Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-07-23 / 15. szám

Részlet a római Kumkcrtböl Barokk palota a városközpontban Berzsenyi szobra mögött az építészeti múlt és Jelen Az ttdUlövárosrész csónakázótava, háttérben a felszabadulási emlékmű A külföldön élő magyarok első anyanyelvi konferenciáját Debrecenben tartották. Az Idén — Július 29 és augusztus 8 között — Szombathely lesz a második anyanyelvi konfe­rencia színhelye. Mindez jele annak hogy a külföldön élő magyarokban a nyelv, a honi kultúra iránti érdeklődés, a mai Magyarországgal való ta­lálkozás vágya egyre erőtel­jesebb. Miért éppen Szombathely lett ennek az újabb nagy ta­lálkozónak a színtere? Első­sorban nyilván azért, mert ez a város a Dunántúl jelentős kulturális központja, ugyan­akkor az ország legrégibb vá­rosai közé tartozik, amelynek sajátos hangulata, levegője van. Aki ezt az atmoszférát erő­teljesen érezni akarja, esti szürkületben sétáljon ki a Ber­zsenyi térre. A kandeláberek üvegburáiban izzó fénycsövek tompított világítása félhomály­ban hagyja a tornyokat, palo­tahomlokzatokat, a költő íel­­magasló bronzalakja sötét ár­nyék csupán, de a fehér kő­talapzaton jól Olvasható a vers­sor: Állsz még, állsz szeretett hazám! Aki aztán leül a kis gyep­mezőben magasló öreg ezüstfe­nyő alá a padra, a barokk vá­rosközpontot megteremtő Szily János püspök szobra mellé, erősen érzi lelki tapintószer­veivel a múlt jelenvalóságát. Előtte, a tér beugró kis pia­­zettája mélyén, csak körvona­lai jelzik a székesegyházat, gú­la alakú kettős sisakja rajzoló­dik ki csak élesebben a holdas ég hamvas hátteréből. Jobbról a papnevelde puritán tömege hallgat dísztelen timpanonjá­val, balról annál pompázato­­sabban lép elő a püspöki pa­lota, négy toszkán oszlopon nyugvó kőbabás erkélyével; a főhomlokzat füzéres, csigás oszlopfejezetei feketén válnak ki a halványszürke falsíkok­ból. Mögöttük a hajdani nagy­préposti palota zárja a terecs­­két, erős plasztikájú falpillé­rekkel tagolt nyugalmas szép homlokzatával. E négy műem­lék épülettől bezárt piazetta, melyet a szakemberek a ma­gyarországi késő barokk leg­igényesebb építészeti kompo­zíciójának tartanak, tulajdon­képpen csak bővülete a Ber­zsenyi térnek, melynek tenge­lyéből szinte világítva tekint reánk pasztellzöld homlokzatá­val a megyeháza. Ez azonban csak az egyik ar­ca Szombathelynek, a másik majd kétezer évvel korábbról való. A Kőszegi-hegység déli lábához csatlakozó dombvonu­lat elvégződésénél, különböző tájak találkozásánál, több irányból összefutó utak ke­reszteződésénél vetette meg a város alapjait Krisztus után 43-ban Claudius római császár. Plinius már említi Saváriát, amely egy ideig Felső-Panno­­nia provincia közigazgatási székhelye volt. A város antik centruma az I. század utolsó évtizedeiben alakult ki, ennek a fórumnak legjelentősebb épületéből, a kapitóliumi Trias-szentélyből csak már­ványszobor töredékek marad­tak ránk, a helytartói palotá­nak pedig mindössze az alap­falai. Az antik város piácának maradványait őrző romterület a barokk kori székesegyház kert­jében helyezkedik el, s a mai városrendezés egyik fő gondja lett ennek a római centrum­nak és a város más részén fel­tárt ugyancsak római egyházi központnak, az Isis-szentély­nek gondos megóvása, egyút­tal a jelenlegi település szer­ves részévé formálása. A rekonstruált Isis-szentély immár egy évtizede ad keretet a Savaria ünnepi rendezvé­nyek operaestjeinek. Mozart Varázsfuvolájának a dallamai sajátos hangulati elemekkel telítődve szólalnak Isis Isten­nő szombathelyi kultuszteré­ben. Abban, hogy Szombat­helyt évente hatvanezer kül­földi keresi fel — elsősorban a szomszédos Ausztriából — nem kis része van az Iseum természetes díszletei között különleges élményt adó hatás­sal elhangzó mozarti muzsiká­nak. Az idén augusztus 3-án rendezik meg a már hagyo­mányosnak tekinthető Varázs­fuvola előadást az Isis-szen­télyben. Ha Szombathelyről írunl nem mdhetünk el szó nélkü jelenkori dinamikus fejlődésé­nek egyik fő mozgatóereje, a serkentő, folyton előrelépésre lendítő egészséges lokálpatrio­tizmus mellett. Tájjál, város­sal egybeforrt, sokoldalúan képzett s lelkesedni is tudó új­típusú vezetőgárda kellett ah­hoz, hogy modem településsé nőjön a szemünk előtt Vas megye székhelye. Hogy mi­lyen gyökerű ez az alkotó lo­kálpatriotizmus, azt jól tükrö­zi dr. Gonda Györgynek, a me­gyei tanács elnökének vallo­másszerű nyilatkozata. — Szombathelyi vagyok, itt születtem — mondja. — Hosz­­szabb-rövidebb ideig dolgoz­tam Budapesten és máshol is, de közéleti működésem na­gyobbik része is ehhez a vá­roshoz, Szombathelyhez és Vas megyéhez köt. Másfél évtizede vagyok a megyei tanács elnö­ke. Szerencsés embernek tar­tom magamat, mert gyorsuló gazdagodást, változást jelentő korszak volt a város és a me­gye számára ez a másfél évti­zed. Anyagiakban és szelle­miekben egyaránt. Örülök, hogy ebben én is közreműköd­hettem. Nem tartam maga­mat elfogult lokálpatriótának. Tudom, hogy az országban és szerte a világon sok szép vá­ros van, gyönyörű tájak, érde-A székesegyház a Berzsenyi tér Kis öblözetében A megyebiza a Berzsenyi téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom