Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-10-13 / 21. szám

Kádár János hazaérkezése után készült a kép a Ferihegyi repülőtéren, mellette Biszku Béla, az MSZMP Központ) Bizottságának titkára

KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA A HELSINGIN SANOMAT CÍMŰ LAPBAN

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Urho Kekkonennek, a Finn Köztársaság elnökének meghívására szeptember 25-e és 28-a között baráti látogatást tett Finnországban. Elutazása előtt válaszolt a Helsingin Sanomat, a legnagyobb példányszámban megjelenő finn napilap hozzá eljuttatott kérdéseire. A nyilatkozatból számos nyugati lap közölt részleteket, és több olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az interjú külpolitikai vonatkozású teljes anyagát közöljük. Eleget téve a kérésnek, az interjúnak azt a részét közöljük, amelyben Kádár János, az európai együttélés feltételeiről szólt.

— Hogyan látja Magyarország az európai biztonsági és együttműködési konferencia első szakaszának eredményeit, és mit vár az ön országa a következő szakaszoktól?

— Az európai biztonsági konferencia első, külügyminiszteri szakaszát alapjában pozitívan értékelem. A helsinki tanácskozás létrejötte önmagában is történelmi jelentőségű. A munka most Géniben folytatódik.

Mivel a dolog természete szerint az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése — a fő cél — minden érdekelt számára elfogadható megoldásokat és formulák megkeresését igényli, nyilvánvaló, hogy a feladat megoldása még nagy munkát kíván.

Magyarország azt reméli, hogy a Helsinkiben elfogadott elveket konkretizálva, Genfben elkészülnek azok a dokumentumok, amelyeket majd a harmadik szakasz emel határozattá. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről kész cselekvőén előmozdítani, hogy létrejöjjön Európa kollektív biztonsági rendszere. Véleményünk szerint Európa és a világ népeinek érdekeit szolgálná, ha a befejező, harmadik szakaszra mielőbb, még ebben az évben sor kerülhetne Helsinkiben.

— Az EBK nyugati részvevői és néhány semleges ország az EBK egyik központi témájaként felvetették „az emberek, eszmék és információk ideológiai határokon keresztüli szabad áramlásának” kérdését. Magyarország, a Varsói Szerződés más tagállamaihoz hasonlóan, gyanakvással tekintett az e javaslatok mögött meghúzódó célokra, és utalt a trójai falóra. Milyen mértékben kész Magyarország a gondolatok és információk cseréjének növeléséről konkrétan tárgyalni?

— Valóban, tudok róla, hogy több nyugati, főleg NATO-ország részéről az európai biztonsági értekezlet „központi” témájaként felvetették „az emberek és eszmék szabad áramlásának” kérdését. Véleményem szerint az európai biztonsági értekezletnek a „központi kérdése” nem ez.

Manapság egyes nyugati propagandisták szeretnék a dolgot úgy beállítani, mintha a napirend első pontjában, a biztonsági rendszer kérdésében, a második pontjában, a gazdasági kapcsolatok bővítésében, és a negyedik pontban, az állandó biztonsági szervek létrehozásában csak a szocialista országok, a harmadik napirendi pontban, „az eszmék szabad áramlásában” pedig csak a kapitalista országok volnának érdekeltek.

Ez így a lényeg eltüntetése, a jobbik esetben a Nyugat egyfajta

öncsalása, illúziója. Az előrehaladás érdekében vissza kell térni az egyenes útra. A Helsinkiben közösen, egyhangúlag elfogadott mind a négy napirendi pont megfelelő megoldásában Európa minden országa, az értekezlet minden részvevője egyformán érdekelt. Az európai kollektív biztonsági rendszernek, kontinensünk tartós és szilárd békéjének megteremtésében — és ez a kérdések kérdése — Európa országai és népei kivétel nélkül és egyformán érdekeltek.

A Magyar Népköztársaság képviselői kétoldalú és sokoldalú megbeszélések keretében már számtalanszor tárgyaltak „az eszmék szabad cseréjéről”, s álláspontunkat képviselve most részt is vesznek a biztonsági értekezlet eme harmadik pontjának tárgyalásában.

Ami a dolog lényegét illeti: a magyar társadalom vezérlő eszméje a szocialista eszme, s ezt nem fogja felcserélni a kapitalizmus semmiféle eszméjével, amelyet jól ismer saját szomorú múltjából. De említhetek néhány gyakorlati kérdést is. Nálunk ma is megjelennek s széles körben ismertek a nyugati világ értékes szellemi termékei. Ugyanakkor törvény tiltja a felekezeti gyűlölködés, a faji előítélet, a más népek elleni gyűlölet felkeltésére alkalmas nézetek terjesztését, a háborús uszítást. Kormányzatunk a jövőben sem fogja engedni effajta „eszmék” szabad terjesztését, még „az emberek és eszmék szabad áramlása” címén sem. Támogatjuk viszont az emberek és eszmék minden olyan érintkezését, áramlását, amely valóban a népek kölcsönös, jobb megismerését és barátságát mozdítja elő.

— Magyarország több olyan fontos nyersanyagban szenved hiányt, mint amilyen az olaj és a földgáz, s így nagymértékben függ főbb kereskedelmi partnereitől, elsősorban a Szovjetuniótól. Másrészt a Szovjetunió a korábbiaknál erőteljesebben igényelte a természeti erőforrásait kiaknázni kívánó KGST- partnereitől, hogy osszák meg ezen erőforrások kiaknázásának terheit, ami jelentős tőkeberuházást követel. Milyen mértékben kész Magyarország az ilyenfajta együttműködésre?

— Magyarország valóban több fontos nyersanyagban, többek között olajban és földgázban szegény. Szükségletünket főleg legnagyobb kereskedelmi partnerünk, a Szovjetunió szállításai fedezik és fogják fedezni a jövőben is.

Magyarország gazdasági fejlődésének üteme dinamikus, s ez így van a Szovjetunióban és más szocialista országban is. Magától értetődik, hogy a szocialista országok minden tekintetben, így növekvő nyersanyag- és energiaszükségletének vonatkozásában is, foglalkoznak gyorsan fejlődő iparunk jövőjének kérdésével.

E kérdések megoldására került napirendre a nyersanyagok és enegiahordozók termelésének fokozása két vagy több szocialista ország közös beruházásának segítségével is. Magyarország foglalkozik azzal, hogy csatlakozik a Szovjetunió és más szocialista országok közös beruházásaihoz, hogy több nyersanyaghoz, olajhoz, földgázhoz jusson.

— Magyarország egyik fő kezdeményezője volt a KGST-n belüli további integrációnak, mivel a KGST-nek nagyon nagy a jelentősége a magyar gazdaság számára. Hogyan látja Magyarország a KGST-n belüli integráció jövőbeni lehetőségeit?

— A Magyar Népköztársaság a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében lehetséges és a megvalósulás útjára lépett szocialista integrációnak nagy jelentőséget és nagy jövőt tulajdonít. A KGST-n belüli integrációs együttműködés továbbfejlesztésének feladatait az úgynevezett komplex program határozza meg, amelynek végrehajtása már megkezdődött.

A gyakorlati megvalósítás első [?ét esztendejét eredményesnek ítéljük. A komplex programban körvonalazott célok teljes megvalósításához azonban hosszabb időre, 15—20 évre van szükség. Minden okunk megvan, hogy bizakodva nézzünk a szocialista integráció megvalósulásának távlatai elé.

— A KGST főtitkára a közelmúltban az EGK miniszteri tanácsának elnökével tárgyalt, és kifejezte a KGST hajlandóságát arra, hogy megtárgyalják az EGK-val létesítendő kapcsolatok valamilyen formáját. A KGST és az EGK eltérő jellegét figyelembe véve, Magyarország milyenfajta együttműködést gondolna el a két szervezet között?

— Magyar részről a közelmúltban többször leszögeztük, hogy az Európai Gazdasági Közösséget realitásnak tekintjük. Az összeurópai kapcsolatok alakulásának kedvező eseménye, hogy az EGK és a KGST közötti kapcsolatfelvétel céljából találkozóra került sor a KGST titkára és az EGK miniszteri tanácsának elnöke között. Érdeklődéssel várjuk, hogy a KGST javaslatára az EGK miniszteri tanácsa milyen választ ad.

A mi véleményünk szerint a két gazdasági közösség kontaktusának elő kell mozdítania az európai országok diszkriminációmentes, bővülő gazdasági kapcsolatait.

rf/lílíl£-fijj>y ek (Qsj&k&iULi (Ultiz JltLkály, sjziiUtíiéMjtk 200.

A magyar felvilágosodás nagy költőjének, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára emlékezik az ország. Az évforduló megünneplését előkészítő Csokonai Emlékbizottság már összeállította programját. Az országos ünnepségek központja Csokonai szülővárosa, Debrecen lesz. November 16-án, az évforduló előestéjén Sőtér István akadémikus és Bán Imre egyetemi tanár idézi szellemét. A debreceni Déri Múzeumban emlékkiállítás nyílik, s a város művelődési házaiban, üzemi klubjaiban, iskoláiban folyik a készülődés. Hajdú-Bihar megye irodalmi folyóirata, az Alföld ünnepi számot jelentet meg, s a hagyományos debreceni irodalmi napok Csokonai életművéhez kapcsolódnak. A Debreceni Csokonai Színház műsorra tűzi a költő Tempefői és a Karnyóné című darabjait, és az év végéig tartó Országos Csokonai Szavalóversenyen amatőr szavalok szólaltatják meg a költő műveit.

Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum rendez emlékkiállítást, s a vidéki városokban is lesznek megemlékezések, a többi közt Győrött Csokonai Dorotytyáját mutatják be. Csurgón, ahol a költő tanított, a gimnáziumban őrzött kéziratokból készül kiállítás, Szegeden pedig Szandai Sándor Csokonai-szobrát állítják fel.

Aaron Copland, a neves amerikai zeneszerző és karmester, a Harvard Egyetem és a Berkshire-! zenei főiskola professzora a Zeneműkiadó meghívására, könyve magyar nyelvű megjelenése alkalmából Magyarországra érkezett. A képen: a Rózsavölgyi Zeneműboltban könyvét dedikálja (Mezey Béla felv.)

Dr. Lotz János emlékezete

Már közöltük a szomorú hírt — lapzártakor, röviden —, hogy dr. Lotz János nyelvészprofesszor, az anyanyelvi konferencia védnökségének tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja életének hatvanadik évében az Egyesült Államok-beli Chevi Chase városában elhunyt.

Az Amerikai Egyesült Államokban született, 1913. március 23-án, de elemi iskoláit már itthon, Somogyvámoson fejezte be. Az út innen az Eötvös Kollégiumba, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemre vezetett, ahol 1937-ben „sub auspiciis” doktorált. Doktori dolgozata filozófiai tárgyú, a tudós érdeklődési körét jellemzi, s a későbbiekben is kutatásainak középpontjában mindig a magyar nyelv állt.

1947-ig a stockholmi Magyar Intézetnek volt az igazgatója, majd ebben az évben, mint született amerikai állampolgárt, meghívták a Columbia Egyetemre, ahol először vendégtanár, majd docens, végül 1956-tól az általános nyelvészet professzora. Lotz kiemelkedő jelentőségű tudományszervező, szerkesztő és oktató munkája mellett elsősorban kutató tudós volt. A nyelvnek, s főként anyanyelvének, a magyarnak kutatója. Mindig is foglalkoztatta a külföldön magyarul tanulók problémája, s hogy a Columbia Egyetem a hungarisztikai kutatások központja lehetett, az elsősorban Lotz Jánosnak az érdeme.

Tíz év óta publikálta itthon is írásait, kutatásainak eredményeit. Ez idő alatt négy munkája jelent meg, s hármat még most rendeznek sajtó alá. Ezek is hozzátartoznak ahhoz a nyelvészeti és tudományos életműhöz, amelynek elismeréséül először 1968-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság, majd ez év tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Székfoglaló beszédét már nem tarthatta meg, betegsége nem engedte, hogy hazajöjjön, s ezért nem tudott részt venni a szombathelyi anyanyelvi konferencián sem.

Utoljára alig több mint egy éve találkoztunk vele. Ekkor az anyanyelvi konferencia védnökségének tagjaként részt vett a II. Anyanyelvi Konferenciát előkészítő értekezleten, ahol értékes hozzászólásában taglalta azokat az intézményi lehetőségeket, amelyeket az Egyesült Államok oktatási törvényei biztosítanak, többek között a magyar bevándorlóknak is. Az anyanyelv műveléséről vallott nézeteiről, elképzeléseiről személyes példájával szólt:

„1966-ban nyolc hónapot töltöttem egy tervmunkán Magyarországon, elhoztam a családomat is. Kisfiam hároméves volt és rövid idő alatt folyékonyan beszélt magyarul... Az idősebb gyerek nyolcéves volt annak idején, még most is beszél magyarul... A különböző városokban folyó iskolán kívüli tanfolyamok, vasárnapi iskolák hasznos és nélkülözhetetlen formák ugyan, de csak előtanulást, kedvcsináló foglalkozást jelentenek. Csupán a rendszeres hazalátogatás, az állandó kapcsolatok erősödése jelent valódi alapot. Ez adja egyedülálló jelentőségét például a nyaralással egybekötött nyelvművelő balatoni táboroknak. Akik tehát elszigetelnék a külföldi magyarságot Magyarországtól, és a kapcsolatok ellen hadakoznak, a magyarságtudat fenntartását alapjaitól fosztják meg. Én is szeretném hazaküldeni a fiamat egy évre, járjon iskolába Magyarországon, éljen magyar gyerekek között: így egy életre szólóan megtanulja majd a magyar nyelvet.”

De nemcsak a fiát szerette volna itthon tudni, barátai mondják, ő is haza akart jönni. Itthon akart dolgozni, öregségét leélni. Nem sikerült. 1973. augusztus 25-én halt meg.

L. A.

3