Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-09-29 / 20. szám

K Z ttit A Nemzeti Bank vezetői, dr. László Andor elnök, Fe­kete János elnökhelyettes és dr. Bácskai Tamás vezérigaz­gató az Egyesült Államokba utaztak a Federal Reserve Bank és más amerikai nagy­bankok meghívására. A kül­ügyminisztériumban kötetlen eszmecserét folytattak Willis C. Varmstrong államtitkárral, a gazdasági ügyek főosztályá­nak vezetőjével, Frederick Dent kereskedelemügyi mi­­miniszterrel, ezt megelőzően pedig New Yorkban tárgyal­tak amerikai nagybankok ve­zetőivel, köztük David Ro­ckefellerrel, a Chase Man­hattan bankház elnökével. Egy nyelvtudós emlékeze­te címmel jelent meg a Ma­gyar Nemzet hasábjain hosz­­szú cikk a közelmúltban el­hunyt dr. Lotz János nyel­vészről. A cikkíró a többi közt megemlíti, hogy dr. Lotz kezdeményezésére jött létre a Washingtonban széke­lő Alkalmazott Nyelvészet Központjában —, amelynek elnöke volt — az angol—ma­gyar kontrasztív nyelvtani tervmunka, amelyben számos intézmény vesz részt. E közös kutatás teszi lehetővé, hogy sok fiatal kutatónk közvetle­nül megismerhesse az ame­rikai tudományos központo­kat. XIII. kongresszusa. A világ öt kontinensének 25 országából ér­kezett csaknem 300 tudós arról tanácskozott hogy a különböző biokémiai készítmények világ­szerte egységes szabvány szerint, lehetőleg azonos eljárással ké­szüljenek. Üj művelődési központ épül Kőbányán. Létrehozása csaknem 100 millió forintba kerül. A költségek felét a munkáskerületben működő 58 vállalat biztosítja. A brüsszeli Théatre Natio­nal az új évadban bemutatja Örkény István Macskajáték című színművét. A darabot a magyar származású Vercors alkalmazta francia színpadra. Móra Ferencről nevezték el Győr új általános iskoláját. Az iskola előcsarnokát Ko­vács Margit Kossuth-díjas keramikusművész tíz képből álló falikerámia-sorozata dí­szíti. Dr. Szita János miniszter­­helyettes, a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok titkársá­gának vezetője részt vett az amerikai Stanford kutató in­tézet San Franciscóban meg­rendezett gazdasági konfe­renciáján, amelyre a világ számos nagyvállalatának ve­zetői és kormányszervek képviselői voltak hivatalo­sak . VÁLYI PÉTER 1919-1973 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mély megren­düléssel és fájdalommal tudatja, hogy Vályi Péter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese baleset során szenvedett súlyos sérülés következtében szeptember 18-án elhunyt. D. Káldy Zoltán evangé­likus püspök (az MVSZ el­nökségének tagja) és felesége ,'jimojoki érsek meghívására egy hetet töltött Finnország­ban. Káldy Zoltánt fogadta Kekkonen köztársasági elnök és Sundquist oktatásügyi mi­niszter. Háromszáz éve született Mányoki Adám, az egyete­mes művészet történetében is nagyra értékelt festőművész. Több mint kétszáz arcképet festett, de ezekből csak 140 maradt fenn, a többi kallódik vagy elpusztult. Leghíresebb alkotását, II. Rákóczi Ferenc­ről festett képét a Nemzeti Múzeumban őrzik. Nagy magyar feltalálók címmel kiállítás nyílt az Országos Mű­szaki Könyvtárban (Lévai András felvétele) A Magyar Tudományos Akadé­mián ülésezett a Nemzetközi Standardizációs Társaság (IABS) Üj művészeti kislexikon je­lent meg az Akadémiai Ki­adó gondozásában. Hatezer szócikkében ezúttal a mai. kortárs művészet legfrissebb eseményeiről tudósít. 100 fe­kete-fehér és 32 színes rep­rodukcióval készült. Hazánk vendégei voltak: Kö­bért R. Reford, a kanadai kül­ügyi Intézet igazgatója — a Ma­gyar Külügyi Intézet meghívá­sára — ,,A kanadai külpolitika napjainkban” címmel tartott elő­adást a Kossuth Klubban. Man­chester főpolgármestere, Cenneth Collis delegációjával egy hetet töltött Magyarországon. Az an­gol vendégeket fogadta dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és Kőműves István, a fővárosi tanács elnök­­helyettese. A. B. A. Janneh, Si­­erra-Leone szociális ügyeinek minisztere és kísérete a két or­szág közötti sportkapcsolatokról tanácskozott. Gerhard Herzberg a fizika Nobel-dIJas professzora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja dr. Erdey-Grúz Tibornál, az MTA elnökénél tett látogatást. Anthony Kalstonnak, a New York-i Állami Egyetem komputer tanszéke vezetőjének előadása a magyar számítástech­nikai szakembereknek szólt. Jávor Pál emlékét idézte fel a televízió Színészmúze­um című. egyórás műsora. Film- és színpadi szerepei­nek részleteit vetítették, és pályatársai: Bárdi György, Bilicsi Tivadar, id. Hegedűs Tibor, Makay Margit, Nemé­­nyi Lili és Várkonyi Zoltán — emlékeztek az Amerikából hazatért és itthon elhunyt művészre. Készül Budapest új házirendje. Egyik pontja például, hogy zajt keltő háztartási gépeket este 8 órától reggel 6 óráig nem szabad használni. Intézkedik az új házi­rend a gépkocsik parkolásáról és a gyermekek Játszóterének biz­tosításáról és kialakításáról. A Thália Színház együttese Bécsben vendégszerepeit a Reinhardt centenáriumon. A Theater in der Josefstadtban nagy sikerrel mutatta be Theodor Csokor: 1918. no­vember 3. című darabját. * Megdöbbenéssel értesült az ország: „Vályi Pétert szep­tember 15-én a miskolci Lenin Kohászati Művek acélmű öntőcsarnokában tett látogatásakor súlyos baleset érte: a forró öntecseket tartalmazó öntőgödör mellett megbotlott, és az öntögödörbe zuhant. A kíséretében levő Énekes Sándor, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója, aki segítségére sietett, utána zuhant. Mindkettőjüket a miskolci megyei kór­házban ápolják.” Így szólt a lapokban megjelent közlemény, s mellette az orvosi jelentés: „Váiyi Péter állapota súlyos, életveszélyes, Énekes Sándor állapota súlyos, nem életveszé­lyes.” Két napig várta aggódva a közvélemény a híreket az újabb orvosi jelentésről, de már csak Vályi Péter halálhírét olvashattuk. Nem hivatalos program szólította, hanem saját szüntelen érdeklődése, tennivágyása ösztönözte arra, hogy — ha már Miskolcon jár, a borsodi munkásság fellegvárában — meg­látogassa az öntőcsamokot. ahol az olvasztókemencék izzó légkörében formálják az anyagot. Ebből a reá. mozgékonysá­gára, érdeklődésére oly jellemző üzemi sétából lett a tra­gédia. Vályi Péter a budapesti Műegyetemen kapta meg 1942-ben a vegyészmérnöki oklevelét. 1948 elején az Országos Terv­hivatalban dolgozott, később a közgazdasági egyetemen ok­tatott, 1953-ban a Chinoin Gyógyszergyár vezérigazgatója. 1954-től az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1961-ben pénzügyminiszter. 1971 májusa óta a Minisztertanács elnök­­helyettese. Mint gazdaságpolitikus, végigjárta a szocialista tervgazdaság iskoláját, kezdeményező szerepe volt a mai gazdaságirányító rendünk, a korszerűbb gazdálkodási, irá­nyítási formák kidolgozásában. Sokat utazott, az idén az Egyesült Államokban is folytatott tárgyalásokat. Gazdag ta­pasztalatait, nyelvtudását és emberi tulajdonságait jól hasz­nosítva, kivívta tárgyaló partnerei tiszteletét, szimpátiáját. Sokan ismerték, tisztelték és szerették Vályi Pétert, s nemcsak azok — pedig ezek száma is nagy — akikkel napi munkája, gyakori látogatásai, utazásai során együtt volt. Is­merte őt az ország, gyűlésekről és írásaiból, a parlament szószékéről és a tv képernyőjéről. Napra pontosan, egy éve — mily tragikus összeesése a dátumoknak —, hogy 1972. szeptember 15-én a televízióban válaszolt a nézők megannyi kérdésére. Keresetlen közvetlenségével, kedves mosolyával, humorával, kényes kérdést nem ismerő, őszinte válaszaival megnyerte a közvélemény rokonszenvét. Vályi Pétert szeptember 24-én temették a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK A CENTENÁRIUM JEGYÉBEN tartó Budapesti Művészeti Hetek gazdag programja, mely ebben az évben is hi­teles keresztmetszetet igyekszik nyújtani művé­szeti életünkről. A fesztivált ez idén Budapest centená­riumának jegyében rende­zik meg. Egész Európából érkeznek vendégek, köztük a fővárosok vezetői is. Bu­dapest 100 év alatt kiérlelő­dött művészi rangja fejező­dik ki az elkövetkező hóna­pokban. Hangversenyek, zenei versenyek, operák, balett-műsorok, kiállítások, rádió- és tévé-műsorok so­rakoztatják fel a múlt és a jelen művészetének kiemel­kedő, alkotásait. Budapest és a világkultúra kapcso­latát erősítik a külföldi együttesek és szólisták vendégszereplései. Ideláto­gat a moszkvai Vahtangov színház társulata és a Gö­rög Nemzeti Színház együt­tese. A holland balettszín­ház híres társulata is fel­lép a Fővárosi Operettszín­ház színpadán s a koncert­pódiumokon a többi közt olyan jeles szólistának tap­solhat a közönség, print Dietriech Fischer-Diskau. Fesztiválra készült fővá­rosunk: csaknem kétszáz eseményt kínál a szeptem­ber 24-től október 26-ig Vén Emil: Budai vár című képe, mely a Művészeti Hetek keretében megnyíló Festő kortársak Budapestről című kiállításon szerepel PROMETHEUS ÉS FŐNIX Szép és elgondolkoztató hasonlatot olvastam a forradalmak Prométheuszt és főnixi szakaszáról. Az első a társadalmak viharos tektonikus mozgásaira érvényes, amikor a feltörekvő erők lelopják az égből a tudás, a kultúra, a haladás tüzét. A második a nagy átalakulást követő időszakot jellemzi, amikor már véget ért az egyéni és tömeghősiesség kora, az új rend meg­szilárdult s a nagy kérdés: hogyan harcoljon, dolgozzon, éljen a forradalmár a megvalósult forradalom körülményei között. A főnixi szakaszban — a név is erre utal — az embereknek nap­ról napra meg kell újulniuk, mint a tűzmadárnak, mert csak így képesek megoldani az állandóan változó világ feladatait. Korántsem véletlen tehát, hogy most nálunk teljes mértékben előtérbe kerültek olyan fogalmak, mint közgondolkodás, közös­ségi szemlélet, közművelődés. Vagyis az a felismerés, sőt az a szükségesség, hogy az új társadalom építésében az egyéni és csoportérdek érvényesülésének igen fontos szerepe van, de eb­ből mégsem következhetnek a vele összefüggő olyan emberi tu­lajdonságok, mint az egyéni vagy csoport-önzés, a nyerészkedés, a továbbiakban pedig a képmutatás és igazságtalanság. Az ilyen jelenségek ellen csakis a közösségi szemlélet erősítésével, a kö­zösségi gondolkodás magasabbrendűségével lehet harcolni. Nyugati kritikusok gyakran szélmalomharcnak minősítik eze­ket az erőfeszítéseinket, megállapítván, hogy az ember olyan, amilyen a természete tulajdonságai legfeljebb felszínesen módo­sultak, de alapvetően nem változtak. A szocializmus emberfor­máló törekvései tehát meddőek maradnak; amint rés nyílik az egyéni ügyeskedésre, az rövidesen újraszüli ezeket az „örök em­beri” tulajdonságokat. Vakság lenne nem észrevenni, hogy az életszínvonal emelke­désével nálunk is felbukkantak ilyen jelenségek. Mint például az úgynevezett „hétvégi személyiség". A szabad szombattal meg­hosszabbodott hétvégén a magánember a közösségi ember fölé kerekedik, s még azok is, akik öt napon keresztül becsületesen, tisztességesen dolgoznak az üzemben vagy hivatalban, meghök­kentő gyorsasággal „állnak át” a kistulajdonosi, egyénieskedő lelki hullámhosszra. A Kortárs augusztusi számában Szakonyi Károly „Verseny" című jelenetében egy ilyen jellegzetes hétvé­gi esetet ábrázol. Országúti történet ez, amelyben gázpedálnyo­mó, agyvérömlenyben szenvedő gépkocsitulajdonosok előzéssel, előzni nem engedéssel bosszantják egymást, mígnem e verseny végzetes karambolba torkollik. A nagy robogás közben az egyik „hős” útitársának vázolja életét. „Hajtás reggeltől estig, de nem panaszkodom, szépen jön a konyhára. Víz-, gáz-, fűtésszerelés, boldog, boldogtalan épít, van meló”. Aztán megtudjuk, hogy nem sokat törődik a munkával. Az a fontos, amit a munkáért adnak. Szöszmötölni nem lehet, aki szöszmötöl, lemarad. Ö pe­dig nem óhajt lemaradni. Roncstelepi Skodával kezdte, jelenleg Zsigulival jár, de már 128-as Fiatot akar venni. Van szép háza. az alagsorban műhely, most egy vikendházra fáj a foga a tó mellett. „De nem ám egy tucatviskóra. Ott van egy öreg kápol­na a hegyen, azt veszem meg ... A haverok megpukkadnak az irigységtől ha ez sikerül. Még a feleségem nőgyógyászának sem lesz ilyen." Ha az eset tragikus végkifejlete nem is tipikus — a Belügy­minisztérium legutóbbi jelentése szerint valamelyest csökken­tek a közúti balesetek —, maga a figura meglehetősen általá­nos, mint jellemző képviselője ennek a bizonyos hétvégi men­talitásnak. „Güri” — ő mondja így — öt napon keresztül, majd pedig új kocsi, telek, vikendház, illetve régi kápolna, s „hő­sünk” itt már megelőzi korát, mert a „nyugati képeslapok” alap­ján tudja: a státusszimbólum „a régi malom, farmerház, elha­gyott templom”. Ami a történetben bennünket közelebbről érdekel, az a gon­dolkodásmód. Környezetvédelmi és városközlekedési gondoktól eltekintve, senkinek sincs, nem is lehet kifogása a gépkocsik el­len, a telek, a vikendház birtoklása ugyancsak belefér a szocia­lizmus kereteibe. .Az ábrázolt és jelzett gondolkodásmód azon­ban nem. mert anakronisztikus, valami már túlhaladottnak ké­sői visszfénye. S ha sok hétvégén ismétlődik, tartóssá válhat, jellemző lehet a többi öt napra is. Nevezhetjük ezt kispolgári gondolkodásmódnak, ámbár az utóbbi időben annyit használtuk e kifejezést, hogy meglehető­sen elkopott, illetve sokszor olyan jelenségre is ráragasztják, amelyre pedig nem illik. Vitányi Iván a Társadalmi Szemle 7. számában a kispolgárság és a kispolgáriság fogalompár tartalmi különbségét vizsgálva, kénytelen megállapítani, hogy noha a kispolgárság, mint réteg nagyon meggyengült, a kispolgáriság hadállásai továbbra is tartják magukat. Nagyon érzékletesen térbeli szemléltetéshez folyamodik s azt írja, hogy „az embert körülvevő társadalmi tér egy szükebb és egy tágabb mezőre osz­lik. A szűkebb tér az ember mindennapi világa, amelyben köz­vetlen szükségletei érvényesülnek, a tágabb tér a legszélesebb értelemben vett társadalmi kapcsolatok világa, amelyet sokszo­ros közvetítettség jellemez.” Mivel e kettős tér megértésére, a benne rejlő ellentmondás feloldására sokan nem képesek, így ez a magatartás és gondolkodásmód kiterjedhet más osztályok és rétegek tagjaira is. Vizsgálatai során ennek két alapvető okát deríti fel. Az egyik a szocializmusban, mint átmeneti formában még meglevő árutermelés. A második a tudatnak a léthez viszo­nyított elmaradása. A gondolkodásmód megváltoztatásáért foly­tatott harcnak tehát egyik legfontosabb feladata a tudat átala­kítása, s ennek egyik eszköze a kultúra. A térbeli szemlélethez hadd csatoljuk az időbeliséget is. A hétvégi „átváltozás” ennek csak sűrített megjelenési formája, amiből nyilvánvalóan arra kell következtetni, hogy az öt mun­kanapon, vagy annak meghatározott szakaszában ugyancsak je­lentkezik a kispolgári gondolkodásmód. Mikor? Amikor például a hivatalban vagy üzemben az ember kíméli munkaerejét a ké­sőbbi magánmunkához, esetleg másodálláshoz. Amikor az üzle­tekben a pult kiszolgáló oldalán állók úgy vélik, csak ők a dol­gozók s a vásárlókban a társadalom heréit látják. Amikor a mi­nisztériumi vagy tanácsi emberek felsőbbrendű lényeknek tekin­tik magukat. A kispolgárság sajtóvitájában a következő jellemző tulajdon­ságokat említették: ingadozás, kényelmesség, bizalmatlanság, ön­zés, befelé fordulás, utánzás. Hozzá tehetnénk még ehhez az úr­­hatnámságot, a nagyzási mániát, a közönyt, a cinizmust és még sok egyebet. Tehát, amint említettem, nem a gépkocsival és a telektulaj­donnal van a gond, hiszen sokhelyütt éppen azokat a területe­ket parcellázzák, amelyek eddig megműveletlen ugarnak számí­tottak. Azt sem mondhatjuk, mintha meglepetésszerűen ért vol­na bennünket az ilyen jelenségek elszaporodása. Tudtuk, hogy jelentkezni fognak. A tennivaló most éppen az, hogy a közössé­gi gondolkodásmód erősítésével az eszmei negatívumoknak gá­tat szabjunk. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a családi, iskolai nevelésnél kell kezdeni az orientálást a helyes, szocialista értékrendszerre és az olyan tulajdonságok kifejlesztésére, amelyek idővel mind nehezebbé teszik a kispolgári gondolkodásmód újratermelődését. Most, az új iskolaév kezdetén már kiderült, hogy éppen a diá­kok akarnak többet tudni és hallani a közösségről. Az egyik gimnáziumban a kérdőívekre adott válaszokból kitűnt, hogy a diákok 30 százaléka arra a problémára keresett választ, milyen tényezők határozzák meg vagy befolyásolják az egyén és a kö­zösség viszonyát. A felnőtteket tekintve pedig valóban az a kö­vetelmény, hogy a megváltozott világgal mindig meg kell vál­tozni a magatartásnak is. Rendelkezni kell tehát a Főnix tulaj­donsággal, a napról napra való megújulás képességével, mert ezzel a képességgel rendelkező ember képes csak arra, hogy to­vább formálja a világot. Pethő Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom