Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-10-13 / 21. szám
Szentendre határában, lankás dombok között, kis patak partján, margitszigetnyi területen kezdődött néhány évvel ezelőtt az a nagyszabású építész-muzeológus munka, amelynek eredményeként felépül a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Feladatául vallja: a megváltozott világban megőrzi a pusztulásra ítéli falusi lakóházakat, a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket, a népi élet egykor jellemző használati tárgyait, A falvak lakossága ugyanis könnyen megválik a régi életet őrző tárgyaktól, s ezt a magángyűjtők serege ki is használja. Meg kell tehát menteni a köz számára eze ■ két a felbecsülhetetlen értékeket! Ennek j mentésnek is eredménye az épülő szentendrei skanzen. Áll már a szabadtéri múzeum első részlete. A Felső-Tiszavidék, az Erdcház. Milota, Kispalád, Botpalád, Nemesborzova zárt világát idézik az elkészült porták. S helyet kapnak majd itt a Közép- és Nyugat-Dunántúl soros telkeinek és szórványos településeinek, a közép-tiszavidéki kertes falvaknak és a hegyközségi pincesoroknak jellegzetes épületei. Alföldi szélmalom és a patakon vízimalom is épül. Így válik teljessé a következő évtizedben a magyar nép hagyományos életkörülményeit bemutató „tenyérnyi Magyarország”. (Kép, szöveg: Lévai András) A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET TÁRLATA Kincsek ritka gyűjteményét láthatja együtt az, akit jó szerencséje a Nemzeti Galéria termeibe visz: három évszázad magyar népéletéből, népművészetéről kaphat hiteles képet. Tizenkilenc megyénk múzeumai egymással versengve — köszöntve a centenáriumát ünneplő Budapestet — népművészetünk legszebb tárgyait hozták el a fővárosba. Köztük sok olyat, amit hely hiányában eddig még nem tudtak kiállítani, és új szerzeményeket is. A nagyszerű tárlatot a Néprajzi Múzeum rendezte, kissé tán érzékeltetve azt is, milyen örömben lesz része a közönségnek, ha új épülethez jut a múzeum, ha ország-világ elé tárhatja majd a raktárak mélyén szunnyadó értékeket. A Nemzeti Galéria termeiben látható kiállítás nemcsak ismeretet terjeszt, nemcsak történelmi fejlődését nyújtja a magyar népművészetnek, hanem örömöt sugall, optimizmussal is telíti a látogatót. Mert bevilágít a népélet titkaiba, s a használati tárgyak születését nyomon követve, a falusi mindennapok, a nép ötletgazdagságának is szemlélői lehetünk, s mindenekelőtt tanúi, milyen művészi készség élt és él a magyar népben. * Kancsók és csuprok Baranyai lakószoba Félelmetes farsangi busómaszkok Mohácsról Az első magyar céhláda A Galéria előcsarnoka, benne a megyasszói református templom festett mennyezeti stukkói, amelyeket az 1700-as években Miskolci mester készített (Gábor Vikor és Lévai András felv.)
