Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-11-10 / 23. szám
JCaaiutk Ivínjoexvi A morníngvílle-i töltedologda „Kossuth azon 96 000 dollárt, mely kőrútjában- ötvennél több nagyobb beszédének eredménye volt, nem tekintette a magáénak; egy részét az emigráció felsegélésére fordította, a legnagyobb részét katonai környezete tanácsára fegyver és felszerelés vásárlásába fektette, csak legkisebb részét, alig 20 százalékát tartotta meg magának, pedig az amerikaiak sokkal jobban szerették volna, ha a maga és családja jövőjét biztosítja, mintha politikai izgatásokra fordítja azt...” — írja visszaemlékezéseiben Pulszky Ferenc, aki elkísérte amerikai kőrútjára Kossuthot. Ennek a körútnak az emléke ma is él; valóban jelentős és emlékezetes esemény volt, a beszámolók jogosan méltatják: a köztársasági érzelmű amerikai polgárok tízezrei tiltakoztak az európai abszolutizmus népelnyomó uralma ellen. Közvetlen gyakorlati célját azonban Kossuth nem érte el; nem sikerült meggyőznie az akkor még szigorúan elszigetelődési és benemavatkozási politikát hirdető szenátust arról, hogy kötelessége és érdeke lenne tevékenyen segíteni a magyarságot. Ügyszintén csalódott gyűjtőmunkája eredményében is. Mindössze szűk százezer dollárt sikerült összegyűjtenie, s ennek felhasználása körül is sok támadás érte. Védekezve a rágalmak ellen, a magyar ügyre gyűjtött pénzekről pontos elszámolást készíttetett, amelyet Pulszkyval, és pénztárosával, Hajnik Pállal Washingtonba is elküldött, kérve nyilvánosságra hozatalát. Dániel Webster külügyminiszter nyilatkozatban igazolta az elszámolást, de közreadását bel- és külpolitikai érdekekre hivatkozva, érthetően, megtagadta. László Károly, Kossuth kíséretének egyik tagja naplójában úgyszintén megerősíti Pulszky állítását: „Kossuth azon 90—100 000 dollárból, melyeit itt összegyűjtött, alig vitt egy dollárt is át a tengeren — írja. — Elköltötte ő azt ezen országban hadiszerek vásárlására és csináltatására .. Körülbelül 36 000 dollárt fektetett Kossuth fegyverekbe, Amerikában. Már a szabadságharc alatt kapcsolatba került egy amerikai nagyvállalkozóval, bizonyos George Loio-val, aki fegyvereket és hajókat akart eladni a magyar kormánynak; az üzlet megkötésére azonban már nem maradt idő. Law, az Amerikát járó Kossuthnak másodszorra is megkísérelt 40 000 elavult, elöltöltős gyalogsági fegyvert, darabját két dollárért a nyakába sózni, melyeket az Unió hadiszertárából selejteztek ki. Szerencsére a szükséges 80 000 dollárnak még híre-hamva sem volt, s így ez az üzlet sem jött létre. Később ugyan vásárolt néhány ezer puskát, katonai tanácsadói javaslatára azonban belátta, hogy szűkös pénzükkel okosabban gazdálkodhatnak, ha vásárlás helyett saját, magyar kezelésben lévő fegyver- és felszerelés gyártó üzemeket létesítenek Amerikában. Asbóth Sándor alezredest, a későbbi tábornokot és az Unió majdani argentínai nagykövetét, bízta meg egy puskaport, töltényt, és kartácsot gyártó üzem megszervezésével. Műhelyüket New York közelében, Morningville-ben állították fel. Az üzem vezetője Waagner Gusztáv őrnagy lett. Ugyancsak Asbóth tárgyalt Dembinski Tivadar gróf lengyel emigránssal, hogy a Hoboken melletti Weawertownban levő farmját egy szíjgyártó üzem céljaira kibérelje. Ennek Csomortány Lajos őrnagy, majd később Vaigly Vilmos százados lett a vezetője és tíz tisztnek és altisztnek adott munkát. Fennmaradt e weawertowni szíjgyártó üzem Üzemi Szabályzata, 1852. március 13-áról. Húsz pontjából érdemes néhányat felidézni: „kormányzó Űr, akaratja, hogy ezen dologdában alkalmazott egyének a legszorosabb katonai szabályok alatt legyenek” — mondja ki az első pont. A harmadik: „A munkaidő reggel 7-tői 12 óráig, délután pedig 1 órától egészen 5-ig tartaná; 5 után naponta egy óra katonai oskolázásnak és gyakorlatoknak leend szánva.” A tizenhetedik: „A napibér 4 shilling, vagyis 50 centre szabatván meg, ebből szállás, tápla, mosás, fűtés és világítás fejében az illető vállalkozónak naponta 311/4 cent... fog kifizettetni; a többi a munkásnak kézbesítendik.” Mindkét üzem munkához látott, noha a gyártmánytípusokat heves viták alapján választották ki. A tölténytáska, a bajonettartó szíj stb. méretének, elhelyezésének kialakításába Kossuth is beleszólt. A morningville-i üzemben kísérleteket folytattak Mayerhofer János tűzérszázados irányításával annak eldöntésére, hogy az amerikai, vagy a magyar eljárás szerint gyártott kartácsok alkalmasabbak-e a hadviselésre? Mennyi hadianyagot gyártottak, nem tudjuk pontosan, de az Országos Levéltár Kossuth Hagyatékában megtalálható Asbóthnak egy kimutatása 1852. július 12- én, arról a hadianyagról, amely „a brooklyni Atlantic Dock 21. számú raktárában addig letétetett: 1. 375 láda 7500 fegyverek, — 2. egy portativ (hordozható) nyomda minden hozzávalóval 4 ládában, — 3. 10 láda szíjjgyártómunkával és készülékkel, — 4. 9 láda még meg nem vizsgált mindenféle fegyverekkel. — Ezenkívül át fognak vitetni e napokban Morningwille-böl a 130 hordókban elpakkolt 365 220 töltéken kívül a tölte dologdát illető kellékek és szerek." A fegyverek gyártása és raktározása sok gondot okozott, el is kellett egy részüket zálogosítani és állami raktárba szállítani, mint erről Asbóthnak Kossuthoz intézett július 16-i levele tudósít: „A 6000 fegyver Battelle és Rennwicknél van elzálogosítva és a 6000 dolláron kívül a raktár, kamat és assecuratio fejében Battellenek még 200 dollárt kell fizetnünk”. Mire kellettek a fegyverek? — tűnődik a mai olvasó, a történelem ismeretében. De akkor Kossuth még erősen hitt egy hamarosan kitörő újabb európai forradalmi hullámban; e hitében csak részben ingatta meg III. Napoleon államcsínye és az abszolutizmus megszi: lárdulása földrészünkön. Messzire vezetne, ha elemezni kezdenénk, mi táplálta mégis reményeit. Elég az hozzá, hogy nemcsak remélte a szabadságharc hamaros kiújulását, de készült is reá; a többi között fegyvervásárlással és gyártással. A fentiekre elköltött, s említett 36 000 dolláron felül 29 000 dollárt költött ebben az időben a felszabadító háború előkészületeire Erdélyben. Törökországban és Málta szigetén. Mint tudjuk, e sokoldalú szervezkedésnek eredménye nem lett. Mi történt a fegyverekkel? — erről nincs pontos tudósításunk. A két üzem valószínűleg még évekig dolgozott, mert van némi adatunk arról, hogy az évtized végén, amikor kitört a francia—olasz—osztrák háború és Olaszországban megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság, Kossuth jelentést kért Asbóthtól a fegyverekről, s ő jelentős készletekről adott számot. Felhasználásukról azonban kevés forrás beszél. Állítólag került belőlük arra a kétes vállalkozásra is. amelyben egy Lopez nevű tábornok kísérelte meg amerikai ösztönzésre Kubát elvenni a spanyoloktól, de rajtavesztett, s vele a vállalkozással tartó számos szerencsétlen magyar emigráns is. Más részüket szinte bizonyosan felhasználták az amerikai polgárháborúban. S lehet, valami ott maradt kiváltatlanul zálogban is. Ha volt egyáltalán haszna a vállalkozásnak, az annyi, hogy kenyeret adott valameddig néhány menekült honvédnak, honvédtisztnek. B. P. Helyreállított Ipari műemlék, egy mészégető létesített — összesen 250 kilométer hosszúságban —, erdei pihenőhelyeket alakított ki — több mint másfél ezer rönkfapad és asztal elhelyezésével —, tisztásokból játszótereket formált, kilátótornyokat emelt, esőházikókat épített, s különböző sportlétesítményeket, sí és ródlipályákat, erdei tomapályákat helyezett üzembe. A természetes életformáktól mindinkább elszakadó, egyre kevesebbet mozgó városi embernek ezek a tornapályák olyan lazítás!, erőnlétmegőrzési lehetőséget adnak, amelynek egészségügyi haszna nehezen felbecsülhető. A jóléti erdőgazdálkodás azonban jóval többet jelent az üdülési lehetőségek biztosításánál, az erdős táj élményt adó rendezésénél, „bebútorozásánál”, a Pilis hegység egészségügyi és kulturális értékeinek feltárására és közhasznosítására irányuló munkája során a Parkerdőgazdaság feladatai egyre inkább környezetvédelmi jellegűekké válnak. Az eddig megőrzött természeti állapot további fenntartása érdekében fokozatosan megszüntetik az üdülőtájba nem illő kőbányákat, kis tórendszerek kialakításával megrendszabályozzák a vad vízfolyásokat, s ezzel nemcsak a talajlemosódást akadályozzák meg. de növelik a táj esztétikumát is. Nagyon fontos környezetvédelmi feladat a Parkerdő tisztán tartása, a kirándulótömegek után hátramaradó szemét és hulladék rendszeres eltakarítása, az elszennyeződés megakadályozása. Az üdülőerdő rendszeres takarítása nem kis munkát nó a gazdaság dolgozóira, különösen a fővároshoz közelebb eső részeken. A tájvédelmi feladatok elvégzése mellett a Pilisi Parkerdőgazdaság feladatának tekinti, hogy feltárja és a kirándulók részére hozzáférhetővé tegye a történelmi korok maradványait, a Pilis műemlékeit. A Duna mentén római erődök és őrtornyok maradványai, a pilisi rengetegek mélvén pedig Árpádkori kastély- és kolostorromok várnak kibontásra és muzeális bemutatásra. Az autós turisták kirándulási igényeinek kielégítése érdekében a Parkerdőgazdaság külön autóutaknt épít ki, végükön parkolóhellyel, ahol megőrzik a gépkocsikat, míg utasaik felkeresik a közeli kilátópontokat, erdei tisztásokat, forrásokat, barlangokat. A gazdaság szakképzett erdész idegenvezetőket is munkába állított, akik a látnivalókra nemcsak felhívják a figyelmet, de történeti, földrajzi, kőzet-, növény- és állattani felvilágosítással is szolgálnak. A Parkerdőgazdaságban már több mint negyven olyan erdész működik, aki elvégezte az idegenvezetőd tanfolyamot. Az utóbbi években több mint 60 millió forintot fordított az állam a pilisi parkerdő kialakítására. E beruházások révén a Duna-kanyar szép ívében Budapest egyik legvonzóbb üdülőterülete bontakozik ki, amely egyben a fővárost is védi a környezetszennyeződéstől. Dn. Madas László személyében ezt a munkát jutalmazta Európa-díiial a baseli Goethe Alapítvány. „Olyan szakember kapta meg ezt a kitüntetést — mondotta a nemzetközi táivédelmi díj átadásakor gróf Lannert Bernadotte —. aki 30 000 hektáros munkahelyén példamutatóan védi, alakítja a természetet.” A magyar erdészek méltán lehetnek büszkék erre a szép. nagy nemzetközi kitüntetésre. Antalffy Gyula 7 A Baselben székelő Goethe-alapítvány felügyelő bizottságának elnöke, Lannert Bernadotte gróf, a minap adta át a Tájfejlesztés Európa-díját dr. Madas Lászlónak, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatójának. Személyében először kapta meg magyar szakember a természettudós Goethéről elnevezett értékes nemzetközi kitüntetést, amely a legkorszerűbb irányban fejlődő hazai erdészet tájfejlesztő és környezetvédelmi tevékenységének elismerése is egyben. Az erdőgazdálkodásban az utóbbi évtizedek során egyre erőteljesebben jut érvényre egy új szemlélet, amely az erdő szerepét elsősorban nem a fatermelésben látja, hanem a lakosság életkörülményeinek javításában, egészségének védelmében. Az emberi környezetet fenyegető veszélyek növekedésével, az urbanizációs ártalmak sokasodásával fordult a figyelem fokozottabban az erdő felé. A jóléti erdőgazdálkodás, amely a fatermelési funkciót összhangba hozza a társadalompolitikai érvényű szerepkörei, a parkerdőkben valósul meg. Magyarország első • parkerdőgazdaságát 1969- ben hozta létre a kormány a Pilisben, azzal a feladattal. hogy tevékenysége az erdő közjóléti és művelődési ■szerepének kibontakoztatását. a dolgozók pihenésének, üdülésének előmozdítását szolgálja. A főváros körüli zöldövezet túlzsúfoltsága tette szükségessé a Duna-kanyarban — Esztergom és Budapest között — elterülő Pilis hegység jelentős részének parkerdővé alakítását, hogy újabb százezreknek tegye lehetővé a természetközeibe jutást. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 30 000 hektáron működik. Célja az, hogy biztosítsa a dolgozók folyamatosan növekvő szabad idejének hasznos eltöltését, bemutassa a terület természeti és kulturális értékeit, megteremtse az egészséges környezetben való szórakozás, sportolás, pihenés sokoldalú, gazdag lehetőségeit. Ahhoz, hogy egy korábban nyersanyagtermelő célokat szolgáló erdőből közjóléti szerepet betöltő parkerdő legyen. mélyreható átalakításokat kell végrehajtani nagy területen. Az üdülőerdő formálásának sajátos módszerei, szigorú esztétikai követelményei vannak. Ezek alkalmazásával a tájban fel kell tárni mindazt az értéket és lehetőséget, ami a szépség, az emberi öröm, a jó közérzet, a felüdülés, az egészségvédelem forrásává válhat. A parkerdőben az esztétikai követelmények messzemenő figyelembevételével folytatják a gazdálkodást. A feladatok nagyobb részét azok a munkálatok teszik ki, amelyek o táj védelmére, gondozására, hangulatának megőrzésére irányulnak. Hogy élményt adó maradjon az erdő, természetadta szépsége ne csökkenjen, összhangját ne érje sérelem, sőt, ellenkezőleg, fokozódjék Pihenőhely, esőkunyhóval az erdőkép változatossága. Az üdülőerdőben az a feladat vár a művészi érzékkel munkálkodó erdészre, hogy a fák rendszertelen, nem ritkán egyhangú tömegéből esztétikai hatást keltő parkot, ligetet, külsejével és belső tartalmával egyaránt vonzó üdülőtájat formáljon. A parkerdők kialakításának egyik alapvető feltétele az idős állományok védelme, ment az öreg fák együttese nyújtja a legmegragadóbb erdei tájélményt. A Pilis- hegység parkerdő területei elsősorban az idegenforgalmi központok körül — a Duna mentén Szentendre, Leányfalu, Visegrád, Dömös és Esztergom, a hegység belsejében pedig a Dobogókő, a Vöröskő és a Lajos-forrás környékén — helyezkednek el. Ezeket a parkosított erdőrészeket nagyobb kirándulótömegek befogadására és kiszolgálására tették alkalmassá, különböző létesítmények elhelyezésével. Az üdülőerdő használati értéke csak akkor tud kibontakozni. ha a kirándulók könvnyűszerrel megközelíthetik, ha nincs sehol zsúfoltság, ha a pihenésre vágyó ember kényelmesen érezheti magát benne. E célok érdekében a Pilisi Parkerdőgazdaság kényelmesen járható sétautakat Embervédő erdők Budapest körül Európa-díj a magyar tájvédelemért
