Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-09-29 / 20. szám
1905 Budapest 62. 292. postafiók PETŐFI-SZAVALÓVERSENY BURQENLANDBAN QYERMEKNAP A TENQERPARTON Postafiók-rovatunkban most csupán két levelet ismertetünk: Moór János, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke és Hajagos József, a Croydoni Magyarok Baráti Köre elnöke számolnak be rendezvényeikről. Ügy gondoljuk, hogy a gyermekrendezvények szervezése és lebonyolítása más egyesületeket is érdekel, ezért részletesen közreadjuk a beszámolókat. Az egyik burgenlandi kis versenyző „A szavalóverseny gondolata még a januári felsőőri Petőfi-kiállításon merült fel. Akiállítás utáni hetekben kis körlevél kérte fel a pedagógusokat, hogy a tavasz folyamán, a tanmenet keretén túlmenően is, foglalkozzanak Petőfi-versekkel, s az iskolai évet közös Petőfi-szavalóversennyel zárjuk le. Gyenge Imre református szuperintendens felajánlotta az egyház színháztermét e verseny lebonyolításának színhelyéül. A rendezést a felsőőri járás magyar tanítóinak és tanárainak munkaközössége a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel karöltve vállalta magára. A szervező munkát Tölly Ernő kormánytanácsos, járási tanfelügyelő vezette . A szavalóversenyt június 17-én rendezték meg. A nyilvános döntőn a selejtezőkből továbbjutott legjobb huszonöt szavaló szerepelt. Mellettük, egy asztalon tornyosultak a jutalomkönyvek. A Magyarok Világszövetségének adományát kiegészítette a Kultúregyesület vezetőségének ajándéka, valamint az osztrák tankönyvkiadó jutalmai. A meleg nyári idő ellenére is megtelt a színházterem. A verseny egy kötelező és egy szabadon választott költemény előadásából állott. Az alsótagozatosok kötelező verse A füstbe ment terv, a felsőtagozatosoké a Falu végén kurta kocsma volt. A szabadon választott versek között is elsősorban Petőfi költeményei szerepeltek, de volt, aki például József Attila egyik versét mondta el. A verseny legnehezebb része a felolvasóverseny volt. A kisdiákok a János vitéz — számukra még ismeretlen — részleteit kapták kézbe, ezt kellett „első látásra” folyamatosan, jó hangsúlyozással előadniuk. Az alsósoknál néha még döcögősen ment, a felsősök viszont már igen élvezetesen adták elő a költemény részleteit. A tanulság: sokat kell hangosan olvasni, a szép kiejtést gyakorolni. Minden versenyző négyféle könyvet kapott jutalmul. A kicsinyek meséket, a nagyobbak többek között Petőfi összes verseinek a jubileumra megjelent díszkiadását és a költő életrajzát. A hallgatóság körében leggyakrabban előforduló kérdés ez volt: „Mikor hallgathatjuk a diákokat legközelebb? Mert akkor sokkal többen leszünk, ez a nagy terem kicsi lesz az érdeklődők befogadásához.” * A angliai magyar klubok közül a Croydoni Magyarok Baráti Köre örvendeztette meg elsőként gyermeknap rendezésével felnőtt és gyermek tagjait. Május 27-én, két bérelt panoráma-autóbusszal utazott a tengerpartra, Margate-be a 105 főnyi társaság. A gyermekek útiköltségét a vezetőség fedezte, de a felnőttek is kedvezményesen utaztak. A gyermekek nagy izgalommal és élvezettel vettek részt a sok ötletes vetélkedőn (zsákbanfutás, kötélhúzás, lepényevés stb.), amelyet nyereménytárgyak tettek még vonzóbbá. A versenyek szelleme hamarosan még a szülőkre is ráragadt, ők is nagy gyerekekké váltak és távolugrásban, futásban, futballban versenyeztek egymással. Reméljük, hogy az ilyen kirándulások évről évre megismétlődő hagyománnyá válnak. Alkalmat akarunk adni gyermekeinknek, hogy barátságot köthessenek magyar pajtásaikkal, s minél többen, gyermekek és felnőttek, megismerjék egymást, együtt szórakozzanak. A gyermekeknek is lehetőséget kell nyújtani egymás megismerésére, mert ők a jövő generációja —, s célunk az, hogy már most megtanuljanak egymást becsülve élni. Ezt a célt szolgálja Balaton menti gyermeknyaraltatási akciónk is, ahol az angliai kis magyarok, otthoni pajtásaik körében, gyakorolhatják anyanyelvűket. „Nyelvében él a nemzet” — ezt tartjuk szem előtt és erre neveljük gyermekeinket is. Az ESOMAR Budapesten Az ESOMAR (Piac- és Közvéleménykutatók Európai Szövetsége) és a WAPOR (Közvéleménykutatók Világszövetsége) idei kongresszusát szeptember 9-e és 13-a között Budapesten tartotta. A Magyar Kereskedelmi Kamara védnöksége alatt, az Országos Piackutató Intézet rendezésében, lebonyolított konferencián 39 ország mintegy 900 küldötte vett részt. Az előadások a piackutatásnak a tervezésben való hatékonyabb felhasználásáról, a kelet—nyugati kereskedelmi tervezésről és a reklám s tervezés kapcsolatáról szóltak. Az egyre bonyolultabbá váló nemzetközi piac arra készteti a vállalatokat, hogy a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák. Az ESOMAR publikációival, szemináriumaival és kongresszusaival gyakorlati segítséget nyújt az újabb metódusok megismerésére. Az ódon Fehérvár: a csöppnyi Szent Anna templom (XV. század) a domonkos barát szobrával (Vámos László felv.) i i Marokkóban élő magyar költőnő Látogatóba érkezett Magyarországra Czakó Magdolna, Marokkóban élő költő és műfordító, lapunk tavalyi nemzetközi Petőfi-pályázatának egyik nyertese. Lehet-e a tőlünk földrajzi, szellemi, nyelvi értelemben oly távoli országban anyanyelvűnket és irodalmunkat népszerűsíteni, művelni. Erről faggatjuk. — Nehéz? — Természetesen, nagyon nehéz. De hát csak az próbálkozzék „a rögös pályával”, aki fel van erre készülve. És akit leküzdhetetlen belső kényszer hajt. Amikor kimentem Marokkóba, rögtön úgy éreztem, hogy valamiféle küldetés vár rám. Olyan, amit én róttam ki magamra. Az akkor még megmeg botló nyelvtudással az idegen világban az anyanyelv művelőinek tolmácsa akartam lenni. Teljesen ismeretlen, „egzotikus” magyar nőként „buzogni” kezdtem. Meg akartam őrizni magyarságom legelső megnyilvánulási formáját, az anyanyelviséget az új közegben. — Tehát? — Tehát szembenéztem a kezdeti érdektelenséggel és közömböséggel. Aztán megnyíltak előttem az újságok, folyóiratok hasábjai, időt kaptam a Marokkói Rádió irodalmi műsoraiban. — Kikről írt, beszélt? — Elsősorban éppen a jubileum alkalmából Petőfiről, és nem minden eredmény nélkül. A rádióelőadások nyomán meghívásokat kaptam irodalmi körök ankétjaira, sőt még középiskolákba is, hogy beszéljek nagy költőnkről a fiataloknak. — És a többiek? — Saját ízlésemet követtem. írtam és beszéltem egyik legkedvesebb költőmről, Tóth Árpádról. Két versét, a Magam vagyok és A vén ligetben címűeket dr. Zakariával, Marokkó vezető költőjével — aki nagy tisztelője Hadzs Abdulkarim Germanusznak, vagyis Germanusz Gyula professzornak — közösen is lefordítottuk. Azután többek között Zelk Zoltán, és a nekem olyan drága, szegény Devecseri Gábor ... — És ír önálló verseket is? Az idegen nyelvek, az arab, a berber, a francia soknyelvű környezetében? — Igen. egy teljes kis kötetre valót írtam. El tudja képzelni, milyen nehéz ez, amikor az e.mber közelében alig van honfitárs, akinek szemében a fogadtatás, a megértés fényét, vagy akár a fanyalgás fintorát láthatnám. Pedig jó néhányat közü-Az első magyar readers digest, a lAtöhatär havonta tájékoztatja Ont az óhaza legfrissebb kulturális írásairól Ara: évi 10,— $ Előfizethető: KULTÚRA —1389 Budapest P. O. B. 149. (Gábor Viktor felv.) Czakó Magdolna lük ottani költők le is fordítottak. — És milyen érzés volt most hazalátogatni? — A szó a mesterségem, de ezt mégsem tudom elmondani. Felemelő, torokszorongató, mámorító. Hazajöttem, hogy mély kortyot vegyek az anyanyelv kútjából, amely nélkül elszármazott magyar, hát még költő, hogyan is lehetne meg. — És milyen fogadtatásra lelt? — Érdeklődőre, szeretetteljesre mindenütt. A régi baráti körben, a költőknél, az intézményekben, ahová ellátogattam. például a Magyarok Világszövetségében, a Magyar Rádióban, a különböző lapoknál, amelyek számára nyilatkoztam — egyszóval mindenütt. — És most mennie kell? — Hamarosan. És addig időt kell találnom arra is, hogy Marokkóról szóló könyvem kéziratán elvégezzem az utolsó simításokat. Remélem, még a tervezett francia kiadás előtt megjelenik magyarul. Dr. Raáb György @zaká JHjaqd<ici két oetie PETŐFIHEZ Mondták már tűzcsóva, csillag, cédrus, — Mondták a neve magyarul szerelem, haza, szabadság. De senki nem érezhette azt amit ő, — fegyverzajt, olvadó vért, rásúlyosodó halált és a végső hideg egyedüllétet a csatatéren. Senki nem kérdezte az utolsó kívánságát, — és senki nem látta amint a nemzet elveszti fiát. HA MAJD Ha majd messze hagytad el a határt És mindent ami otthonodhoz köt nyelvet és a megszokott levegőt gondolj vissza, honnan jöttél, hogyan jöttél és gyújtsd össze a maradék erőd. Ha majd fáradtan rádköszönt az este és idegen madarak szállnak fészkükre és felsóhajtasz — tudnod kell: nem vádolhatsz senkit, a fájdalmat te kerested. (Novotta Ferenc felv.) Ok ketten
