Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-05-26 / 11. szám

Nemzeti vagyonunk 1972-ben százmilliárd forinttal gyarapodott

Az országgyűlés a tavalyi költségvetés végrehajtásáról tanácskozott

Dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéjában három szempontból elemezte az ország múlt évi tevékenységét: a növekedés-üteme, a fő termelési ágazatok arányai és a pénzügyi egyensúly oldaláról. Beszélt arról, hogy a nemzeti jövedelem fele az iparból származik. Részletesen beszámolt a mezőgazdaság fejlődéséről. Elemezte a lakásépítéssel járó gondokat és bejelentette, hogy jó néhány tartós fogyasztási cikk árát leszállította a kormány. Kiemelte a forint vásárlóerejének védelmére tett intézkedéseket, hangsúlyozva, hogy „az életszínvonal általános emelkedésével párhuzamosan növekednek a lakosság személyes beruházásai és a megtakarítás".

A törvényjavaslat bizottsági előadója, dr. Havasi Béla, jelenlegi gazdasági helyzetünket a következőkkel jellemezte: „létbiztonság, nyugodt munkakörülmények, gazdasági fejlődésünkkel arányosan növekvő anyagi jólét”.

Bármennyire érdekes és helyenként szinte izgalmas volt a pénzügyminiszter beszéde, inkább a vita mozaikjának egy-egy kockáját rajzolnánk meg, hogy érzékeltessük a témák gazdagságát, a tanácskozás légkörét. Talán kiviláglik az is, mi a különbség a polgári parlamentek és a mi országgyűlésünk tevékenysége között.

Dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára arról beszélt, hogy

június 1-től újabb 155 ezer dolgozóra terjesztették ki a heti 44 órás munkaidőt. Dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese elmondotta, hogy a gyermekek 91 százaléka végzi el az általános iskola nyolc osztályát, és a végzettek több mint 90 százaléka továbbtanulásra jelentkezett. Vagyis a középfokú műveltség megszerzése válik nálunk mindinkább általánossá. Szólt külpolitikai kérdésekről is: üdvözölte a helsinki és bécsi tanácskozások eddigi eredményeit, a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalás előrehaladását. „Ügy gondoljuk, hogy ezzel megnyílik az út a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok teljes normalizálása előtt is.’’

Dr. Pál István állatorvos az Európában a legutóbbi években ismételten pusztító fertőző állatbetegségek elleni védekezésről szólott, és ebben a témában tett javaslatokat Szabó Gusztáv képviselő, a nagyecsedi termelőszövetkezet állattenyésztő telepvezetője is. Raffai Sarolta író elemezte az általános iskolák alsó tagozatában meglevő szintkülönbségek felszámolásának útjait és annak fontosságát, hogy az UNESCO-program keretében fokozatosan bevezetik a tanyai iskolákban az audiovizuális oktatást. Z. Papp Sándor, a dudari szénbánya vájára javasolta: „a jelenleginél nagyobb kedvezményt adjanak a nyári szén-Ulésezik az országgyűlés (MTI (elv.)

vásárlásra, ezzel is elősegítve a bányák termelésének folyamatosságát”. Inokai János vállalati igazgató kifejtette, hogy az országban levő 3 és negyed millió lakás a nemzeti vagyon jelentős része, ezért jelentősen kellene emelni a lakásfelújításra szánt pénzösszeget. Varga B. István termelőszövetkezeti elnök szóvá tette, hogy az öntözés lehetőségeit a gazdaságok nem használják ki kellőképpen. Ezért az öntözés premizálását ajánlotta. Borka Ilona termelőszövetkezeti tag a Tisza II. vízlépcső fontosságáról beszélt, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének szempontjából. Komár András termelőszövetkezeti üzemegység-vezető a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatásának ésszerűbb és korszerűbb támogatásáért emelt szót. Juratovics Aladár, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője azt fejtette ki, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok együttműködésének fontossága ellenére sem mondhatunk le a hazai kőolaj- és földgázkutatás erőteljes fejlesztéséről.

Bencsik István, a Hazafias Népfront országos főtitkára többek között azt hangsúlyozta, hogy az idei tanácsválasztáson gazdagodott a helyi politika tartalma és kirajzolódott a lakosság személyes érdekeltsége.

Azt hiszem, a képviselők személye, az általuk elmondott gondok, javaslatok bizonyító erejűek. A tanulságot majd olvasóink levonják.

SZ. M.

A kéi munkáspárt egyesülése új korszakot nyitott népünk és a Magyar MunkásMozgaloM történetében

Munkásgyulés Csepelen, Diósgyőrben és Győrött a negyedszázados évforduló alkalmából

Huszonöt évvel ezelőtt egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt. Csepelen, Diósgyőrben és Győrött június 11-én ünnepi munkásgyűlések zajlottak le. A gyűlésekre nagy számban meghívták azokat a kommunistákat és volt szociáldemokratákat, akik negyedszázaddal ezelőtt, felismerve a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó harc követelményeit, elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit, s aktív szerepet vállaltak a két munkáspárt egyesülésének megteremtésében. A csepeli munkásgyűlésen megjelent Kádár János és Marosán György.

Mindhárom gyűlés forró hangulatú kiállás volt a munkásosztály egysége, a párt vezetése, a szocializmus építése mellett. Az alábbiakban részleteket közlünk a munkásgyűlések szónokainak beszédeiből:

Németh Károly, a csepeli gyűlés előadója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, méltatva a két párt egyesülésének jelentőségét, többek között a következőket mondotta:

— A két párt egyesülésében mozgalmunk több évtizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. Nem a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar munkásmozgalom sok évtizedes harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szocialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében.

— Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta —. Ellentétek, néha türelmetlenség nehezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hibákat is, de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a népi és a szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a közigazgatásban, a társadalmi, gazdasági életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre.

— Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szembefordult a revizionista egységbontással, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi összefogásnál teljesebben egymásra találtak.

Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának titkára diósgyőri beszédében kiemelte:

— A megosztottságból eredő veszély mindig is nagy volt. Hiába volt közös a szocializmus célja, lényeges elvi-politikai különbségek voltak a két párt között, ezek mindig újraélesztették a szembefordulás veszélyét. A nemzetközileg erőre kapott opportunizmus a magyar szociáldemokráciát is megfertőzte, törvényszerűen alakult meg tehát 1918-ban az önálló kommunista párt. A szociáldemokrata párt ezután sem lett eszmeileg és politikailag egységes. A pártban mindig volt jobboldal, mely megalkuvásra hajlott az ellenséggel, és kommunistaellenes volt, elvetette a munkásegység elvét. Ugyanakkor mindig volt baloldal — 1945 után már döntő pozíciók birtokában —, amely viszont együtt harcolt a kommunistákkal, a munkásegység politikáját követte, és persze, mindig voltak középen állók. A szociáldemokrata jobboldalnak a munkásegységet bomlasztó tevékenységét kihasználta a régi magyar uralkodó osztály, amely mindvégig a két munkáspárt ellentétére játszott a politikában és ha tehette, maga is élesztette az ellentét tüzét. Sajnos, kezére játszott a munkásosztály ellenségeinek a kommunisták némely köreiben jelentkező szektás szemlélet és magatartás is, amely a szociáldemokrata jobboldal bűneit az egész szociáldemokrácia bűneként tüntette fel.

— A magyar pártegyesülés okait és magyarázatát saját történelmi fejlődésünk szolgálta. A dolgok ilyen fejleménye azonban nem csupán hazai sajátosság volt, hanem egy progresszív nemzetközi folyamat része. A háború utáni Európában sok országban volt együttműködés szociáldemokraták és kommunisták között, kormányokon bélül és kormányokon kívül. Ez a tény európai méretű, fejlődést sejtetett egy népi és szocialista jövő irányába. A szociáldemokrácia jobboldala azonban Churchill fultoni beszéde után. szembefordult az egységpolitikával és a kommunistákkal való szakítás útjára lépett.

— A szociáldemokrácia baloldala viszont mindinkább világosan látta, hogy nincs harmadik út, hogy a haladásért a Szovjetunióval szövetségben lehet és kell harcolni, hogy a kapitalizmus

A győri munkásgyűlés szónoka Apró Antal volt. Lent: Az elnökség (MTI (elv.)

A Csepelen tartott nagygyűlés elnökségében Németh Károly, Kádár János, Borbély Sándor és Marosán György. Lent: A nagygyűlés résztvevőinek egy része

társadalmi rendje megszüntethető.

Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke győri beszédében kitért arra, hogy ezekben a napokban, amikor országunk közvéleleménye megemlékezik a két munkáspárt egyesülésének 25. évfordulójáról, Bécsben a magyar jobboldali szociáldemokraták úgynevezett kongresszust tartottak. Olyan személyek gyülekeztek össze — mondotta —, akik a magyar munkásosztály érdekeit nem először árulták el, akik a két munkáspárt egyesülését annak idején az utolsó pillanatig ellenezték. Bár ma is szemben állnak rendszerünkkel, még ők sem tudják letagadni a negyedszázad alatt végbement fejlődés vívmányait, eredményeit, a Magyar Népköztársaság növekvő nemzetközi tekintélyét. De azért — szerintük — Magyarországon mégiscsak bajok vannak.

— Jó lenne, ha a Bécsben tanácskozók is tudomásul vennék, hogy az élet, szocialista fejlődésünk tőlük függetlenül előre megy.