogatásából táplálkozik. A Hazafias Népfront keretein belül ezért volt olyan tevékeny népünk, ha a nemzetközi élet központi kérdéseihez kellett hozzászólni, vagy tenni valamit a béke érdekében, s ezért vett részt olyan lelkesen a szocialista építés meggyorsításában. Így van ez rendjén: az emberiségnek békére van szüksége, hogy alkosson, fejlődjön. Az emberiség természetes állapota a béke, s az emberek természetes tulajdonsága, hogy ezt a békét meg akarják és meg is fogják védeni. Itt élünk Európában és úgy vagyunk európaiak, hogy közben egy egész világrendszerhez tartozunk, a szocialista világrendszerhez, amely a haladásért vívott küzdelemben jött létre és kovácsolódott egységes erővé. Huszonöt éve működik a szervezett békemozgalom a világon, s az újabb, a második huszonöt év most kezdődik. Bizakodva tekintünk a jövő elébe, mert tudjuk, hogy mit akarunk. Bízhatunk a jövőben, mert tudjuk, hogy igazunk van. Igazunk van, mert az emberiség legszentebb ügyéért, a békéért harcolunk. Pethő Tibor NAGYKÖVETI SZINTRE EMELTÜK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAINKAT BRAZÍLIÁVAL A Magyar Népköztársaság kormánya és a Brazil Szövetségi Köztársaság kormánya, a nemzetközi együttműködés és megértés szellemében elhatározta diplomáciai képviseleteinek nagyköveti szintre emelését és nagykövetek cseréjét. SZENTBÉKKALLAI NAPLÓ (Nem felejtettem el, hogy a levegőben függve hagytam egy mondatot az ismeretlen országról és sohasem látott rejtelmeiről. A címben már kimondtam a falu nevét: Szentbékkálla. Mindjárt ott leszünk, egy kis türelmet kérek.) Egyelőre még habozom, hogy elmenjünk-e Nagyvázsonyba, de feleségem lebeszél: ott már sokszor jártunk, menjünk inkább tovább nyugatra. Nézzük meg, van-e tó Vöröstón. Tavat nem találtunk, de egy szép, nemesen ívelt barokk parasztházat, jaj, csak le ne bontsák! A. „h” betű, amely kihullott a Pécséig szóból, megmaradt Mencshelyen. Ez a falu völgyben fekszik, és ha nincs is se szép temploma, se nevezetes romépülete, se ékes parasztháza, érdemes megállni és kiszállni a kocsiból, mert itt már élénkbe tárul a Balaton melletti egykori tűzhányók semmi máshoz nem hasonlítható vonulata. Délnyugat felé egymás mögött húzódik a Szentmihályhegy. Ábrahámhegy, a Badacsony jellegzetes trapéz formája, és köztük Guides vulkáni kúpja. Két szent-tel kezdődő és fá-val végződő falu következik: Szentjakabfa és Szentantalfa. Csak nyolc és tizenkét kilométernyire vannak a Balatontól, de ez már egy másik világ. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nádfedeles házak (tűz ellen mind impregnálva!), a muskátlis tornácok, a régi kutak, mint valami rezervátumban, megmaradtak. A másik világ új világ is: a régi falu mellett az alvégen és a felvégen szép. nagyablakos. szellős. modern házakat építettek. Ez a régi és az új békés egymás mellett élése. Ez a mai Magyarország. Köveskálnál kezdődik a Káli-medence, és a falu nevéhez illően, az a különös, régies kősivatag, amely a holdbéli fényképekre emlékeztet. Elhatároztuk hogy bemegyünk feketét inni Tapolcára, és már majdnem megint elkerültem Szentbékkállát: Itt két szent és két kálla falu van egymás mellett: Mindszentkálla és az, amelyet már többször olyan * gyönyörűséggel leírtam. A szó eredetének ( két magyarázata is van. Az egyik szerint * ,.Szent Benedek káptalanja”, a másik szerint J a „kálla” nem a káptalannak a rövidítése, t hanem arra utal, hogy ezt a vidéket még a J honfoglaláskor Kál vezér csapatai szállták t meg — lásd: Köveskál Egyébként volt itt J még egy kálla: Kerekikálla, és ennek XV. \ századi templomromjait a festőién kanyargó * Mindszentkálla déli részén nem minden ne- J kézség nélkül föl is fedeztük. f Mindszentkálla olyan szelíden búvik meg a J déli Bakony oldalában, mint egy mesebeli * falu, mintha egy pannóniai Tamási Áron kép- \ zelte volna el. Azt hittem, ennél szebbet a t környéken már nem találok, de alig másfél J kilométernyire tőle, kedves völgyúton, kissé t fölfelé kapaszkodva az ember egyszer csak a J dombtetőn egy akkora templomot lát,.mint a t Tihanyi Apátság, csak éppen ez egytornyú. • A szentbékkállai templom. Valóban rejtett J kincs, semmiféle útikönyv, balatoni kalauz, t vagy hazai bédekker nem említi, pedig Du- J nántúl egyik legarányosabb és legelegánsabb * barokk temploma. Mint a környék minden * egyházát, ezt is az utóbbi években restaurál- » Iák. A Műemléki Felügyelőség finom ízléssel J nem a szokásos schönbrunni sárgára festette, J hanem kékesben játszó palaszürkére, a külső t oszlopokat pedig vajfehérre. Kis domb te- j lején, még egy külön emelkedőn fekszik, t minden oldalról lépcsők vezetnek föl hozzá, J mint az olasz Alpesek templomaihoz. 4 Először bosszankodtam, hogy ezt a kis ha- J zai csodát mankóval a hónom alatt látom elő- 4 szőr és nem merem megkockáztatni a négy- * ven-ötven meredek lépcsőfokot. Azután meg- t nyugszom. Feleségem szép lassan körülvezeti • a kocsit, jól belefotografálom az emlékeze- J tembe a templom formáját, és elhatározzuk, 4 hogy első mankótlan utunk ide vezet. Ha majd akkor bírom olvasóim türelmét, 4 elmondom azt is, milyen belülről. * A II. Anyanyelvi Konferencia megnyitójának ünnepsége Novotta Ferenc felvétele Nyelvünk A II. ANYANYELVI KONFERENCIA és kultúránk A H. Anyanyelvi Konferencia anyaga most jelent meg nyomtatott formában. A kötet tájékoztatni kívánja a konferencia munkájáról a szerte a nagyvilágban élő mindazon magyarokat, akik ezen a konferencián nem vettek részt, de a magyar nyelv tanításával, a magyar kultúra megismertetésével foglalkoznak, ezt a munkát a külföldön szétszóródott magyarok és leszármazottjaik megmaradása szempontjából fontosnak és szükségesnek ítélik. vagy bármilyen más, egyéb meggondolásból érdeklődnek a magyar nyelv kérdései iránt. Az Első Anyanyelvi Konferenciát az egymással és az anyanyelvi nevelés sajátos problémáival való ismerkedés, az alapok lerakása, a célok kijelölése, a kapcsolattartás formáinak a keresése jellemezte. A szombathelyi konferencia már magasabb szintről indult, határozottabb, konkrétabb feladatokat tűzhetett maga elé. Itt már a módszertani kérdések voltak a tanácskozás középpontjában a nyelvtanítás és a kulturális ismeretek terjesztését illetően egyaránt. A konferencia anyagát és a vele kapcsolatos kérdéseket részletesen és elemzőén is tárgyalni fogjuk lapunk hasábjain. ízelítőként s bevezetésképpen most a napirendi pontok menetéhez igazodva néhány gondolatot, idézetet ragadunk ki az előadásokból és felszólalásokból. Dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetségének elnöke Magyarok a világ minden táján élnek, és attól függően, hogy milyen országban vagyunk, milyen nézeteket vallunk, milyen egyházakhoz tartozunk, milyen különböző közösségekben élünk, összekötnek bennünket olyan szálai a nyelvnek, a közös kultúrának, közös hagyományoknak, közös olvasmányoknak, mentalitásnak, amelyek egységbe fűznek bennünket. Ennek az egységnek párosulnia kell azzal, hogy egymás meggyőződését tiszteljük. Dr. Böszörményi István, református püspök (USA) Mi, akik itt vagyunk, azért jöttünk ide, mert a szívünk magyar. Azt a földet, ahol legtöbben születtünk, soha nem tudjuk elfelejteni. 52 évvel ezelőtt hagytam el magyar szülőhazámat, Magyarországot. Azóta soha nem szűntem meg szeretni ezt az országot, ennek az országnak népét, és mindent megtennék azért, hogy segítsek — ami minden magyarnak kötelessége. Dr. Bárczi Géza: Gondolatok anyanyelvűnkről Valaki, aki felnőtt korban hagyja el az anyaországot, és telepszik le idegen nyelvű környezetben, magával viszi a magyar nyelvnek az ízét, magával viszi a hazai tájaknak a képét, a hazai mindennapoknak, a mindennapok apró eseményeinek az emlékét, s nosztalgiával vagy nosztalgia nélkül, de nagyon sokat gondol vissza, s valahogy a lelkében őrzi ezeket a kapcsolatokat, amelyek őt az óhazához és a saját ifjúságához kötik. Dr. Lőrincze Lajos: Beszámoló az első anyanyelvi konferencia ajánlásainak végrehajtásáról, a második anyanyelvi konferencia feladatairól A magyar nyelv barátai körének formai, szervezeti kereteit minden országban az illető ország lehetőségeit és adottságait figyelembe véve célszerű kialakítani ... Nem az elnevezés a lényeg, hanem a tartalom... A mostani konferenciánk feladata összegezés és előrelépés. Dr. Nagy Károly (USA): Kiscsoportos irodalmi műhely külföldi magyar iskolában A következő időszak — amelynek egyik elindító műhelye a második anyanyelvi konferencia — a módszeralkotás időszaka. Ha tartósítani, intézményesíteni és a jövőben is biztosítani akarjuk a külföldi magyar tanítást. meg kell alkossuk ennek a sajátos szakterületnek a módszertanát, elsősorban pedagógiai. didaktikai, tehát a tanítás gyakorlatát legszorosabban érintő módozatait. Fel kell detanácskozásainak összefoglalása rítsük, ki kell elemezzük: melyek azok a magyarországi, idegen nyelv környezetű magyar és külföldi, esetleg ezektől függetlenül kidolgozandó tanítási-nevelési modellek, amelyek legeredményesebben alkalmazhatók a külföldi magyar tanításban. Rossmy Rudolf (Ausztria): A bécsi magyar egyesületek tevékenysége a magyar kultúra ápolásáért, terjesztéséért Azt hiszem, megvan a természetes oka annak, hogy a külföldön élő magyarok társadalmi egyesületekbe tömörülnek. A külföldön levő magyarok ezekben az egyesületekben keresik a magyar családi életet. Ez is bizonyítja, hogy hiányzik nekik a magyar szó, keresik a magyar nyelvet, és a társadalmi egyesületek akkor lesznek nagyok, ha arra törekszenek, hogy az a külföldön levő magyar jól érezze magát az egyesület keretei között. Dr. Wojatsek Károly (Kanada): Magyar kulturális élet Kanadában A Magyarok Világszövetsége nemzeti küldetést teljesít, amikor a Magyar Híreket a világ minden tájára kiküldi, hogy ezzel is öszszetartásra serkentse az öt világrészben szétszórtan élő honfitársakat. Az a tény, hogy az anyanyelvi konferenciát a Lajtától nyugatra élő magyarok részvételével immár másodszor rendezik meg, azt bizonyítja, hogy idehaza felismerték a probléma megközelítésének és eredményre juttatásának módját. Szentessy Ferenc (Ausztrália): A magyar nyelvoktatás és kultúraismeret ausztráliai fejleményei Egyik megoldási lehetőség Ausztráliában: összekapcsolni a szülő és a gyerek nyelvtanulását. Az ausztrál állam nagy gondot fordít arra, hogy a bevándoroltak jól megtanulják az állam nyelvét, az angolt. Ugyanabban az iskolában egyik osztályteremben a szülő tanul angolul, a másikban a gyerek magyarul. Ez jó megoldás, érdemes fejleszteni. A másik lehetőség a levelező formában történő magyar tanítás. Ezen az úton is el lehet érni a szülőket, a családokat. A gyerek megkapja a magyar feladatát, amit a hét folyamán el kell készítenie, és a hét végén vissza kell küldenie. A szülők zömét érdekli, hogy mit is kell csinálnia a gyerekének, vagy abból, amit csinálnia kell, mit végzett el, s akár az éjszaka folyamán is, de megnézi. Ruttkai Iván (Svédország): Anyanyelvi problémák a Svédországban élő magyarok körében A svéd állami szervek azon az elven vannak, hogy „minden lehetőséget meg kell adni a bevándorló gyerekek hazai nyelvének nevelésére” ... Olyan átfogóvá kell tenni a külföldi gyerekek nyelvoktatását, hogy mind az anyanyelvűkben, mind a svéd nyelvben a gyerekek kétnyelvűek legyenek ... Egy bizonyos kétnyelvűség megszünteti a gyerekek bizonytalanságát, elszigeteltségét, a kapcsolatok hiányát. Szellemi érdeklődésük nagyobb lesz, lelkileg és érzelmileg is biztos emberi kapcsolatokat tudnak kiépíteni minden nagyobb erőfeszítés nélkül. A belső és a külső, a családi, baráti és közösségi, vagyis a társadalmi élet egyensúlya harmonikusabbá válik. Gergely Ferenc (Franciaország): Beszámoló a franciaországi Magyar Nyelv és Kultúra Barátainak Köre munkájáról Egyesületünk, jobban mondva baráti körünk megalakítását két tény segítette. Az egyik: sikerült megnyernünk az utóbbi évek emigrációinak egy részét, a fiatalokat. A második: a régi emigrációk letelepedettjeinek óhaja volt: soraikban kitörő örömmel vették tudomásul készülődő tervünket. Nagy Pál (Franciaország): A Magyar Műhely Kassák Lajos Köre immáron tízéves tapasztalatával igyekszik a párizsi magyar egyesület, baráti kör munkáját segíteni. Az ilyen körök programjának összeállításakor a mércét a lehető legmagasabbra kell állítani. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT LÉTESÜLT MAGYARORSZÁG ÉS MEXIKÓ KÖZÖTT A Magyar Népköztársaság és Mexikó kormányai, attól az óhajtól vezérelve, hogy kölcsönösen minden téren erősítsék országaik kapcsolatait, a szorosabb kapcsolatokból adódó kölcsönös előnyök alapján, az Egyesült Nemzetek célkitűzéseivel összhangban megállapodtak, hogy ez év május 14-től kezdődően diplomáciai kapcsolatokat létesítenek egymással nagyköveti szinten. Mindkét kormány a közeljövőben kijelöli nagykövetét aki a másik fél fővárosában ellátja képviseletét. ]
