Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-11-10 / 23. szám

QlépesvdéspűUtikán k néhány, kérdése

A KIEGYENSÚLYOZATLANSÁG

Vannak emberek, akiknek ingadozik a hőmérséklete, váltakozó közérzete — de nem betegek. Az orvos a lázgörbe láttán azonban többfajta vizsgálatot elvégeztet, és előírja a gyógymódot, hogy a páciens közérzete tartósan jó legyen s a betegséget megelőzze.

Nos, az ingadozó hőmérsékletű ember lázgörbéjéhez hasonlatos a magyar népesedés alakulásáról felrajzolható grafikon. S miként az orvos azt szeretné elérni, hogy a paciens hőmérséklete 36 és 37 fok között megállapodjon, s a görbén a vízszintes vonaltól le- vagy felfelé csak kicsik legyenek az eltérések, akként törekszik népesedéspolitikánk a demográfiai hullámhegyek és völgyek kiegyenlítésére egy megfelelő szinten. Ezt kívánja a nemzet közérzete, egészsége. A kormány legutóbbi népesedéspolitikai határozata is „gyógyítómegelőző” jellegű.

é^tajfikőn él történdmi

A múlt század közepén Magyarországon a félgyarmati állapotok és a késleltetett iparosítás következtében még ezer emberre 40 élveszületés jutott egy évben. (Más kérdés, hogy hányán érték meg a gyermek- és a felnőttkort.) A századforduló előtt azonban már az iparosodással együtt megkezdődött a születési arány csökkenése.

Mintha népességünk egy szelíd lejtőn indulna lefelé, s útközben, az első világháború idején egy mélyedéshez érne, amelybe le kell ereszkednie, hogy a békekötés után kievickéljen belőle, majd ismét folytassa útját a lejtőn. Magyarán: a háború alatt nagyobb volt az élveszületések csökkenése az addiginál, az elhalasztott gyerekek azonban végül mégis megérkeztek. Hasonló játszódott le a második világháború éveiben is. Csak hogy a második világháború előtt már húsz ezrelékes volt a születési arány, a csökkenő irányzat tehát egyfolytában érvényesül. A szelíd lejtőn haladva elérkeztünk odáig, hogy ezer lakosra fele anynyi születés jutott, mint száz esztendővel azelőtt. Nos, a második világégés alatt meg nem születettek megérkeztek a szülők találkozásának örömére 1947 és 1950 között. Azidőtájt 21 ezrelékes volt a születési arány, majd ismét

érvényesült az irányzat, és 1951—52-ben már a megszokott csökkenés mutatkozott. Minthogy annak idején a népességtudomány nem állott erős lábon és a politikában is sok volt a voluntarizmus, a kisebb születési arányt nem egy száz év óta tartó irányzat megvalósulásaként fogták föl, hanem az 1951—52-es évek termékenységét az 1947—50-es évhez hasonlították és a gyerekáldásban bő esztendőket abortusztilalommal kívánták elérni. 1954-ben meg is volt a születési rekord 23 ezrelékes aránnyal.

A csökkenő irányzat azonban az abortusztilalom idején ismét jelentkezett. Csak annyi történt, hogy átkeltünk egy kisebb dombocskán s folytattuk utunkat a lejtőn lefelé, ahol egy tisztást reméltünk, de egy szakadékhoz érkeztünk. A művi vetélések ismételt engedélyezése tudniillik valóságos abortusz-hisztériát váltott ki. Az 1956-os megrázkódtatás hatására pedig számos fiatal, „szülőképes korú” ember hagyta el az országot, több házasság is felbomlott. A szakadék mélyén 1962-ben voltunk, amikor ezer emberre még 13 élveszületés sem jutott. Ezután még három esztendeig tartott az úgynevezett 13 ezrelékes időszak, majd kikecmeregve a szakadékból egy kis emelkedőre érkeztünk: 1968—69-ben elértük a 15 ezrelékes szintet. Magasabbra azonban nem jutottunk.

Omriíünk

Nézzük meg néhány következményét a születések ingadozásának. Ma például a 60 esztendő felé tartók egyes évjárataiban a népesség mintegy a fele az egy-két esztendővel idősebbeknek. Miért? Mert az első világháborúban kevesebb gyerek született. Azokból, akik mégis világra jöttek, toborozták a második világháború katonáit. E korosztályban aratott a legtöbbet a halál: a fronton, a hátországban és a náci lágerekben. A második világháborús gyerekek, akikből amúgysem volt sok, az 1960- as évek elején kerültek szülőképes korba. így az a szakadék, amelybe egy nemzetvesztő politika sodorta az országot a fasizmus idején, a termékenység alakulásában mintegy húsz esztendő múlva ismét felrajzolódott. A kislétszámú korosztályok kevés gyereket hoznak a világra — harmad- és negyedíziglen is —, a

Gyerekek az új zuglói óvodában

népes korosztályok pedig többet. 1954-ben a termékenység csaknem kétszerese volt az 1962. évinek.

Az állandó hullámzás mellett a születésszám csökken, a népesség pedig — ha korösszetételét nézzük — öregedik. 1960 és 1973 között 440 ezerrel csökkent a gyermekkornak és 465 ezerrel növekedett a hatvan éven felüliek száma. Szívből örülünk, hogy meghoszszabbodott az emberi élet s egyre többet teszünk a békés, boldog öregségért. Egyidejűleg azt is szeretnénk azonban elérni, hogy mind több egészséges gyerek jöjjön a világra, akit egyre kedvezőbb családi és társadalmi körülmények között fogadhatunk. Az élveszületés mai szintje tudniillik nem biztosítja a népesség utánpótlását. A természetes szaporodás: a születések és a halálozások egybevetésének az eredménye. Minthogy a népesség tovább öregszik, a halálozási arány is nagyobb.

A kedvezőtlen korösszetétel gazdasági hatásait már ma is észleljük. Iparunkban a munkaerőhiány miatt nem vagyunk képesek a termelőerő-kapacitásokat kihasználni. Annak ellenére, hogy erkölcsi és anyagi ösztönzésre számos, nyugdíjkorhatárt már meghaladó, tehát 55 évesnél idősebb nő és 60 éven felüli férfi még dolgozik, a nyugdíjasok aránya a népességben igen nagy mértékben növekszik. 1972-ben a nyugdíjasok és járadékosok a népességnek több mint 15 százalékát adták, s a budapesti lakosság 20 százaléka részesül nyugellátásban. A nyugdíjak pénzösszege 1971-ről 72-re 13 százalékkal emelkedett. Bár a nyugdíjasok munkáséveikben megtermelték e hatalmas összeg ellenértékét, de azt mégis abból a nemzeti jövedelemből kell kifizetni, amit a dolgozók az adott esztendőben előállítanak. S ha a nemzeti jövedelem a munkaerőhiány, a kihasználatlan kapacitás miatt kevesebb, mint amennyi lehetne, akkor megtörténhet, hogy le kell mondani a gazdasági növekedést, az életszínvonal emelkedést szolgáló beruházásokról.

cÁ txaJó-uujxii a h&diuz-prólxléjv a

Népességünk minősége is javításra szorul. Igen sok a koraszülött és a kissúlyú csecsemő. 1971-ben 100 újszülött közül 11 nem volt érett magzatnak tekinthető, Egyre több a testileg,