Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-18 / 17. szám
A megnyitó — Bognár József, a Magyarok Világszövetségének elnöke az MVSZ nevében tidvözli a konferenciát II. ANYANYELVI A szünetekben is folyt a tanácskozás: Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára (jobbra) Gergely Ferenc és Szekulesz László franciaországi honfitársainkkal (Novotta Ferenc felvételei) A megnyitón dr. Gonda György, a Vas megyei tanács elnöke is üdvözölte a konferencia résztvevőit. Mellette (balról jobbra)) Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke, Bárczi Géza akadémikus és dr. Böszörményi István református püspök (USA) Dr. Bárczi Géza akadémikus (Jobbra), dr. Ertavy-Baráth Józseffel (USA) a konferencia szünetében Elmélyült figyelem — ez jellemezte a konferencia tanácskozásait Káprázik már az újságíró szeme, amint a tengernyi jegyzetet böngészi. Az egyhetes tanácskozás során a mikrofon előtt váltották egymást a résztvevők, eszmék találkoztak, gondolatok pattantottak elő újabb ötleteket, áradtak az okos megjegyzések, javaslatok. A bőség zavarával küszködik mindenki, aki tudósítani akar a Második Anyanyelvi Konferenciáról. A beszámoló szerzője legalább tíz-tizenkét olyan felszólalást talált a füzetében, amelyek mellé már menetközben oda tette a szigorú felkiáltójeleket önmaga számára: „feltétlenül hozni, amilyen bőven lehet!” A Magyar Hírek további számaiban részleteket közlünk majd jó néhány . elhangzott előadásból, most azonban szeretnénk a nagyvili' Szombathelyre figyelő magyarjainak ízelítőt adni a konferencia gazdagságából. Bárczi Géza professzor elnöki megnyitója az első pillér, amelyre ezen első beszámoló épül, a másik: Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes beszéde a konferencia befejezésekor hangzott el, közben pedig felvillantva a külföldi résztvevők felszólalásaiból egy-egy gondolatot, talán sikerül bemutatni az egy hétig tartó tanácskozásnak az említett pilléreket összekötő teljes és lenyűgöző ívelését. Az alábbiak nem a később elkészülő jegyzőkönyv hiteles pontosságában következnek, hanem az újságíró följegyzései alapján. BÁRCZI GÉZA professzor: „Az anyanyelv fenntartására való törekvés szellemi gazdagodást jelent a külföldön élő magyarság számára Az anyanyelv megőrzése központi problémánk, mert a nyelv őrzi a múlt minden emlékét. Aki felnőtt korban hagyta el az országot, magával vitte anyanyelvét, tájak emlékét, élete élményeit. Amikor azonban anyanyelvűnk megőrzéséről beszélünk, nemcsak rájuk gondolunk, hanem a későbbi nemzedékekre is. ök már idegen környezetben születtek, és számukra ez az ország sokszor már csak elhomályosuló emlék. Nekik már Idegen nyelv a magyar. És ezért válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy számukra mi a haszna a magyar nyelv megtanulásának, éspedig nem dollárban mérhető haszon, hanem lelki gyarapodást adó erkölcsi haszon. Ezek a nemzedékek őrzik származásuk tudatát, kíváncsiak saját énjük előzményeire, amely az elődök által megélt történelemmel alakította egyéniségüket. Megismerkedni e nyelvvel érdemes, mert általa behatolhatnak egy gazdag irodalomba, amit csak ritkán tudnak teljes szépségében visszaadni a gyér és olykor halvány fordítások. Behatolhatnak általa a nemzet történelmébe, amely őrzi a portyázás, a középkor, a legújabb kor eseményeit, a katasztrófák és szellemi gazdagodás korszakait a honfoglalás óta máig... A világban növekszik az olyan főiskolák száma, ahol magyar nyelvi tanszék létezik, előadások hangzanak el a magyar nyelvről, eredményes kísérletek folynak, és nő az érdeklődők száma is. Ismeretes, hogy a nyelvtudomány eredményes ágazata a kontrasztív nyelvészet, amely összehasonlítja a különböző nyelveket, mert ezáltal mélyen behatolhat egyegy nyelv szellemébe. Szabályként mondhatjuk ki, hogy minél távolibbak az összehasonlított nyelvek, annál mélyebbre hatolhat az elemzés. Az európai nagy és kis nyelvek főleg indoeurópai eredetűek, és ez a közös vonás gyümölcsöző az összehasonlításnál. Ugyanakkor a távoli nyelvek összevetése, különbségeik megállapítása izgalmasabb és érdekesebb, ha a kontrasztként szembeállított nyelv szintén európai, a közös világképet fejezi ki, csak egy másik nyelvi rendszerben. Ilyen nyelv Európában a török, a finn és a magyar. A török azonban más kultúrkör, a finn jóval később kapcsolódott az európai szellemi áramlatokba, és így a három közül a magyar a legrégibb, amely már korán az európai kultúra hordozójává vált. Ez a tény is magyarázata annak, hogy a kontrasztív nyelvészettel foglalkozó különböző nyelvtudósok között miért növekszik a magyar nyelv tudományos népszerűsége. Felszólalás — mozaik Nagy Károly, Egyesült Államok: Tájékozódás, felmérés, a szükségletek elemzésének szakasza volt az elmúlt három év. Most a módszeres alkotás következik. Meg kell találnunk a célravezető tanítási modelleket. Ezzel kapcsolatban el kell döntenünk, hogy a kiscsoportos, egyéni foglalkozást helyezzük-e előtérbe vagy az előadásos formát. Tanítás- vagy tanulás-központú legyen-e ez a modell? Kétnyelvűségre törekedjünk-e? Kutatnunk kell a válaszokat és kipróbálni a módszereket. Tudjuk már, hogy kik tanítanak, mióta és hol. Most meg kell oldanunk a hogyan kérdését, és meg kell keresnünk, hogy hogyan jobban? Rossmy Rudolf, Ausztria: Néhány tapasztalatot ismertetek a bécsi magyar kolónia életéből. Mindenekelőtt a bécsi magyarok dolgairól beszélek, bár kitűnő és szoros kapcsolatot tartunk a burgenlandiakkal is. Bécsben kialakult három társegyesület közös munkája: háromezer főnyi tagság, jó könyvtár, nívós tánccsoport, műkedvelő gárda működik. Magyarországon üdülőnk van, és újságunk, a Magyar Krónika, is rendszeresen megjelenik. Évi programunk 30—35 rendezvény, társasutazások, közös nyaralás, szüreti mulatság: a magyarság minden rétege megtalálja nálunk, amit keres. Évente 8—10 000 ember vesz részt rendezvényeinken. Szívügyünk a magyar anyanyelv ápolása. A Bécsi Magyar Iskola Egyesület nyelvtanfolyamán ez évben 132 hallgató vesz részt. Évente száz fő az átlagunk a nyelviskolán, tíz év alatt 1028 ember tanul nálunk magyarul. A szülők boldogan küldik a gyermekeiket vakációra Magyarországra, de sokan panaszkodnak, hogy ez sokba kerül. Különösen a munkásrétegeknek okoz nehézségeket a szükséges összeg előteremtése, az összeget tehát mérsékelni kellene. Wojatsek Károly, Kanada: A kanadai bevándorlók történelmi múltja nagyon nehéz volt. 1887-ben ugyan már részt vett egy csoport a saskatchenwani földmívelők kiállításán, de rengeteg nehézségen mentek keresztül. A kanadai rendelkezések megkülönböztettek előnyben részesülő és előnyben nem részesülő bevándorló réteget, és a magyarok előnyben nem részesülő csoportot alkottak. Ma 131 000 magyar származású él Kanadában, közülük 42 000 a második világháború utáni bevándorló. A múlt század végén a magyarság egyesületeket teremtett és ezek közül sok ma is megvan. Jelenleg 30 katolikus. 12 református, 8 egyéb valláshoz tartozó egyesület van. Húsz kultúr- és sportegyesület létezik. Kanadában ma száz otthona van a magyar nyelvnek. A kanadai kormány az utóbbi években támogatja a különböző nemzetiségi csoportok saját kulturális törekvéseit, 1974-re például 10,1 millió dollárt szavaztak meg az etnikus csoportok számára. Szentessy Ferenc, Ausztrália: Ausztráliába hullámszerű volt a magyar bevándorlás. Nagyon nehéz megállapítani a magyarság létszámát, csak becsülni lehet, mert a különböző statisztikák a kiinduló hajókikötők szerint csoportosították a bevándorlókat. A második világháború után 20—25 000 magyar került ki, a többi 1956-ban, és a szakemberek jelenleg 50—60 000 ausztráliai magyart tartanak nyilván. A legnagyobb gond a „kinek tanítani”, Nem könnyű dolog a tanítás, mert egy-egy városban is óriási a távolság, és a gaz-Ruttkai Iván, a Svéd—Magyar Filmklub elnöke Gergely Ferenc, a franciaországi Magyar Nyelv és Kultúra Baráti Köre főtitkára 6
