Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-31 / 7. szám
JÁmvitéz Petőfi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta. 74. Jancsi ereiben nem. folyt viz vér helyett, Szivében hatalmas tusa keletkezett; De lecsillapítá szive nagy tusáfát, Emlékezetébe hozván lluskáfát. Nyáfasdadon így szólt a szép király lyány hoz: — Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz. — Olyan volt mellette az ékes királylyány, Mint felhó mellett a tündöklő szivárvány. 76. — Király uram! nem kell hint a szakácsot — A király mellett egy hang ekkép rikácsolt —, Elkészítettem már mindent hamarjában, Föl is van tálalva a szomszéd szobában. 75. Hogy az öreg király leányát meglátta, Reszkető örömmel borult a nyakába, S csak azután mondta a következőket, Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett: — Most már örömemnek nincsen semmi híja; Szaladjon valaki, s a szakácsot híja, Készítsen, ami jó, mindent vacsorára. Az én győzedelmes vitézim számára. 77. A szakács szavai kedvesen hangzottak Füleiben a jó magyar huszároknak; Nem igen sokáig hivatták magokat, Körülülték a megterhelt asztalokat. 78. Amilyen kegyetlenül bántak a törökkel, Csak úgy bántak Ok most a jó ételekkel; Nem is csoda biz az, mert megéhezének A nagy öldöklésben a derék vitézek. 80. — Mindenekelőtt is mond meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted. — Kukorica Jancsi becsületes nevem: Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. 79. Járta már a kancsó isten igazába’. Ekkor a királynak ily szó jött szájába: — Figyelmeztetek rám, ti nemes vitézek, Mert nagy fontosságú, amit majd beszélek. 81. — Derék János vitéz, halld most beszédemet: Minthogy megmentetted kedves gyermekemet, Vedd el feleségül, legyen 6 a tied, Es vele foglald el királyi székemet. Kukorica Jancsi eképpen felele, Azután a király Ily szót váltott vele: —En a te nevedet másnak keresztelem, Mától fogva neved János vitéz legyen. 82. János vitéz pedig e szives beszédet Alázatos hangon ekkép köszöné meg: inagya* /rf&a XII. dl tíkifaielem A múlt század közepe táján áradóan bontakozik ki a magyar próza. Megszületik — ugyancsak Walter Scott nyomán, de teljes eredetiségében — a magyar történelmi regény is, báró Kemény Zsigmond tollán. Kemény nemcsak m.r.t báró „rendhagyó”, mint ember és mint író egyaránt érdekes személyiség. Regényei általában a XVI—XVII. század Erdélyének eseményeit dolgozzák fel, de amíg például Jósika Miklósnál a történelem inkább a cselekmény hangulatos hátterét, a környezet valós leírását jelenti, Kemény regényeiben a hiteles eseményekkel összefonódva jelennek meg a regényhősök, a maguk többnyire tragikus életével. Szerb Antal, a kitűnő irodalomtörténész szerint Kemény ...... belül van a magyar történelem páncélján és súlya lenyomja ...” A tragikum, a belső ellentmondások az író életében és egyéniségében gyökereznek. Kemény ellentmondásos lelkű és sorsú ember. Előkelő erdélyi családból származik, de úgyszólván semmi vagyonnal nem rendelkezik. Gyermekkora és ifjúsága az apai örökséggel kapcsolatos rokoni perek megaláztatásaival teljes. Széles körű műveltséget szerez, jogot, orvostudományt hallgat az egyetemeken, nyelveket tanul, filozófiával és lélektannal foglalkozik. A politika ifjú korától érdekli, viszonylag későn kezd az íráshoz. Harmincnégy éves, amikor első regénye, a Gyulai Pál megjelenik. Életét további ellentmondások kísérik. A reformkor haladó politikusa, Kossuth Lajost Debrecenbe, majd Aradig követi, de az ő elképzelése egy liberális Ausztriával való kapcsolat, bár a Habsburg-reakcióval szemben áll. így válik az Ausztriával fegyverszünetre törekvő békepárt jelentős tagjává. A szabadságharc leverése után bujdosásra kényszerül, majd 1851-ben megszüntetik ellene az eljárást. Ezután írja jelentősebb regényeit. Később is bizonytalan: éles vitákat folytat a Magyarország teljes beolvasztását tervező jogászokkal, de közben helyesli és előkészíti a kiegyezést a Habsburg-házzal. Regényhősei ugyancsak zaklatott, harmóniát hiába kereső emberek. A hiteles történelmi porondon lélektani drámák játszódnak, amelyeknek tragikus kimenetelét nem annyira a hősök hibái, inkább túlzásba vitt erényeik okozzák. Legfontosabbnak az egyéniség kiélését tartotta, s ezt jelentősebbnek véli? mint a valósághoz való alkalmazkodást. Hősei a maguk lelki magányával, vívódásával már a lélektani regények szereplőire emlékeztetnek. De nemcsak ez jelenti Kemény modernségét. 1940-ben, csaknem száz évvel A rajongók című regényének megjelenése után, egyik legnagyobb prózaírónk, Móricz Zsigmond így jellemezte ezt a művet: „Bámulatosan benne van korunk szelleme. A háború által feldúlt világ, a szenvedélyességig uszított nép és a faji, vallásos viharok irtóztat.ó tombolása”. Művei mai olvasását nem nehezíti a stílus régiessége — nyelvezete meglepően frissnek tűnik. Ami régiessé teszi, a meseszövés lassúsága, a körülményes párbeszédek sora és pátosza. Említett, talán legkitűnőbb regénye, A rajongók I. Rákóczi György korába visz, s a szombatosok végletekig feszített mozgalma és az ellenük fellobbantott szenvedélyes küzdelem körül bonyolítja szereplőinek sorsát. Az egyik helyszínt így festi szemléletesen és hangulatosan : „A bástyaszárnyak szegleteiből fantasztikus alakú tornyok nőnek ki, légben függő kioszkokat alkotva, melyekbe hajdan a virágvedrekkel és szellős tarka sátrakkal ékített, lapos fedélzetről volt a főjárás; de ezentúl már az igéző tájképet, mely e tündérfészkek felé leírhatatlan varázzsal mosolyog, se a meleg tavaszalkonyon a nap bíborfényénél, se a hús nyáréjeken a telt hold ábrándos, szelíd világításában többé élvezni nem lehet, mert az új cserépfedél átal a tornyok kicsiny raktárakká változtak, s a repkény, mely a várfalak terraszáról rájuk fölkúszik, most kirívó ellentétet képez, míg régen a költői hatást egészítette ki. A két bástyaszárnyat a várfalnak itt kertté alakított terrasza köti egymással össze. E terrasz a túlsó oldalon fokozatosan száll alá, s barackfákkal és szőlőtőkékkel van beültetve. A téren pedig, amely lenn meglehetős távolfiáneíLfában. Kemény Zsigmond ságra nyúlik el, a fejedelemasszony virágoskertje van". A kastély belső leírása ugyancsak hangulatos, de nem szemléleteseié',' haliéin tó T?6 beleszőtt reflexiói miatt: „Mindjárt az első ajtó azon kor legdúsabb és legízlésesebben bútorozott teremsorainak egyikébe vezet be. Mennyi pénzt nem áldozna a mostani nagyúr vagy úrnő, hogy ily szobákban fogadhassa vendégeit, s mennyit nem beszélne az elegáns világ arról, amit az előcsarnoktól kezdve a budoárig látott, élvezett és — irigyelt. Igaz, hogy most e szóban: rokokó, feküdnék a leírhatatlan varázs, mely az érzékeket vággyal, a szemet káprázattal tölti; míg 1638- ban, melynek végnapjain kerestük fel Gyulafehérvárt, a számunkra megnyílt bástyasor termei a legújabb divat ingerével hatnak a szerencsés halandókra, kik e tündérfény közt álmodják át, mint a sors kegyeltjei, életök napjait. Mert mi is volna itt szép álomnál egyéb az élet, mely a közönséges állapotú embereknek gond és munka, a szegényeknek pedig tűrés, szenvedés és megpróbáltatás? Boldogok a gazdagok, kik a bőség kiapadhatatlan szaruját a véletlentől ajándékba nyerték! És százszor boldogok főként a gazdag nők, kiknek élete, mint ősmondák szerint a Barem vize, tiszta hullámokkal és aranyfövény fölött csörg le! De ne ítéljünk hamar. A külszín csalhat. . (S mint várható, a szép és irigylésre méltó környezetben boldogtalan ifjú hölgy jelenik meg.) Kemény Zsigmond művei idegen nyelven is megjelentek. Korai regényét, az özvegy és leányát törökre, utolsó művét, a Zord időt németre, más írásainak részleteit francia, illetve olasz nyelvre fordították. Szépirodalmi munkássága mellett kitűnő lapszerkesztő volt. 1855-től 1869-ig szerkesztette a Pesti Naplót, a kor legszínvonalasabb újságját. Politikai, publicisztikai írások, kitűnő irodalmi esszék, történelmi portrék fűződnek nevéhez. * M. Kállai Magda S4. — Nem mondtam én neki, az én lluskúmnak. Hogy ne adja szivét soha senki másnak. O sem mondta nekem, hogy hűséges legyek — Tudtuk, hogy hűségűnk úgysem szegjük ml meg. 83. — Köszönöm szépen a kelmed jó'karatjdt, Amely reám nézve nem érdemlett jóság; Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom. Hogy én e jóságot el nem fogadhatom. — Azért szép királylyány ne tarts reám számot; Mert ha nem bírhatom kedves lluskámat: Nem is fogok bírni senkit e világon, Ha elfelejtkezik is rólam halálom.
