Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-10-27 / 22. szám

MAQYAR­­AM ERI KAI KEREKASZTAL Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára október 11-én egésznapos látogatást tett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Kádár János (középen) Perényi Imrével, az egyetem rektorával (balról) megtekinti az egyes tanszékeket. Jobb oldali kép: Kádár János az egyetem klubjában (MTI felv.) tóthdt 0 AH°J 4 Nyolc könyvkiadó 45 újdonsága — mintegy 350 ezer példányban Jelent meg — szerepel a műszaki könyvnapok xn. országos sereg­szemléjén. A leggazdagabb választék az auto­matizálás témáját öleli fel. Nemzetközi diplomatikai kongresszust rendeztek a Magyar Tudományos Aka­démián 120 külföldi és 50 hazai tudós részvételével. A kongresszus központi témája a középkori kancelláriák kiala­kulásának tanulmányozása volt. Dr. Kö­­peczi Béla, az MTA főtitkára, megnyitó beszédében utalt arra, hogy az első ma­gyarországi kancellári hivatal megszer­vezése 800 évvel ezelőtt, III. Béla nevé­hez fűződik. A rendezvény záróülésének színhelyéül a kongresszus ezért válasz­totta III. Béla király esztergomi palo­táját. * Megjelent" az első magyar—hindi szótár, 18 ezer címszót és 27 ezer szótári adatot tar­talmaz. A szótárt Üj-Delhiben szedték ki, a nyomás és a kötés Budapesten, az Aka­démiai Nyomdában készült. * A Magyar Rádió és Televízió, vala­mint a Francia Rádió és Televízió kép­viselői együttműködési egyezményt ír­tak alá Budapesten. Műsorcserékről és közösen készülő műsorokról lesz szó a jövőben. * Amerikai, nyugatnémet és holland cégek után a Medicor Művek Is bemutatkozik Hon­duras fővárosában, Tegucigalpaban. A mint­egy 60 ezer dollár értékű orvostechnikai és kórháztechnikai berendezésekből álló kiállí­tási anyagot egy hondurasi cég már meg Is vásárolta. * Az IBUSZ párizsi irodáját — amely immár a tizenkettedik Európában — a francia fővárosban Mód Péter nagykö­vet és Tausz János, az IBUSZ vezérigaz­gatója jelenlétében megnyitották. * Elveszettnek hitt középkori kódexek, ősnyomtatvány és könyvek kerültek a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága Szécsényben, a helyreállított Forgách­­kastélyban megnyíló múzeumába. A leg­értékesebb közülük az az 1470—1480 kö­zött Itáliában írt kódex, amely Ciceró leveleit tartalmazza. Első lapján Bartho­­lomeusnak, Mátyás király könyvtárosá­nak saját kezű bejegyzése látható. * A hamburgi Kertészeti Világkiállításon gyü­mölcs- és zöldségbemutatónk 53 arany, 37 ezüst, 17 bronzérmet, dísznövény-bemutatónk két ezüst és kilenc bronzérmet kapott. * A művésztársadalom gyásza: 71 esz­tendős korában elhunyt Soltész Annie érdemes művész, a Madách Színház tag­ja. * A svájci Goethe-alapítvány tájfejlesz­tési díját az idén először magyar szak­embernek ítélték: dr. Madas Lászlónak, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igaz­gatójának. A rangos kitüntetést L. Ber­­nadotte, az alapítvány felügyelő bizott­ságának elnöke adta át. ,AzeFecl<;ni több mlnt M milliárd forint költséggel folyik az ország Jelenlegi legn gyobb szabású húsipari rekonstrukciója. Fi kent a szegedi szalámigyártás majd százév hagyománya Indokolta, hogy a kormány ki tön határozatot hozott a modern szegedi hú ipari kombinát kialakítására. Elkészülte utt — 1276-ban — megduplázódik a szalámlgyá * Ernyey Béla, a Vígszínház fiatal mű­vésze az idei évadra a bécsi Theater an der Wienhez szerződött. Első főszere­pét a Pippin című musicalben alakítja. Bécsi fellépése mellett tavasszal egy osztrák és egy nyugatnémet televízióso­rozatban is főszerepet alakít. * Petőfi-kiátllítás nyílt meg Nyugat- Berlinben. A megnyitó ünnepi műsorá­ban fellépett Kozák András, Vyta Ildikó és Toni Herbert berlini színművész. * A Magyar Népköztársaság kormánya és a Fülöp-szigeti Köztársaság nagykö­veti szinten diplomáciai kapcsolatot lé­tesített. * Sérüléseiből felgyógyulva október 11-én elhagyta a miskolci megyei kór­házat Énekes Sándor, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója, aki — az azóta elhunyt Vályi Péterrel együtt — szep­tember 15-én balesetet szenvedett. A stuttgarti polgármester, Fritz Buch vezetésével háromtagú küldöttség ta­nácskozott Budapesten külkereskedel­münk vezetőivel, Magyarország részvé­teléről a jövő évi stuttgarti vásárokon. * Gábor Györgyöt, a kiváló kritikust és művelődéstörténészt az olasz irodalom magyarországi népszerűsítése terén szer­zett érdemeiért az 1973. évi Premio Calabriával jutalmazták. Az értesítést — néhány héttel Gábor György halála után érkezett — Giuseppe Morabito professzor, a Reggio Calabria Nemzet­közi Kulturális Kapcsolatok Központjá­nak elnöke írta alá. * Sapporóban, a neves Japán Gekkoso Galé­ria és a Mlstukosl nagyáruház közös kiállí­tásán 27 mai magyar festőművész több mint kétszáz művét mutatták be. * A Szövetkezetek Nemzetközi Szövet­sége Központi Bizottsága októberben fővárosunkban ülésezett. (Egy adat a hazai szövetkezeti mozgalomról: ma az országban levő összes vállalat közül minden második szövetkezet, illetőleg társulás.) * Grazba látogatott dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyettes, akit dr. Friedrich Niederl, Stájerország tarto­mányi kormányának elnöke is fogadott. A tárgyalások témája a szomszédos oszt­rák tartományok és Nyugat-Dunántűl kereskedelmének fejlesztése volt. * Háromrészes Zrínyi-drámát mutatott be a Magyar Televízió. A szerző, örsi Ferenc, a drámában sejtetni engedte, hogy Zrínyi Miklóst, a költőt és hadve­zért nem vadkan ölte meg vadászaton, hanem a császári udvar felbérelt össze­esküvői gyilkolták meg. A bemutató után néhány nappal történészek beszél­getését sugározta a televízió. Kutatásaik­ból arra következtetnek — mondották —, hogy nem állt a Habsburg-ház érde­kében Zrínyi meggyilkolása, hiteles ada­tok sem támasztják alá a merényletet. Hazánk barátja, a Claudius könyvek népszerű szerzője, Robert Graves angol író ismét Budapesten járt, s a Magyar Pen Klub vendégeként felolvasásokat tartott új műveiből. * Karczag Vilmosról, a Theater an der Wien magyar igazgatójáról emlékezett meg a Magyar Nemzet abból az alka­lomból, hogy a híres színházigazgató — ö mutatta be a többi között Lehár Víg özvegyét — ötven esztendeje hunyt el Átadták a Pro Musica nemzetközi rádió­műsor-verseny díjait Budapesten. A fődljat, Borsos Miklós szobrászművész alkotását, Elalne Fadmorc, a BBC szerkesztője „A bre­­donl nyár” című műsoráért kapta. * Októberben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a székesfehérvári Ist­ván király Múzeum. A centenáriumi ünnepségen október 14-én a múzeum százéves történetét bemutató kiállítás nyílt Székesfehérvárott. * A ravensbrücki koncentrációs tábor volt foglyai nemzetközi bizottsága fő­városunkban tartotta kétnapos tanács­kozását. * Korda Sándor filmjeit vetítik estén­ként a Filmmúzeumban. A londoni film­archívum anyagából összeállított soro­zatot a Brit Filmintézet és a Magyar Filmtudományi Intézet közösen rendez­te. *• Járat Rudolf fotóművésznek, a Ma­gyar Távirati Iroda főmunkatársának 60. születésnapján a Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. *• Nagy nevettetünk, a népszerű komikus, Kabos László 50 éves. A Vidám Szín­padon megrendezett házi ünnepségen dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Mi­nisztérium színházi főosztályának veze­tője, Kellér Dezső és Rátonyi Róbert üdvözölte. ELHUNYT FODOR JÓZSEF KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐ Fájdalmas veszteség érte a magyar irodalmat: október 7-én, 75 éves korában, szívinfarktus következtében elhunyt Fodor József Kossuth-díjas költő és publicista, a Magyar Írók Szövetsége költői szakosztályának elnöke, az Országos Béketanács tagja, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja. Egyik legviharzóbb ihletett­­ségű költőnk volt, akiből szinte robbanásszerűen áradtak a versek, gondolatai akkor formálódtak, ha járta a határt, a hegyeket, a lármás körutat, ö volt — s most egyik verseskötetének címét hadd idézzük —: az Országutak énekese... A magyarországi román stílusú építészet legnevezetesebb alkotásáról, a jáki bencés apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna képzőművészeti kincseiről több mint száz felvételt tartalmazó albumot jelentetett meg a Corvina kiadó. A felvételeket Rácz Endre készítette, a bevezetőt Gra­­nasztói Pál írta. Tiellagio az észak-olaszországi Como-tónak azon a részén £j fekszik, ahol az ipszilon (Y) alakú medence szárai talál­koznak. A félsziget, illetve az egész hegy a Rockefeller Ala­pítvány tulajdona, a rajta levő Villa Serbelloni masszív, vár­nak is beillő épületével és a hozzátartozó többi, 17—18. szá­zadi erődítményből átalakított villácskával. Az Alapítvány nem vette ezt az óriási ingatlant, hanem örökölte ä legna­gyobb amerikai whiskygyáros família egyik hölgytagjától. A hölgy azzal a végakarattal hagyományozta a Villa Serbelloni komplexumát a Rockefeller Alapítványra, hogy az amerikai kultúra előmozdítására és a nemzetközi együttműködés ápo­lására kell felhasználni. Így került azután itt sor az első magyar—amerikai kerekasztal-megbeszélésre is október 8. és 13. között. A ciprusokkal, pálmákkal és majomfákkal szegélyezett te­raszról letekintve az őszi napsugárzás szórt fényében csil­logott a tó vize. E lágy fény úgy zuhogott a vidékre, mint a permet az öntözőrózsából, zöldes színben viliódzott a hegyek lábánál, sötét árnyalatot kapott a fenyőfákkal borított hegy­oldalakon, és fehéren szikrázott az Alpok havas csúcsain. Amerikai szokás szerint itt, e délszaki teraszon szolgálták fel az ebéd előtti aperitifokat a délelőtti ülés után, s jeges italok kortyolgatása közben folytatódott, immár kötetlen formában, a megbeszélés és a személyes ismerkedés. A büfé­rendszerű olasz ebédet „lazítás” követte, ilyenkor lehetett teniszezni, pingpongozni, egyéb sportokkal foglalkozni, s az edzettebbek ilyenkor merészkedtek a vízbe, amelynek 15 fo­kos hőmérséklete azonban nem volt túlzottan csábító. A „la­zítást” újabb ülésezés követte, egészen fél hétig. Ekkor azon­ban, az öreg adományozó hölgy kívánságának megfelelően, át kellett öltözni, mert a vacsoránál kötelező volt a sötét öl­töny és a nyakkendő. A héttagú magyar delegációt dr. Bognár József akadémi­kus, a Magyarok Világszövetségének elnöke vezette, tagjai elsősorban közgazdászok, külkereskedelmi és pénzügyi szak­értők, egyetemi tanárok, vállalati igazgatók voltak, valamint e sorok írója, összetételében igen érdekes volt az amerikai delegáció. Valamennyien a Councilon Foreign Relations tagjai voltak, de igen különböző szakterületekről. A nagy tekinté­lyű Külügyi Kapcsolatok Tanácsa e megbeszélésre nemcsak gazdasági vagy középkelet-európai szakértőket hívott meg. hanem világérdekeltséggel rendelkező nagyvállalati vezető­ket, üzletembereket, bankárokat, politológusokat, egyetemi professzorokat és szerkesztőket is. A megbeszélések alapját és keretét hat előre elkészített ta­nulmány alkotta, három magyar és három amerikai. Íme, s tanulmányok, az eredeti sorrendben. Bognár József: A vál­tozó világ magyar szemmel; Bruce MacLaury, a minneapolisi Federal Reserve Bank elnöke: Javaslatok a pénzügyi reform­ra és a dollár jövője; Veress Péter külkereskedelmi minisz­terhelyettes: A magyar termelési struktúra és a külkereske­delem: Helena L. Stalson (John Campbell és William Diebold segítségével): Magyarország és az Egyesült Államok kétol­dalú kapcsolatai — tények, adatok és kérdések; Simái Mihály professzor: Kelet—nyugati vállalati együttműködés; William Diebold: Az Egyesült Államok külkereskedelmi politikája és az alakító tényezők. A tanácskozás alapvető célja azoknak a lehetőségeknek a felkutatása volt, amelyek előmozdíthatják a magyar—ameri­kai gazdasági együttműködés kiszélesítését. Ennek keretében mélyreható vizsgálat alá került a gazdaság és a politika vi­szonya, az a kérdés, hogy mikor párhuzamos egy ország kül­politikája és külkereskedelme és mikor nem, és az a megálla­pítás, hogy az új nemzetközi helyzet új gazdasági-politikai magatartást követel meg az egyes országoktól. Szóba kerül­tek a nagy gazdasági tömbök, a tőkés országok, a szocialista országok, a harmadik világ országainak csoportja, és mint kü­lön tényező, Kína. Miután a kereskedelmet ezekben a blok­kokban más-más normák szabályozzák, a világkereskedelem fejlesztése érdekében feltétlenül szükséges ezeknék a nor­máknak az ismerete, illetve közelítése. Magyar részről kifejtettük a legnagyobb kedvezmény elvé­vel kapcsolatos álláspontunkat: a világhelyzet alakulása, az általános enyhülés, a békés egymás mellett élés indokolná, hogy az Egyesült Államok a kétoldalú kereskedelemben ad­ja meg a legnagyobb kedvezményt Magyarországnak és a többi szocialista országnak. Amerikai oldalról megvilágítot­ták az amerikai hatalmi szerkezet két pólusának, a kongresz­­szusnak és a Fehér Háznak ezzel kapcsolatos véleményelté­rését, és a döntések bonyolultságát. Mi részletesen ismertet­tük a magyar gazdasági reformot, amit az amerikai delegáció tagjai láthatóan nagy figyelemmel hallgattak, a nagyiparosok pedig azt fejtegették, milyen megfontolások vezetik őket a külföldi befektetéseknél, a tőkeexportnál, és milyen feltéte­lek mellett képzelik el magyar és amerikai vállalatok koope­rációját. A témánál természetesen szóba kerültek a sok nem­zetiségű vállalatok (egy ilyennek a vezetője is körünkben volt), s hogy ezek a vállalatok, mint a tőkés világ legkorszerűbb egységei, mennyiben játszanak hasznos és mennyiben politi­­gailag káros vagy egyenesen veszedelmes szerepet. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a dollár várható helyzetéről szóló amerikai elemzéseket, valamint a kereskedelmi reform­­törvény tervezetét, amelyet a Nixon-kormány a kongresszus elé terjesztett. Nem titkolták, hogy éppen a kongresszusban jelentős erőt képviselnek az importvámok felemelésének hí­vei, s ma még nehezen lehetne megjósolni, vajon jóváhagy­ja-e a törvényjavaslatot az amerikai törvényhozás. Általá­nos egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy a keres­kedelmi és a gazdasági együttműködés kiszélesítését nem­csak politikai, gazdasági, hanem pszichológiai tényezők is akadályozzák, egymás nem megfelelő ismerete és a kölcsönös bizalom elégtelensége. Érdekes véleményeket hallottunk az Egyesült Államok és a Közös Piac gazdasági-politikai-pénzügyi együttműködésének nehézségeiről, s amerikai részről is nagy figyelemmel hallgat­ták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül az integ­ráció tartalmát és formáit ismertető előadásokat. Jóllehet a Közel-Keleten kitört újabb háború óhatatlanul újabb bizonytalanságokkal terhelte meg a keleti—nyugati kapcsolatokat és árnyékot vetett a bellagiói kerékasztal-ta­nácskozásra is, mégis mindkét fél véleménye szerint az esz­mecsere igen hasznos volt, s nemcsak a különféle nézeteket is­mertük meg jobban, de a gondolkozásmódokat is. A záróülé­sen éppen ezért mindkét oldal azt a véleményét és óhaját fej­tette ki, hogy tovább kell folytatni a munkát a közös érdekek, a közös célok és a közös megközelítések felkutatására, ami nemcsak a magyar—amerikai viszony szempontjából lesz hasznos, hanem mindenképpen jó hatást gyakorol az általáno­sabb kelet—nyugati együttműködés területére is. Az ameri­kai delegáció elfogadta meghívásunkat, amelynek értelmé­ben a legközelebbi kerekasztalt Magyarországon rendezzük meg. Pethő Tibor 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom