Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-09-29 / 20. szám

A magyar vízilabda-válogatott és Hargitay András világbajnok München után, 1973-ban, nyoma sincs az ilimpiákat többnyire követő csendes, ese­ménytelen időszakoknak. Szeptember első fe­lében például Teheránban a birkózók, Lon­donban az öttusázók, Havannában a súlyeme­lők, Belgrádban pedig az úszók és a vízilab­dázók küzdöttek a világbajnoki címekért. A magyar mérleg a várakozásnak megfe­lelően alakult. A birkózóknál az olimpiai baj­nok Varga János még nem heverte ki operá­cióját, Hegedűs Csaba, az autóbalesetet szen­vedett tuskirály Is nagyon hiányzott. A je­lenlegiek — bár szabadfogásban Csatári ezüst-, Kocsis bronz-, kötöttfogásban Réczi és Seres bronzérmet nyert — sajnos, nem tud­nak igazán lépést tartani a kiváló szovjet és bolgár versenyzőkkel, öttusában Balczó And­rás visszavonulása után még csak alakul, for­málódik az új, és Londonban a szovjet és nyu­gatnémet csapat mögött a harmadik helyre szorult a válogatott. Kelemen, a három év­vel ezelőtti világbajnok is csak ötödik lett. Súlyemelésben a nyomás eltörlésével változ­tak az erőviszonyok. A magyarok korábban az olimpiai bajnok Földi Imrével az élen a nyomásban szerzett előnyüket igyekeztek sza­kításban és lökésben megtartani. Ezúttal Szűcs Lajos országos rekorddal is csak ezüst­érmes lett a lepkesúlyban. Belgrádban két magyar győzelmet köszöntött a népes szur­kolótábor, a vízlabdásoknak Puskás Ferenc, a labdarúgó-tanulmányúton levő híres csatár Széchy Tamás, a ma már világhírnévnek Örvendő mester gratulált elsőként, s itt, mármint e magyar sikernél álljunk meg egy pillanatra. A gólgyáros újonc A magyar vízilabda-válogatott lényegében a tavalyi összeállításban indult harcba a vi-A svéd Larsson (balról), a vegyesüszás olimpiai baj­noka hónapokkal ezelőtt megjósolta Hargitay András világbajnoki győzelmét, el sem indult 400 méteren ... lágelsőség visszahódítására. Nagy világverse­nyen immár kilenc éve, Tokióban győzött utoljára. Münchenben a selejtezőig során el­vesztett érftékes pont, a Német Szövetségi Köztársaság csapata elleni váratlan döntetlen (3:3) juttatta kedvező helyzetbe a szovjet együttest. Egy újabb döntetlen (3:3) pedig a szovjet válogatott győzelmét eredményezte. Belgrádban, a döntő magyar—szovjet mérkő­zésen, a jobban felkészített magyar gárda egy újonc három remekbe szabott góljával most mégis felül tudott kerekedni. Gyarmati Dezső, az öt olimpiát megjárt kapitány az utolsó napokban szavazott bizalmat Csapó Gábornak, a szegediek másodosztályban sze­replő játékosának. S amíg a szovjet vízilab­­dások elsősorban Szívósra vigyáztak, a nem­A Tokióban, 19«4-ben olimpiai bajnokságot nyert magyar vízilabda-válogatott újra a dobogó legmagasabb fokán. A magyar rsapat világbajnok lett Belgrádban. Bemutatjuk az együttest (hátsó sor, balról): Gyarmati Dezső, az öt olimpián részt vett, háromszoros aranyérmes válogatott a mai edző, Csapó Gábor (20 éves, klub­ja: Szeged), csaknem az utolsó pillanatokban, másodosztályú együttesből került a válogatottba és a szovjet csapatnak lőtt három góljával a világbajnoki győzelem fő részesévé lépett elő. Bállá Balázs (21, FTC), az olim­pia előtt fegyelmi okok miatt maradt ki, rendkívül szigorú hátvéd. Görgényi István (27, Vasas), a csapat legjobb úszó játékosa. Sárosi László (27, Újpesti Dózsa), a Jelenlegi legtechnikásabb magyar viztlabdás. Cservenyák Tibor (25, Szolnok), biztoskezü, bravúrokra is képes kapus. Kásás Zoltán (27, FTC), balkezes bombázó. (Első sor, balról): Kárpáti György dr., a magyar vízilabdasport kiemelkedő egyénisége, rekor­der válogatott, kedves mókamester, az edző első számú segítőtársa. Faragó Tamás (21, Vasas) a mintegy két­méteres óriás, lövéseitől rettegnek a kapusok. Szívós István (25, Orvostudományi Egyetem), az apja is olim­piai bajnok volt, napjaink legjobb magyar pólósa, dr. Bodnár András (31, Orvostudományi Egyetem), már csak egyedül maradt meg a tokiói bajnokcsapatból, sokoldalú, higgadt és tapasztalt irányító, az együttes kapitánya, dr. Konrád Ferenc (28, Orvostudományi Egyetem), tíz éve csaknem megszakítás nélkül válo­gatott, gyors, gólveszélyes játékos, Molnár Endre (29, Spartacus), mindig nyugodt, megbízható kapus zetközi porondon úgyszólván ismeretlen Csa­pó élete első nagy nemzetközi tornáján há­rom ragyogó góllal adta le névjegyét. „Hiába, ez a magyar vízilabda. Jön egy ismeretlen gyerek, és a magyarok újra a világ legjobb­jai” — mondta Josef Dirnweber, az ismert creztrák játékvezető. Gyarmati Dezső, a kapi­tányi marsallbotot alig fél éve átvevő edző szerényen, mértéktartóan nyilatkozott. A vízi­­labdasport változatlanul megoldásra váró problémáit emlegette. A jelenlegi szabályok, az olykor bírált részrehajló játékvezetés, csak­nem kizárja a régi látványos vízilabdázáshoz való visszatérést. Csapó néhány gólja vagy Sárosi remek, a szovjetek elleni ejtése, ma­napság a fehér holló ritkaságával vetekszik. A játék az állandósuló birkózás révén alig­­alig élvezhető. S minderre az első világbaj­nokságon győztes magyar válogatott szak­vezetői hívják fel a figyelmet!... A fanatikus mester A Központi Sportiskola néhány év alatt fel­nőtt úszónövendékei ma már világhírnévnek örvendenek. Széchy Tamás tanítványai közül elsősorban a 400 méteres vegyes úszásban aranyérmet nyert Hargitay András és az évek óta veretlen német Matthes mögött a világ második legjobb hátúszójává előlépett Ver­­rasztó Zoltán, néhány további társával együtt megörvendeztette a magyar sportkedvelőket. A többiek közül Gyarmati Andrea szerényebb bronzérmével kisebb csalódást keltett, mások a döntőkig is alig jutottak el. A Széchy-ta­­nítványok ezzel szemben töretlenül fejlődnek Magyar férfi úszó például Csík Ferenc emlé­kezetes berlini győzelme óta, tehát 37 eszten­deje, nem vallhatta magát a világ legjobb­jának. S ráadásul Hargitay András, ez az évek alatt megizmosodott, de még mindig csak 17 esztendős sportember, ki sem úszta magát, így is csak 3 tized másodperccel ma­radt el a világrekordtól. Meg is szidta érte a mester azonnvomban, még az eredményhirde­tést megelőző percekben. S valahol itt kell keresni Széchy rendkívül sikeres működésé­nek titkát. Kedvenc témájáról, az úszásról csak átszellemült arccal, fénylő szemekkel tud beszélni. S ilyenkor az embernek mindig Iglói, a kedves Náci bácsi jut az eszébe, aki az ötvenes években Iharosékat tudta ilyen fa­natizmussal az edzések nehézségein átsegíteni, hogy utána együtt ünnepeljék a győzelmeket. Széchy is túljutott már a nehezén, hiszen az egykori súlydobó testnevelőt idegenkedve fo­gadták. A Központi Sportiskolában alkalmaz­ták, és nem bánták meg. Az öreg Császár uszo­da 25 méteres fedett medencéjében fáradha­tatlanul dolgozik. A világ úszósportjában a Német Demokratikus Köztársaság ugrássze­rűen fejlődött versenyzői és a változatlanul kiváló amerikaiak mellett ma Széchy tanít­ványai jelentik az élvonalat, az igazi klasz­­szist! Vad Dezső A nagy kapus emlékére „Június 20-án zárta le szemét örökre Am­sei Ignác, az 1920-as évek legendás hírű ka­puvédője. Tizenhármán kísérték utolsó útjára a Rio de Janeiró-i San Francisco Xavier te­metőben. Csak egy volt közöttük, aki fényko­rából ismerte a Fradi kapusát, s tízezrek kö­zött tapsolt a «-Náci« bátor beavatkozásai, ve­tődései láttán. Emlékét otthon már régen a feledés pora fedi, hiszen még az 1930-as évek elején vándorolt ki. Itt is, szinte mindenkitől elhagyatva, egy rosszul sikerült sérvműtét következtében rokkantán élte utolsó éveit.. Valóban — ahogy a Brazíliából címünkre érkezett levélből idéztük — elfeledtük volna Amsei Ignácot, a Ferencváros válogatott ka­pusát? Cáfolatként a Fradi labdarúgó-szak­osztálya nemrég megjelent történetét vettük elő a könyvespolcról. A történelmi arckép­­csarnok fejezetben, Albert Flórián és Blum Zoltán között, olvastuk Amsei Ignácról „Aki úgy véd, mint egy angyal” cím alatt: „Azok közé a játékosok közé tartozik, akik igen hosszú időn át szolgálták hűséggel a zöld-fe­hér színeket. Jó alakú, remek fizikumú, rend­kívül ruganyos, kitűnő reflexű, vakmerőségig bátor kapus. Szinte csodálatos a helyezkedési érzéke. Hazai és külföldi csatárok egy évti­zeden át dicsérik, olykor persze bosszankod­va, hiszen »-mindig ott van, ahol nem kelle­ne-», mármint az ellenfél csatárai szempont­jából. »-Ez a Náci úgy véd, mint egy angyal« — kiált föl egy szurkoló az egyik nemzetközi mérkőzésen, az Üllői úti pályán. A kijelentést többen hallják, s mivel akkoriban már meg­indult a névmagyarosítási akció, rajta marad a név, Angyal!...” Elfelejtettük volna?... A magyar váloga­tott két évvel ezelőtti riói mérkőzése alatt Szepesi György kérésére a rádiónak nyilat­kozott. Hangját, idegenes kiejtését némi nosz­talgiával hallgattuk. „Bármilyen gyorsan te­lik is az idő, nem gondoltam, hogy ekkor ta­lálkozom utoljára Náci barátommal” — em­lékezett Sebes Gusztáv, a volt kapitány, a két évvel ezelőtti találkozásra. A mai fiatal játé­kosok mind kedvesen fogadták az akkor het­­venesztendős, rendkívüli nyugalmáról és bá­torságáról híres kiváló kapust. „Oly boldo­gan jönnék haza veletek, de senkit, senkit sem találok otthon, hiszen minden rokonom elpusztult a háború alatt” — idézte Sebes Gusztáv egykori játékostársa szavait, majd így folytatta: „Igen, Náci valahogy megérezte a háború közeledtét, ezért menekült. Igaz. már előtte valóságos lelkibeteg lett, pálya­futását döntően befolyásolta az az örökrang­adó, mikor egy vetődése következményeként Kalmár Jenő, az MTK középcsatára a lábát törte. Náci pedig igazán nem tehetett róla, csak a kaput, szeretett klubjának, a Fradi­nak kapuját őrizte a tőle megszokott lelkiis­meretességgel . .” Elfelejtettük volna? A kérdésre ezek után olvasóinkra bízzuk a választ! Amsei Ignác 1929-ben, a Ferencváros emlékezetes túráján járt első alkalommal Dél-Amerikában, tagja volt az uruguayi válogatott ellen győztes zöld-fehér csapatnak. (Ülnek balról): Kovács I., Bukovi, Takács I., Tóth-Potya edző, Szigeti szakosztályvezető, Bródi intéző, Hungler n., Takács II., Papp. (Alinak, balról): Tánczos, Lyka, Fuhrman, Siflis, Berkessy, Toldi, Amsei Ignác, Rázsó, Obitz liuitulálunU Géczi István, a Ferencvá­ros csapatkapitánya, a hu­szonkétszeres válogatott ka­pus köszönti Albert Flóriánt (jobbról) harminckettedik születésnapján. Albert, Euró­pa 1967-beli legjobb labda­rúgója időnként újra régi for­májában szerez örömet a sportkedvelőknek, és így nem véletlen, hogy a zöld-fehérek az ötödik forduló után a baj­noki táblázat első helyén áll­nak. Három fontos rangadót nyertek sorozatban (a Vasast 2:l-re, a Honvédet 2:l-re, az MTK-át 2:0-ra verték). „Tíz évvel ezelőtt boldogabb vol­tam, de remélem még az ősz­szel valóra válik régi álmom, s elérem a hetvenötödik vá­logatottságomat. Nagyon igyekszem, hogy ne csak ajándékképpen, hanem játé­kom miatt kerüljek vissza a legjobbak közé” — mondta az ünnepelt Albert Flórián, aki egyébként változatlanul a legnépszerűbb magyar labda­rúgó. ötletes alakításai, tet­szetős megoldásai kedvéért újra sokan járnak ki a lab­darúgó-mérkőzésekre. A Nép­stadion legutóbbi kettős ran­gadóját nyolcvanezren szur­kolták végig. S bizony, ha az ünnepelt Albert a gyorsan múló évek alatt komolyan vette volna az edzéseket, úgy tehetsége, tudása révén ma 32 évesen is változatlanul Európa legjobbjai között le­hetne. A lelátóról jelentjük Taróczy Balázs, a Vasas fiatal, 19 éves játékosa nyer­te az országos teniszbaj­nokságot. Győzelmének ér­tékét az a tény sem csök­kenti, hogy a tavalyi győz­tes, Baranyi Szabolcs sérü­lése miatt nem indulhatott. A szakemberek véleménye szerint az Európa-szerte, sőt már Ausztráliában is siker­rel szerepelt Taróczy képes lehet arra, hogy híres baj­nok-elődei sorozatát folytas­sa. A feladat nem könnyű, hiszen Kehrling Béla annak idején 16, Asbóth József 13, Gulyás István pedig 15 al­kalommal nyert országos bajnokságot. Megalakulásának hetvenöt éves évfordulóját ünnepelte a BEAC, a budapesti tudományegyetem sportegyesülete. A fe­kete mezes „E” betűsök egykor jelentősebb szerepet játszot­tak a magyar sportéletben, ráadásul városrendezési okok miatt éppen a jubileum évében lakoltatták ki őket lágymá­nyosi otthonukból. A Mező utcai pályát négy évtizede, a Bu­dapesten rendezett főiskolai világbajnokság idején avatták fel. Az A1PS, a Nemzetközi Sportújságíró Szervezet elnöksége Balatonszéplakon tartotta ülését. Megdöbbentő hírt kaptunk Kadunából. A Hidas házaspár autóbaleset következtében életét vesztette, csak négyéves kislányuk maradt életben. A 47 éves korában elhunyt Hidas Gusztáv immár egy évtizede közmegelégedésre tevékenyke­dett a nigériai labdarúgás fejlesztésén. Az elhunytban SeBes Gusztáv, az ötvenes évek labdarúgó válogatottjának kapitá­nya unokaöccsét gyászolja. Változás történt a férfi kosárlabda válogatott szakvezeté­sében. Eszéki Rezsőtől a fiatal Ránky Mátyás vette át a ka­pitányi tisztet. Az új szakvezetőt a kosárlabda fanatikusai között emlegetik, egyébként a Mexikóban gerelyhajításban olimpiai bajnokságot nyert Németh Angéla férje, s a Válo­gatott keretet hivatalbalépése után alaposan felfrissítette. Portisch Lajos a Portorozsban rendezett hármas holtver­seny során kiharcolta a sakkvilágbajnokjelöltek döntőjében való szereplés jogát. Polugajevszkij és Geller szovjet nagy­mestereket előzte meg. Gellerrel vívta a holtverseny nagy mérkőzését. A szovjet sakkozó egyenlő állásnál (mindkettő­jüknek 3 gyalogja és 1 huszárja volt) a 87. lépésnél döntő időzavarba került és ez győzelemhez segítette a kiválóan küzdő magyar sakkozót. A döntőben Petroszjan ellen játszik. Osztravában, a kettős magyar—csehszlovák atlétikai via­dalon a nőknél a vendég magyarok (78:68), a férfiáknál pe­dig a házigazda csehszlovákok (113:97) győztek. Gresa, a te­hetséges gyorsfutó újra remekelt (100 m 10.2 mp.), Fejér Géza, a fiatal diszkoszvető pedig az olimpiai bajnok Danek­­kel szemben is megőrizte idei veretlenségét. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom