Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-12-22 / 26. szám

A kolostor kerengőjének részlete (1486)A könyvtár díszterme, a földgömbbel A tudós Karsai Géza főkönyv­­táros Régi könyvek rendezése közben Fél évezredes könyvek közöli Pannonhalmán A vidéket még a rómaiak nevezték el pannóniai provinciának. ^Maga a hegy s rajta a főmonostor — már messzi­ről égnek magasodó alakzata Monte Cassino-t s az ot­tani bencés apátságot idézi — sokáig Szent-hegy, Szent Márton-vár vagy csak egyszerűen Szent Már­ton nevet viselte. Hitelt érdemlő középkori források szerint itt született 317-ben Márton, a szerzetesek mozgalmának egyik legbuzgóbb szervezője, Tours későbbi püspöke. Anonymus XII. századi krónikájában így írt: „Árpád vezér nemesei táborba szállónak Szent Márton hegye mellett, és Szabaria forrásából mind ők, mind barmaik ivónak, és a hegyre fölmenvén s Pannónia szépségét látván, fölötte örvendenének ...” Ám a helyet Pannonhalmának — Dunántúl domb­jának — első ízben Kazinczy Ferenc nevezte egyik, 1823-ban kelt levelében. Az összehasonlítás önkéntelenül adódik: ahogyan Kazinczy otthona, lakhelye Széphalom, a legrégibb dunántúli kolostor — 996-ban. Géza fejedelem ide­jén kezdték el építeni — sem lehet más, mint Pannon­halma. Maguk a bencések is több, mint száz éve, 1865 óta így emlegetik főmonostorukat. S most, a magyar könyv nyomtatásának fél évezre­des ünnepén magyarországi, Pannonhalmán megőr­zött könyvek között járunk Karsai Géza főkönyvtá­rossal, a középkori magyar irodalom kiváló kutató­jával, aki az utóbbi évtizedben — hitelt érdemlően — éppen Anonymus, az eddig „névtelennek” tekintett krónikás kilétét állapította meg. — Tévedés azt hinni, hogy ezek a könyvek.— mu­tat körül a könyvespolcokra a főkönyvtáros — évszá­zadok óta itt pihennek nálunk, Pannonhalmán ... S elmondja: I. László király idején 1083-ban, az apátság már nyolcvan kódexet őrzött. A XI. század valóságos tudományos enciklopédiája lehetett ez az akkor tekintélyesnek számító kéziratgyűjtemény, amelyben a korabeli vallási és világi élet, a szerze­tesek é$ laikusok világa egyaránt benne foglalta­tott. Még a Regula is, a Benedek-rend alapvető sza­bályaival, mely akkor már „idős” írásbeli okmány­nak számított. — Abban foglaltatott a „lectura” — idézi Kardos Géza —, azaz az „olvasnivaló”... Ami azt jelentette, hogy minden nagyböjt kezdetén vegyen ki minden szerzetes egy könyvet, vagy olyasmit, ami akkori­ban „könyvnek” számított, s azt olvassa is végig... Ám jött a török, s a szerzetesek 1580 körül három helyre mentették az akkor már több száz könyvet, ősnyomtatványt, oklevelet. — Pozsony, Nagyszombat, Bécs fogadta be Pan­nonhalma kincseit, de vajmi kevés került belőlük vissza... Pedig már 1640 körül megkezdődött a visz­­szaszállítás, bár előbb csak Győrbe, az akkori apátúr várába. De ki tudja, mi, hol kallódott el... Nem került elő például az a XII. századból való arab kézirat sem, mely a legendás keleti kereskedőutakon jutott a magyar bencésekhez. Vagy helyette adományozta vol­na — kárpótlásul — Mertich sződi plébános azt az állítólagos eredeti Corvinát, amelyet személyesen vett még Bullán budai basától, egy hordó legkivá­lóbb pannon borért? (S amit a budai legelőkelőbb törökök éjszakánként ittak meg, hiszen akkor a . Pró­féta is alszik, s így az éjszaka elleplezi a budai basák vétkeit is ...) — Tény és való viszont, hogy az értékes kódexek, ősnyomtatványok és könyvek csak a XIX. század ele­jén „szállingóztak” vissza Pannonhalmára. S gyengéd szeretettel vezet végig a középkor ira­tainak kutatója a könyvtár termein, mely 300 ezer kötetével, 230 ősnyomtatványával, tizenkét közép­kori kéziratával (kódexével) a bencés rend egyete­mességének legnagyobb könyvtára — magyar föl­dön. S mintha az egyetemi katedrán állna, valóságos középkori könyvtörténet elmondásába kezd: — Párizsban 103 ezer, Münchenben 16 ezer ős­­nyomtatványt őriznek ... Talán azért, mert éppen Pannonhalma elfoglalása után megállt a török elő­renyomulása, ' s nem jutott el Bécsig, Pozsonyig, Nagyszombatig sem, ahol a mi megmentett kincse­inket, ha nem is mindegyiket a mi könyvtárunknak, de azért csak megőrizték! S mutatja sorban Pannonhalma mai kincseit: a garamszentbenedeki bencés apátság Graduale-jának hártyára írt lapját, a Velencében 1499-ben nyomta­tott Pécsi misekönyvet, az Augsburgi keletkezésű, 1488-as keletű ősnyomtatványt. Thuróczy János dí­szes magyar krónikáját (Cronica Hungarorum), né­met nyelvű orvosi könyvet és Dante Divina Com­­mediá-ját, meg a préselt bőrkötésű, teljes latin nyelvű Bibliát, 1491-ből Mindezek a könyvek, ősnyomtatványok és kézira­tok arra az időre emlékeztetik a látogatót, amikor meg­jelent az első magyarországi könyv, impresszumán e szavakkal: „Elkészült Budán az Ür 1473-ik esztendejé­ben, pünkösd előestéjén: Hess András álltai”. (t. á.) . sntftOKKKbcKr. áHnl1 r jr;i vvnjcnm fa-mulóiuopapano '•IRWPlrr ftroll.et annlti« ■ íImPtí nro.TI.ct rcgenfo "> B-i t ! K TUolc'oaboco piarqKatftoUccT ffmRmmmm apoAoticcAMcni /■ inewiff'iincpjfcrp iont»«. LierumctviiM filmé /x\/emanooo £ nmmoflirmortnii M/rmnefamulo ■ ftwtos rójam' ror famoUnmKH Acpenmoenmacce nurtlscrca«* |!pta bJOeaűC bcnc nomiiuvuosC! afotcasbecco+ra: dum circQltannft bccmtafncraitxc quornPifSoeeco. S fan*ctafacnficu gnnadtenouBc. kamata. Jn ptmup uonoipioqmbus Kqocnb(o(RTmi*p ttnoffcnmuotvd JUccnamaflctaej. qnbioffmimboc J-.tholicatquaspaet lacnlkimn láncú V;ftcarc-.cuftoetf:.io piofcruiliBOttm« V-onarc öregért Ci. p receptioné abs Pécsi misekönyv, ősnyomtatvány (Velence, 1499) nienmi íme páter (icfumcbnftöfilm? ruumtmmnoftru5 fupplíccs roganf A pécsi misekönyv festett iniciáléja A garamszentbenedeki bencés Graduate töredéke (Hártya, XV. szd.) Ua neben tadoléce meleremo dolore itrab pduta gére íofledmioajtofa LASATE,OGNISPERAN2'AOVDICH£NtRATB reflate el primo amore r colé create temo duro za uoi chentrate or obicuro no duna porta enfolormeduro pisi lonocheedue primi aogbo di probenrio: LAI.S . i 14 Illusztráció Dante Divina Commediá*jához Thuróczy János: Cronica Hungarorum, ősnyomtatvány (Augsburg, 1488) ^zerkessten velünk! KIK A NYERTESEK? A Budapesti Rádió 1973. évi pályázatának eredményhirdetése Szerkesszen velünk! — három hónappal ez­előtt ezzel a felhívással fordult a Szülőföl­dünk Szerkesztősége a műsor minden hallga­tójához. A pályázat célja az volt, hogy a szerkesztőség ötleteket, javaslatokat kapjon hallgatóitól, mintegy bevonva őket a műsorké­szítés munkájába. Amint azt már Önök közül sokan tudják, december 2-án hirdettünk eredményt, s most — élve a lehetőséggel — a Magyar Hírek ha­sábjait is felhasználjuk arra, hogy tájékoz­tassuk az érdekelteket a pályázat sikeréről, a bíráló bizottság munkájáról, s arról, hogy kik a díjazottak, azok, akiket ötleteik megvalósí­tása idején egy hétig a Szülőföldünk Szerkesz­tősége vendégül lát Budapesten. S378 pályamű Lássuk mindenekelőtt a számszerű ered­ményt! A pályázatra 5378 levél érkezett. A műsor javaslatok száma természetesen ennél jóval több, hiszen egy-egy pályázó gyakran 10—15, vagy ennél több pontban írta le ötleteit, a műsorainkkal kapcsolatos észrevé­teleit. Az 5378 levél 62 százalékát Európa or­szágaiból, 31 százalékát Észak- és Dél-Ameri­­kából, valamint Ausztráliából, mintegy 7 szá­zalékát pedig a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában élő honfitársainktól kaptuk. Tehát úgyszólván mindenhonnan érkezett pályázatunkra levél, ahol magyarok élnek. Küldőik jószándékát, kedves soraikat köszön­jük, s fáradozásukat egy-egy kisebb