Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-02-03 / 3. szám
János vítéz Petőfi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta. 38. Jancsi már hetedhét országon túl )ára, Nem Is igen gondolt a zsiványtanyára; Egyszerre valami csillámlott előtte. Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte. 39. Katónak tövének, gyönyörű huszárok, A nap fénye ezek fegyverén csillámlott; Alattok a lovak tomboltak, priisszögtek, Kényesen rázták szép sörényes fejőket. 40. Amint a katonák közelébe értek, Ily szavát haliotíu Jancsi a vezérnek. — Vigyázz, föláll bizony rálépsz a fejedre . . . Ml ördögért vagy úgy a búnak eredve? 41. Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot: — En a kerek világ bujdosója vagyok; Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetnék, A ragyogó nappal farkasszemet néznék. 42. Szólt megint a vezér: — Jól meggondold, földit Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni. Rárontott a török a francia népre; Franciáknak megyünk mi segedelmére. 43. — Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném. Ha magamai lóra, nyeregbe vethetném; mert ha én nem ölök, engem öt meg a bú — Nagyon kívánt dolog nekem a háború. 44. Sokai mondott Jancsi megeredt nyelvével, De még többet mondott sugárzó szemével, Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek Megtetszett, és be is vette közlegénynek. 45. Csillagokat rúgott szila) paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája, De 6 keményen ült rajta, mint a cövek, A földindulás sem rázhatta volna meg. 46. Bámulót lettek katonapajtási, Nem győzték szépségét, erejét csodálni, Es amerre mentek, s beszállásozának, Induláskor gyakran sírtak a leányok. imát TJECl n r ; ki rAi Dl tó.- rLJ 1J N IÁI rJ U A KIS ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRRÓL Karácsonykor mindkét felnőtt fiamnak ugyanazt a két könyvet tettem a karácsonyfa alá, a „Magyar értelmező kéziszótárt”. Amikor a nagyobbik kibontotta, összenézett a kisebbikkel és elmosolyodtak. Amikor a kisebbik kibontotta, összenézett a nagyobbikkai és már nevettek. Azután az én karácsonyi ajándékaimra került sor. ök ketten együttes erővel ugyanezt vették meg nekem. Háromszoros örömet okozott az, hogy ugyanazt gondoltuk, és háromszázhatvanötszöröset szerez az, hogy az év minden napján elővehető, használható és élvezhető. Jó néhány hét telt el karácsony óta és én naponta azzal szórakozom, hogy találomra felütöm, és minden oldalon lelek egy-egy olyan szót és meghatározást, amit nem tudtam, nem így tudtam, nem jól tudtam, vagy nem is ismertem. Most, amíg ezt írom, felütöm a másfél ezer oldalas kötetet a nyolcvanhatodikon, és itt van mindjárt nemcsak a „balkezes” szó több meghatározása, hanem a tréfás „balkörmű” és a ritka „ballagófű” is. Nézzük meg a „balkezes”-t: bal kézre való, bal kézzel kezelhető, bal kézzel végzett; akinek a bal keze az ügyesebb; két balkezes, elhibázott, ügyetlen; balkezes ütés. Vagy a „balkörmű”: olvastam már, de még nem használtam és csak egyik érteimét ismertem; tolvaj, zsivány. A másik: kikapós nő. Ebből a szótárból tanulok! A „ballagófű” pedig ördögszekér - szerű, szúrós gyomnövény. A név szebb, mint amilyen a valóságban lehet. Menjünk át a következő oldalra, a nyolcvanhetedikre. Milyen érdekes a „baloldali” meghatározása; radikálisan haladó, demokratikus. De van egy másik értelme, megjegyzik, hogy pejoratív, a kommunista párton belül: a marxizmus—leninizmust dogmatikusan értelmező és mereven, történelmietlenül alkalmazó, szélsőséges irányzat, törekvés. Kicsit visszalapozok az „arany” szó majdnem egy egész oldalt tölt be. Ezek között már tallózni is lehet. A hatodik értelme jelzőként: nagyon értékes. Az „aranyalap”: a pénzegység értékét az arany világpiaci árához arányító pénzügyi rendszer. Jó, tömör meghatározás. Az, hogy az aranyér két nagyon különböző dolgot jelent, az eddig is kézenfekvő vdlt, de az „aranyeső” két meghatározását is ismertem: aranynak képzelt eső, melynek formájában Zeusz Danaé ölébe hullott, és tavasszal nyíló, sárga, csüngő virágú díszcserje. De hogy jelenti „szikrák sűrű hullását” is, azt köszönöm a szótárnak. Most már szeretnék olyan szót találni, amely, nincs benne a szótárban. Nézzünk egy nehezet. „Aranymetszés”. Megvan. Az első meghatározás ugyan némi csalódást kelt, mert ezt ritkábban használják: „könyvfélék aranyfüsttel való aranyozása”. A másik az igazi, és milyei remek: „az az arányosság, amelyben valaminek nagyobb és kisebb része között az arány megegyezik az egésznek és a nagyobbik résznek az arányával”. Ha már itt háromszor egymás után előfordult az arány szó, megnézem az arany után ezt is. Nem könnyű megtalálni, mert — a helyén van. Az „arany” és az „aranyalap” címszavak között. íme, a meghatározás: „két szám, mennyiség viszonyát kifejező hányados és valaminek valamihez viszonyított nagysága, mértéke”. Az „a” és „b” betű után nagyot fordítok a szótáron, menjünk a végére. Ritka betű a „ty”. Nem is több az egész szótárban mint egy oldal. A következő szavak: „tyuhaj”, „tyúk”, „tyúkalja”, „tyúkász”, „tyúkborító” ... Hát ez mi lehet? „Vesszőből font, alul-felül nyitott kas, kiscsirkék, illetve kotlós tartására”. „Tyúkeszű”, „tyúkfarm”, „tyúkhúr”. Megint meg kell állni: „alacsony, tojásdad levelű, apró, fehér virágú, egyéves kerti és ligeti gyomnövény”. „Tyúkhús”, „tyúkidomú”, „tyúkketrec”, „tyúklábmintás” ... Erről tudom mi, de bevallom, hogy csak franciául használtam : pied-de-poule, és annyit jelent, hogy négylábú, csillagszerű mintázattal készült, esetleg nyomott szövet. „Tyúklétra”, „tyúkleves”, „tyúkmell”, „tyúkmellű”, „tyúkól”, „tyúkper”, „tyúkpoloska”, „tyúkprókátor”: csak apró-cseprő perekkel foglalkozó ügyvéd. „Tyúkszem”, „tyúkszemirtó”, tyúktapasz”, „tyúkvágó”. Már nincs sok! „Tyúktaréj”,, „tyúktetű”, „tyúktojás”, „tyúktolvaj”, „tyúkülő” ... Itt megállók és megnézem a „kakasülő”-,t: „az aprójószág alvóhelyéül használt létra szerű állványzat” — én ezt inkább „tyúkülőnek” nevezném, de itt van az igazi, az átvitt értelmű: „színházi karzat és annak közönsége”. Térjünk vissza a „ty” betűhöz: „tyúkültetés”, „tyúkvakság”, amely egyenlő a farkasvaksággal, és most jön egy nagyon szép, „tyúkverő”: „a lakodalom másnapján a násznép egy részének vidám, jelmezes végigvonulása a falun”. Két nagyon furcsa szó: „tyutyu”, „tyutyutyu”. A kétszótagú tyutyu a tyúkok hívására szolgáló hangutánzó szó, a tyutyutyu pedig a jó kedv kifejezője, de csak akkor, ha eléje tesszük a „hejre”-t. Hejre tyutyutyu, de jó ez a szótár. És a „ty” betűnél még két indulatszó van: „tyű” és „tyűha”. Milyen jól el lehet játszani ezzel az értelmező kéziszótárral. Megnézem még a legutolsó szót: „zsűri”: „létesítménynek vagy műalkotásnak az értékelésében dönt, illetve ilyen döntéshez szavazatával, pontozásával stb. hozzájárul”. Ha a jó, fontos, hasznos, szép és érdekes könyveknek lenne zsűrije, abban én száz pontot adnék Juhász Józsefnek, Szőke Istvánnak, O. Nagy Gábornak és Kovalovszky Miklósnak, mint a Magyar értelmező kéziszótár szerkesztőinek és az Akadémia Kiadónak. Már régen szükség volt erre a könyvre. Évek, talán évtizedek óta irigylem a franciákat, hogy Kis Larousse-uk van, a németeket a Dudenért, és az angolokat az Oxford Concise Dictionary-ért. Most kezemben van a magyar Larousse, és ha nincs is benne annyi kép (és a személynevek, tulajdonnevek és idézetgyűjtemények is elkelnének), maga a szótári és értelmező anyag gazdagabb és pontosabb. Amikor néhány évvel ezelőtt megjelent a hétkötetes Nagy Magyar Értelmező Szótár első kötete,, akkor „Cseresznye vagy cseresnye” címmel írtam a Magyar Hírekben kis elmefuttatást. Most megnézem, ebben a kis kötetben benne van a „cseresznye” és a „cseresnye” is, és kiegészíti a „cseresznyeajak”, „cseresznyefa”, „cseresznyelégy”, „cseresznyemag”, „cseresznyepálinka” és a „cseresznyepaprika”, amely természetesen cseresznyepiros. i(VWWW\/V>A(WWVWVWWWWWWV Olvasóink írják dl ^thijkö nenekai' Ottawában JHxujajmz kit rß&t'deaux-ban ól&adás tu^leütikt'öl Egyik kedves olvasónk, W. B. D. honfitárs a Rajkó zenekar ottawai vendégszerepléséről ír: „A Rajkó zenekar itt volt nálunk Kanada fővárosában és sok-sok embernek nyújtott boldog estét. Az operaterem zsúfolásig megtelt angolokkal, franciákkal, németekkel, olaszokkal, négerekkel, minden országból idekerült „kanadásokkal”. Minden arcon boldogság tükröződött és az a kívánság: gyertek megint!” Olvasónk köszönetét intéz azokhoz a kulturális szervekhez, amelyek a szép estét lehetővé tették. Köszönetét tolmácsolni fogjuk, és ha nagyon gyakran nem is kerülhet sor ilyen eseményre, hisszük, hogy kanadai barátaink nem utoljára találkoztak a Rajkó zenekarral. A Franciaországban élő L. D. honfitárs levelében a bordeauxi magyar hetekről számol be. Már az év elején hatalmas plakátok adták hírül a lakosságnak, hogy a szokásos májusi ünnepségek keretében ezúttal a budapesti múzeumok kincseit láthatják majd. A kiállítás megnyitásán Bordeaux város színe-java megjelent, s gyönyörködött Raphael, Greco, Velasquez, Goya Budapestről érkezett remekeiben, továbbá a XIX. századi francia festők — Delacroix, Gauguin, Corot és Monet — ott nem ismert műveiben. De a tényleges magyar hetek októberben kezdődtek. „A Nouvelles Galeríes Nagyáruház egész első emeletét átalakították — írja —, levelek, könyvek, népi hímzések voltak a pultokon ... Egy kalocsai menyecske a látogatók tömege előtt minden minta nélkül, szebbnél szebb magyaros motívumú virágokat festett a falra ... Az áruház kirakataiban magyaros szobákat állítottak ki. Voltak Magyarországot ismertető előadások, kamarazeneestek, s a budapesti Operaház balettkara vendégszereplésének három estjére a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták”. L. D. azoknak a sajnálkozását is közvetíti, akik a magyar konyha remekeit nem ízlelhették meg, mert az Aquitaine szálló magyar csárdája olyan luxushely, amelynek árai, bizony csak kevesek számára elérhetők. Kedves bordeauxi honfitársunk, köszönjük a beszámolót. Több olvasónk írt levelében arról, hogy Lőrincze Lajos és Imre Samu, a két neves nyelvész előadást tartott Oberwartban. Lőrincze Lajos a magyar nyelv zenei lejtéséről beszélt, Imre Samu pedig a felsőőri nyelvjárásokkal foglalkozott. A nagy tetszést aratott előadóestről a helybeli sajtó is megemlékezett.
