Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-07-23 / 15. szám
Harkányfürdő madártávlatból A víz fölötti pára ősszel is lehetővé teszi a szabadtéri fürdést A 150 ÉVES HAIIKÁNYFÜllDÖ A Villányi-hegység keleten kiugró emelkedése, a kúp alakú „ördögszántotta” Harsányihegy. Ezt is, mint az egész hegységet, tengeri eredetű mészkövek alkotják. A mészkőben vándorló vízre jellemző, hogy egy része nem talál utat a felszínre, egyre mélyebbre húzódik, ahol is a Föld belső heve felmelegíti, ásványi anyagokkal telítődik: ásvány-, illetve hévízzé válik. A harkányi gyógyvíz a Drávalapály alluviális hordalékrétegéből tör fel. Hőmérséklete 62,2 C fok. A gyógyvíz rendkívül magas hőfokából a geológusok arra következtetnek, hogy itt egy feltételezett vetővonal nagy mélységig megnyitotta az elsüllyedt mészkő alaphegységet, így a törés mentén feltörő forró víz hígulás és keveredés nélkül jut a felszínre. Másfél évszázaddal ezelőtt szittyós lápok terpeszkedtek a Dráva mentén. A siklósi vár és uradalom akkori birtokosa, Batthyány Antal mocsaras földjeit csatornáztatta. A napszámosok között kubikolt dagadt térddel, lábszaggatástól gyötörve a szomszédos Gyüd községben lakó Pogány János is. Mélyült az árok, haladt a munka. Ásás közben hol itt, hol amott melegvíz tört fel. És ahogy múlt az idő, úgy szűntek a kubikus szaggató fájdalmai is. 1823 őszén elsőnek a gyüdi napszámos köszvényét gyógyította meg a harkányi meleg víz. A jó hír gyors röptű madár. Tódult a nép a gyógyvízhez, amelynek hírét Máriagyüd zarándokai is messze földön terjesztették. Rövidesen a hatóság is tudomást szerzett a népvándorlásról. A Pécsi Állami Levéltár ez időtől fogva számos dokumentumot őriz a gyógyfürdőről. Birtokosok és bérlők viszája, egyéni önzés és nemzeti érdek, harácsoló pénzéhség és bölcs előrelátás, fiskális furfang és kényszerű megalkuvás között vergődött-fejlődött a fürdő első évszázadában. Egy 1824 novemberében kelt jelentés arról tudósít, hogy „a fürdő köszvényes, reumatikus és sömörös betegségeket gyógyít. Patkovics József másodorvos a fürdőbe több ízben kiutazott, szorgalmasan megvizsgálta és néhány kísérletet is végrehajtott. Ennélfogva neki a víz alkotórészeiről és orvosi erejéről tudomása vagyon. Felkérjük tehát, hogy harkányi víz mineműségéről és remélhető hasznáról részletes tudósítását bemutassa.” Patkovics Józsefet Pécs városa 1837-ben díszpolgárává választotta. Az egykori másodorvos érdeme Harkány fürdőtani feltárása. 25 éven keresztül lankadatlan szorgalommal hirdeti a gyógyhely balneológiái jelentőségét. Munkássága nyomán Harkányról megemlékeznek a nagy világlexikonok, az orvosi enciklopédiák, a fürdőgyógyászati szakmunkák, így a fürdő világszerte ismertté vált. A község neve azonban a mélyfúrások szakértői előtt sem ismeretlen. Zsigmondy Vilmos bányamérnök és geológus 1866 nyarán kezdte meg a harkányi artézi kutak fúrását. E mestertdicsérő mű megalapozta Zsigmondy hírnevét és nem kevésbé a fürdő jövőjét. Az immár csövekbe kényszerftett gyógyvíz összetételéről Than Károly vegyészprofesszor 1868-ban tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémiát. Vegyelemzésének tudományos szenzációja egy űj gáznemű test, a szénoxidszulfid felfedezése volt. Az artézi kutak fúrásával és a víz vegyelemzésével Harkány belépett a jelentős gyógyfürdőhelyek sorába. Ma már napi öt és félmillió liter 62,2 C fokú rádióaktív gyógyvíz tör a felszínre. A fürdő forrásai látják el a gyógykórházakat is, de orvosi tanácsban a fürdőterület vendégei is részesülnek. Az úgynevezett reumás tünetcsoportba tartozó betegek célszerű ellátása az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb orvosi és szociális kérdése. A megbetegedések oka különböző lehet: egyrészt általában gyulladásos, hurutos góc váltja ki a bajt, másrészt kopásos, elhasználódásos eredetűek. A reumás szervezet kénigénye fokozott, ugyanis a porcfelépítésben a kénvegyületeknek jelentős szerepe van. A harkányi gyógyvízben lévő rádiumemanaciónak ugyanúgy, mint a kénnek sejtfunkciót serkentő hatása van. Ezért az erősen kénes, rádióaktív hévíz gyógyítólag hat a reumás izom és ízületi megbetegedésekre, továbbá az, ideggyulladásokra, az idült izzadmányokra és nőgyógyászati bajokra. Nem csoda hát, ha messze földről is egyre többen keresik fel a zamatos villányi vörös bort termő és vizével is gyógyító vidéket. A korszerű Napsugár hotel, a meghitt Baranya szálló épületeiben jó előre kell szobát foglalni, bár a gyógyvízben egész éven át fürdőzhetnek a vendégek kint a szabadban is. Aki csak egyszer is járt ezen a tájon, feledhetetlen emlékekkel távozik. Sobók Ferenc Példaképe: Bartók... Miért írja alá a nevét egy japán fiatalember úgy, hogy: „ifj. Meizl Ferenc”? Ezt a rejtvényszerű kérdést sikerült megfejtenem az Aszakawa Haruóval és Meizl Ferenccel folytatott beszélgetés után. De milyen hihetetlenül nagy utat kellett megtenniük a találkozásig, amely egyfelől csodálatos véletlennek, másfelől — így utólag — szinte törvényszerűnek tűnik! Az egyik — a magyar — középkorú férfi, felesége s férjnél lévő lánya van, de gyerekkora óta legfontosabb célkitűzése a zene, eköré szerveződött egész élete, ötéves korára . teljesen árva, egy nagybátyja neveli, aki szerencsére felismeri abszolút hallását, s megérti és támogatja ellenállhatatlan vonzalmát a muzsikához. Érdemes-e írni a nehéz esztendőkről, amikor mára kiforrott és elismert művész áll előttünk, aki az Operaház zenekarának tagja, a Budapest Fúvósötös vezetője s a főiskola tanára? Aki bejárta a világot és koncertezett Párizstól Tokióig? Mégis érdemes emlékezni a célhoz vezető út nehézségeire, mert talán ez hangolta fokozott rokonszenvre a fiatal japán kolléga iránt. Aszakawa Haruo még több küzdelem árán jut el a zenéhez. A Fudzsijáma közelében, Jamanasi faluban látja meg a felkelő napot, földműves szülők gyermekeként. Négy testvére van, a szülők azt szeretnék, ha fölcseperedve mielőbb „józan” foglalkozás útán nézne. Ám közbejön egy apróság. Az iskolai zeneórán a tanító néhány lemezt tesz fel a jamanasi gyerekeknek: Beethoven Mondschein szonátáját és Mendelssohn hegedűversenyét. Haruo tizenöt éves, amikor az európai zenével találkozik. Nem érti meg azonnal, hogy mi történik benne. Egy nap és egy éjjel zokog, majd elhatározza, hogy zenész lesz. Tizenkilenc éves, amikor Bartók zenéjével találkozik. Ekkor azonnal és végérvényesen megérti élete legbensőbb parancsát és — elhatározza, hogy Magyarországra jön. Tizenegy évig minden percét ez a cél határozza meg. Szülei támogatása nélkül — mondhatnánk: kívánságuk ellenére.— zenét tanul. Eljut Tokióba, ahol eleinte újságot árul, később lokálokban zongorázik. Azért, hogy fenntartsa magát? Ó, ehhez vajmi kevésre van szüksége. Inkább azért kell rendkívül sokat dolgoznia, hogy félretehessen a Nagy Utazásra, amelynek végállomása: a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola. Lehetséges-e akárcsak vázlatosan is részletezni az esztendőket, amelyekben az önsanyargatásig, az önmegtagadásig csak a tanulásnak élt, egy deszkára rajzolt klaviatúrán gyakorolt, mert annyi pénze sem volt, hogy zongorát béreljen? De lehet-e egyáltalán önmegtagadásról beszélni, amikor éppen ez volt a módja, hogy megvalósítsa önmagát, hogy célhoz érjen? És sikerült. 1972 szeptembere óta itt tanul Szokolai Sándor növendékeként a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán. De még így is mennyi véletlennek — vagy ama bizonyos törvényszerűség lépett működésbe? — kellett közrejátszania, hogy azzal az emberrel találkozzék, akinek — nem hivatalosan, de annál bensőségesebben — a nevét is viseli. Haruo ugyanis, amikor megkérem írja le nevét és címét, legnagyobb meglepetésemre ezt nemcsak könnyedén kezelt latin betűkkel s tökéletes ortográfiával teszi, hanem ráadásul meghökkentő módon a következő autogrammot kanyarítja papírra: ifj. Meizl Ferenc. Vajon, hogy érti ezt? Bár Haruo fél év alatt nagy előrehaladást tett a magyar nyelvben, azt hogy a sajátos névaláírást miként kell értelmezni, mégis „idősb” Meizl Ferenc világítja meg. Ebből a beszélgetésből kiderül, hogy Meizl Ferenc klarinétművész ama ritka emberfajtához tartozik, aki nemcsak elméletben humanista. Tetteivel az. Persze, ha őt kérdezi az ember: igazán nem cselekedett semmi rendkívülit. Japánban járt hangversenykörúton a Budapest Fúvósötössel. Tokióban a koncert szünetében bemutattak neki egy odavalósi fiatalembert, aki azt mondta: Magyarországon szeretne továbbtanulni. Miért? Mert egyszer tíz év előtt hallotta az Allegro Barbaro-t és azóta tudja, hogy Bartók jelenti számára azt a zenei nyelvet, következésképpen Magyarország azt a zenei atmoszférát, amelyben otthon érezné magát. Meizl Ferenc bólint, megérti. És hazatérve nemcsak megtesz mindent, hogy a fiatalembert szívesen fogadják az országban s az Akadémián. ö maga fogadja szívesen, a szívességnek oly természetes gesztussal gyakorolt tetőfokán, hogy az otthonába veszi, a családjához. Haruo tíz esztendei erőfeszítés árán tudta megtakarítani ideutazásának s tandíja fedezésének költségeit, csak nem engedi, hogy nehezen szerzett pénzén albérleti szobába menjen? Persze a felesége első pillanatban megijedt kissé a családi struktúra-változástól, de ma ő is közeli hozzátartozójuknak tekinti „ifj. Meizl Ferencet”, született Aszakawa Haruót. Sok mindenről mesélnek még együtt ketten: arról, hogy Meizl nyáron Svédországban tart nyári zenei szemináriumot és Haurót is magával viszi, hogy a magyar pentaton zene rokon a japán zenével, amely szerkezetileg szintén ötfokú; hogy Hauró művei, amelyek már itt születtek, mint itatódnak át a magyar és az európai zenével; hogy budapesti főiskolások egy Sisimaya című japán színpadi játékot adtak elő a Fészek klubban, amelyhez Haruo szerzett zenét; hogy állandó kapcsolatban áll a tokiói zenei élettel s a szonátákat és a dalokat, amelyeket itt szerzett, postafordultával küldi el a tokiói Televízió és Rádió megrendelésére. És, hogy ... van közöttük egy „Budapest szonáta” is ... De Haruo legalább olyan büszke arra, hogy a fűszeres és az újságárus jó barátja, és a környékbeli fiatalok így köszöntik: „szia!”... Soós Magda Aszakawa Haruo és Meizl Ferenc (Novotta Ferenc felvétele) A VACRATÓTI BOTANIKUS KERT wíijáá A vácrátóti arborétum változatos, egzotikus flórájával, zenélő vízimalmával, kolostorromjával, tavaival, vízeséseivel egész éven át vonzza a hazai és a külföldi természetbarátokat. A hatalmas parkban és üvegházaiban, a pálmaházakban Ausztrália, Dél-Amerika, Alaszka, Japán, Kína, Mongólia, a Himalája és a világ szinte valamennyi égövének növényei zöldellnek. A park több mint száz éves múltra tekint vissza, 1872-ben Vigyázó Sándor, a korabeli divatnak megfelelően angol stílusban tervezőtette meg. A munkálatokat a múlt század legnevesebb kerttervezőjére, Jámbor Vilmosra bízta. A park száz év alatt sok változáson és viszontagságon ment át, a második világháború alatt majdhogy teljesen elpusztult. A botanikus kert ma a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van — ezzel teljesült alapítójának kívánsága is —, munkatársai szép eredményeket értek el a növénykutatás terén, a külföldi kapcsolatokon keresztül pedig egyre gazdagodik növényállománya. Bal oldali kép: A botanikuskert munkatársai ellenfirzik a növényeket (Kertész Ottó felvétele)
