Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-08-18 / 17. szám

JitAj&rb'QttAons Történet az emberi jóságról Kürthy Hanna rajza Milyen is egy ember világa, ha ez a világ elfér, mert el kell férnie egyetlen szobában? Botjával eltolja az ablakszárnyat az utca felé, hogy érezze a beáramló leve­gőt, az utca szagát, hangjait. Az abla­kon behajló emberek nemcsak a kinti világ hírnökei, hanem a mozgás teljes szabadságával rendelkező tagjai is. A hatvannégy éves szarvasi asszony, Gu­­tyán Zsuzsanna, az ágy tízévi börtöne után még mindig tud nevetni is, sírni is. Mozdulataiban, tekintetében nincs sem­mi fáradtság. Mindezeknek az ő eseté­ben bizonyos fokig közük van a hősies­séghez. A remény legszebb tárgyi bizonyíté­ka: szobájában egy cserépben valami­féle növény próbál életre kapaszkodni. Néhány aprócska levél az egész. Az asszony látja növekedését és fontosnak tartja. — Ügy örülök, tudtam, hogy eljön­nek, mert olyan jók hozzám az embe­rek. A levelet is azért írtam. Sokat gon­dolkoztam azon, hogyan is hálálhat­nám meg nekik, amit értem tettek, és ezt gondoltam ki, hogy én ezt elmon­dom másoknak is. Azt, hogy az én ki­mondhatatlanul nehéz helyzetemet va­lamennyire el tudom viselni, legna­gyobb részben azoknak az embereknek köszönhetem, akik nem hagynak ma­gamra, hanem mindennap meglátogat­nak, illetve, amikor csak tehetik, ajtót nyitnak rám. És méghozzá azt is ta­pasztalom, hogy szeretettel jönnek hoz­zám, mert a névnapomon ötvenen kö­szöntöttek fel. Van, amikor zúgolódom a sorsom miatt, akkor pedig vigasztal­nak, hogy elfelejtessék velem a testi, lelki fájdalmakat. Ez az én egyetlen és határtalan örömöm. Amíg egy ember rám nyitja az ajtót, addig nem félek. Elhozzák a híreket, elmondják, kivel mi történt, úgy, hogy ha valaki nem tud valamit pontosan, azt mondják neki az emberek, eredj a Zsuzsannához, ő min­dent tud. Ide vezet az útjuk, ha szo­morúak, és énnálam megvigasztalód­nak. És akkor nekem megint nagyon jó.-— ötvenhárom éves koromig el sem tudtam képzelni, hogy így is lehet élni, ahogyan én most élek. Adminisztrátor voltam a Szarvasi Kísérleti Állami Gaz­daság bikazugi üzemegységében. Egy napon, szabad szombaton, jöttünk ha­zafelé lovas kocsin. Az egyik ló meg­ijedt egy személygépkocsi dudájától és a hét méter mély árokba rántotta a ko­csinkat. A többiek könnyű sérülést szenvedtek. Én azonban a ló zuhanásá­nak irányába kerültem és aláestem. Megbénultak a lábaim, és életem végéig így leszek már. Azt mondták, az össze­roppant csigolyámhoz nem nyúlhatnak, nincs garancia, hogy attól jobban le­szek. A professzor kedves volt, vigasz­talt ... — Képzelje csak el, amíg a kórház­ban kiszolgáltak engem, addig nem is gondoltam arra, mi lesz velem itthon. Sokat töprengtem, és minden éjjel meg­született valami bennem. Eszembe ju­tott, ha madzagot kötnek az ablakhoz, és a madzag végét fogom, egyedül be­húzhatom az ablakot, bottal meg ki­nyithatom. Ennek nagyon megörültem. Szép lassan berendezkedtem ebben a sarokban. Elhelyeztettem magam körül mindent, amire szükségem lehet, hogy a kezemmel elérhessem őket. Ebben a régi katonaládában tartom az edénye­ket, lisztet, cukrot, sót. Mellettém a gáz­tűzhely, gázpalack, és szépen megfőzök magamnak, sőt néha sütök is, meg ká­vét főzök. Rádiót hallgatok, és egyszer tévét hozott nekem az egyik öcsém, az övékét, mert ők újat vettek. És, nézze csak, itt az ágyam mellett megnyomok egy gombot és így kapcsolom be a tele­víziót. No, ehhez mit szól? . — Itt, Szarvason, már az első napok­ban jöttek az emberek, a szomszédaim. Bevásárolnak nekem, süteményt hoz­nak. Pénzt is felajánlottak. A gáztelep vezetője ma cukorborsót küldött. — 1091 forint a nyugdíjam. Időköz­ben eladogattam mindent, ami most már feleslegessé vált, bútorokat, fotelt, dohányzóasztalt, ékszereket. Apámnak régen huszonöt holdja volt, nem vol­tunk szegények. A biztosítótól negyven­ezer forintot kaptam, de örültem, ami­kor felvettek tagnak a vegyes háziipari szzövetkezetbe. Mint bedolgozót, rend­szeresen ellátnak munkával. Nézze ezt az aranyos gyerekruhát, én ezt körül­horgolom rózsaszínű fonállal, rózsát is varrók rá, hogy szebb legyen. Tavaly volt olyan hónap, hogy ezerötszáz fo­rintot is megkerestem. — Nem, semmiképpen nem sorolha­tom fel, ki tette értem a legtöbbet. Nem akarok bárkit is különválasztani a töb­bitől. A kórházi nővér rendszeresen el­jön és megmosdat. Az első időkben a lanács szociális osztályának előadója ho­zott nekem vizet, bevásárolt, feltörölte a padlót. És a Vöröskereszttől is jön­nek; tagja vagyok a Vöröskeresztnek, mert véradó voltam. A vállalatomtól azonban senki sem látogat meg, ez egy kicsit fáj. De minden évben kiutalnak nekem ötszáz forint segélyt. — Ó, persze, hiányzik a napfény. El tudja képzelni, mennyire? Igen, igen, megvan ez a tolószék, kimehetnék ben­ne az utcára. Elmehetnék mindenki­hez, és, nem lennék bezárva négy fal közé. De a tolószékbe való átülés sok energiámat venné igénybe, és elgyen­gülnék .. . — Sok szép van azért az életemben. Talán, talán, ha egészséges maradok, sohasem jut nekem ekkora rész az em­berek szeretetéből. Nekem hinnem kell a jóságukban. Hiszek is benne, mert az éltet... Tóth Erzsébet Rarfék rßne JÓZSEF ATTILA VERSE Dalol a madársereg Hogy az erdő zeng belé, Maszatos parasztgyerek Inal a folyó felé. A nap is süt melegen, Tüzeslti a leget, Nem is látni az egen Pici keskeny felleget. A parasztgyerek hévül, A folyóparton ledül, Homokon gurul tovább Kavicsot fog, jó lapost, A folyóba dobja most S fütyürészve áll odább. REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK Csúsztatás A felsorolt hat fiúnevet addig csúsztassátok jobbra, vagy balra, amíg az egyik ftlggfileges oszlopban egy l&nynevet (és egyben egy tavaszi virág nevét) kapjátok eredményül. 1 s T V / A N A L B E R T Z 0 L T / A N E L E M É R M / A T Y Á S B A L Á ZS •BXloqi : s 9 » f a j S o w 1 I ( I I { VANlLIAPARFE. Hozzávalók: 2 deci tej, 2 tojássárgája, 10 deka cu­kor, fél rúd vanília, 3 deci tejszínhab és 5 deka vaníliacukor. — Egy habüstben felfőzzük a hidegen összekevert tejet, cukrot és tojássár­gáját. Főzés közben állandóan keverjük. Lehűtés után teljesen ki­hűlt állapotban szűrőkanálon engedjük át, és összekeverjük a három deci keményre vert tejszínhabbal, amelyben előzőleg 5 deka vaníliás porcukrot kevertünk el. Ezután parféformába tesszük, a forma fedelé­vel betakarjuk, és a mélyhűtőben keményre fagyasztjuk. Tálalásnál a formát langyos vízbe mártjuk, és tálra borítjuk. Tejszínhabbal gazda­gon díszítve tálaljuk. CSOKOLADEPARFE. Hozzávalók: 2 deci tej, 15 deka porcukor, 3 tojássárgája, 12 deka csokoládé, 3 deci tejszínhab és kevés vanília. — A lágyított csokoládéi hidegen összekeverjük a tejjel, tojássárgájá­val, porcukorral és vaníliával, majd tűzre tesszük, és állandó keverés­sel sűrű krémmé főzzük. Főzés után leszűrjük, és kihűtjük. A kihűlt krémanyagot összekeverjük a keményre vert tejszínhabbal, majd szá­raz formába tesszük, és keményre fagyasztjuk. Tejszínhabbal díszít­jük, melynek a tetejére reszelt csokoládét is szórhatunk. GYÜMÖLCSPARFÉ. Hozzávalók: 2 deci szitán áttört gyümölcsvelő (fehet eper, málna, meggy, cseresznye vagy barack), 15 deka porcukor és 4 deci tejszínhab. — A keményre felvert tejszínhabba belekeverjük a porcukrot és a gyümölcsvelőt, majd formába tesszük, és az ismert módon kifagyasztjuk. KAVEPARFÉ. Hozzávalók: 3 deci erős feketekávé, egy egész tojás, 2 tojássárgája, 18 deka porcukor, egy kis vanília és 4 deci tejszínhab. — Egy habüstben hidegen összekeverjük a kávét, tojásokat, cukrot és vaníliát, majd tűzre tesszük, és felfőzzük. A főzés alatt habverővel ál­landóan keverjük. Ha kihűlt, összekeverjük a keményre vert tejszín­habbal, majd formába öntjük, és kifagyasztjuk. Tálalásnál a díszítő tejszínhabra 1—2 szem babkávét is tehetünk. TUTTI-FRUTTI PARFÉ. Hozzávalók: fél liter tej, 3 egész tojás, 18 deka cukor, egy kis vanília, 1 likőrös pohár rum, 3 deci tejszínhab, 18 deka apró kockára vágott cukrozott gyümölcs, 1 evőkanál rum és 2 lap zselatin. — Fél liter tejet, 3 egész tojást, 19 deka cukrot és a vaníliát hidegen összekeverjük, és felforraljuk. Főzés közben 1 likőrös pohár­nyi rumot öntünk belé, aztán lehűtjük. Ha lehűlt, megfagyasztjuk. Amikor már sűrűsödik, 3 deci tejszínhabot keverünk hozzá és 18 deka apró kockára vágott cukrozott gyümölcsöt, amelyet már összekever­tünk 1 evőkanál rummal, azután ismét fagyasztjuk. Ha megfagyott, hosszú bádogformába tesszük (a bádogformát nem kell kikenni, csak hideg vízzel kiöblíteni), azonnal tálra borítjuk, és keményre vert tej­színhabbal díszítjük. A díszítésre használt tejszínhabot (fél liter) 2 lap hideg vízben mosott, felolvasztott zselatinnal keményítjük meg, és 8 deka vaníliás porcukorral ízesítjük. A tejszínhab tetejét apró kockákra vágott cukrozott gyümölccsel díszítjük. ÚJDONSAQOK a kötöttdivatban Ezúttal elsősorban a képeken látható modellekről számo­lunk be. Tervezőjük: Hársné Szántó Aranka. Az első képen dohánybarna-csokoládébarna-fehér színösz­­szeállítású, kárómintás kardigán, csokoládébarna paszpolo­­zással. A pantalló barna-fehér, nagyléptékű tyúklábmintás. A második képen szürke-rózsaszín melírozott, átkötős, fod­ros ujjú pulóver. Az eleje és a háta szürke-világoskék min­tás. A harmadik kép (nagy divat!) sötétkek-fehér színösszeállí­tású tyúklábmintás kis kardigán. A passzérésze sötétkék bor­dáskötésű. A pantalló parasztrózsaszín trevirából készült. A modellek konfekcióra készültek a Rákospalotai Kötött­árugyárban. A tervező elmondotta, hogy újszerű kötött anya­gokat terveztek és készítettek. Az új anyag vastagabb, dur­vább, mint a jersey. „Jól bírja” a nagy mintát. így született meg a nagyléptékű tyúklábmintás, a nagy skótkockás, a nagy pettyes, s a széles csíkos anyag s mindezek variálása. Az őszi-téli kollekcióhoz például tervezett pettyes kardi­gánt tyúklábmintás nadrággal, pettyes nadrágot nagykockás kardigánnal. Ezeket variálni is lehet: a pettyeshez más pety­­tyeset, a tyúklábmintáshoz pedig kockásat. Igen szépek a kötött, nagymintás, hosszú kabátok is, ame­lyek szintén az őszi divat újdonságai lesznek. A Rákospalotai Kötöttárugyár legújabb kollekciójához nyolcvan modell ké­szült. A modelleket Hársné Szántó Aranka, az itt bemuta­tott modellek anyagait pedig Pásztor György és Galló István tervezte. Szépek az új színösszeállítások is, például a szürke rózsa­színnel és világoskékkel, a barna sárgával és feketével, a fe­hér napsárgával és kékkel, a kávébarna fehérrel (ez a nagy divat!), a napsárga feketével, a fekete fehérrel. Az őszi kollekció újdonságai rovatunkban láthatók először. Komlós Lili felv. f. b. Vállkendő Hozzávalók: 25 deka vé­kony műszálfonal kettős szá­la, 3y2-es horgolótű. 1. sor: 8 láncszemmel kezdjük, majd a láncszemsor két oldalát körülhorgoljuk, minden szembe 1—1 kétrá­­hajtásos pálcát öltve, köztük 2 láncszemmel. A láncszem­sor két végére 4—4 pálcát hurkolunk, közöttük 2 lánc­szemmel. 2. sor: minden kétláncsze­­mes ívbe 1 kétráhajtásos pálca kerül, a pálcák között 2 láncszemmel, kivétel a munkadarab két vége, ahol az előző sor négy pálcája kö­zötti ívbe 4 kétráhajtásos pálcát horgolunk, közöttük 2—2 láncszemmel. 3—46. sorig: azonos az elő­ző sorokkal, vigyázva a so­rok végén levő 4—4 kétrá­hajtásos pálcák szaporításá­ra. A végére 4 soros fodrot horgolunk: 2. sor: mint az előző, csak a háromláncszemes ívbe 2 háromráhajtásos pálcát, 2 láncszemet, 2 háromráhajtá­sos pálcát öltünk. 3. sor: mint az előző. 4. sor: a háromláncszemes ivekbe hattagú, háromráhaj­tásos pálcacsoportokat kap­csolunk. Félbehajtva viseljük. 4 ét* rntirv-: »f: 1. sor: az első pálcára 1 háromráhajtásos pálcát, a másodikra 2 háromráhajtásos pálcát horgolunk, közötte 3 láncszemmel, a harmadik pálcától ismételünk. jjÉtm

Next

/
Oldalképek
Tartalom