ajándék­kal honoráljuk. Mindenki nyertes Mivel a beküldési határidő, november 15-e után is kaptunk még pályázatokat, az ered­ményhirdetésig, dec. 2-ig igen rövid idő állt rendelkezésünkre az anyag feldolgozására. A bíráló bizottság először a 33 legjobbat válasz­totta ki, majd megállapította a sorrendet: oda­ítélte a 3 első, a 10 második és a 20 harmadik díjat. A bíráló bizottság a következő személyek­ből állt: Elnöke: Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára. Titkára: Kárpáti Zoltánná, a Szülőföldünk Levelesláda című műsorának szerkesztője. Tagjai: Molnár Ti­bor, a Magyar Rádió főszerkesztő-helyettese, Szepesi György, a Magyar Rádió sportrovatá­nak vezetője, és dr. Rapcsányi László, a Ma­gyar Rádió főmunkatársa. A negyvenperces eredményhirdető műsort a zsűri elnöke, Kárpáti József a következő szavakkal indította útjára: „Nemcsak megtisz­telő, hanem hálás feladat is a zsűri tagjának, elnökének lenni, mert ezúttal egy olyan pályá­zat záróaktusához érkeztünk, amelynek csak nyertesei vannak. Nyertes a Szülőföldünk Szerkesztősége, mivel munkájához sok hasz­nos ötletet és megszívlelendő bírálatot kapott. Nyertesek a pályázók, akik ajándékokban, dí­jakban részesülnek. És nyertes valamennyi hallgatónk, mert a jövőben még érdekesebb, kívánságaikhoz még közelebb álló műsoro­kat hallhatnak.” I. dijat nyertek Természetesen nem volt könnyű a zsűrinek kiválasztani azt a három pályázót, akiket (öt­leteik megvalósítása céljából) egyheti időtar­tamra vendégül látunk Budapesten, a Szülő­földünk Szerkesztőségének költségére (bele­értve utazásukat is). A bíráló bizottság végül is a következő sze­mélyek mellett döntött: Duray Cecília, NSZK, Grünwald — javas­latai igen érdekesek, közülük néhányat, pél­dául az „Emlékezz hazádra magyar!" című, egy­­egy város színes bemutatását indítványozó el­képzelését bizonnyal megvalósítjuk. Révffy László, Anglia, Leicester — ötletei közül több is alkalmas arra, hogy műso­rainkban viszonthallja. A hét eseményeinek összefoglalása vasárnap tálán az általa java­solt címmel: Mi újság otthon?, bennünket is foglalkoztat. Hermann Miklós, Kanada, Montreal — aki egyebek között nyelvünk erejének, frissesé­gének és tisztaságának megőrzését segítendő írta le elképzeléseit. Igaza van, a pesti vicc, és a hazalátogatóknak való program-ajánlás hiányzik műsorainkból. A három első díjasnak ezúton is gratulá­lunk, s kíváncsiak vagyunk, hogy a hazaláto­gatásra melyik időpont a legalkalmasabb szá­mukra. II. díjat azaz 3000 Ft értékű könyv- és hanglemez­csomagot nyertek Weigl Andor, USA, Silver Spring; dr. Nagy Károly, USA, Somerset; Mátyás Rózsa Mária, USA, New York; Herzog Lia, Izrael, Petach Tikva; Seeberg Béla, Brazília, Blumenau; Tasnády T. Álmos, Hollandia, Turnhout; Bog­nár Imre, Franciaország, St. Etienne; Földes Judit, Belgium, Antwerpen; Arnold Margit, USA, Silver Spring; Detáry Mária, Belgium, Antwerpresteenweg. in. díjat azaz 1000 Ft értékű magyar népművészeti alkotást nyertek Szigeti Pál, Franciaország, Párizs; Moldau Júlia, NSZK, Frankfurt/Main; Bankó Erzsé­bet, Anglia, Huddersfield; Handler Ilona, NSZK, Neckarsulm; Varga László, Spanyol­­ország, Gran Canaria; Nagy István, Svédor­szág, Alvesta; Hajagos József, Anglia. Brigh­ton; Földi József, Svédország, Eskilstuna; Ke­mény Pál, Dánia, Koppenhága; Jamrik Mária, NSZK, Markgröningen; Sermann János, NSZK, Nürtingen; Boross Kálmán, Svédor­szág, Malmö; Léber Imre, Ausztrália, Mel­bourne; Katkics István, USA, Cartevet: Szé­kely Péter, Franciaország, Marcoussis; Gyeb­­nár István, Brazília, Porto Alegre; Zimonyi Wendel, USA, Somerset; Pál Katinka, Auszt­rália, Melbourne; Leonardo Ottó, USA, Co­lumbus; Fekete Miklósné, Franciaország, Pá­rizs. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom