Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-07-23 / 15. szám
litA jO rb-Q itÁ O^ Látogatás egy „női” üzemben Amikor belépek a Lőrinci Fonó kapuján, furcsán érzem magam: nem ismerek rá. Pedig jártam már itt. Igaz, annak tizenkét esztendeje. Első gondolatom, hogy megkeresem az akkori riportalanyomat: az üzem egyik mérnöknőjét, aki a lőrinci gyár alapanyag-ellátását intézte. Csakhogy már nem találom a régi helyén. Magasabb beosztásba került, a központi irodaépületbe. Tizenkét év előtt híre sem volt ennek a központi irodaépületnek. Meg kell állnom, olyan barátságos a bejárata, az üvegezett előtér zöld növényeivel. Tovább megyek s változatlanul az az érzésem, hogy egy másik üzembe kerültem. Mintha a nők is kicserélődtek volna (természetesen majdnem kizárólag nőkbe ütközöm) valahogy az arcok derűsebbek. KÖZÉRZET Miért? A legilletékesebbtől kapok választ. Mert az emberek közérzetét az üzemi orvos mellett, bizonyára a szakszervezeti titkár ismeri a legjobban. Dr. Varga Józsefné elmosolyodik, midőn első benyomásaimmal megrohanom. — Azt hiszem az újságírók szeretnek sajnálkozva, kicsit érzelgősen írni a fonógyári nőkről, akik visszeres lábbal futkosnak íel-alá a gépeik mellett. Valóban, nem könnyű munka, de nem is nehezebb, mint sok más és — jól látta a derűs arcokon — nálunk az utóbbi időben különösen javult a helyzet. Dr. Vargáné egy szakember pontosságával, s egy családanya gyöngédségével beszél a változásokról. — Néhány esztendeje komoly problémákkal küzdöttünk. Nagy volt a munkásvándorlás, a munkaerő-cserélődés, ahogy a borúlátók fogalmazták: a menekülés a szakmától. Vajon miért? Nálunk például az asszonyok 1905-ös gépeken dolgoztak. Igaz, ezeket az ötvenes £ek óta fokozatosan modernizálták, mégisak régi gépek maradtak. A három műszak sem vonzotta a nőket. A pénz sem volt elég ebben a könnyűipari szakmában, amelyben — mint mondták — csak a boríték „könnyű”. Ennek oka régi keletű. 1957 óta ismerik el egyáltalán szakmának a fonást. Azelőtt betanított munkások végezték. És fontak — mint segédmunkások — a férfiak is. Sőt. A nagy munkanélküliség idején boldog volt az a nő, aki bejuthatott egy textilgyárba. Később, amikor a fonás mindinkább „női szakma” lett, kezdtek a bérek csökkenni. Néhány esztendeig hullámvölgyben voltunk. Míg aztán két nagyon fontos dolog történt: a gyári rekonstrukció és a jelentékeny bérfejlesztés. Arra a kérdésre, hogy ez a két tény, amely a gyár életében sorsdöntő változásnak számít, mit jelent a nők szempontjából, dr. Varga Józsefné így válaszol: — Minthogy az alapvető termelő munkát nálunk a nők végzik, magától értetődően mindent a nők szempontjából kell néznünk, a bérektől a munkafeltételekig. A nőket érinti a nehéz három műszak, tehát most őket érinti elsősorban az intenzív bérfejlesztés. Azt pedig, hogy a gyár második otthonukká váljék — s a környezetigényük a nőknek különösen fejlett —, nos, ezt a két esztendeje kezdődött rekonstrukció tette lehetővé. Régen, ha az ember belépett egy üzemrészbe és csak sötét ködgomolyt látott, tudta: ez a kártoló. Most a kártoló üzem az asszonyokkal s a világoszöld gépekkel együtt valóságos fényárban fürdik. De nemcsak a kártoló lett vadonatúj, csillogó, barátságos. A keresztorsózó üzem például középeurópai viszonylatban a legszebb, legkorszerűbb. Csupa automata gép, gyönyörű kivilágított terem, nem csoda, ha az asszonyok ilyen környezetben jobban érzik magukat. A MEGBECSÜLÉS JELEI De persze, ha a változásról beszélünk nemcsak erre gondolok. Még csak nem is arra, hogy az étkező-, pihenőhelyiségek is újjáépültek, hogy minden műhelyben vannak hűtőszekrények, hogy az üzemi étteremben nagy a választék, a koszt bőséges és finom, a gyár négy forinttal járul az étkezéshez s hétért remekül meg lehet ebédelni. Ez mind fontos, de valami egyébre is gondolok. A három műszakból természetesen legnehezebb az éjszakai. Az üzemorvossal és pszichológussal közösen megvizsgáltuk, mikor csökkent a munkaintenzitás, ekkor az éjszakai műszakban dolgozóknak beiktattunk egy negyedórás szünetet. E negyedórában terített asztal és ingyen üdítő ételek — alma, banán, narancs, kifli, sajt — várják őket. Persze pár forintért ugyanezt maguk is megvásárolhatnák a büfében, de a negyedórás „vendégség” többet jelent a pénzben kifejezhető értéknél: érzik a gondoskodást, a megbecsülést. Ugyanez a gondoskodás, megbecsülés jut kifejezésre az anyagiakban is. Az említett bérfejlesztés óta a keresetek 13—21 százalékkal emelkedtek. A szakmunkásnők fizetése 2400—2700, az előmunkásnőké 2900— 3100 forint. A kormányrendeletben megállapított nyugdíjkorhatár-kedvezmény eddig csak kohászokra, bányászokra vonatkozott, most a fonó nőkre is érvényes. A szakmában töltött nyolc év után két év, s minden további négy év után egy év a korkedvezmény. Asszonyaink életét könnyíti a szép gyári bölcsődénk és óvodánk, a szépen berendezett lányotthonunk. Egyszóval: mindent a nőkért, hiszen, „női üzem” ez, amelyben a nők 75 százalékos többségben vannak. Ez adja meg a gyár szinte családiasán meghitt légkörét. De a gondjaink is ebből adódnak. A mélyreható pozitív változások óta nincs elvándorlás, mégis a létszámhiány a legnagyobb problémánk. Mert a dolgozó nők egyúttal anyák is. Furcsa dolog: ami nemzeti szempontból pozitívum, az gyári viszonylatban negatív jelenség. Érthető: a legtermelőképesebb nők korosztálya egyben a „legszülőképesebb”. Az anyasági segély — az hogy 600 forinttal a fiatal anya három évig otthon maradhat kisgyermekével — ezt az ipart „sújtotta”, persze idézőjelben, de mégiscsak valóságosan. Csakhogy a változás e téren is érezhető: régen ha valaki egyszer elment innen, az nem jött többé vissza. Ma az asszonyok visszajönnek,.. S A FÉRFIAK ? Világos, hogy ebben a gyárban mindent női szemmel kell nézni, ezért beszélgettünk mi is a nők helyzetéről, közérzetéről. De vajon hogy érzik magukat a kisebbségben levő férfiak? Erre az időközben betoppant szervezési osztályvezető, Koltai Kornél válaszol: — Nagyon jó a közérzetünk, mert a sok nő nemcsak barátságos légkört teremt: ebben a nagy női együttesben derül ki igazán, hogy a nők milyen kiváló szakmai partnerek is, milyen értékes, tehetséges emberek. Nagyszerűen állják meg a helyüket a gépek mellett éppúgy, mint a vezető beosztásban. — És sorolni kezdi a vezetőbeosztásban levő asszonyokat: — Az egész vállalat — azaz hat textilgyár vezérigazgatója — nő, a bérosztály, a termelési osztály, a számvitel, a minőségi ellenőrzés, a gyártásközi ellenőrzés, a pénzügyi osztály vezetője — nő. A társadalmi szervek vezetői, a párttitkár, szakszervezeti titkár, az ifjúsági szervezet titkára — szintén. Búcsúzáskor a kedves mérnöknő, egykori riportalanyom iránt érdeklődöm. — Három éve a központban van — világosít fel dr. Vargáné — most a nyersanyag osztály vezetője, s már nemcsak a lőrinci üzem, hanem hat gyár alapanyag-ellátásáról gondoskodik. De most nem találja meg. Gyapotot vásárol Szudánban, ahol bizonyára csodálkoznak, hogy ezzel a bonyolult feladattal egy nőt bízott meg a vállalatunk. Soós Magda wvwwwwvwwwwwws/vwwwwwwwvwwwv Magyar-osztrák AZ INTERCONTINENTALBAN Tévedés ne essék, nem futballmeccs, hanem kiállítás és divatbemutató. Az Osztrák Szövetségi Iparkamara Budapesten kiállítást rendezett az 1974-re készült textiliákból és divatbemutatót a konfekciós modellekből. A kiállításon sokféle, különleges, főleg batiszt anyagban gyönyörködtünk. A finom, pillekönnyű batisztot, filmnyomással, egyszínű és mintás hímzéssel készítették. A legdivatosabb minta az emprimé: a minirózsa, a minicsokor, a kockákba hímzett virág, s a biedermeier girland. De rendkívül divatosak a csíkos és kockás tarkánszőtt anyagok is. Ezekből főleg blúzokat terveztek. A divatbemutató számunkra rendkívül érdekes volt, mert a modellek nagy részét osztrák anyagokból, a Divattervező Vállalat és az OK1SZ Labor tervezte és készítette. De mutattak eredeti bécsi modelleket is. A magyar manökenek mellett három bécsi lány is szerepelt. Szépek voltak, légiesek, karcsúak, remekül sminkeltek, remekül fésültek, akárcsak a mieink! Az OKISZ Laborban készült modellek közül az első képen bemutatjuk a sárga treviraselyem kosztümöt, szoknyája a csípő vonalától harangosan szabott, háromsoros nagy ölfésű tűzésdísszel. A kiskabát reverje elkerekített: nagyobb, mint az eddigi divatban. A kosztümhöz sárga-fehér-barna kockás könnyű ingblúzt viselt a manöken. A második képen két bécsi lány, bécsi kabátokban: a bal oldali modell narancssárga puha szövetből készült. Különleges raglánszabású ujját tűzés díszíti. A jobb oldali modell: világoskék kabát, tűzött szabásvonallal, nagy rátűzött zsebekkel. A harmadik kép: a Divattervező Vállalat készítette a hímzett pamut-voál koktélruhát, amelyhez kiskabát is tartozik. Nagyon szép a hímzés színösszeállítása: rozsdabarnd-narancssárga-óarany. S nagyon szép a szoknya cakkozott befejezése. A magyar-osztrák divatbemutató szórakoztató és gyönyörködtető látvány volt. (Bohanek Miklós felvételei) <f. b.) Kürthy Hanna rajza CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Eső után Nevet a föld virágokkal, örömmel minden tele, Mintha az ég záporokkal Maga csörgött volna le. Egy szivárvány öv módjára körülfogja az eget, És a tengerben magára Jobbra, balra nézeget. Megifjult fényes orcákkal Mosolyognak a mezők, Színes hímmel s bokrétákkal megrakva néznek rám Ok. ^WVA^^WW\AA/WWVA/V REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK SZÓJÁTÉK KA P A AK A R TE K E 0K 0 S NÓ R A AB / A L A bal oldali tábla négybetűs szavaiból egy betű elhagyásával új, hárombetűs értelmes szavakat kaptok. Írjátok ezeket a Jobb oldali tábla megfelelő sorába. A megmaradt egy betűt pedig Írjátok be a különálló oszlop kockájába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a különálló oszlop betűi felülről lefelé olvasva a Bánk bán írójának nevét adják eredményül. •Buoieji :pJj zv 'l*q ‘wp ‘sox ‘aga úbji Msdv :g«A«zs fpzv :sj»f»jí»K /VNAAA/WNAAA^WWWV Keceltek PONTYRAGU. (Másfajta halból is elkészíthető.) Hozzávalók: 1 kiló hal, >0 deka zöldség, 10 deka vaj, 1 deci fehér bor, kis só, 1 evőkanálnyi zöldpetrezselyem, eltromlé, 1—2 deci tejfel és 1 tojás sárgája. — A zöldséget mogyoró-nagyságú kockákra vágjuk s egy kis vajon megpirítjuk. Ezután beletesszük a haldarabokat s egy deci fehér borral leöntjük. Kissé megsózzuk és annyi vízzel eresztjük fel, hogy elfedje. Forrás közben egy evőkanálnyi finomra vágott söldpetrezselymet teszünk hozzá és csendes forrással 25—30 percig főzzük. Tálalás előtt citromlével és 1—2 ded tejfellel elkeverünk 1 tojássárgáját s ezzel feleresztjük. A tűzről leveszszük az edényt és néhányszor megrázzuk, amíg elkészül az étel. Vajas burgonyával tálaljuk. SZARNYASKROKETT. Hozzávalók: 10 deka sült vagy főtt szárnyas hús maradék, 2 deka vaj, 2 deka liszt, 1 deci tej, só, 1 egész tojás, zöldpetrezselyem, törött bors. — A kétszer ledarált sült vagy főtt szárnyas húsát összekeverjük a pánádllval, amelyet a következőképpen készítünk el: egy edényben 2 deka vajat, 2 deka liszttel habzásig hevítünk s feleresztjük 1 deci tejjel, sóval Ízesítjük, majd oly sűrűre főzzük, hogy az edény oldaláról leváljék. Ha a tűzről levettük, hozzákeverjük a darált húst, 1 egész tojást, finomra vágott zödpetrezselymet. Sóval és törött borssal Ízesítjük, jól öszszekeverjük s vizes kézzel apró hengereket formálunk belőle. Lisztben, tojásban, zsemlemorzsában meghempergetjük, majd forró zsírban kisütjük. Ugyanígy készítünk húskrokettet más főtt vagy sült húsokból Is. ' TEJSZÍNES CSIRKE. Hozzávalók: 2 fiatal csirke, 20 deka zöldség, 20 deka zöldborsó, 10 deka sampinyon gomba, kevés só, 3 deka vaj, 2 deka liszt, 3 deci tejszín, >/: citrom leve, 5 tojássárgája, 6 deka liszt, 5 tojásfehérjéből vert kemény hab. — A megtisztított két csirkét zöldséggel puhára főzzük, szétdarabolva tűzálló tálban párolt zöldborsóval és gombával összeállítjuk. Kis vajas rántást készítünk, a csirke levével feleresztjük, kis tejszínt, a */j citroip levét adunk hozzá. Mártássürüségünek kell lennie. Ekkor 5 tojássárgáját 2 deci tejszínnel jól ősszehabarunk, megsózzuk, hozzáadunk 4 lapos evőkanál lisztet és az 5 tojás habját, behúzzuk vele a csirkét és a sütőben világossárgára sütjük. VEGYES SALATA. Hozzávalók: 30 deka kifliburgonya, 30 deka gyenge zöldbab, 15 deka spárgafej, 3 darab hámozott almaparadicsom, TVs deci ecet, 2 evőkanál olaj, só, cukor, törött bors. — Megfőtt, vékony karikára vágott kifliburgonyát, a párolt zöldbabot, spárgát és a hámozott almaparadlcsomot vékony szeletekre vágjuk, és gyengén marináljuk ecettel, olajjal, cukorral, sóval és borssal. Tálalás előtt néhány órával elkészítjük, hogy az Izek megfelelően keveredjenek. PECHE YVETTE. Egy talpas pohárba */. részig tejszínes málna- vagy eperfagylaltot töltünk, majd mindest pohár tetejére egy ‘/s borban párolt őszibarackot és almát teszünk. Az almák közepébe egy szem befőtt meggyet vagy cseresznyét helyezünk s tejszínnel díszítjük. i/wwwta^vwwwvw KÖTÖTT PÓLÓING Hozzávalók: 45 deka középvastag, világos színű fonal. 3-as kötőtűk, 35 cm-es cipzár. MINTA: Passzé: 1 sima, I fordított szemek váltakozása. Azsúrminta: 1. sor: 5 fordított, 3 sima szem váltakozása. 2. sor: *3 sima, 2 szemet egybekötünk, 1 ráhajtás, 3 fordított, 1 ráhajtás, 2 szemet egybekötünk, a *-tól Ismételünk. E két sort ismételjük végig. A rajz szerint szabásmintát készítünk, eszerint megkötjük a darabokat, majd enyhén itgőzöljük őket és összeállítjuk. 1 I »
