Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-02-03 / 3. szám

ttloujfyaJ- /rtéfrt jj VIII. „cA nemzetmindenejz” i| Szokatlan jelenség, hogy valaki, akinek nevéhez annyira „száraz” emlék fűződik, mint az első ta­karékpénztár megalapítása, a szépirodalomban is újat hozzon. Fáy Andrásról van szó, aki amellett, hogy gazdasági és társadalmi reformokon dolgo­zott, az irodalomban is reformernek számít: ő az első magyar társadalmi regénynek, A Bélteky­­ház- nak az írója. Sokoldalú szerző, friss hangú állatmesékben mondja el véleményét a világról, Kisfaludy Károllyal egy időben írja novelláit, o Két Báthori címen történelmi szomorújátékot és egy sor tanulmányt alkot, többek között a színé­szetről. Fáy András a Zemplén megyei Kohányban szü­letett, 1786-ban. Tanulmányai befejeztével birto­kukon gazdálkodik, kertészkedik. Családja, hogy „megmentse” egy szegény árvalánynak ígért há­zasságtól, „lánynéző körútra” küldi. (A leányt közben férjhez erőltették.) Két vármegye lányos házait látogatja végig, s közben tudatosan figyeli a jellegzetes nemesi udvarházakban folyó életet, a családok magatartását, és tapasztalatait majd írásaiban hasznosítja. Később, szolgabírói mun­kája közben ugyancsak tudatosan gyűjti megfi­gyeléseit a közigazgatásról, az igazságszolgálta­tásról. 1822 után lemond hivatali tisztségéről, s halá­láig Pesten lakik, birtokai jövedelméből él. Közel kerül az Auróra csoportjához, vele együtt mun­kálkodik az irodalom és a közélet korszerűsíté­séért. Volt színházigazgató és országgyűlési követ, egyesületek egész sorát alapította (1840-ben a már említett Hazai Első Takarékpénztárt.) Szinte minden foglalkoztatta — a műpártolástól a folt­tisztításig —, legalább egy-egy tanulmányban vagy cikkben fejtegetve közölnivalóját. Az 1848— 49-es forradalomban és szabadságharcban idős kora miatt nem vett részt, utána a közélettől tel­jesen visszavonult, csak az irodalomnak élt. Első művét, az 1807-ben megjelent Bokrétát Kazinczy Ferencnek ajánlja, aki meleg hangú le­vélben válaszol, és tanácsokat is ad további iro­dalmi tevékenységéhez. A könyv (mesék és afo­rizmák) igen sikeres; egymás után több kiadást ér el, majd gyorsan követik újabb kötetek. Ka­zinczy barátai, Kölcsey Ferenc és Szemere dicsé­rik, Széchenyi István pedig, akinek a reformjait segítette így nyilatkozott róla: „A honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszá­­nást Fáy András meséi ébresztették föl bennem!” Regénye, A Bélteky-ház irodalomtörténeti ér­ték. Jelentősége, hogy első a műfajban, de ma már nem nagyon élvezhető. Alakjai csak sóhaj­toznak a társadalmi változásokért, szinte szócsö­vei az író oktató szándékának, olyannyira, hogy maga a történet érdektelenné is válik. A nemesi udvarházak életét azonban szinte történelmi pon­tossággal örökíti meg. De amíg regényét kifakítja a didaktikus célzat, nyílt tanítómeséi valóságos apró remekművek. Könnyedén, csevegve mondja el őket, hangjuk nem kioktató, nem moralizáló, valamennyit ked­ves humor lengi be. Közülük mutatunk be né­hányat. cA kan dúl Karmoltan jőve le a padlásról a macska. „Hol jártál?" — kérdi szánva tőle gazdája. „Kedves fele­ségemmel mulatoztam” — felel nyájas simulásokkal a kandúr. „S hol kaptad ezen szörnyű karmo­­lásokat?” „Tőle, a telkemtől, s örül a szívem forró szerelme ezen bizonyos jeleinek.” A gazda csodálkozott: mert még — nőtlen volt. cA /így. él n sztuujoy „Énekes vagy-e te, vagy poéta?" — kérdi a légy a szúnyogot. „Mit kérded? — felel emez — nem árulja-e el soványságom eléggé poétaságomat, midőn az énekesek gazdagon fizettetnek." cA mafómeMipMt Egy majomcsoport égő tűzrakásra talált, melyet emberek hagytak az erdőben; örvendezve tombolt körülötte; de rá rakni s azt új fával éleszteni elfelejtette. Mi lett belőle? Pislogott egy darabig a szeretett tűz, de lassanként elaludt, búsan sompolyogtak el helyéről a gyáva majmok. Hazámfiai! Nem így vagyunk-e mi eleink dicsőségével? Lángol az orcánk, annak emlegetésein, . dobog szívünk Zrínyi nevére, s tapsolunk a játékszínen a magyar dicséretének, de — fát aligha keve­set nem rakunk a tűzre. cA luwfak gyűltit A varjak gyűlést tartottak. „No mit végeztetek?" kérdé egy visszatérőt a szarka. „Azt, hogy a jövő gyűlésen fogunk végezni." A magyar próza egy későbbi mestere, Mikszáth Kálmán így emlékezett Fáy Andrásra: „Ha Szé­chenyi nincs, őt illeti a legnagyobb magyar titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének — így azonban maradt végig a nemzet mindenese." Fáy András A Bélteky-ház címlapja Petőfit köszöntik a bélyegek „Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója” elnevezésű, három cím­letből álló bélyegsorozatot adott ki a magyar posta. Az 1 forintos, Más­­vörös színű bélyeg azt a jelenetet áb­rázolja, amikor Petőfi a Nemzeti dalt a Pilvax kávéházban elszavalja. A 2 forintos, kékes-lila színű bélyeget Petőfi portréja díszíti aláírásával, míg a 3 forintos kékes-zöld színű bé­lyeg nagy költőnket csatajelenet köz­ben mutatja be. Az első bélyeget Gál Ferenc grafikusművész tervezte és Füle Mihály metszette, a másodikat Nagy Zoltán grafikusművész tervezte és metszette, míg a harmadikat-és* mét Gál Ferenc tervezte és a met­szés is az ő munkája. Az „Evfordulók-események 1973" elnevezésű bélyegsorozat első érté­ke, a postai irányítószám bevezeté­séről megemlékező 1 forintos bélyeg, Bokros Ferenc grafikusművész terve­zése. A bélyegkép Magyarország 9 gócterületét mutatja be és a postára utaló jelképet, egy levélen álló stili­zált hollót. (%M (f evíit»l i«é«Ce$ -ITTHON LÁT OQ AT ÓBAN A BÉKEFF Y-TURAY HÁZASPÁRNÁL Ülünk, a többszázéves, boltíves, Tárnok utcai ház első emeleti laká­sában, a tizenöt évvel ezelőtt Buda­pestről kiszállított s most újra vissza­hozott faragott székek, komódok, süp­­pedős fotelek meleg hangulatában, közel a Halászbástyához, a Mátyás templomhoz és a Ruszwurm cukrász­dához, ifjú és felnőttkori emlékek­hez amelyekből — jelen lett, min­dennapos élmény. A három év előtti, müncheni találkozást emlegetjük. Akkor, Békeffy István és Turay Ida mosolya, úgy éreztem erőltetett volt, jókedvük sem volt őszinte. Pedig csu­pa sikerről számolhattak be, ameri­kai turnéra készültek, ottlétemkor is, mindegyre szólt a telefon, filmstúdi­ókból, tévéből keresték Békeffyt, a népszerű filmforgatókönyv írót. Ak­kor terveikről kérdezgettem, s Turay Ida, a hajdani „Janika”, a még min­dig humoros kedves bájú, komolyan felelt: — A legfőbb: hazamenni. Végleg haza. Hát most itt vannak, 1972 októbe­rében hazaértek. A müncheni feszült­ségnek, idegességnek nyoma sincs, nevetve mesélik már pesti kalandjai­kat a szerelőkkel, a festőkkel. S gon­dolom, senki úgy nem örült a csőre­pedésnek a lakásában, mint Békeffy­­ék. Mert ilyen bajokról annyit hallot­tak, hogy most érezték igazán; itt­hon vannak, pestiek ők is. Békeffy mutatja az útlevelét, az újat, ezt már mint magyar állampolgár kapta. Ép­pen csomagolt, amikor meglátogat­tam őket, folyó ügyeit, legújabb szín­darabjának a „Zia néninek” bemu­tatóját intézni készült Münchenbe, egy hétre. . Hogyan, mikor és miért határozták el a hazatelepülésüket, ezt a kérdést alig kezdem, hárman vágnak közbe. (Ugyanis Jenei Imre, az évtizedes ba­rát és társszerző is velük jött haza.) Tulajdonképpen, attól kezdve, hogy kimentek, egy világsikert ígérő mun­ka mámorában — erre gondoltak. Egy percig sem hitték, nem is akar­ták véglegesnek a kint tartózkodást. — Egy sürgönnyel kezdődött, 1956- ban A sürgöny Spanyolországból ér­kezett, Vajda László filmrendezőtől — meséli Békeffy. — Hogy jöjjek azonnal, spanyol—olasz koprodukció­ban filmet akar forgatni egy témá­ból. A témát, Jenei barátommal, hosszú fejtörések után egy napsuga­ras délután, a Gellért teraszán talál­tuk ki — Bozziról. Dr. Bozzit, egy Amerikában élő uzsorás ügyvéd boj­tárját kutyává változtatja egy öreg­­aszony átka. Ennek a Bozzinak ugyanis az volt a dolga, hogy kutya­ugatást utánozva riassza el a becsön­gető szegényeket. Az átok szerint csak akkor nyerheti vissza ember­formáját, ha valaki szeretetből meg­csókolja ... A film elkészült, Peter Ustinov, világhírű színész alakította a főszerepet, s már a velencei film­­fesztiválon díjjal tüntették ki. „Egy angyal szállt el Brooklyn felett’ cím­mel bejárta a világot, a legkülönbö­zőbb díjakat kaptam érte, könyvalak­ban is megjelent, s engem elhalmoz­tak megrendelésekkel. Hát ezért ma­radtunk kint. De mindig ideiglenesen, mindig csak még azt megírni... Mindig csak egy kis szünetre várva, hogy elrendeződjenek a dolgok s le­gyen időm a hazautazást előkészíte­ni... — De, persze, közben folyton jöt­tünk látogatóba, remekül nyaraltunk Tihanyban, gyönyörű tavaszokat él­veztünk Pesten, kiadós, csak itthon ízlelhető dumákkal... Ne is kérdez­ze, mit szólok ahhoz, amit itt talál­tunk? Semmit! Mindent ismertünk, mindenről tudtunk, a pesti vicceket már Münchenben gyűjtöttük, s már ott tudtuk, hogy a belvárosban nincs parkolóhely. A kint töltött évek alatt Békeffy, a kitűnő német színésznek, Heinz Rühmannak írta többnyire a szere­peket, a Marcel Aymé regényéből készült filmet, a Faljárót nálunk is bemutatták. Fekete báránv, Fiatalko­rúak bírája, megannyi sikeres film, mindet a nyugat-német tévében többször is, sugározták. Nemrégen Svájcban írt svájci filmet, Dürren­matt témájából: Az árnyak egyre hosszabbak... Tapasztalatból tudja Békeffy: a pesti közönségnél sikert elérni na­gyon nehéz. S főleg neki, aki saját műveivel emelte magasra a saját mércéjét' Hiszen a Beszterce ostro­ma, az Erkel, a Déryné, a Mágnás Miska, a Mese a tizenkét találatról s más, itthon nagy sikert aratott mű­vek szerzője csak legalább ilyen, vagy még jobb alkotással jelentkezhet. így hát alaposan nekigyűrkőzik ... Az el­ső próba a múlt év végén volt: Keleti Márton rendezésében került képer­nyőre a budapesti tévében a Bob her­ceg, a forgatókönyvet Békeffy írta. Nagy siker. Turay Ida pedig.. Bol­dog, hogy Frau Békeffyből itthon új­ra „a Turay” lett. Sárdy János és Turay Ida a Janika című (ilmben A hazug című film forgatása közben. Vajda László rendező magyarázza a Jelenetet Turay Idának Turay Ida és Jávor Pál az egykori Művész Színház­ban bemutatott Makrancos hölgyben. A képen Jávor dedlkációja Pesti napsütésben, Békeffy és Turay Pongrácz Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom