Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-04-28 / 9. szám
l~fcAx>ru'0-fc/^}ny BOGÁTI PÉTER: __ _ Különös történet Kürthy Hanna rajza Még az ősszel, Bécsben jártamkor történt, hogy társaságban, történelmi kutatómunkámról beszélgetve, a háziasszony így fordult hozzám: — Ó, ha maga negyvennyolcas dolgokkal foglalkozik, akkor feltétlenül találkoznia kell Doór Ágnessel! — Sajnos, holnap már utazom... — szabadkoztam. — Annál jobb! — nevetett. — Ágnes ugyanis Pesten él. És Maderspachné egyenes leszármazottja! Gondolom, tudja, ki volt Maderspach Károlyné? Szakmai tekintélyem forogván kockán, megpördítettem a memóriámat, s noha a múlt századközép históriájának más szeletében vagyok járatos, sikerült felidéznem magamban a „megvesszőzött asszony” korabeli metszeteken is megörökített képét. Maderspachné, mint akkor nevezték, „lelkes honleány” vala, egy kitűnő hídmérnöknek és vasgyárosnak a felesége az erdélyi Ruszkabányán. Bem seregének a szabadságharcban ők gyártották az ágyúkat fegyvereket, lőszert, majd a bukás után a menekülő tábornok megpihent a házukban. (Idős korában Maderspachné elbeszélte fiának, Líviusznak — aki édesanyja történetét utóbb könyvben is megírta —, hogyan magyarázta ez utolsó látogatáskor Bem elkeseredve, mit tett volna a honvédsereg megmentéséért Görgey helyében, ha ő a fővezér.) Ruszkabányára bevonultak az osztrák császári csapatok, és a vérengző Haynau tábornok parancsára, a Bemet rejtegető asszonyt koholt vádakkal elfogták, nyilvánosan megvesszőzték, majd börtönbe vetették. Mire kiszabadult, férje a szégyent nem állván, öngyilkos lett. Az asszonynak azonban élnie kellett, hogy felnevelje öt gyermekét. Igazságát azonban holtáig hiába kereste, még Deák Ferenc, a „haza bölcse” is elzárkózott támogatásától. (Egyetlen „elégtétele” az maradt, hogy János fia a parancsot koraérett. De a szomszédban sok volt a pici gyerek, akiket én neveltem, dajkáltam. Ez, és a magányosságom nevelte bennem a vágyat, hogy saját családom legyen: legalább hat gyerek! És — mivel húszéves koromban férjhez mentem — a háború végére, a legzavarosabb, legnehezebb időszakban, negyvenöt februárjában, megszültem első fiamat, Ferencet. Néhány év szünet következett, de negyvenkilencben megérkeztek az ikrek (Péter és Zsuzsa). S aztán, 52: Ági, 53: Sári, 55: Pista, 56: Veronika (november 9-én, egy szükségkórházban), 58: Károly, 60: Kriszta, 62: János... Károly és János ugyanazon a napon, március 2-án. Ügy mondtuk: János a Károly születésnapi ajándéka... Később már Károly is így mondta, s pesztrálta öccsét! Mindez így némileg mulatságos is. Mármint hallgatni. De megélni? De felnevelni? De küszködni, etetni, ruházni, védeni, gyógyítani? Keveslem az okokat. — Tényleg nagyon szeretem a gyerekeket, és nagyon szeretek gyereket nevelni. Igaz, nagyon féltem a kürettől is... De még inkább visszatartott a morális gátlás: a megfogant magzat olyan, mint az élő gyermek... — Felhő suhan át az arcán. — Lehet, ma már másképpen ítélném meg ... — S egy mosoly, feloldásul: — Tudja, akkoriban még nem találták fel a pirulát... Három kérdés marad a végére. Az első: hogyan bírták mindezt anyagilag? — Nehezen. Az igényeket le kellett szállítani, hogy az alap, a rendes koszt és ruha mindig meglegyen. A többit az ember saját szellemi erejéből pótolja. S végül, az állam segít. A három legkisebbet például állami gondozásba vették, s „kiadták" —> nekem. Formális dolognak tűnik, hiszen n Tőííwft MAQYAR NÉPKÖLTÉS Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő kocsin, mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK Két költő Induljatok el a négyzet bal felső sarkából, és lóugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, két magyar költő nevét kapjátok megfejtésül. KI a két költő? azpua á'pv ‘Aieq -!W Z?1!A teuonoso :sj»fajSaiv Keceltek FOTTHOS BORMARTASSAL. 60 deka leveshúst veszünk hozzá. Lábasban 8 deka, kockára vágott füstöltszalonn&t sütünk, 10 deka füstölt hússal együtt. Majd zsírban egy kis fej reszelt vöröshagymát pirítunk. Feleresztjük másfél deci borral. Sóval, töröttborssal ízesítjük, és 15 percig forraljuk. Adunk hozzá fél deci paradlcsomlevet, két szál babérlevelet, és a megfőtt marhahúst, felszeletelve beletesszük, öt—hat percig együtt főzzük. Adhatunk mellé tarhonyát, makarónit, párolt rizst vagy tőrtburgonyát. TOJÁSOS FELSÁL. Egy szép, egykilós felsálat éles késsel szétnyitunk, hogy egy nagy szeletet kapjunk, és mustárral vékonyan bekenjük, majd 25 deka darálthúst összegyúrunk 5 deka, félig főtt rizzsel, egy nyers tojással, kiskanálnyl reszelt vöröshagymával, sóval, töröttborssal, s ezt a húsmasszát Is vékonyan rákenjük. Ezután egy csíkban ráfektetünk 4 keménytojást. Az egészet óvatosan összegöngyöljük, cérnával átkötjük és zsíron megpirított evőkanálnyi vöröshagymán megforgatjuk. Kevés vizet öntünk alá, és fedő alatt puhára pároljuk, a húst kivesszük, deszkára téve óvatosan felszeleteljük, hogy szét ne essen: levét közben egy deci tejföllel gazdagítjuk, és a hússzeleteket visszatéve még egyszer átforraljuk. Hidegen is tálalhatjuk, természetesen leve nélkül. CSOKOLADEKENYÉR. 2 egész tojást habosra keverünk 30 deka cukorral és 10 deka puha vajjal vagy margarinnal, majd fokozatosan adunk hozzá 3 kávéskanál kakaót, 4 evőkanál baracklekvárt, 40 deka lisztet, és 2 deka sütőport. Az egészet alaposan kikeverve, annyi tejet adunk hozzá, hogy a nyers piskótamasszához hasonló sűrűségű legyen. Klzsirozott, kilisztezett, közepes nagyságú tepsiben lassú tűznél megsütjük, kiborítjuk, és hidegen kettévágva lekvárral töltjük. Tetejét meghintjük porcukorral, vagy bevonhatjuk csokoládémázzal. Papa, mama, meg a többiek ... (a tíz gyerek közül az egyik egyetemista nem tudott eljönni a családi fotóhoz, viszont pótolja egy meny és unoka) (Gábor Viktor felv.) végrehajtó őrnagy hátán darabokra tört a hatvanas években egy biliárddákót...) Maderspach Líviusz 1909-ben megjelent könyve ma már ritkaság. Egyik példányát Doór Ágnes, Doór Ferenc festőművész felesége őrzi, aki Maderspachné egyenes leszármazottja, őse történetének szenvedélyes kutatója, sőt életének felidézője is, még kéziratban levő kész regényével. Együtt böngésztük — amikor, persze, a jó tanács nyomán felkerestem — a könyv végéhez fűzött leszármazási táblázatot. Maderspach Franciska Buchwald József lengyel származású orvos tíz gyermekének egyike volt... ö maga öt gyermeket szült, akik közül Antónia, a dédanya, Wein Jánoshoz, a pesti vízművek tervezőjéhez ment feleségül. Nyolc gyermekük közül megint csak Antóniát kell követnünk, aki Csíkos Sándor debreceni sebészfőorvos felesége lett, hogy eljussunk három gyermeke közül Rózához, aki Doór Ágnes édesanyja volt. A századelőn megjelent könyv, persze, csak eddig ér, a fiatal Rózáig... S mi most a század második felének a derekán fordulunk a múlt felé — de valóban csak oda visz az „elágazás”? Ha csak egy történelmi személy utódjánál járnék, még nem lenne okom „különös történetet” emlegetni, ámbár a múlttal összetalálkozni sohasem közömbös. (Nem is felejtem, midőn ide húsz esztendeje, egy esős napon, a székesfehérvári Vörösmarty-szobortól kőhajításnyira, egy ódon házban összetalálkoztam a költő dédunokájával, aki jellegzetes, hosszú, egyenes orrával, ovális állával, mintha csak a szobortalpazatról lépett volna le, s jött volna utánam, az eső elől menekülve; pedig ez a dédunoka — nő volt.) Böngésszük tehát a családfát, 1973-ban, a Nagy Lajos király úti lakónegyed egyik, évtizede épült, új házában, valahol a még újabb metró végállomása és a Bosnyák téri piac között félúton, s közben magas, karcsú árnyékok vetődnek a lapokra. Ö, nem az elholtak szellemei... Nagyon is valóságos lények vetik ránk az árnyékot. Olyanok, akik farmert hordanak és teniszcipőt, három ujjnyi vastag szeletet vágnak a kenyérből félúton reggeli és ebéd között, történelmi érzékük még kevéssé fejlett, de annál inkább vonzódnak az autómotorokhoz, a gitárzenéhez és a hajviselet atavizmusaihoz (no, ez mégiscsak történelmiség, nem? — hiszen Rákóczi meg Zrínyi is vállig érő hajat viselt!). Tehát: Buchwald Józsefnek, anno ezernyolcszáz-valahány, volt tíz gyereke; leányának, Franciskának öt. Leányának, Antóniának megint nyolc, de az ő leányának, a második Antóniának már csak három. Rózának pedig mindössze kettő, ami korunk mércéjén mérve, „normális”. Most pedig tessék figyelni: a velem szemben ülő, erős testalkatú, de sem idősnek, sem megviseltnek nem mondható Doór Ágnes szült és felnevelt a második világégés végétől napjainkig tíz élő, egészséges, szép és életvidám gyermeket! Annyi bizonyos, hogy nem „divatos” dolog — sehol a fejlettebb világban, s mégannyira nem értelmiségi-művész családban. Ne szépítsük: nem divatos nálunk sem. Miért? (Feleljen ő.) — Gyerekkoromnál kell kezdeni... Apám korán meghalt, én pedig agyonféltett, vitrinben tartott gyerek voltam, és 10 úgy nevelem őket, mint a többit, de a „gondozásért” kétezeregyszázötven forintot kapok az államtól. S noha az állam a társadalom szervezett ereje, megkérdem, hogyan fogad a spontán társadalom ekkora családot? — Nem egyértelműen. A társadalmi beidegzéseknek, előítéleteknek mély gyökerei vannak. Bizonyos, ma már avult tapasztalatok éltetik a gyanakvást, hogy akinek sok gyereke van, az lumpenproletár. Ha új környezetbe kerülünk, mindig újra bizonyítanom kell, hogy kultúrember vagyok, s azok a gyermekeim is... Marad az utolsó, a harmadik kérdés: hogyan fogadják egymást a gyerekek? — Ö, persze, hogy megtörtént, amikor valamelyik kisebb a hírre tiltakozott: nem kell kisbaba! De hiszen gyakran tiltakozik az elsőszülött a második ellen is ... Amióta felnőttek, s a legkisebbnek is kinyílt az értelme, létszámuk nem okoz nekik belső konfliktust. Az előfordulhat, hogy egymás között marakodnak, nem azért, mert testvérek, hanem mert gyerekek. Kifelé azonban védik egymást, hiszen testvérek. A kicsik a nagyokat, a fiúk! a lányokat, Feri — ő már nős, unokát is produkált — Pétert, akiből vízmérnök lesz, Péter Zsuzsát, aki védőnőnek készül, és Ágit, a politechnikatanárt, és Sárit, a vegyésztechnikust és Istvánt és Veronikát és Károlyt, Krisztát, Jánost — a családot. A kérdések elfogytak. A terebélyes családfa tovább növekszik — merre? S most, csak a végén veszem észre: a leszármazási sor, amelyet Maderspach Franciskától a Nagy Lajos király úti lakótelepig kísértünk, nem „szabályos” ... Egyenes ugyan, de mindvégig az anyai ágat követi! Olcsó fogás lenne mindebből valamiféle következtetést levonni. A dolgok és jelenségek, ha odafigyelünk, amúgy is maguktól beszélnek. Egy honleányról és anyáról a sor egyik végén, s egy utódról, aki emlékezik, a másikon. A sornak, persze, nincs se eleje, se vége. Csak tagjai; itt, ott, ekkor vagy akkon Mondom, különös történet ez az egész, Se több, se kevesebb. VÁCI UTCÁN, VÁCI UTCÁN... A városligeti Gundelben a Váci utcai Budapest Divatszalon tavaszi—nyári bemutatóját láttuk. A tervező: ökrös Zsuzsa, valóságos kosztümparádét vonultatott fel. Kiskosztüm, klaszszikus kosztüm, a modern kardigánkosztüm a kedvencei, no meg az ingruha. 1973-as kollekciójának is ezek a legsikeresebb modelljei. „Bemutatjuk” a képeket. Az első képen az idei tavaszi divat egyik jellegzetes modellje, a kétféle anyagból készült kosztüm. A szürke szoknya széles hajtásokba rakott, a szürke-fehér tyúklábmintás kabátot a szoknya anyagával paszpólozták. A megkötős bőröv őzbarna. A második kép tört fehér alapon, fekete pettyes vászonpantalló, fehér-fekete pettyes, különleges megoldású selyemblúzzal. Az együtteshez a nadrág anyagából klasszikus vonalú kosztümkabát is készült. Az elegáns összeállítást plage - ruhának nevezte el a tervező. A harmadik képen fiatalos, fehér-piros pettyes jersey kiskosztüm szerepel. Kis kabátjának az ujja enyhén puffos és szegőzött. Szegőzött a derék s a vállrész is. A szoknya a csípővonalig letűzött, körben hajtásokba rakott. Ökrös Zsuzsa a kosztümdivathoz sok ötletet talál. Például piros jersey kiskosztümjének, mellényszabású kiskabátkája a szoknyával egyvonalban gombolódik. De talán a legszebb a piros-fehér tyúklábmintás tavaszi kosztüm, fehérrel paszpólozott, csípőig érő kardigánkabáttal, ötletes a drapp-tejeskávé kockás, nadrágos kulikosztüm is, igen bő szárú nadrággal, s erősen bővülő kulikabáttal. Az ingruhák szép sorozatából is kiemelkedik a hófehéi jersey ingruha, magas, beállított derékrésszel, a ruha anyagából készült megkötős rolni övvel. A legelegánsabb kompié: a sárga-barna-bézs sálgalléros, tisztaselyem rakott szoknyás ingruha, ragián szabású sárga tavaszi kabáttal. A kabát ragián vonalát és zsebeit tűzés díszíti, befűzött öve pedig féloldalt megkötve fogja össze a kabátot. (Nádor Ilona felvételei)
