Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-09-29 / 20. szám

SZENT-GYORGYI ALBERT 80 ÉVES A Nobel-díjas orvos-biológus, a biokémiai kutatás klasszikus tudósa, Szent-Györgyi Albert professzor szeptember 16-án töltötte be 80. élet­évét. Íme, néhány részlet a tudóst köszöntő hazai írásokból. Egy kép a harmincas évekből: Szent-Györgyi Albert és Banga Ilona a szegedi egyetem labora­tóriumában (Liebman Béla felv.) Tudós, akit életműve köszönt első­sorban és legméltóbban ezen a napon, amikor betöltötte 80. életévét. Huma­nista tudós. Azok sorában, akiknek nem mindegy, mire használják fel az embe­riség lángelméinek zsenialitással meg­sejtett és fáradságos munkával feltárt természetismereteit, előkelő hely illeti meg dr. Szent-Gyöngyi Albertet. 1893. szeptember 16-án született Bu­dapesten, egy tudóscsalád negyedik nemzedékének tagjaként. Anyai nagy­bátyja Lenhossék Mihály professzor volt. — Olyan légkörben nőttem fel — vallja —, ahol csupán a tudományos és a művészi eredményeket, a szelle­mi értékeket becsültük. Számomra az alkotó tudomány az egyetlen, amiért érdemes élni, és nem ismerek semmit, ami izgatóbb és lenyűgözőbb volna, mint a kutatómunka. ... Hallatja szavát korunk döntő kér­déseiben. Ma már nem az a probléma, van-e élet a halál után, hanem az, hogy lesz-e élet születés után — írta egy cik­kében. — A tudomány, a technika any­­nyira eltüntette a távolságokat, hogy ma minden élőlény egyetlen barlang lakója — a mi kis glóbuszunké —, amelyben egyetlen családnak jut csak hely: az emberiségnek. Ügy érzem, egyetlen cédulát kellene csak kiakasz­tanunk a mi kis barlangunkban: „Ebben a barlangban atombombával játszani szigorúan tilos!”... ... Szent-Györgyi Albert hiszi és vallja, hogy a tudomány eredményei csak az élet építésének szolgálatában válhatnak hasznossá, nem pedig ak­kor, ha a pusztítást szolgálják. A bé­keharcos és humanista tudós megjele­nés előtt álló könyvét is — harmadik abban a sorozatban, amelynek első kö­tete „Az esztelen emberszabású” és a második „A kiút” című — át- meg át­szövi életszeretete, optimizmusa. Az alaptudomány az emberi szellem gyöngyszeme, akár a költészet, a zene vagy a művészetek — írja. — Meg le­het lenni nélkülük, mint ahogy lehet élni virágok nélkül is, a kérdés csak az: érdemes-e? — Most jutottunk el az igazán „em­berré” válásunk küszöbére — állapít­ja meg. — Olyan csodálatos jövő váro­mányosai vagyunk, amilyet ma még a legmerészebb fantáziával sem tudunk elképzelni. Nyolcvanadik születésnapján kíván­juk Szent-Györgyi Albertnek, hogy mi­nél többet érjen meg ebből a csodála­tos jövőből. (Magyar Nemzet — Nagy István.) If. ... Ha csak tudományos pályája alap­ján ítélné majd meg az utókor, neve akkor is ott lenne a tudomány törté­netében. A magyar kutatás nem egy Nobel-díjast adott a világnak, de mind­máig Szent-Györgyi Albert az egyetlen olyan tudós, aki magyarországi kuta­tásai alapján kapta meg 1937-ben a Nobel-díjat. Amellett Szent-Györgyi nem az a faj­ta tudós — napjainkban pedig, sajnos, világszerte ezzel a típussal találko­zunk —, aki bezárkózik a laboratórium falai közé és meg sem kísérli megér­teni a környező világot... ... Szent-Györgyi Albert, a tudós, nemcsak filozófusaikat, hanem homo politicus is, akit szenvedélyesen érde­kelnek és személyesen érintenek azok a lehetőségek, amelyeket a diplomáciai események nyitnak meg a békés célú tudományos együttműködés előtt. Er­ről beszélt 1970. április 4-ének előesté­jén a New York-i magyar társaskörben rendezett felszabadulási ünnepségen is. Ezen a fórumon mondotta el, hogy ha a vietnami háború véget ér, ha meg­erősödik a békés egymás mellett élés és normalizálódnak a szovjet—amerikai kapcsolatok, akkor ez óriási lépés le­het a tudományos erők összefogásában is. Napjainkban, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudósai közös űrrepülés tervén dolgoznak, s a rákku­tatásban is összehangolják erőfeszítései­ket, alighanem Szent-Györgyi Albertet is örömmel tölti el, hogy jóslatai va­lóra váltak ... (Népszabadság — Vajda Péter) Dr. Straub F. Brúnó, a Magyar Tu­dományos Akadémia alelnöke így ír a többi közt a Népszavában egykori pro­fesszoráról : ... Egy pillanatra meg nem pihen­ne, intenzíven éli életét — soha nem tud lusta lenni, mert mély és szerte­ágazó gondolkodása nem hagyja nyug­ton. Hol azon töri a fejét, hogy mit tenne, ha ő lenne az Egyesült Államok elnöke, hol azon, hogy egyes sejtek miért pem növekszenek, hol azon, hogy Bartók mit fejez ki egy művével, hol azon, hogyan kellene egy centrifugát tökéletesíteni. ... Szent-Györgyi mindig nyugtalan ember volt. A Nobel-díj után az izom­működés biokémiájának felismerésével alkotott nagyot, ezután újra más terü­let felé fordult, a háború után kibonta­kozó új irányzatban, a biofizikában ke­resett be nem járt utakat. Azzal fog­lalkozott, s ez ismét nagy feltűnést kel­tett. Aztán megint újat kutatott, s is­mét a tudomány pionírjaként: miért szaporodik az egyik sejt gyorsabban a másiknál. S azon sem csodálkoznánk, ha nyolcvanévesen is a tudomány újabb frontját nyitná meg. * Köves Tibor, a Magyar Távirati Iro­da washingtoni tudósítója így ír róla, s így idézi őt a Magyar Hírlapban: ... Az Atlanti-óceánra néző labora­tóriumokban tevékenykedő tudósok pénteken délután csendes háziünnep­ségre jöttek össze a biokémiai kutató­­intézet könyvtárában, hogy 80. szüle­tésnapja alkalmából felköszöntsék a rák elleni küzdelem új frontjainak meg­nyitásán munkálkodó világhírű kollé­gájukat — Szent-Györgyi Albert pro­fesszort. A professzor ezen a napon is csak rövid időre szakította meg munká­ját. A feladat nem hagy sok időt ün­neplésre. — A rák elleni küzdelem azért akadt el — mondja —, mert elmulasztottuk tisztázni az alapkérdéseket... De ezt majd részletesebben kifejtem odahaza, amikor előadást tartok az Akadémián. A szellemi frisseségének teljében le­vő idős tudós némi „előzetest” ad a tisztázandó kérdésekről. Szerinte a rákkutatás „bedugulásá­nak” elsődleges oka az, hogy az egész mai biológiát még mindig az úgyneve­zett „molekuláris” felfogás uralja, vagyis az a nézet, amely szerint minden molekulákból áll, s így az életműködés lényegében nem más, mint molekulá­ris mozgás. — ... Mindenekelőtt tisztáznunk kell azt az alapkérdést, vajon az élet mole­kuláris vagy inkább elektromos jelen­ség-e? Meggyőződésem szerint az élet biokémiai szempontból elsősorban „elektromos jelenség”, amit a rákkuta­tásnál eddig egyáltalán nem vettek fi­gyelembe ... Szent-Györgyi Albert a továbbiakban arról az „elektromosságról” beszél, amely fáradhatatlan szellemi motorját hajtja. — Számomra mindig nagy biztatás volt az a tudat, hogy otthon mennyire figyelemmel követik és megbecsülik munkámat... Ez volt az az akkumulá­tor, amely hajtott, s ezt az akkumulá­tort Magyarországon most újra feltöl­töm ... * A Magyar Televízió híradója telefo­non köszöntötte a professzort, s miköz­ben a hangszalagról leforgatták Szent- Györgyi Albert közvetlen szavait, a képernyőn archívumokból, az Akadémia kézirattárából vetítettek képsorokat, majd egykori tanítványai — ma neves tudósok — elevenítették fel szeretett és várva várt professzoruk alakját. * A Magyar Rádió 168 óra című politi­kai műsorában Bánkuti Gábor kért te­lefoninterjút az ünnepelttől, aki 26 esz­tendeje nem volt Magyarországon. Ar­ra a kérdésére, hogy érzi magát Szent- Györgyi Albert, a válasz így hangzott: — Nagyon jól vagyok. Örömmel né­zek magyarországi látogatásom elé. Na­gyon kedves, hogy meghívtak, látom, hogy nagy szeretettel várnak. Október 6-án indulok el és 7-én este leszek Bu­dapesten. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit látok otthon. Természetesen nagyon sok szál fűz Magyarország­hoz, és az még mindig az otthonom. Nagy érdeklődéssel nézek elébe az út­nak, szeretném látni az új fejleménye­ket, azt, hogy miként fejlődik a ma­gyar tudomány. Nagyon jólesik, hogy számon tartanak otthon, sőt nemcsak engem, hanem még az éveimet is. Az érdeklődés, amit munkám iránt mutat­nak, nagy biztatás számomra, itt a la­boratóriumban, mindig magam mögött érzem az egész magyar népet, amely érdeklődéssel várja az eredményeket. Arra a kérdésre, hogyan ünnepli szü­letésnapját, a válasz így hangzott: — Nagyot úszom a tengerben, még mindig szép idők járnak erre. Ez lesz a fő attrakció. Csendben fogunk ünne­pelni. Mindig nagyon kétes, hogy az ember bánkódjon vagy örüljön-e egy ilyen, egy 80. születésnapnak. Bánkód­jon-e, hogy mái* így elöregedett, vagy örüljön, hogy még életben van, és tud dolgozni. Én inkább a jobbik végét né­zem és örülök, hogy tudok dolgozni. — Végezetül pedig így búcsúzott: — Jól­esik az érdeklődés, nagy biztatás szá­momra. Én Magyarországról hoztam magammal azokat az érzéseket és elve­ket, amik egész életemben irányítottak. Azt, hogy a tudomány, a tudás és a művészet minden áldozatot megérde­mel; és a másik, amit otthon tanultam, hogy az ember jobban ragaszkodjék a meggyőződéséhez, mint akár az életé­hez. Ez tartott mindig egyenes úton. Nagyon jó lesz ezeket a gondolatokat, amelyek egész életemen át irányítottak és amiket hazulról hoztam, most ismét feleveníteni, otthon. Losonczi Pál és Richard Foote Pedersen a megbízólevél átadása után (MTI felv.) Elfoglalta hivatalát az Egyesült Államok új magyarországi nagykövete Richard M. Nixon, az Egyesült Államok elnöke Richard F. Pedersent nevezte ki az USA új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé. Az új nagykövet az Egyesült Államokból való elutazása előtt, találkozott Clevelandben az ottani magyarság képviselőivel. Az egybegyűltek meglepeté­sére magyarul köszönte meg a vendéglátást. Elmondta, hogy csupán néhány hónapja tanul magyarul. Budapesti feladatai­ról szólva kiemelte, hogy legfontosabbnak az Egyesült Álla­mok és Magyarország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzé­sét tartja. Jelentős segítséget nyújthat ebben a gazdasági kapcsolatok megerősödése, a külkereskedelem volumenének megnövelése. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szeptember 11-én fogadta Richard F. Pedersent, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy; illetve Robert C. Mudd nagykö­vetségi tanácsos, Conrad Karl Hausmann ezredes, katonai attasé, Keith G. Smith, Donald B. Kursch, Thomas J. Sinclair és Thomas H. Gerth nagykövetségi másodtitkárok. — Nagy megelégedéssel vállalom az Amerikai Egyesült Államok képviseletének tisztségét az Önök országában. Mo­­gyar származású amerikai állampolgárok jelentős mértékben hozzájárultak az Egyesült Államok fejlődéséhez__ olyan egy­mástól eltérő területeken, mint a fizika és a felső fokú mate­matika, a klasszikus zene vagy a színházművészet — mon­dotta az új nagykövet. — A nemzeti hagyományok ápolása és a szellem függetlensége egyaránt jellemző vonása orszá­gainknak. — Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatai — mindkét fél erőfeszítéseinek köszönhetően — határozott ja­vulást mutatnak. Nixon elnöktől azt a megbízást kaptam, hogy fenntartsam és növeljem ezt az erősödő egyetértést. Losonczi Pál válaszában hangsúlyozta: — Meggyőződésem, hogy a világ népeinek ma sokkal in­kább szükségük van békére és biztonságra, mint valaha. Ezért nagyra értékeljük, hogy a nemzetközi helyzet kedvező fejleményei következtében erősödött az enyhülés irányzata, fokozódtak a vitás kérdések békés tárgyalások útján történő rendezésére irányuló erőfeszítések, tért nyert a nemzetek és népek kölcsönös érdekeit szolgáló sokoldalú együttműködés eszméje. Richard F. Pedersen ezután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ősz a Mátrában

Next

/
Oldalképek
Tartalom