Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-12-22 / 26. szám

,«?»» ‘juwjf# Ridolfo Ghirlandaio: Pásztorok imádása (1510) Fiesole—Budapest—Predella Mestere: Királyok imádása (XIV. század második fele) Bernardo Daddi követője: Királyc Ilit. CSERHÁTI JÓZSEF pécsi püspök, a Püspöki Kar Titkára AZ EGYETEMES EMBERI CSATÁD - ÉS MAGYAR CSALÁDJAINK KARÁCSONY FÉNYÉBEN Vannak varázslatos tájak, varázslatos haj­nalok és időszakok. Ezekkel való talál­kozásunk mindig sajátságosán egyedi és a magunké: valami leírhatatlan közvetlenséget és meleget érzünk, egyszerre otthon vagyunk, mintha mindig itt éltünk volna, mintha vala­minek sohasem lett volna kezdete és nem len­ne elmúlása. Vannak azutan varázslatos sza­vak is. Sajnos, ezekből nincsen sok, vagy nin­csen elég! Legalábbis olyan, amely egyformán visszhangozna a lelkűnkben. Ezek azok a sza­vak, amelyek még csak véletlenül sem lehet­nek kétértelműek. Nincsen mellékízük, ben­nük és velük még semmi sincsen elrontva, vonzó a mondanivalójuk, mindig olyat érez­tetnek velünk, amit nem lehet elhagyni vagy pótolni és aminek elvesztése vagy elrontása kifosztottá és szomorúvá tesz bennünket. Ilyen igazi varázslatos szavak például: az édesanya, a gyermek, a család. A karácsony éji eseménysorozat még egy következőre is rámutat és ez a nép. Mivel angyalokkal nem találkozunk a mindennapi életünkben, akika karácsonyi éjszakába a fényt hozták, ezért vessünk néhány elmélyülést kereső pillantást a többi bethlehemi szereplőre. A békét az angyalok hirdették ugyan meg a bethlehemi tájak felett, de a békét a többiek, a jóakaratú emberek hordozták. S így van ez mindig: a békét egyének teremtik meg és hordozzák, de a közösség, a sokak élvezik és jelentik ki valóságát. A bethlehemi éjszaká­ban ott álltak vagy térdeltek azok, akik a föl­di békének örök kiinduló forrásai és ezek az anya, a gyermek és a nép, amely utóbbi ak­kor a pásztorok egyszerűségében jelent meg a bethlehemi barlangban. Ha az idei karácsonynak van aktuális mon­danivalója, akkor e bevezető sorok után azt úgy merném megfogalmazni, hogy ez a család gondolata. A karácsonyi liturgia csengő, dia­dalmas hangon szünet nélkül ezt énekli: Puer natus est nobis, — gyermek született nekünk! A gyermek a családban van. Két emberi lényt köt egybe és mint harmadik mindig jelenti a múlt mellett a jelent és a jövőt. A bethlehemi szereplőket a gyermek, illetve a család gon­dolata fogja össze. Krisztus emberi családba született bele és ezért a család valósága a gyermekkel mint központtal a karácsony ün­nepének nagy emberi gondolata. A XX. század társadalmi alakulása és fej­lődése eddig nem sejtett lépésekben halad a nagy emberi közösség egysége, s mondhatjuk eggvénövése és összefogása felé. Társadalom­bölcselők megállapítása szerint a technizált civilizáció megteremtette mindazokat a felté­teleket, amelyek az egyetlen emberi család kialakulását elősegítik és előbb-utóbb e meg­valósulás minden akadályát elhárítják. Köz­helynek hangzana, ha az ismert okozókat fel­sorolnám, amelyek mindenki előtt kézenfek­vők. Hogy egyetlen család akar lenni az em­beriség, annak jelei a család valóságában és képletében szereplő tényezők: a család tagjai­nak egyenlősége, azonos családi vagy emberi méltósága és a családi otthon meghitt dialó­gusa és összefogása a család közös ügyéért, a boldogságért. Ma azt szokták mondani, hogy az egész emberiséget hatalmas békevágy hat­ja át. El akarom fogadni és el akarom hinni, hogy ez így van. A kifejezés azonban még mindig valami negatív árnyalatot rejt magá­ban: nem akarunk háborút, félünk a háború szörnyűségétől és következményeitől! Néze­tem szerint az emberiséget még mélyebben hatalmas egységvágy járja át, az emberiség egyetlen család szeretne lenni. Ez az a pozi­tívum, amely ma szerte a világon mindig jobban tudatossá válik, főleg azoknál a száz­millióknál, akik még mindig a nagy emberi család páriái és kitaszítottjai, akiknek az fáj, hogy sohasem lehet terített asztaluk és csak a szegény Lázár morzsái jutnak nekik. De mint pozitívum jelentkezik ez azoknál is, akik va­lami csodálatos, a történelem objektív szelle­métől adott belső felvilágosodással látják a jövő útjának már kitörölhetetlen vonásait és az igaz emberi felelősség felszólításától vagy vádjától megragadva mint váteszek, mint új szellem hordozói, mint hídverők és új élet megálmodói és tervezői belevetik magukat ezért a jövő emberiségért. A nagy emberi család és a mi magyar csa­ládjaink a karácsony fényében! A család gon­dolatával kell mindig összefűznünk az ittho­niakat és a távollevőket. A magyar család megszilárdítása, felemelése, megnövesztése és igazi családi lelkülettel való telítése úgy gon­dolom itthon és kint is az aktuális nagy em­beri feladat. Itthon az utóbbi években egy­másután köszönthettük azokat a kormány­rendelkezéseket, amelyek a család, a szülő anya, a több gyermek érdekében komoly és mélyreható intézkedésekkel előrelátó cselek­vésbe fogtak. Hogy erre szükség volt és hogy az intézkedések már nagyon várattak maguk­ra, többször elhangzott egyháziak ajkáról is. Mint e lapban is olvasható az arra illetékesek mind hathatósabb közbelépésekkel szorgal­mazzák a többgyermekes család eszméjét. Külföldi magyarjainkról mindig azt hall­juk, hogy a családi szentély megteremtése és őrzése egyik legszebb vonásuk. Ez nagyon dicséretes és elismerésre méltó törekvés, mert e mögött a magyarsághoz való tartozás iránti lekötelezettség és a nép egésze iránt érzett nép- és hazaszeretet hullámzik. Még ott is, ahol e kimondottan magyar családi érzés mö­gött pusztán biológiai vagy lélektani szük­ségszerűség állana, biztosra kell vennünk, hogy ott is egy magyar család szíve dobog. A népek tengerében a kis magyar nép számszerű­ségében kis helyet foglal el, de annál nagyobb emberi és szellemi kvalitásokkal veszi ki ré­szét a nagy emberi család építésében. Külföl­di útjaim alkalmával sokszor tapasztaltam, mennyire büszkék magyar testvéreink egy­­egy magyar tudós, feltaláló, író alkotására, mert ebben mintha a saját részesedésüket is éreznék. A magyar tudós magyar neve az ő nevének is hangsúlyt ad. Ezt láttam a magyar sportteljesítmények értékelésében is: ha kül­földi magyarjaink és az itthoniak között ver­seny döntené el, ki ismeri visszamenőleg is a magyar sportkiválóságok nevét és egyéb ada­tait, a verseny legjobbjai között nem egy kül­földi testvérünk lenne. Mint a Magyarok Világszövetsége elnöksé­gi tagja örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi időkben mindig több magyar látogat haza, egyre szorosabb kapcsolatok alakulnak ki az itthoniak és a kintiek között. Űj jelen­ség és nem kis horderejű, hogy egyre több benti és külföldi család talál egymásra, köt bensőséges „rokoni” barátságot. El tudom képzelni, hogy néhány év múlva az egyszerű látogatás, a honfiúi kapcsolat keretei mégin­­kább bővülnek és mélyülnek és egyre inkább e kapcsolatok családi és testvéri együttmű­ködéssé válnak, olyan sajátosan magyar te­vékenységgé, amely az itthoniaknak és kint­­levőknek kölcsönösen mindig több segítséget, felemelkedést és előbbrejutást kíván nyújta­ni. így egyúttal a nagy emberi családnak, amelyben honfitársaink el vannak szórva, nemcsak egyszerűen segítői, hanem sok meleg színfolttal való kiegészítői és gazdagítói. Akikkel főleg a két utolsó évben mint haza­­látogatókkal találkoztam, megelégedettségü­ket fejezték ki az itthoni állapotok és ered­mények felett és mindig akadtak olyanok, akik egész konkrét együtt-tevékenységet, együttcselekvést hangsúlyoztak kereskedelmi, 4 Aranyosmaróti Mester: Királyok imádása (XV. század közepe) Gérard David: Pásztorok imádása (XV. század vége) pMwapf, kulturális téren egyaránt. A magam részéről e tényben örvendetes fejlődést látok, amely a nagy emberi család javát is szolgálja. Karácsony mondanivalója nem idill, nem költészet, hanem kétszeresen is a mai való­ságba vágó üzenet: a szeretet produktuma a Franz Anton Maulbertsch: Pás

Next

/
Oldalképek
Tartalom