Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-01-20 / 2. szám
JitAxyrb - OftAoro Tanulmányok a nők helyzetéről A társtalanság problémái Budapesten Az emberi sors alakulását valamennyi létező személyes kapcsolat közül a férfi és a nő bensőséges párviszonya határozza meg talán a legerősebben — vallja Lőcsei Pál szociológus, a tanulmány szerzője. E viszonyra épül a monogám házasság, a család, a rokonság rendszere, és bizonyos mértékig az a bonyolult hálózat is, amely az egyént az egyénnel és a társadalommal összeköti. A szerző azt vizsgálja,^hogyan alakultak a házassági, élettársi kapcsolatok a mai Budapesten. Két tendenciát észlelt. Az egyik: a házasságban élők arányának jelentős növekedése. A századfordulón a főváros felnőtt népességének 46 százaléka, 1970-ben pedig 63 százaléka volt házas. A másik, ezzel ellentétes tendencia: a társtalanság terjedése. Az elváltak vagy özvegyek a századfordulón a fővárosi felnőtt lakosság kilenc százalékát, 1970-ben már 15 százalékát adták. Ellentmondás? A párkapcsolatban élők és a társtalanok együttes növekedése nem ellentmondó jelenség, a két irányzat feltételezi és erősíti egymást. A modern ipari társadalmakban számos biológiai, gazdasági és társadalmi alapfolyamat egyidejűleg kétirányú, ellentétes hatást gyakorol a nemek közötti tartós kapcsolatokra. A nagyobb átlagos élettartam mind a házasságban töltött éveket gyarapíthatja, mind ismételt párválasztásra ösztönözheti az érett korú, sőt öregedő elváltakat és özvegyeket. Egyidejűleg a társtalanok tábora is növekedhet, mert a többszöri párcsere közben sokan kiválasztódnak, mint újraházasodásra alig esélyesek, vagy esélytelenek. Jóval többen, mint annakidején, amikor az élet rövid volt és jobbára csak egy házasságra tellett belőle. A többszöri házasodás lehetősége tehát csak elvileg egyenlő mindenki számára. Ugyanaz a válás, amelyből az egyik fél újabb házasságba siet, a másikat örök társtalanságra kárhoztatja. S nem talál párra sok özvegy sem. Ellentétesen hat a tartós párviszonyra az iparosodás, az urbanizáció és a nők gazdasági szerepvállalása is. Növeli az alkalmazkodási terheket, amélyek kívülről nehezednek a páros kapcsolatokra, s hogy elbírják azokat, az élettársak meghittséget, szeretetet, együttérzést várnak el egymástól, s olyan légkörű otthont, amelyben az „importált” feszültségek feloldódnak. Az ipari társadalom alapfolyamatai egyrészt edzik, erősítik a jó párkapcsolatokat, másrészt aláaknázzák, lerombolják a különböző okból ingatagokat. Ki a társtalan? A szerző meghatározza a társtalanság szociológiai fogalmát, amely nem azonos az egyedülléttel, a magánnyal. Hiszen akinek nincs párja, egy háztartásban élhet szüleivel, testvéreivel, gyerekeivel, rokonaival, tehát nem magányos. Továbbá: az elváltak, az özvegyek, az idősebb nőtlenek és hajadonok élettársi közösségre léphetnek — így hát nem mondhatók társtalannak. Ám annak tekinthetők azok, akik csupán törvény szerint házasok, de külön háztartásit alapítottak, és párra nem találtak. A társtalanságnak szociológiai értelemben legalább két feltétele van. Az egyik: a párkapcsolat hiánya. A másik: hogy e hiány szándék ellenére következett be, holott az illető biológiailag és társadalmilag alkalmas a kapcsolatra. A társtalanság szociológiai fogalmához tehát a kényszer is hozzátartozik. Ezért nem téveszthető össze például önként vállalt garzon életformával, amelyben nincs szó partnerhiányról. Lőcsei Pál az 1970-es népszámlálás adatai és egy szociológiai felmérés alapján megállapítja: a főváros felnőtt lakosságának tíz százaléka társtalan. Számol azzal, hogy mind a törvényesen elváltak, mind a bontóperi ítélet nélkül különélők, valamint az özvegyek és az idősebb nőtlenek, hajadonok egy része is páros kapcsolatban él, illetőleg arra különböző okokból nem alkalmas. _A társtalanság jobbára a nők problémája. A fővárosban csaknem hatszor annyi a társtalan nő, mint a férfi. Az ismert okok: a nők átlagos életkora magasabb, a két világháborúban sok nőtlen ifjú és fiatal házas férfi pusztult el. Ám az elszomorító arányban igen nagy a szerepe annak, hogy az elvált vagy különélő férfiak hajadont vesznek el, vagy választanak élettársul. A társtalanságból a nőknek anyagi káruk is van. Mint az előző tanulmányok ismertetésekor már említettük: a. nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, így a házasságban férjük jobbára nagyobb jövedelmét is élvezhetik. Ha egy vagy több gyerekkel él társtalanul egy asszony, a háztartásában az egy főre jutó jövedelem — a gyerekekért fizetett tartásdíjjal együtt — jóval kisebb, mintha a férj is hazaadná a fizetését. A társtalanság a nő társadalmi állásának sem kedvez, bár ezt ma már nem kizárólag férje határozza meg. Mégis nagyobb megbecsülést kap például egy asszisztensnő, ha a férje orvos, mint ha társtalan. Ma az érvényesüléshez állandó önképzésre, továbbtanulásra van szükség, s erre egy gyermekét egyedül nevelő asszonynak aligha marad ideje. S az alacsonyabb beosztás velejárója a kisebb jövedelem. Hol a segítség? A gazdasági és társadalmi hátrányoknál azonban súlyosabbak a pszichés károsodások. A társtalanok körében több a, gátlásos, szorongó, önbizalom-hiányban szenvedő, a kapcsolatteremtésben nehézkes ember, és gyakoribb a társadalmi normáktól éltérő magatartás, mint a páros kapcsolatbari élők között. Minden újabb bántalom — betegség, munkahelyi kudarc — súlyos megpróbáltatás számukra. A fővárosban talán a legnehezebb körülmények között a 40—65 éves nők élnek. „Mindaddig... amíg a nemek közötti kapcsolatok kötődésének és oldódásának új — a társtalansággal szemben jelentékeny védettséget nyújtó — humanizált formái és tartalmai ki nem alakulnak, sokoldalú és céltudatos szociálpolitikának kell a társtalanság elleni küzdelem rövidebbtávú feladatait megoldania. Mégpedig nemcsak a munka- és bérügyekben meghonosodott hagyományos eljárásokkal, hanem a tudomány modern eszköztárának, a szociológia és a pszichológia gyógyító módszereinek alkalmazásával is.” A szerző által javasolt feladatok közül a családvédelmi rendelők hálózata, amely házasság előtt és alatt sokirányú tanácsadást végez, már országszerte kialakul. A maga eszközeivel megelőzi a rossz házasságokat és megmenti a még életképeseiket. A párkereső férfiak és nők számára a művelődési házakban klubokra lenne szükség s arra, hogy szervezzék a közös kirándulásukat és szórakozásukat is. Sok kezdeményezés azonban megbicsaklik a társtalanok gátlásai, kapcsolatteremtési nehézségei miatt, vagy a szervezők kellő tapintata híján. A szerző azt is írja, hogy „minden egyes üzemre, vállalatra, intézményre konkretizált, s az érdekeltek ellenőrzése alatt álló szociálpolitika feladata lenne azoknak a valóságos jövedelmi, munkaügyi szabadidő-birtoklási, pályaérvényesülési hátrányoknak és sérelmeknek a megszüntetése, amiket... különösen a társtalan nők egy része kénytelen munkahelyén elszenvedni.” Nos, e tekintetben már jelentős az előrehaladás, különösképp az egyedülálló anyák részesülnek fokozott támogatársban, mind a bérezés, mind a szabad idő, mind az üdültetés és a különböző társadalmi juttatások területén. K. J. Kürthy Hanna rajza fpUtykázó aiizőm^k WEÖRES SÁNDOR VERSE Juli néni, Kati néni —Letye—petye—lepetyel— Üldögélnek a sarokba, Jár a nyelvük, mint a rokka —Letye—petye—lepetyel— Bárki inge, rokolyája —Letye—petye—lepetyel— Lyukat vágnak közepébe, Kitűzik a ház elébe —Letye—petye—lepetyel— Rejtvény, gyermekeknek! CSIGAVONAL Induljatok el a négyzet mértani középpontjából és csigavonalban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, József Attila: Altató cimü versének első szakaszát kapjátok eredményűi. AR t E T Ml A L UL UD j : KS Z EM É T A e : 1K E M e E TA H l : z0 Z H t UNY Z / A s: 5S s E L J ✓ EZ z: LA K / E KA G D É A JNY Ú H E LU P TT A LA A N N E : zs / A LA B Un S 1 hn K Un N „•SzyiBH S|5i ‘uod?zs 13 fpnis AMATŐR BŰVÉSZBŐL DIVATTERVEZŐ Amíg ezelőtt főleg a sportos pulóverek, kardigánok készültek kötött eljárással, napjainkban már kötött ruhát viselhetünk színházba, társas összejövetelre, sőt. bálra is. A magyar kötszövőipar ízléses, szép modelljeivel, sok külföldi divatbemutatón, öltözködési kiállításon aratott már sikert. Különösen kedveltek a Budapest Kötő Szövetkezet tisztagyapjú fonalból készített ruhamodelljei, amelyeknek tervezője: Ungár Anikó. Nevét Magyarországon sokan ismerik a televízió képernyőjéről. Néhány évvel ezelőtt ugyanis Ungár Anikó amatőr bűvészszámaival első dijat nyert a Magyar Televízió „Ki mit tud”-versenyén. — Kislánykorom óta rajzolok — mondja, s tulajdonképpen mindig arra készültem, hogy divattervező legyek. FAvégezte a budapesti ruhaipari technikumot, és utána nyomban szerződtette a Budapest Kötő Szövetkezet. Nemcsak a modelleket tervezi meg, de az újszerű gépi kötéstechnika segítségével a modellek anyagát is. Tervei nyomán születnek az elegáns, szép jacquard-minták, a háziszőttes és szövethatású kötszövött, de a stilizált népi motívumokkal készült anyagok is. Képeinken a Budapest Kötő Szövetkezet exportkollekciójának három szép alkalmi ruhamodelljét mutatjuk be, amelyeket Ungár Anikó tervezett. Az első norvég mintás sárga-fekete-fehér-piros szinösszeállítású különleges délutáni ruhamodell. A második: hosszú alkalmi ruha, fekete tisztagyapjúból. A ruha alján és a mellrészen derűs szinösszeállitású mintával. A harmadik: rövid fekete alkalmi ruha. Érdekessége az ujján és s ruha elején a belekötött színes népművészeti virágmotívum. (MTI Balassa felv.) P. J. Finom receptek — 1Í»J B HIZSIB HB|B BUlinp ■zpq b t?ui3zs nos Bfitunqai •gp ZB tputazs BfiíunqíT :s?if3j8aw CITROMOS RAGULEVES. Hozzávalók: 1 kiló lapocka (borjú vagy sertés), vöröshagyma, zsír, liszt, petrezselyem, citrom, kockacukor. — A húst megmossuk, feldaraboljuk, hagymás zsíron pirítjuk, kevés vízben pároljuk 1 kanál zsír hozzáadásával. Amikor puha, levesszük a fedőt a lábasról, kevéssé lisztezzük, meghintjük vagdalt petrezselyemmel, feleresztjük vízzel és néhány csepp citromlevet adunk hozzá. Végül 1—2 kockacukrot a megmosott citrom héján ledörzsölünk és hozzáadjuk. PULYKAMELL RANTVA, Másfél-két kilós pulykamellet alaposan megmosunk, majd a húst a csontjáról lefejtve felszeleteljük, de előbb az ínakat kivágjuk belőle. A szeleteket húsverővel vékonyra sütjük, utána sózzuk, a sóban egy keveset állni hagyjuk, majd lisztben. felvert tojásban, zsemlemorzsában megforgatjuk és bő zsírban aranysárgára sütjük. Hasábburgonyával — vagy pürével — és kompöttal tálaljuk. kaCSASÜLT. Szép, hízott, fiatal kacsát kibelezünk, a fejét, lábát, szárnyát levágjuk, alaposan megmossuk, majd a vizet tiszta konyharuhával felitatjuk róla. Hasüregébe majoránnát hintünk, kívül-belül enyhén megsózzuk, édes pirospaprikával bedörzsöljük. Ezután tepsibe rakjuk, kis vizet öntünk alá Ja, rózsapirosra sütjük Feldarabolva, a mellét hosszában felvágva tálaljuk, sült burgonyával és párolt káposztával, FORMÁZHATÓ LINZERSÜTEMÉNYEK. 3D deka lisztet. 24 deka vajat, fi deka porcukrot, egy tojás fehérjét, fél citrom levét két gramm szódabikarbónával jól összegyúrunk. Kissé pihentetjük, majd tetszés szerinti alakokra formázzuk, kisütjük és fondannal bevonjuk. MEZES. Hozzávalók: Só deka méz, 12 és fél deka zsír, 50 deka liszt, egy csomag sütőpor, 10 deka mandula, citrom reszelt héja, fahéj, szegfűszeg, kevés törött ánizs. — A mézet a zsírral együtt felolvasztjuk (ne legyen forró) és hozzákeverjük a lisztet, fűszereket, kivéve a mandulát, Egy éjszakára hidegre tesszük. Másnap_ tetszés szerinti lapocskákat, formákat szúrunk ki és középmeleg sütőben megsütjük. Amikor kihűlt, 10—15 deka poroukorból és egy evőkanál citromléből, vagy evőkanál kakaóból és kevés vízből l kávéskanál vajjal mázat készítünk. Ezzel bekenjük a kész lapokat és lehéjazott mandulával díszítjük. SACHERTORTA. 13 deka csokoládét gőzben felolvasztunk. Közben 13 deka vajat, 13 deka porcukorral habosra keverünk. Egyenként hozzákeverünk 4 tojás sárgáját és 12 deka szitált lisztet, majd óvatosain belevegyítjük 4 tojás felvert habját. Az alján kivajazott és morzsával kihintett tortaformában fél órát középmeleg sütőben sütjük. Amikor kihűlt, kettévágjuk és barackizzel megtöltjük. Csokoládé mázzal bevonjuk. Pulóver sapkával ges. Mintája azonos a pulóveréval. 124 szemre kezdjük. 12 sor paszszé után 10 cm-t kötünk fogyasztás nélkül, majd 4 fordított szemes csikókban 2—2 szemet egybekötünk, s ezzel a bőséggel S cm-t kötünk, itt ismét a fordított csíkokban (amelyekben nem csavarjuk a mintát) 2—2 szemet egybekötünk, utána 5 cm-t kötünk. A további 4 sorban minden fi. és 7. fordított szemet egybekötünk, tgy a fejtetőn csillagforma alakul ki. Az utolsó sort leengedjük, fonallal összehúzzuk, s hátul kelimöltéssel összevarrjuk. Hozzávalók: 40 deka eperszinii és 5 deka fehér vastagabb szálú ayapjúfonal, 3'jres és 4-cs kötőtűk. A szabásrajz szerint kössük meg a darabokat az aláhbi mintával: 2 sima, 2 fordított váltakozásával (a vékonyabb tűvel) kötött passzé után: 1—4. sorig: (színén) *4 fordított, 2 sima, '-túl ismételünk. S. sor: * 4 fordított, a kővetkező K *2 +8 2 sima szemet segédtüre a munka elé vesszük, s előbb az utána jövő 4 fordítottból az 1. és 2. szemet simán lekötjük, majd a segédtün levő szemeket Is simán kötjük le. Ezután a 3. és 4. fordított szemet seciédtüre tesszük a munkadarab mögé, s lekötjük a következő 2 sima szemet, majd a segédtün levő szemeket is simán kötjük le. '-tói ismételünk. fi. sor: (visszája) * 4 sima, 2 fordított szemek váltakoznak. 3—6. sorig ismételjük a mintát. A sapkához 5 deka eperszinü és kis maradék fehér fonal szttkséh7 2,5-11—ti-I-5-T-12-6-. niitn