Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-14 / 8. szám

KITÜNTETETTJEINK cÁUatui díjas ak : A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Ma­gyarország felszabadulásának 28. évfordulója alkal­mából, a szocialista társadalmi rend építéséért fo­lyó tevékenység során elért nagy jelentőségű tu­dományos, termelési, gyógyítási, pedagógiai és nép­művelési eredményeik elismeréséül az Állami díj i. fokozatával TÜNTETTE KI A KŐVETKEZŐKET: Csanádi György Kossuth-díjas akadémikust, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanárát, közleke­dés- és postaügyi minisztert: Csáki Frigyest, a Ma­gyar (Tudományos Akadémia levelező tagját, a Buda­pesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi taná­rát; Fejes Tóth László Kossuth-díjas akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Ku­tató Intézetének igazgatóját; Lovai Istvánt, a Me­cseki Szénbányák Kossuth Bányaüzeme csapatve­zető vájárát; Radó Sándor Kossuth-díjast, a föld­rajztudományok doktorát, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium önálló Kartográfiai Osztá­lyának vezetőjét; Somos András Kossuth-díjas aka­démikust, a Kertészeti Egyetem rektorát. az Állami díj megosztott I. FOKOZATÁT KAPTAK: Mádéfalvi Kornél gépésztechnikus, az IKARUS Székesfehérvári Gyáregysége főkonstruktőre; Szé­kely László oki. gépészmérnök, az Autóipari Kuta­tó Intézet főosztályvezetője; Szűcs László oki. gé­pészmérnök, az Autóipari Kutató Intézet tervezési osztályvezetője; Szunyogh László oki. gépészmér­nök, az Autóipari Kutató Intézet tervező mérnöke; Mares Gyula gépészmérnök, az IKARUS osztályveze­tője; Kelemen Pál gépészmérnök, az IKARUS fő­­konstruktőre; Zofcsák Mihály lakatos, a Diósgyőri Gépgyár kábelgyártó gyáregysége „Lenin” szocialis­ta brigádjának vezetője; Tóth Sándor, Pszota Sándor, Zonkó József, Veres László, Lihl Lajos lakatosok, a szocialista brigád tagjai. az Állami díj II. FOKOZATÁT KAPTAK: Arató Attila, a Hajdú-Bihar megyei Könyvtár igazgatója; Barta György, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem geofizikai tanszéke tanszékvezető egyetemi tanára; Csomós Géza, az Ózdi Kohászati Üzemek acélmű gyárrészlege főolvasztára; Gesz­ti P. Ottó, oki. gépészmérnök, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Mű­szaki Egyetem Villamosmérnöki Kara dékánjaj Ke­­rényi A. Ödön gépészmérnök, a Magyar Villamos­­művek Tröszt vezérigazgató-helyettese; Király Ist­ván Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára; Komlós Aladár címzetes egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora; Tamás Lajos aka­démikus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv­­tudományi Intézete igazgatója, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszéke egyetemi tanára; Makai Endre, a matematikai tu­dományok doktora, a Magyar Tudományos Akadé­mia Matematikai Kutató Intézete osztályvezetője; Miskolczy Dezső akadémikus, nyugalmazott egyete­mi tanár; Perényi Imre építészmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egye­tem rektora; dr. Petri Gábor, az orvostudományok doktora, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának tanszékvezető egyetemi ta­nára; Pungor Ernő, a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Schönfeld Ró­zsi, a Magyar Népköztársaság Érdemes Orvosa. az Állami díj megosztott II. FOKOZATÁT KAPTAK: Dr. Bán Ákos és dr. Dank Viktor, a műszaki tu­dományok kandidátusai, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettesei; Bánki Ferenc villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének tu­dományos munkatársa; Binder Gyula vegyészmér­nök. a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének tudományos osztályve­zetője ; Bogdány János, Iványi Gyula, Lukács Jó­zsef villamosmérnökök, a Magyar Tudományos Aka­démia Központi Fizikai Kutató Intézetének tudomá­nyos munkatársa; Sándory Mihály villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettese; Ganzler Géza, az Üjfehértó-Vadas tanyai Általános Iskola vezető tanítója; Ganzler Gézáné, az Üjfehértó- Vadas tanyai Általános Iskola tanítója: Homonai Já­nos tüzikovács, a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem „Vörös Október" tüzikovács szocialista brigád ve­Juhász Ferenc költő átveszi a Kossuth-díj I. fokozatát zetője; Csontos István, Kovács Vencel és Sípos István tűzikovácsok. a szocialista brigád tagjai: Széli András, a Balatonboglárl Állami Gazdaság igazgatója; Lakatos András kertészmérnök, a gaz­daság igazgatóhelyettese; Sós Árpád, gépészménök. a gazdaság gépesítési főmérnöke; Micheller Jánosné keresztcsévelő, a Magyar Posztógyár ..Bagi Ilona” szocialista brigád vezetője; Kasznár Gyuláné ke­resztcsévelő, Bocskai I.ászlóné íonalátvevő, Káló Józsefné keresztcsévelő, Szilágyi Istvánná gyapjú­válogató csoportvezető. Breinlnger Györgyné cso­portvezető, Szabó Lórántné, keresztcsévelő. Bradács Lajosné keresztcsévelő, Matics Ferencné, kereszt­csévelő, a szocialista brigád tagjai; dr. Molnár Jó­zsef oki. vegyész, az Egyesült Izzó műszaki igazga­tóhelyettese; Ortó József oki. gépészmérnök, az Egyesült Izzó technológiai fejlesztésvezetője; Oldal Endre oki. vegyész, az Egyesült Izzó Vákuumtech­nikai Laboratórium vezetője; Demeter Károly oki. fizikus, az Egyesült Izzó főosztályvezetője; Szabol­csi Gertrud, az Akadémia levelező tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézet tudományos tanácsadója; Salgó Mihály, a biológiai tudományok kandidátusa és Dé­vényi Tibor, a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézet tudományos főmunka­­iársai. az Állami díj III. FOKOZATÁT KAPTAK: Csikós Béla gépészmérnök, az Országos Villamos­távvezeték Vállalat műszaki igazgatóhelyettese; dr. Feil György, a Kulich Gyula Ruhaipari Szakközép­iskola igazgatója, Gáspár József vegyipari szak­munkás, a Kőbányai Gyógyszerárugyár művezető­je ; dr. Gerö László építészmérnök, a műszaki tu­dományok kandidátusa; az Országos Műemléki Fel­ügyelőség tudományos munkatársa; dr. Göcsei Im­ié, a győri Zrínyi Hona Gimnázium tanára, közép­iskolai szakfelügyelő; Hegyháti Alajos, a kőmlődi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatója: Jánossy Ferenc, az Országos Tervhivatal Tervgaz­dasági Intézete önálló csoportvezetője; dr. Kovács Lajos, a kémiai tudományok kandidátusa, a BU­­DALAKK Festék- és Műgyantagyár műszaki igaz­gatóhelyettese ; Pellády Lujza, a Budapesti kelen­(MTI-fotó) völgyi óvoda vezetője; Pesti László, a Mezőgazda­­sági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztle vezérigazgatója: dr. Petur Alajos, az üt-. Vasút­tervező Vállalat szakági főmérnöke; dr. Réti La­josné, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója; Újvárosi Miklós, a mezőgazdasági tudományok dok­tora. a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti Botanikai Kutató Intézete tudományos igazgatóhe­lyettese: Uzsoky Miklós villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató In­tézete tudományos osztályvezetője; Varga József gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyete­mi tanára: dr. Váradi Imre oki. villamosmérnök, a Távközlési Kutató Intézet vezérigazgatója. az Állami díj megosztott III. FOKOZATÁT KAPTAK: Körtvélyes István vegyészmérnök, a Borsodi Ve­gyi Kombinát igazgatója: Szénás! Tibor vegyész­­mérnök. a Tiszai Vegyi Kombinát igazgatóhelyet­tese ; Nagy István, a Hajdúböszörményi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet elnöke: Gál Sándor, a Haj­dúböszörményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet főagronómusa; Rézman Imre, a Tiszakécske-újbö­­gi Általános Iskola tanára és Rézman Imréné, az iskola tanítója: Schmiedmayer Ede, a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista bri­gádvezetője; Rozmann László, Szám Antal, Spiczner Ágoston, Varga Józsefné, Scheib Ferenc, Járóka Kálmán és Marton Rudolf kőműves, a szocialista brigád tagjai, Virág Ferenc, az Eger-Gyöngyösvi­­déki Pincegazdaság ..Kossuth” szocialista brigád ve­zetője; László Mihály pincevezető, Árvái János, Kollár György, Lázár István, Ludvig Ferenc, a szo­cialista brigád tagjai. DCö uu th -dí^a & ő k: Juhász Ferenc Kossuth-dijas költő a Kossuth-díj I. fokozatát kapta. A Kossuth-díj II. fokozatát kapták: Bortnyik Sán­dor Munkácsy-dijas festőművész, a Magyar Nép­­köztársaság Kiváló és Érdemes Művésze: Horváth Teri, a Thália Színház Jászai-díjas szinmüvésze. a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze: Illés György Kossuth-dijas operatőr, a Szinház- és Film­­művészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze; Jan­­csó Miklós Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Kállai Ferenc, a Nemzeti Szinház Jászai-díjas színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze; Komlóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese; Kurtág György Erkel­­dijas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára; Lehel György, a Magyar Rádió- és Televízió Szimfónikus Zenekarának Liszt-díjas vezető karnagya, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze; Lukács Miklós karnagy, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a Magyar Állami Operaház igazgatója, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Makk Károly Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Népköz­­társaság Érdemes Művésze; Martyn Ferenc Mun­kácsy-dijas festő- és grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Örkény István József Attila-díjas író: Sánta Ferenc József Attila-dí­­ias író; Törőcsik Mari, a Nemzeti Színház Jászai-dí­jas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze: Varga Imre Munkácsy-dijas szobrászmű­vész. A Kossuth-dij ni. fokozatát kapták: Olsavszky Éva Jászai-dijas színművész, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja; Zsurzs Éva, a Magyar Rá­dió- és Televízió Jászai-dijas rendezője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kiváló művésze címmel TÜNTETTÉK KI A KŐVETKEZŐKET: Banda Ede Kossuth-díjas csellóművészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárát, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét; Delly Rózsit, a Magyar Állami Operaház magánénekesét, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét; Ék Sándor Kossuth-dijas és Munkácsy-dijas festőművészt, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanárát, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét; Laka­tos Vince íilmrendezőt, a Magyar Népköztársaság Érdemes művészét; Lázár Mária szinművészt, a Magyar Népköztársaság Érdemes művészét; Mi­­háltz Pál Munkácsy-dijas festőművészt, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét; Rajz Jánost, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas és Jászai-díjas színművészét, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét, dr. Szilágyi Dezsőt, az Állami Bábszín­ház igazgatóját, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészét; Udvardy Tibort, a Magyar Állami Opera­ház Liszt-dijas magánénekesét, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művészét; Váradi Hédit, a Nemzeti Sziház Jászai-dijas színművészét, a Magyar-Népköz­társaság Érdemes Művészét. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE CÍMMEL TÜNTETTÉK KI A KŐVETKEZŐKET: Balogh István Munkácsy-dijas grafikusművészt; Bálint Endre festőművészt; Bächer Mihály Liszt­­díjas zongoraművészt,az Országos Filharmónia szó­listáját; Bodrogi Gyulát, a József Attila Színház Jászai-díjas színművészét; Czabarka Györgyöt, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas főoperatőrét; Galambos Erzsébetet, a Fővárosi Operettszinház Jászai-díjas színművészét; Gencsi Sárit, a Magyar Állami Operaház magánénekesét; Havas Ferencet, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas és Liszt­­díjas magántáncosát; Horvai Istvánt, a Vigszinház kétszeres Kossuth-díjas rendezőjét; Kolonits Ilona Balázs Béla-díjas filmrendezőt; László Margitot, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánéneke­sét; Maros Rudolf Erkel-díjas zeneszerzőt; Marton László Munkácsy-dijas szobrászművészt; Máthé Évát, a Miskolci Nemzeti Szinház Jászai-díjas szín­művészét; perczel Károlyné textiltervező iparmű­vészt; Reményi Sándort, a Magyar Állami Opera­ház magánénekesét: Rév Miklós Balázs Béla-díjas fotóművészt: Sándor Jánost, a Győri Filharmoni­kus Zenekar Liszt-díjas igazgató-karnagyát; Segesdi György Munkácsy-dijas szobrászművészt; Simon Zsuzsa Kossuth-díjas színművészt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárát; id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészt; Szántó Piroska Munkácsy-dijas festőművészt; Szemes Marit, a Jó­zsef Attila Színház Jászai-díjas színművészét; Szesz­­ler Tibor Liszt-díjas oboaművészt, az Állami Hang­versenyzenekar tagját: Szőnyi Ferencet, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét: Torna­­nek Nándort, a Vígszínház Jászai-díjas színművé­szét: Vígh Tamás Munkácsy-dijas szobrászművészt. Egyesíteni kell az érzelmi és a szellemi szálakat Megtartotta XI. közgyűlését a Magyar Képzőművészek Szövetsége A Magyar Hírek szerkesztőségében járt Völgyes Iván profesz­­szor, a University of Nebraska kelet-európai tanszékének veze­tője. Ezen a tanszéken jelenleg is folyik magyar tanítás, még­pedig hazai előadó segítségével. Lapunk munkatársának kér­déseire a professzor szívesen válaszolt, az interjút az alábbiak­ban adjuk. Professzor úr szerint mit jelent a mai USA-ban a magyar származás tudata? — A származástudat nem automatikus és természetes kép­ződmény. Mindenekelőtt attól függ, hogy a szülők „átadják-e a stafétabotot”. Ma a bevándorló nemzedék túlnyomó többsé­ge amerikai állampolgárságú magyar; akár vállalja a ma­gyarságát, akár tagadja és rejteni szeretné. Más a helyzet a második vagy harmadik — már helyben született — nemze­dékkel. Évtizedeken át minden tudományos vizsgálat azt iga­zolta, hogy a második generáció — és ez nemcsak magyar specialitás — minden áron amerikai akart lenni, főleg egzisz­tenciális okokból, és a többség legszívesebben eltüntette vol­na az idegen származásnak még a nyomait is. — A harmadik nemzedék, amely biztosan ül a nyeregben, mert nem terheli sem a szomszédok, sem az iskola, sem a pajtások szemében az idegenség gyanúja, felszabadult érdek­lődéssel fordulhat a nagyapák országa felé. Az USA-ban na­gyon nagy a lakosság belső mozgása, a családi szálak köny­­nyen szétszakadnak. A nagyszülőktől tudja meg az unoka, hogy a család magyar eredetű, de angolul tudja meg, és ez egyben a származástudat erejének csökkenésével is jár. Em­lékszem, 1959-ben egy amerikai kisvárosban az egyik benzin­kútnál találkoztam egy 40 év körüli férfival, aki autórádió­ján magyar nótákat hallgatott. Elmondta, hogy tizenegy éves korában került ki, de velem nem volt hajlandó magyarul be­szélni. A származástudat nemcsak érzelmi szál, hanem szelle­mi kapocs is: a magyarnóta önmagában nem elég, Radnótival például többre lehet menni. Lehet-e a második és harmadik generációnak megtartani a magyar nyelvet, amely számukra már „második nyelv”, de mégsem idegen nyelv? — A kiindulópont — mint mindig — a valóság, A régebbi bevándorló nemzedékek általában kiöregedtek, a legtöbben már nyugdíjas korúak. Az 1956-osok ugyan fiatal korban ke­rültek ki, de kilencven százalékuk amerikai családból háza­sodott. A feleség kedvéért a családban angolul beszélnek. Mindez talán azt a látszatot keltheti, hogy pesszimista módon nézem a magyar nyelvtanítás lehetőségeit. A helyzet valóban reménytelen lett volna, ha nem történik fordulat. Egyrészt a kapcsolatokban, gondolok itt az utazásokra, a rokonok sze­mélyes érintkezésére. Másrészt a változásra, amely a mai amerikai ifjúság gondolkodásmódjára jellemző: az európai leszármazás iránti érdeklődés több mint kíváncsiság. Sokuk­nál állásfoglalás egy más kultúra mellett. A hazai magyar ve­zetés egy kedvező történelmi pillanatban állt ki az emigrá­cióval való kapcsolatok erősítése és az anyanyelv gondolata mellett. Még azok is elismerik ezt, akik haragszanak a mai Magyarországra. Vannak, akik szeretnék elszigetelni a nyugaton élő magyar­ságot a szülőföldtől. Lehet-e nyugaton a magyar kultúrát fenntartani a mai Magyarország nélkül? — Nem hiszem, hogy ez lehetséges. A magyar telepek az USA-ban felbomlanak, a második és harmadik nemzedék ki­röppen. Az egyesületi élet egy nem is túl széles réteget érint. Legtöbbször családonként döntenek, tanuljon-e a gyerek ma­gyarul. A hazalátogatásnak döntő szerepe van. A balatoni nyelvművelő táborok gondolata nagy ötlet. Kell építeni az otthoni egy hónapra, mint alapra, de nem szabad elhanyagol­ni a további tizenegy hónapot sem a családban. Egyébként azt hiszem, az egyetemekre kellene nagyobb figyelmet fordí­tani. Minden amerikai városban van egyetem, és ma már a fiatalság nagy része továbbtanul. Az egyetemek, főiskolák le­hetnének a magyar nyelv és kultúra tanításának bázisai. A magyar nyelv tanításának kérdéseivel, a kultúra terjesz­tésének ügyével, mint kiterjedt kapcsolatokat kiépített társa­dalmi szervezet, a Magyarok Világszövetsége foglalkozik. Mi­lyen tanácsai lennének professzor úrnak az MVSZ számára? — A magyar nyelv tanulását szélesebben kellene felfog­ni: tanítani magyar irodalmat, történelmet, akár magyar szo­ciológiát is. A fiatalok specialisták akarnak lenni, egy-egy nyelv, ország életének szakemberei. Nálunk is van a tanszé­ken olyan fiatal amerikai lány, aki magyartanár akar lenni. Az ifjúság érdeklődési köre széles, és érdeke is lenne a ma­gyar kultúra elsajátítása. A harmadik nemzedék számára ez — éppen a származástudat miatt — érthető és közelebbi cél, szívesebben fognak hozzá. Egyetemünkön a magyar csoport­ban van egy olyan fiú is, Jeffries Farkas, akit a család erede­te izgatott, és ezért kezdett el magyarul tanulni. Ehhez a munkához azonban kevés az angol nyelvű anyag. Jobban kel­lene építeni a filmekre is. Táj- és történelemismertető fil­mek sorozata kellene. Ha az egyetemek filmkatalógust kapná­nak, és egy filmtárból csak kérni kellene a filmeket, a postai díjat szívesen megfizetnék. (Egyébként a magyar családok szívesen elmennének a vetítésekre, elvinnék gyermekeiket is.) — Jobban be kellene vonni a magyarságból mindazokat, akik tudnak segíteni és akarnak dolgozni: minél többet a fi­atalok közül. Akkor e fiatalok számára a magyar lenne a vá­lasztott kultúra; ez az igazi, az érzelmi és a szellemi kapocs együtt, ami már elszakíthatatlan. Sz. M. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom