Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-11-10 / 23. szám

MUUSíM HUfZáMK A magyar lovas katona a honfoglaláskor tűnik fel törté­nelmünkben, s az első világháború után tűnik el belőle. A magyar lovasról az első hiteles feljegyzés Bölcs Leó bizánci császártól származik, aki a IX. században leírta, hogy a ma­gyarok különleges módon harcolnak jól szervezett, nem nagy számú, de keményen fegyelmezett, ellenállhatatlanul előzúdúló lovas egységeikkel. Ezeket a lovasokat már a XV. század elejéin huszár néven említik az okiratok. A huszárt minden időben nagyon megválogatták. Lóra termett, könnyű testű, mozgékony, ügyes fiatal férfiak voltak, akik a gyors járású, pusztán nőtt magyar lovak hátán, magas kápájú nyeregben — melynek vázáit fából faragták — úgy mozog­tak, mintha körforgó széken ülnének. Ez a nyereg, melyet Angliában Hákócz i - n y er égnék hívtak, megkímélte a ló há­tát, a ló napokig bírta a lovasát egyfolytában. A magyar hu­szár összenőtt lovával. Mindig elővéddel s oldalvéddel biztosították a huszárok derékhadát, nagy gondot fordítottak a felderítésre. Villám­gyors rajtaütésüktől, hajlott pengéjű szablyáiktöl rettegtek a nyeregbe merevült, nehezen mozgó, súlyos páncélzatban lépdelő nyugati lovasok. Árpád-házi királyaink idejében a szablyát felváltotta a kard, az eredeti bőrzekét a vért, ám a haditörvény változatlan maradt: könnyű lovon könnyen kell mozogni. A honfoglalás után fejedelmeink és királyaink az országhatárok védelmére lovas katonákat állítottak. Szent László király, aki maga is nagyszerű lovas volt, lovascsapa­tokkal védte meg Magyarországot, Nagy Lajos lovassere­gekkel győzve jutott el királyságának három tenger part­vonalához, Hunyadi János ilyen népi lovashaddal taszította vissza a törököt Közép-Európából egy századra. Mátyás lo­vasaival kerítette hatalmába ,.Becsnek büszke várát”, s más országokat. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér ezekkel verte meg a törököket. Erdély nagy fejedelmei velük győzve véd­ték meg Magyarország számára a vallásszabadságot. Huszárbravúrak? Könyveket írtak erről. A schmalfcaldeni háborúban, 1547-ben, Nyári Ferenc kapitány huszárjai futa­­mították meg a szász király seregét, egy közhuszár, Lukács Józsefnek hívták, párviadalban megsebesítette és foglyul ej­tette János Frigyes szász királyt. Olyan ez, mint Háry János Napóleon-története. Budavár 1686-os visszahódításában Ber­csényi Miklós, Bottyán János és Petneházy Dávid kapitányok huszáregységei tüntették ki magukat. Vitézkedésük láttán döntötte el Budán Max Emanuel bajor választófejedelem, az egyesített seregek egyik vezére, hogy bajor huszárezredet állít fel. Huszárok formálták Mária Terézia győzelmévé a csehországi Kolin melletti nagy csatát. A XVÍII-ik század katonai bravúrja. Hadik András és huszárregimenitje nagy kalandja: 1757-ben Nagy Frigyes porosz király háta mögé kerülnek, elnyargalnak Berlinig, megsarcolják a porosz fő­várost, s kisiklanak a király átkaroló hadműveleteiből. „Szép magyar leventék” voltak, „aranyos vitézek”, ahogy Arany János Ír róluk a Toldiban, „csillagokat rúgó szilaj paripák” Jovasai, ahogy Petőfi kerekíti történetüket a János vitézben. Kodály operája, a Háry János, mesekeretbe emelt huszárdicsőítés. Elterjedt a huszárság az egész világon. Mindenütt állítot­tak fel huszárezredeket. Amerika polgárháborújában, mint ismeretes, Kovács Mihály ezredes ugyancsak huszárokkal vívott meg győztes ütközeteket, Bercsényi Miklós fia Fran­ciaország huszármarsallja lett. Az első világháborúban azon­ban már korszerűtlenné vált a huszár. A huszárság történe­téről, minderről, egy kitűnő képeskönyv értesít, Nagyrévé Neppel György műve (Corvina Könyvkiadó), amely a hon­foglalástól korunkig kíséri a magyar huszár históriáját, kor­beli képekkel, hiteles ábrázolással. Szalatnai Rezső Huszár lovon Magyar testőrhuszár KÉPERNYŐ Viccet kitalálni nehéz do­log — aki próbálta, tudja. Karikatúrát rajzolni még ■ nehezebb, hiszen rajzolni is ■■HHI ÜT Élet és televízió tudni kell hozzá. Jó karika­túrát készíteni pedig a világ egyik legnehezebb dolga, mivel, amit a közvélemény karikatúrának vél, azok túl­nyomó többsége csak illuszt­rált vicc. amelyben a humort a szöveg, az aláírás hordoz­za, s a rajz csak magyarázó ráadás. A jó. a valódi kari­katúra nem, vagy csak alig­­alig támaszkodik szövegre: a rajz maga hordozza, a ko­mikus vagy groteszk monda­nivalót. E kis műfajelméletet lehe­tetlen mellőzni, ha a magyar karikatúraművészet egy leg­jelesebb alkotójáról esik szó: Kaján Tibor, mondhatni, vegytisztán képviseli az iga­zi karikatúrát, amely nem szorul eligazításra, mert a rajz mindent elmond — nem az olvasónak, hanem a néző ­nek. Sőt, Kaján esetében a „mindent elmond” sem fedi pontosan művészete lénye­gét; ő ugyanis sosem marad meg egy képi ötletnél, fur­csa ideánál, amely derűt vagy elképedést vált ki. Ka­ján társadalmi művész, aki hihetetlenül érzékenyen rea­gál korunk, világunk tartós jelenségeire. Nagyon ritkán rajzol meg egy napihirt, szenzációt, alkalmi ese­ményt; annál gyakrabban olyan témákat, mint a kör­nyezeti ártalmak, a társadal­mi manipuláció vagy egy­­egy szellemi, művészeti irányzat. Adott témája sze­rint, a jelenségek fonákját, a bennük rejtőző abszurdot vagy éppen veszélyest rajzol­ja meg kevés vonalú, nagyon tiszta, áttekinthető képein. Különös erény ez akkor, amikor a karikatúrába is be­tört a grafikában általában tért hódító szecesszió. Kaján karikatúráin a nézőnek nem azt kell kitalálnia, hogy mit is ábrázol a kép. s így a gyors ..tárgyfelismeréssel” még in­kább meghökkenti a rajz ab­szurditása mögött kikacsintó, nyelvet öltő gondolat igaz­sága. Mint a Tükör című képes folyóirat munkatársa, Kaján Tibor népszerű sorozatban kommentálja hétről hétre a televízió műsorát; némely rajza a vélemény telitalála­tában vetekszik egy három­hasábos kritikával. A televí­zió korunk egyik jellemző, nagy társadalmi haióerejű infi ODD oriDÍ jelensége, érthető tehát, hogy Kaján sajátos figyelmét felkeltette. S mivel tartós megfigyelései vannak a tele­vízióról is, amelyek nem múl­nak el a heti műsor aktuali­tásával együtt, sorozatának, a Kaján képernyőnek, legsi­kerültebb rajzait bátran gyűjthette kötetbe is: nem vicceket mond a televízióról, hanem groteszk, találó jel­lemképet rajzol. Mivel pedig televíziót im­már szerte a világon néznek, bízhatunk abban, hogy olva­sóink számára sem ismeret­lenek azok a dolgok, ame­lyek, a Kaján — kell-e e néi kettős értelmét magyarázni? — képernyő oldalain szere­pelnek. Ezért nyújtunk át belőlük itt néhányat, szere­tettel. Kívánjuk, mulassanak jól. B. P. U| rmb«xolfiii| 5r;. Iái a a V A távolba látás fejlődés« ■w—iii—ii—mi am inni ífiM Wí\'C ÍU$Z?;:.X? ■ -Magyar Talevlrló ■hbh

Next

/
Oldalképek
Tartalom